2015. június 8., hétfő

Újra megtennéd, te pöcs...?

Egy kutyánkat ismét visszaadtak, de a történetét meg kell osztanunk ahhoz, hogy rámutassunk: eljutottunk arra a szinre, amikor az emberek egy jelentős része nem képes felelős döntéseket hozni, nem mérlegeli a döntései következményét, s utána lelkesen bejelenti, hogy amúgy ő frankó volt, s újra belevágna abba, amibe soha, de soha többé nem szabadna, mert egész egyszerűen nem alkalmas kutyatartónak.

A provokatív cím kizárólag annak szól, hogy az írásunkat minél többen elolvassák - igen, számít sajnos.

Szóval kezdjük ott, hogy van egy tacskó-jagd terrier keverék kanunk, Kenu, akit az egri állatvédőktől vettünk át, s aki az eredendő fajtáinak tulajdonságaiból nagyon keveset hordoz, mert sem nem problémás, sem nem hiperaktív, sem nem kezelhetetlen - egy barátságos, jó idegrendszerű, kedves és lakáshoz szokott kutya, aki minden emberhez nyitottan fordul, s minden más kutyával jól kijön. Jelenleg is több kutyával él együtt, mind méretben, mind korban, mind pedig nemben vegyesen, gond nélkül.

Aztán befutott egy általános érdeklődő levél, amelyben valaki fekete-cser, rövid szőrű tacskót keresett. Az általa megadott paraméterek az alábbiak voltak röviden:
- egyedülálló,
- van egy közel hat éves gyermeke,
- dolgozik, így nap közben egyedül lenne a kutya,
- aktív életet él.

Gyerekek mellé sajnos ritkán tudunk a fekete-cser védencek közül tacskót ajánlani - a hozzánk kerülő fekete-cser kutyák többsége vagy retteg és félelmi agressziós, vagy domináns és harap, így felvetettük, hogy megismerhetnék Kenut, hanem kizáró ok, hogy nem fajtatiszta tacskó, viszont gond nem lesz vele.

Jött a válasz, hogy szeretnék megismerni, aztán pedig megtörtént a találkozás, s jelezték, hogy szeretnék örökbefogadni. A levélből ugyan kiderült, hogy a gyermek eddig hallani sem akart arról, hogy kutya kerüljön a külön élő szülőhöz, de Kenu levette a lábáról, illetve az is, hogy a gazda azáltal, hogy Kenu nem rövid lábú, magával tudja majd vinni futni is.

Kenu ezt követően ellenőrzött módon gazdához költözött, s mi örültünk, mert tényleg egy nagyon jó kutya, s mi tényleg azt hittük, hogy nagyon jó családot kapott. De hatalmasat tévedtünk!

Kenu visszakerült hozzánk, de a legborzasztóbb, hogy úgy, hogy ő nem hibázott, ő igyekezett, ő tényleg próbált, de olyan feltételeket teremtettek számára, amelyben képtelenség volt megfelelnie. Egész egyszerűen nem akarták már őt. Hogy mi is történt?

Kenuról leírták, hogy nagyon aranyos, kedves, kicsit félős, akit megszerettek (khm), és akit a környéken is kedvelnek. A kutyafuttatóban nagyokat játszik a többi kutyával - mindenkivel. Alapvetően szobatiszta, 10-10,5 órákat is kibír otthon.

A bűnlajstroma:
- a napi 10-12 órányi egyedüllétet már nem bírja, így megrágott néhány berendezési tárgyat és nem jött össze a szobatisztaság sem,
 - folyamatosan hullik a szőre, a lakás tiszta kutyaszőr lett,
- hétvégente is sokat van egyedül, mert sok az olyan program, ahová kutyát nem lehet vinni,
és a bónusz, az igazi kegyelemdöfés...
- nem jön ki az új társ kutyájával, merthogy neki is van (és ő mondjuk van olyan jó gazda, hogy a sajátjáról nem mond le)

Kedves gazdik és leendő gazdik, szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a kutyák nem gépek, nem tárgyak, így ahogy Kenu is jelezte, hogy neki nem jó az a helyzet, amit kialakítottak számára. A 10-12 órányi egyedüllét sok, különösen az, ha előtte csak egy rövid sétára jut idő. Kenunak is sok volt, s ilyenkor nem tudta tartani a vizeletét, székletét, illetve ilyenkor és csak ilyenkor rágott - a feszültséget neki is le kellett vezetnie valahogy, az pedig, ha egy szobatiszta kutyának a helyére kell a dolgát intéznie, az nem kicsi stresszel jár. A stressz miatt pedig az amúgy is létező szőrhullás fokozódhat, valószínűleg Kenu esetében is ez történt. Ilyen az, amikor egy igazán jó kutya, egy magáról sokat gondoló, de az önjellemzésének sem megfelelő gazdához kerül.

A legkegyetlenebb mondat, amit eddig visszaadó levélben láttunk viszont ez, s ezt szó szerint kell idéznünk:

"Mindenesetre nagy élmény volt, és most is újra belevágnék, nem bántam meg semmit."

