A 15. hét a megszokás jegyében telt

Néha olyan feleslegesnek érzem ezeket a külön heti beszámolókat, ott van a "nagy", összegyesületi beszámoló minden hétről, igaz, hogy az kevésbé terjengős, de egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem csak a saját szórakoztatásomra írom ezeket a postokat. Főleg akkor, amikor valójában semmi érdekes nem történik, amikor sablon eseményeket írok le, de közben minden sablon esemény ezer apró kis logisztikai mozdulat, amíg az időpont, a fuvaros, a kutya, az orvos, a fizetendő összeg összerendeződik, előáll. Ezeket viszont nem tudom leírni, mert néha nem is értem, hogyan szerveződnek meg a dolgok, néha úgy érzem, hogy már valami láthatatlan erő rendezgeti a szálakat, mert olyan valószerűtlen, hogy bármi is megvalósulhat, bármi sikerrel lebonyolódhat.

A 15. héten két tökéletesen szokványos dolog történt, kettő védencünk átesett az ivartalanításon, ami nálunk kötelező eljárás, enélkül nem mehet senki gazdához. Mindkettő kutya számára ez volt az utolsó "akadály", mielőtt új családjukba költözhetnének. A két műtött kutyánk Tündi, az aprócska hosszú szőrű tacskó keverék szuka és az ex-Illatos úti, félszemű, hosszú szőrű tacskó keverék kan, Grit voltak.

Hogy ne legyen olyan unalmas az élet, egy örökbeadott kutyánkkal is akadt egy kis tennivalónk. Violin lábán már az örökbeadásakor volt egy szemölcs szerű valami. Jeleztük az örökbefogadónak, hogyha az a képződmény esetleg növekedésnek indulna, a műtéti eltávolítást biztosítjuk. Az a bőrképlet pedig nőni kezdett, így a beavatkozás elkerülhetetlen volt. Szerencsére Violin fuvarját össze tudtuk kötni Tündi fuvarjával, akit ideiglenes befogadóai szállítottak - köszönet nekik ezért! Az időközben megérkezett szövettan alapján szerencsére egy jóindulatú bőrkinövésről volt szó, de fő az óvatosság.