Vannak hírek, amelyek megédesítik a hetet (a 35. hét)

Vannak olyan kutyák, akik bár kedvesek, ragaszkodóak, szobatiszták, tökéletesen viselkednek, valami miatt mégsem keltik fel senki érdeklődését sem. Vagy ha mégis, akkor valami mindig közbejön és a kutya marad. Ilyen védencünk volt Csoki, aki többször nekifutott a gazdisodásnak, de valahol mindig elakadt a folyamat, és a nap végén - hosszabb-rövidebb kitérőt követően - ideiglenes befogadója, Imola otthonában hajthatta álomra a fejét. Aztán eljött az a pillanat, amikor Imola jól megérdemelt nyári vonatozására indult, és Csoki számára új befogadót kellett keresni. Elég reménytelennek tűnt a helyzet, de Imola ex-barátja kisegített minket a bajból: magához vette Csokit. Átmenetileg. Aztán mire letelt Imola nyaralása, az átmeneti kapcsolat erős kötelékké vált, oly erőssé, hogy Csoki már csak az örökbefogadási papírját küldte vissza. Maradt. Mi pedig nagyon boldogok vagyunk, hogy végre számára is megadatott a valódi gazdis élet, s reméljük, hogy hosszú élet vár még rá.

De Csoki "távozásával" nem csökkent a védenceink számra, mivel egy rövid szőrű tacskó szuka átvételéről állapodtunk meg az őt megmentő magánszeméllyel, aki a saját kutyái mellett megfelelően elhelyezni őt nem tudta. Mici elkeserítő állapotban kóborolt, amikor ez a magánszemély megtalálta, s Mici szerencséjére, nem tudott elmenni mellette: állatkórházba vitte, ahol a gyógykezelését végezték. Mici szőre már csak nyomokban emlékeztet a valamikori állapotára. Ideiglenes befogadóhoz került, ahol nagyon hamar beilleszkedett. Mici szobatiszta, lakásbarát, kedves, emberközpontú kutya. Más kutyákkal jól kijön, de azt sem bánja, ha egyedüli kutya lesz, csak legyen számára olyan embergazdi, aki a pocaksimogatást biztosítja. A macskákat sem bántja. Mici pórázon is szépen sétál, a nagyváros zajaival is hamar megbarátkozott. A kontroll vérkép alapján a szervei rendben vannak, a bőrprobléma és elhanyagoltság szerencsére nem hagyott maradandó nyomot. Sajnos Mici tüzelni kezdett, így ivartalanításával várnunk kell, de néhány hét múlva már örökbefogadhatóvá válik.

Végre gazdához is adtunk kutyát! (A 31. hét)

Az elmúlt időszakban leginkább a befelé áramló kutyákról tudtam beszámolni, ami egyébként tipikus a nyári időszakban. Talán hihetetlen, de ez minden évben így van, a nyári hónapokban lényegesen nagyobb a mentett kutyák aránya, mint az örökbeadottaké, de ezen a héten egy icipicit talán megfordult a trend, ami mérhetetlen örömmel tölt el, hiszen munka mellett bőven elég egyidőben 10-15 védenc ügyeit fejben tartani, szervezni.

Ettől függetlenül lett új kutyánk, hiszen Willnek már nem adott több időt a család. Idős gazdája otthonba került, s a kutya rájuk maradt, de ők - bár Will szobatiszta és igazából problémamentes - nem tudták megtartani. Hirdették, senki nem jelentkezett, így felmerült az altatás gondolata, hiszen egy nyolc éves ebet, legyen az akár fajtatiszta, akár keverék nem olyan könnyű gazdához juttatni. Egy tagunk talált rá a hirdetésre, s Will megmenekülhetett. Sajnos ideiglenes befogadót nem találtunk számára, így lakásból a kennelsoron találta magát. Kevés vígaszt nyújthatott számára, hogy az élete megmaradt, mert mindene, a gazdája, a kényelme, az otthona hátramaradt.

