2015. január 24., szombat

Az ideiglenes befogadás lényege - Majmi története az ideiglenes befogadója tollából

A Futrinka egyesület önkénteseként sok kutya megfordul nálam átmeneti jelleggel. Ez nem újdonság, de amiért klaviatúrát ragadok az Majmi története.

Majmi tacsi-foxi keverék, kistestű, alig 5-6 kg, drótos kislány kutya, aki a Kisvárdai Ugatlak Alapítványtól került az Egyesület kennelsorársa decemberben. Történt, hogy oltásra kellett vinni őt és egy másik kutyás pedig ideiglenes befogadóhoz. A dokinál hosszú sor állt, nem tudtuk megvárni, ezért eljött velünk a befogadóhoz. Mivel délutáni orvos látogatást terveztem, hazahoztam addig is a többiek közé. Teljesen nyugodtan fogadta őket és a cicát is. Az orvos elmaradt rendelés hiánya miatt, ő éjszakázott nálunk. Utána pedig egyenes út vezetett a maradáshoz.

Az előzmények után békésen teltek napjaink, mígnem az egyik régi örökbefogadónk, Viki szólt, hogy  sétáljunk együtt, mert a saját kutyája napok óta nem tudott rendesen futni. Este találkoztunk egy nagy parkban, kb. 1 órát rohant Majmi és Rugó, a többiek pedig bóklásztak.

Minden ment utána a maga sorrendjében, amikor Viki írt, hogy a szüleinek tetszik a kutya és próbanapra szeretnék megkapni. Az előkészületek után szombaton megtörtént a családdal való találkozás és minden annyira szuperül ment, hogy Majmi már németországi otthonában élvezi az életet.

Mindezt azért írtam, mert ilyen apróságokon múlik, hogy egy kutyába ki szeret bele. Hiszen Kisvárdán hosszabb időt töltött a kennelben anélkül, hogy bárki is ránézett volna. Nálunk a telepen is azok találkoztak vele, akik gondozták és sétáltatták. Ezért is érdemes jelentkezni ideiglenes befogadónak, hiszen ennyin is múlhat egy kutya boldogabb élete.

Klári

1 megjegyzés: