Szemtelenül jó hét, avagy nem csak a szemesnek áll a világ! (16. hét)

A beszámolók kicsit megint háttérbe szorultak, de természetesen nem felejtődtek el, hiszen fontos, hogy minden körülöttünk zajló eseményről átláthatóan tájékoztatást adjuk, illetve nekünk is jó vissza-visszanézni hónapok távlatából, hogy mivel is töltöttük az első igazán jó idővel kecsegtető hónapjait a 2011-es évnek.

Az örökbefogadó napról, illetve a kutyás teljesítménytúráról már külön bejegyzésben beszámoltunk, így ezeket nem ismételném, de a lényeg: mindkettő ehhez a beszámolóhoz tartozik, ezek határozták meg a készülődés irányát a kutyák ügyeinek vitele mellett.

A héten kettő szemproblémás kutyánk is gazdához költözött.

Grit, az Illatos útról mentett félszemű, hosszú szőrű tacskó keverék kan a Balatonfelvidékre tette át a székhelyét. Zsininek köszönöm a fuvarban nyújtott segítségét!

Pickle, az alig-alig látó is elhagyta ideiglenes befogadóját, Petrát, hogy új életet kezdjen egy csinos fekete-cser tacskó lány oldalán. Szerencsére a kezdeti nehézségeket leküzdve sikerült beilleszkednie, de a szemproblémáin túl epilepsziás rohamok is jelentkeztek nála, így most már gyógyszert is szed. Ennek ellenére Pickle végre igazán boldog lehet. Petrának hálásan köszönöm, hogy Pickle minden hisztije ellenére náluk vészelhette át a gazdára találásáig eltelt időszakot.

Szintén örökbefogadásra került Tündi, akit ideiglenes befogadói tartottak meg, így számára nem jelentett változást a papírmunka, maradt, ahol volt.

A nagy örökbeadások mellett is érkezett egy új kutyánk, akitől családja volt kénytelen megválni összeférhetetlensége miatt. Les már eleve oltva, ivartalanítva, chipezve került hozzánk, amiért hálásak vagyunk az amúgy őt is befogadó korábbi családjának. Nem nagyon volt egyéb választási lehetőségük, tényleg segíteni akartak Lesnek, de be kellett látniuk, hogy nem az ő falkájuk lesz a tökéletes számára. Szerencsére Les ideiglenes befogadóhoz kerülhetett, ahol viszonylag hamar sikerült feloldódnia és elrabolnia a háziak szívét.

A 15. hét a megszokás jegyében telt

Néha olyan feleslegesnek érzem ezeket a külön heti beszámolókat, ott van a "nagy", összegyesületi beszámoló minden hétről, igaz, hogy az kevésbé terjengős, de egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem csak a saját szórakoztatásomra írom ezeket a postokat. Főleg akkor, amikor valójában semmi érdekes nem történik, amikor sablon eseményeket írok le, de közben minden sablon esemény ezer apró kis logisztikai mozdulat, amíg az időpont, a fuvaros, a kutya, az orvos, a fizetendő összeg összerendeződik, előáll. Ezeket viszont nem tudom leírni, mert néha nem is értem, hogyan szerveződnek meg a dolgok, néha úgy érzem, hogy már valami láthatatlan erő rendezgeti a szálakat, mert olyan valószerűtlen, hogy bármi is megvalósulhat, bármi sikerrel lebonyolódhat.

A 15. héten két tökéletesen szokványos dolog történt, kettő védencünk átesett az ivartalanításon, ami nálunk kötelező eljárás, enélkül nem mehet senki gazdához. Mindkettő kutya számára ez volt az utolsó "akadály", mielőtt új családjukba költözhetnének. A két műtött kutyánk Tündi, az aprócska hosszú szőrű tacskó keverék szuka és az ex-Illatos úti, félszemű, hosszú szőrű tacskó keverék kan, Grit voltak.

Hogy ne legyen olyan unalmas az élet, egy örökbeadott kutyánkkal is akadt egy kis tennivalónk. Violin lábán már az örökbeadásakor volt egy szemölcs szerű valami. Jeleztük az örökbefogadónak, hogyha az a képződmény esetleg növekedésnek indulna, a műtéti eltávolítást biztosítjuk. Az a bőrképlet pedig nőni kezdett, így a beavatkozás elkerülhetetlen volt. Szerencsére Violin fuvarját össze tudtuk kötni Tündi fuvarjával, akit ideiglenes befogadóai szállítottak - köszönet nekik ezért! Az időközben megérkezett szövettan alapján szerencsére egy jóindulatú bőrkinövésről volt szó, de fő az óvatosság.

Mintha csak most kezdődött volna az év... (Már a 12. hétnél járunk.)

Ez volt az a hét, amikor az elméleti létszámstop ellenére több kutyánk is érkezett. Természetesen az újak ellátása nem csak elméletileg ró ránk ellátási kötelezettséget, s tanmesei fordulatoktól sem volt mentes, ahogy az ügyeiket intézni kellett: a tanulság pedig, hogy "B" terv nélkül nincs igen. De hogy miért is? Az majd kiderül a 12. hét beszámolójából.

