Örökbefogadó napon jártunk

A Német Juhász Fajtamentő Alapítvány szervezésében idén is megrendezésre került a már hagyományosnak tekinthető "Hangár utcai" örökbefogadó nap a Happy Dog Kutyaiskola területén. Összesen 15 szervezet, közel 150 kutyájával ismerkedhettek meg az érdeklődők, illetve köthettek akár életre szóló barátságot, választhattak maguknak társat.

Először is szeretném megköszönni Roxyéknak, a német juhászosoknak, hogy idén sem maradtunk ki a meghívottak listájából, hiszen nagy lehetőség ez számunkra, hogy élőben is bemutassuk védenceink egy részét, hogy találkozhassunk más szervezetekkel, hogy személyesen is beszélhessünk támogatóinkkal, segítőinkkel, szimpatizánsainkkal.

Természetesen köszönet illet mindenkit, aki a jelenlétünkhöz hozzájárult plakáttervezéssel, nyomtatással, szállítással, koordinálással, kutyapesztrálással, felügyelettel, látogatással vagy bármivel. KÖSZÖNJÜK!

A Futrinka Egyesület mind a négy tevékenységi csoportja képviseltette magát, összesen tíz kutyánk vett részt a nagy napon:
- a magyar vizsla fajtamentéstől Dobos, Sudár és Torony,
- az esélyteleneket mentő alap tevékenységi csoporttól Inez, Zoé, Zsálya, Gahan,
- a német dog fajtamentéstől Martin Lee,
- a tacskó fajtamentéstől pedig Csacska és Gauss.


Én sajnos nem tudtam személyesen jelen lenni, így megkértem önkénteseinket, hogy írjanak nekem, nekünk a tapasztalataikról.

Edit (dinaperon) beszámolója - ő egyben Csacska ideiglenes befogadója is.

Kalandosan kezdődött a nap, bonyodalmakkal. A kettő kutya helyett háromat kellett szállítmányoznunk. Csacska és Gauss mellett boxban még Torony vizzslát is lerámoltuk a Suzukiba.

Torony nem jól viselte a boxban utazás, folyton sírt, nyüszített. Cscacska ült mellette a hátsó ülésen, szép nyugisan végigszunyokálva az utat. Gauss pedig elől, az én ölembwe utazott. Néma nyugodtan ült, alkalmanként kikémlelt az ablakon, hogy milyen autó suhan el mellettünk az autópályán, és párszor próbált a hátsó ülés felé tempózni, amikor meghallotta, hogy Torony kaparja a boxot és nyüszít.
Szerencsésen megérkeztünk az örökbefogadó nap helyszínére. Én kicsit elpityeredtem, néha nem bírom az izgalmakat és ez a három kutyás utazás nem volt cseppet sem izgalmaktól mentes.

De mindenki éppségben kiszállt az autóból. Tornyot és Gausst ráhagyományoztuk a felvigyázó embereikre, és neki indultunk Csacskával egy tisztelet kört tenni a kutyaiskola szép zöld gyepén. Nem volt tikkasztó hőség, de Csacska egy kor utn úgy gondolta, hogy ő két tuja között a hűvösbe megpihen. Tündi próbált róla fotót készíteni, de Csacsa nem egy könnyen áll kötélnek, ha a megörökítéséről van szó. Végig nagyon szépen viselkedett egy "hangos szó" sem hagyta el a száját, csak néha kicsit megrettent és a lábam mögé húzodott, amikor egy - egy nagyobb méretű fiú kutya szagmintát szeretett volna venni róla.

A nap végére azért Toronnyal összehaverkodott. A szálkás szőrű nagyfiú minden séta kör után hűségesen visszatért hozzá.

A nap nagy pozitívuma, hogy egy kedves, fiatal pár odajött hozzá, hogy megsimogassák. Szóba elegyedtünk velük. Mondták, hogy már a Futrinka Egyesület honlapján is nézegették Csacskát, és nekik nagyon megtetszett. minden kérdésükre készségesen válaszoltam, minden jó és akár rossz dolgot is megemlítve a kislányról. De Csacskának szerencsére nem igen van rossz tulajdonsága, Ő egy nagyon jó kutya, ezért sem értem, hogy eddig még miért nem érdeklődött iránta senki. Talán pont ezért, hogy az örökbefogadó napon találjon rá arra a kedves párra, akik őt nagyon szeretnék örökbefogadni. A nap folyamán töbször is visszajöttek megsimogatni, megszerettgetni, és átadtam nekik egy próba sétakörre, és büszkén vezették végig a harsány zöld fűszönyegen. Nagyon édes volt a kutyus, az egy -két séta kör után nem volt hajlandó többet sétálni, úgy volt vele, hogy ő már megszerezte magának két ember szivét, teljesítette a feladatot. Leheveredett a hűvösbe, és várta a "rajongói" simogatásokat.