Bizonyára ezzel az állítással egyetért a kisgyermek, akinek egy rövid ideig volt egy társa

Szóval van nekünk egy 3-4 éves, tényleg barátságos, kedves Kenunk, aki szeretne egy olyan gazdát, akinek van felelősségtudata és érzelmi intelligenciája, s aki elhiszi, hogy a kutyát sajnos megviselik lelkileg az ilyen eldobások, főleg ha ez nem először történik meg az életében, s ráadásul ha a kutya kötődik. Kenu egy olyan gazdát keres, aki tudja, hogy a kutyatartás bizony szőrhullással jár, s hogy a kutyákat sétáltatni, mozgatni kell, de legfőképpen szeretni. Mert Kenunak ez lenne a legnagyobb vágya.

Kutyát tartani pedig nem kötelező, sőt: valakinek kifejezetten tilos.

info@futrinkautca.hu



 A volt gazda kérésének eleget téve a blogbejegyzés kiegészítésre kerül az általa írottakkal:

Kérem szíves intézkedését Kenu és rólam szóló cikk pontosítása érdekében. Az önök által írt cikk egyoldalúan mutatja be az esetet és alkalmas arra, hogy a becsülethez és jó hírnévhez való jogomban korlátozzon. 
 
Úgy gondolom nem tettem semmi olyat amivel hozzájárultam volna ahhoz, hogy ezt a rosszindulatú, egyoldalú cikket megfogalmazzák. Előre közöltem, hogy milyen feltételekkel tudom próbaidőre örökbe fogadni Kenut. Ezeket a feltételeket önök tudomásul vették. Együtt töltött idő alatt maximálisan próbáltam jó gazdája lenni Kenunak, mindent megtettem azért, hogy jól érezze magát Kenuka és a lehető legtöbb élményt és szeretetet kapja. Döntésemet Kenu érdekében hoztam meg, mert igenis nagyon megszerettem Kenukát. Inkább akkor szolgáltam volna rá a "pöcs" jelzőre ha nem vittem volna vissza és továbbra is napi 10 órákat kellett volna egyedül lennie a lakásban Kenunak.
 
Továbbá nem szolgáltam rá arra a cikkük alapján megfogalmazott előítéletes, rosszindulatú commentekre, és jelzőkre melyeket olyan emberek fogalmaztak meg rólam akikkel életemben nem találkoztam, nem ismernek, ismerhetnek

 

2015. január 24., szombat

Az ideiglenes befogadás lényege - Majmi története az ideiglenes befogadója tollából

A Futrinka egyesület önkénteseként sok kutya megfordul nálam átmeneti jelleggel. Ez nem újdonság, de amiért klaviatúrát ragadok az Majmi története.

Majmi tacsi-foxi keverék, kistestű, alig 5-6 kg, drótos kislány kutya, aki a Kisvárdai Ugatlak Alapítványtól került az Egyesület kennelsorársa decemberben. Történt, hogy oltásra kellett vinni őt és egy másik kutyás pedig ideiglenes befogadóhoz. A dokinál hosszú sor állt, nem tudtuk megvárni, ezért eljött velünk a befogadóhoz. Mivel délutáni orvos látogatást terveztem, hazahoztam addig is a többiek közé. Teljesen nyugodtan fogadta őket és a cicát is. Az orvos elmaradt rendelés hiánya miatt, ő éjszakázott nálunk. Utána pedig egyenes út vezetett a maradáshoz.

Az előzmények után békésen teltek napjaink, mígnem az egyik régi örökbefogadónk, Viki szólt, hogy  sétáljunk együtt, mert a saját kutyája napok óta nem tudott rendesen futni. Este találkoztunk egy nagy parkban, kb. 1 órát rohant Majmi és Rugó, a többiek pedig bóklásztak.

Minden ment utána a maga sorrendjében, amikor Viki írt, hogy a szüleinek tetszik a kutya és próbanapra szeretnék megkapni. Az előkészületek után szombaton megtörtént a családdal való találkozás és minden annyira szuperül ment, hogy Majmi már németországi otthonában élvezi az életet.

Mindezt azért írtam, mert ilyen apróságokon múlik, hogy egy kutyába ki szeret bele. Hiszen Kisvárdán hosszabb időt töltött a kennelben anélkül, hogy bárki is ránézett volna. Nálunk a telepen is azok találkoztak vele, akik gondozták és sétáltatták. Ezért is érdemes jelentkezni ideiglenes befogadónak, hiszen ennyin is múlhat egy kutya boldogabb élete.

Klári

2015. január 2., péntek

Volt egy évünk, de milyen? (A 2014-es év szubjektív összefoglalója)

Év végén az ember mindig összefoglalja az év eseményeit, hogy értékelni tudja: milyen időszakot tudhat maga mögött. Mi az év végét is mentésekkel, örökbeadásokkal, állatorvosi látogatásokkal töltöttük, így az összefoglalásra, visszatekintésre csak most, 2015. elején jutott egy kis időnk, de reméljük, hogy jó érzéssel olvassa majd mindenki végig.

A 2014-es évet 35, a korábbi évről áthozott tacskó fajtamentő csoportos kutyával indítottuk, de őket sikerült is gazdához adnunk az év során. 134 új tacskó és tacskó keverék csatlakozott fajtamentő csapatunkhoz az év során, s szerencsére egy nagyobb részüket sikerült ideiglenes befogadónál elhelyeznünk, ami nagyon-nagyon sokat jelent, hiszen az ilyen jellegű segítség nélkül fele ennyi kutyát tudnánk csak menteni, tekintettel arra, hogy a panzióztatás nagyon költséges dolog. A kutyák gazdáktól, gyepmesteri telepekről, menhelyekről és az utcáról csatlakoztak hozzánk, de idén is voltak tenyésztők által leadott egyedek is a gondozásunkban. A mentési munkánk behálózta az egész országot, több ezer megtett kilométer van, volt ebben az évben is úgy, hogy a fajtamentésnek nincs saját autója, önkénteseink, segítőink saját autóikkal segítenek a mentések, állatorvosi látogatások, örökbeadások bonyolításában.

Néhányan a 2014-ben belföldön gazdisodott sokak közül
Összesen 106 kutyát adtunk örökbe belföldön. Mindannyiukat oltva, chipezve, ivartalanítva és szívféregre szűrten, ellenőrzött körülmények között, örökbefogadási szerződéssel. A gazdisodók között ott volt végre Venom is, aki több, mint egy évet töltött a gondozásunkban, s eddig a fajtamentés rekordere a nálunk töltött időt illetően, de több fajtatiszta és típusos, illetve kevésbé típusos tacskó keverék is gazdára lelt.

A 2014-ben külföldön gazdisodott kutyáink egy része
A tacskó fajtamentés nagyon ritkán ad külföldre örökbe kutyát, ők is jellemzően az idősebb vagy problémásabb kutyák közül kerülnek ki, akiknek itthon nem tudjuk megtalálni a szerető, új otthont. Több partnerszervezetünk is segít a kutyáink hirdetésében, de kifejezetten tacskó mentésre szakosodott együttműködő szervezettel nem állunk kapcsolatban. 2014-ben húsz kutya költözött más országba. A gazdik ellenőrzését köszönjük a Setterburgnak, az Animal-Care Austriának, a Jagdgefahrten e.V-nek, a Hundehilfe Phoenix e.V-nek és a Hands 4 Paws-nak.

2014 decemberében érkeztek: Chicago, Kapribogyó, Yukka, Tomi, Gésa, Petúr, Kesudió és Fico
A 2015. évet 27 tacskó fajtamentő csoportossal nyitottuk meg, a kutyák egy része az év utolsó időszakában érkezett, hiszen igyekeztünk még az utolsó napokban is segítséget nyújtani. Érkezett kutyánk gazdától, az utcáról, más menhelyről és az Illatos útról is.

2013-ból itt ragadtak: Blende és Heves
Kettő védencünk maradt még a 2013-as mentvényeink közül, aki gazdira vár. Heves egy súlyos baleset után került vissza hozzánk, s bár szépen javulgat, de még mindig nem tökéletes a vizelettartása. Blende egy óriás tacskó keverék kan, aki a kennelsoron él, így számára egy ideiglenes befogadónak is nagyon örülnénk.

Rájuk nem volt még érdemi érdeklődés, pedig...
A kutyáink egy része a tárnoki kennelsoron, egy részük más, fizetős panziós helyeken, s egy harmadik részük ideiglenes befogadóknál került elhelyezésre. Szeretnénk, ha a kennelsorról, s esetlegesen egy-egy fizetős panziós helyről is legalább ideiglenes befogadóhoz költözhetnének páran, hiszen csak így tartható fenn legalább ugyanezen a színvonalon a mentési munka 2015-ben is.

Mindig, Tina, Bakszakáll és Azonnal: a mi szívférges gazdikeresőink
Szeretnénk folytatni az összes védencünkre kiterjesztett módon a szívféreg-szűréseket, illetve a kezelést azoknál, akik szívférgesnek bizonyulnak, valamint biztosítani a többiek szívféreg elleni védettségét, ami szintén extra odafigyelést igényel, s többletköltséget jelent. Bár tudjuk, hogy ijesztően hangzik az a tény, ha egy kutya szívférges, mert valójában ez a parazita ijesztő is, de hisszük, hogy lesz valaki, lesznek valakik, akik vállalják a folyamatos kezelést, s kivárják türelemmel, hogy egy-egy kutyánk szívféreg negatív tesztet produkálhasson. Ez akár 5-6 évbe is telhet, tehát nagy idő, de akkor is, ezek a kutyák is szerető gazdát érdemelnek.

Megköszönnénk, ha 2015-ben is velünk tartanátok, hiszen nagyon nagy szükségünk van:

- rendszeres és eseti támogatókra,
- fuvarsegítőkre,
- ideiglenes befogadókra,
- sétáltatókra a kennelsori védenceink mellé.

Mi ebben az évben is igyekszünk helytállni, de ez nélkületek nem sikerülne, ezért köszönjük, ha velük vagytok, velünk maradtok a jövőben is.