Felvezetőül egy remek hír: a kobzás elől gondozásba vett közép korú tacskó keverék szuka, Violin gazdára talált. Az elmúlt hónapok alatt sikerült őt megfelelően rehabilitálni, s a kezdetben félelmében támadós, fogmutogatós kutyahölgyből egy visszafogott, de barátságos és ragaszkodó kutyalány lett. Köszönet Szilvinek és IldiH-nak, hogy Violin kibontakozásához segítséget nyújtottak. Megjegyzem amúgy, hogy az örökbefogadó nem Violinra, hanem Emire jelentkezett, de mivel Emi már többszörösen gazdijelöltes volt addigra, így meghallgatva a körülményeket és elvárásokat, javasoltam az ismerkedést ezzel a mellőzött kutyánkkal. S szerencsére tökéletes az összhang, Violin nagyon boldog új gazdája mellett.

Panni kutyánk ideiglenes befogadóhoz költözött, így nem kellett több napot eltölteni a kennelsoron, hanem megkezdhette családba való szocializációját, amit amolyan tacskósan, de jól vett. Panni elköltözése egyben lehetőséget teremtett arra, hogy az Illatos úton raboskodó, gazdája által leadott, fiatal-felnőtt hosszú szőrű tacskó keverék kant, Gritet gondozásba vehessük, különben nem lett volna számára sehol helyünk, s sajnos a kan kutyáknak ritkán találunk ideiglenes befogadót is. Grit egyik szemét korábban műtétileg eltávolították, de ez őt semmiben nem zavarja. Oltva, chipezve, ivartalanítását követően fogadható örökbe, akár kertes házba, bejárással is. Élénk, bújós, de neveletlen kutya. Evelinéknek köszönet a fuvarért!

Idáig tartottak a tervek, innentől pedig jött a vakrepülés. Részben akár szó szerint is vehetően, merthogy lett egy erősen látássérült kutyánk, Pickle. A 6 év körüli rövid szőrű fekete-cser standard tacskó kant a gyorsforgalmi úton találták, az autók között. Kicsi a valószínűsége, hogy magától keveredett oda, tekintve, hogy gyakorlatilag nem is lát... Pickle ideiglenes befogadóhoz költözött, de a története itt nem ért véget, mert egy vak kutyával együtt élni nagyon nehéz, különösen, hogyha az a kutya korábban valószínűleg nem nagyon járt sehol egy lakáson kívül. Erre engednek következtetni hatalmas karmai, s az, hogy egyáltalán nem találta fel magát a szabadban, viszont néhány nap alatt tökéletesen belejött, s elkezdte élvezni az életet. Pickle szeme kezelést nem igényel, a megtalálásától 14 napig az eredeti gazdáját kereste, aki viszont nem kereste őt...

A másik beesőt kitették. Mondjuk hamar kiderült, hogy mi lehetett az ok és hogy miért nem égett a telefonom, hogy az elveszett kutyánkat véljük felfedezni Alánban... Nos, kan kutyára nincs helyünk. Szukára sem jelenleg, de a kanok mindig nehezebbek, aki állatot ment, tudja ezt. Nálunk ugyan a kennelsoron egy-két esettől eltekintve egyedileg vannak a kutyák, éppen a balesetek elkerülése érdekében, de amellett, hogy a sétáltatások, egyéb logisztikai feladatok embert próbálóvá tudnak válni, ha csak nem kompatibilis kanokat tárolunk, örökbeadni is nehezebben lehet őket, vagy nekünk megy nehezebben... Nem tudom. Mindenesetre nem volt helyünk Alánnak sem, ráadásul keverék, így majdnem szemet húnytam, de annyira nem volt egyszerű, mert kitették, mi lesz vele, mégiscsak egy fiatal kutya, aki a világról mit sem tud... Így lett egy Alán azzal, hogy egyrészről a bejelentő vállalta, hogy 24 órára elhelyezi, s hogy keresünk neki ideiglenes befogadót, legalább néhány hétre. Ez sikerült is. B-terv csak homályosan, de hát egy fiatal, szobatiszta, aranyos... Aztán amikor pár nap sem telt el és jött a telefon, hogy Alán üvölt, nem maradhat, akkor olyan valószínűtlenül hihetetlennek tűnt, hogy bevállaltam őt. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem teszem... A fene a szívembe, amely képes a racionalitásomra rátelepedni folyton. Mindenesetre Alán elhelyeződött. Nem optimálisan, de biztonságosan. Az eredeti gazda persze sehol...

Ehhez képest az, hogy Hella átesett az ivartalanításon és helyretették a köldöksérvét is, amit szépen viselt, s a műtét után is csodálatosan viselkedett immáron végleges családjában, nem is tűnik nagy hírnek. Pedig izgalommal járt, mint minden beavatkozás. Egyszerűen még sok év kutyázás után sem tudok legyinteni, nem tudom az ivartalanítást alábecsülni, rettegek az altatástól, a műhibáktól, hogy valami történik. De nem történt, Hella mostanra már el is felejtette szerintem, hogy mit kellett kiállnia.

Szintén ivartalanítódott "szolnoki" Csoki, akiért nem jelentkezett az eredeti gazdája, viszont mindenképpen műtéti beavatkozásra volt nála szükség egy, a hólyagjában megbúvó, a későbbi elemzés alapján struvitkőként azonosított idegen test miatt, így a két operáció összekötődött. Csokinak a jövőben speciális tápot kell fogyasztania, ezzel a leendő gazdának számolnia kell. Amúgy mostanra már szobatiszta, barátságos, a városi léthez tökéletesen hozzászokott kutyává vált, hála ideiglenes befogadójának, Imolának. A tetoválási száma alapján egyértelműen meghatározható volt a kora, hat éves, tehát tacskóként nem számít idősnek. Remélem, hogy hamarosan eljön érte - is - az álomgazdi.