Nagyon megérdemelné, hogy örökbefogadják, és szeretetbe élhessen a hátralévő életében, hiszen fiatal kora ellenére már sok minden szörnyűséget megélt, és mégis annyi szeretettel és bizalommal viseltetik az emberek iránt.
Már csak egy hatalmas nagy feladat áll Csacska előtt, egy macskateszt. Sajnos még nem tudjuk, hogy hogyan jön ki a macskákkal. A fiatal pár akik szeretnék örökbefogadni, már két cicus gazdija, és nagyon szeretnék, ha Csacska megbarátkozna velük. Nagyon kell a drukk, hogy Csacska sikerrel vegye ezt az akadályt, és némi nemű terrier vérmérsékletetét takarékra tudja állítani, és tudjon együtt élni harmóniában a két cicussal és két fiatallal, akik tudom, hogy annyira szeretnék, mint amennyire mi szeretjük, az ideiglenes befogadói.


Ha sikerül, és Csacska megbarátkozik a macskákkal, nehéz szívvel fogjuk elengedni, és tudom magamról, hogy pityeregni is fogok, ha elmegy, de tudom, hogy mi voltunk (vagyunk) számára a híd, a régi hányadtatott élete és az eljövendő családban töltött boldog évei között.
 
Rindt Renáta és Rita is összefoglalták a napot az ő szemszögükből:
 

Önkéntesek voltunk. Megtiszteltetés és egyben büszkeség is nekünk. Mint ideiglenes befogadók, már részesei lehetünk egy éve a Futrinkának és a tacskóknak. Erre komoly és megbízható tanúink is vannak: Gauss, PicÚr, Töpszli, Parittya, Kizilaga, Fáni, Hella és Héli személyében. Megtanítottak bennünket erre a nemes feladatra és remélem folyamatosan tanulhatunk még a többi ideiglenestől is. És persze tanulunk a két állandótól, az exfutrinkás Porcicától és Bizsunktól.

Tehát önkéntesek voltunk a Németjuhász fajtamentés által szervezett örökbefogadó napon. Egy ilyen eseményen több állatvédő és mentő szervezet képviselteti magát tagjaival és kutyáival. A Futrinkát vizslák, tacskók, dogok és az egyesület alapos kutyái képviselték. Reménykedtünk, hogy minél több kutya talál gazdára.
Természetesen nem csak egy egyszerű sétálgatásból áll egy ilyen délután. Komoly szervező munka előzi meg és komoly munka az oda kiérkező összes önkéntesnek. Mindenkinek megvan a maga feladata, sátorállítás, szórólapozás, az érdeklődők tájékoztatása a kutyákról és az egyesületről.

Mi azt a nemes és egyben vidám feladatot kaptuk, hogy Gauss-szal sétálhattunk, mutogathattuk és megismertethettük az érdeklődőkkel. Gauss a családunk szíve-csücske. Az eddigi életét is folyamatosan nyomon követtük és most már csak bízni tudunk benne, hogy minél hamarabb révbe ér. Egy komolyabb érdeklődővel beszélgettünk, egy hölggyel és a lányával. Reméljük hamarosan megcsörren Réka telefonja!
És ahogy a fotókon láthatta már mindenki Gauss még egy híresség fejét is elcsavarta, mégpedig az egyik fellépőét, Keresztes Ildikóét. Ildikó igazi tapasztalt kutyásként kérdezett Gaussról és rengeteg fotó készült kettejük bimbózó kapcsolatáról is. Reméljük, ha Ildikó nem is fogadja örökbe, de hírét viszi ennek a vagány kisördögnek!

Összességében jól éreztük magunkat, sok embert megismerhettünk. Jó volt látni, hogy mennyi ember foglalkozik - sokszor munka és család mellett, a szabadidejét feláldozva - ezzel a nemes céllal, azt hogy mennyi közismert ember vesz részt egy ilyen rendezvény népszerűsítésében és hogy mennyi civil ember mozdul meg egy-egy ilyen alkalommal, ha nem is örökbefogadási céllal, de támogatva a különböző egyesületeket.