Szintén gazdától érkezett Panina, aki viselkedési problémái miatt nem maradhatott. Pórázon más kutyákat támad, illetve nem szobatiszta. Szerencsére ideiglenes befogadójánál minden kutyával tökéletesen kijön, az emberekkel való kapcsolata jó, könnyen tanítható, ebből fakadóan, ha hozzáértő gazdához sikerül őt elhelyezni, minden gond orvosolható. A szobatisztasággal befogadóinál nincs problémája, az is igaz, hogy kertes ház lévén többször ki tud menni a dolgát elintézni. Panina az érkezésekor átesett az ivartalanításon, így a rossz élményeket rögtön maga mögött is tudhatta.

Nem ő volt az egyetlen, akinek erre a hétre ivartalanítási műtétet szerveztünk. Vérvizsgálat és szívultrahang után megtörtént az ivartalanítási beavatkozás Iringónál, Bárónál és Sziporkánál is, akin egyben egy fejplasztikát is elvégezte, az őt elcsúfító, akkor még ismeretlen eredetű bőrképletek jelentős része eltávolításra került. A szövettan később igazolta azok jóindulatúságát, de azt is megtudhattuk, hogy akut gyulladásban volt a terület, így nem tettünk rosszat, hogy nem hagytuk a kicsilányon őket.

Az ivartalanítódók táborát erősítette a felemás szemű, különleges színű Csocsó is, aki ezen a héten gazdához is költözött. Békés megyébe tette át a székhelyét szerető új otthonába. Beának köszönjük, hogy ideiglenesen befogadta őt, nagyon jó helyen tölthette gazdira váró napjait is.

Potyol hosszú ideig nem kellett senkinek, pedig fiatal, agilis, kedves, gyakorlatilag tacskós szemmel problémamentes kutya. Ezen a héten rámosolygott a szerencse és mostantól Ócsán, egy tacskó hölgy mellett éli világát.

Csoki pedig majdnem gazdás lett, ehelyett nyert egy egész napos fuvarozást velünk, de nem hisszük, hogy ezt bánta volna. Úgy volt, hogy Ausztriába utazik, mindent előkészítettünk, s már az átadási helyszínre indultuk, amikor jött a telefon, hogy a gazdijelölt meggondolta magát, így Csoki nem megy sehova. Nekünk viszont már az ő átadása utánra is fix programunk volt - Csocsó és Potyol örökbeadása - így Csoki velünk tartott a jeles napon, amelyet egy útmenti vendéglőben elköltött ebéddel koronáztunk meg. Imola pedig visszakapta ideiglenes védencét, akit előtte sűrű könnyekkel elbúcsúztatott. Az élet kiszámíthatatlan.

Az uborkaszezon történései (a 27. hét)

Azt hinné az ember, hogy a nyár közepén mindenki nyaral, a levegő is áll, a kutyát sem érdeklik a kutyák. S nem is tévednének sokat, mert ez a jellemző a nyárra, ilyenkor leadni akarnak inkább az emberek, hiszen sokan - döbbenet, de igaz - a nyaralás előtt jönnek rá, hogy nincs hová tenni a kutyát, a kutyapanzió drága...

Nálunk mégis viszonylag pörgős volt a 27. hét, történtek csodák, s sajnos szomorú hírt is meg kellett veletek osztanunk. Ez utóbbival kezdem a beszámolót, mert mindannyiunkat megrázott: egy korábbi védencünk, a paksi menhelyről mentett Racsni kutya itt hagyott bennünket. Nem érhette meg örökbefogadásának második évfordulóját, pedig nem volt idős kutya. Valami mégis elromlott benne, s bár a gazdái mindent megtettek, Racsni feladta a küzdelmet. Ahogy az életben is barátságos, senkinek terhére lenni nem akaró kutya volt, a halálát is úgy rendezte, hogy ne kelljen senkinek döntést hoznia felette: megállt a szíve. Rettentően sajnáljuk, hogy számára csak ennyi adatott, feldolgozhatatlan a halála, hiszen nem volt idős. Búcsúzunk, de még egy jó ideig úgy fogunk rá gondolni, mint aki él, s gazdáival a Velencei-tó mellett tölti a nyarat. Pedig már máshol pihen.

http://tacskosos.blogspot.com/2011/07/racsni-orokre-elbucsuzott.html

A héten egy új kutyával gyarapodott védenceink csapata. Tufát, a 3-4 év körüli szálkás szőrű tacskó kant a Balaton mellett találták. Egyelőre az eredeti gazdáját keressük, de egyedi azonosító chippel vagy bármilyen, az azonosítására alkalmas jelöléssel nem rendelkezett, így elég nehéz felkutatni az eredetit, különösen ha ő sem keresi a kutyát, mert abban reménykedik, hogy az majd magától visszamegy. Hát, Tufa nem fog, mert nálunk van, egész pontosan egy XII. kerületi ideiglenes befogadó családunknál, ahol kiderült, hogy szobatiszta,nem rongál a lakásban, emberekkel rendkívül barátságos, más kutyákkal is jól kijön. Kapott veszettség elleni oltást, illetve féreghajtottuk, valamint átesett egy kozmetikán is. Oltási programját folytatjuk, illetve ha nem kerül elő az eredeti gazda, akkor hamarosan Tufa átesik az ivartalanításon is, hogy új otthont kereshessünk számára.

Kumisz, a talált rövid szőrű tacskó kanunk, aki szintén álomkutya, ideiglenes befogadóját végleges családra cserélte, akik annak ismeretében vállalták őt, hogy a hátsó testtáj gyengébb egy gerinc-oki probléma miatt. Kertes házban benti kutya lett, két másik kutya mellett, akik közül az egyiket tizensok évvel ezelőtt még kölyökként vették magukhoz az Illatos útról. A család két gyermeke kitörő örömmel fogadta az új jövevényt, Kumisz pedig egyből vitte nekik a labdáját, hogy dobálják. Reméljük, hogy még sok boldog, egészséges év vár Kumiszra új családja körében. Zsúéknak köszönet azért, hogy átmenetileg gondoskodtak erről a kis csodáról. Reméljük, hogy majd máskor is fogadnak tőlünk ideiglenes védencet.

A másik heti gazdis: Tigris! Ő már majdnem egy éve várta az igazi eljövetelét, egyszerűen érthetetlen módon Tigris tökéletesen beragadt. Igaz ugyan, hogy ő nem volt fajtatiszta tacskó, de tacskó ősökkel tagadhatatlanul rendelkezett, apró volt és szobatiszta, dinamikus és kiszámítható, okos, figyelmes és nagyon-nagyon kedves. Mégsem kellett senkinek, nem akadt meg rajta az emberek tekintete, talán tigriscsíkjai sem segítették őt az elhelyezkedésben. De megtörtént a csoda, egy nagyon szimpatikus család kizárólag őt szerette volna örökbefogadni idősen elhunyt kutyájuk helyére. A személyes találkozásra gyakorlatilag azonnal sor került, s tagadhatatlan: szerelem volt első látásra, így Tigris a hétvégét már új családjában töltötte. Ideiglenes befogadója szíve ugyan meghasadt, hiszen Tigris 8,5 hónapig töltött nála, része lett az életüknek, de elengedte őt egy jobb élet reményében és azért, hogy más kutyák számára is segíthessen. Köszönjük, Csipet-Csapat, ismét és ezt is. Hihetetlen vagy, s nagyon jó, hogy nekünk segítesz, nagy kincs az ilyen csapattag!

Csoki, a szálkás szőrű tacskó kan védencünk állatorvosnál járt, ahol sajnos meg is kellett nyírnunk, így most nem éppen a legelőnyösebb arcát mutatja, de legalább eltávolításra kerülhettek a hónaljába, illetve a lábujjai közé fúródott toklászok. Nagyobb baj is lehetett volna, erre is érdemes minden kutyásnak figyelnie! (Erről egyszer, ha időm engedi, írok egy külön postot is, mert fontos.) Csoki továbbra is várja az álomgazdi eljövetelét, de rejtélyes okból valahogy őt nem igazán akarja befogadni senki...

Egy régebbi védencünk, aki időközben maga mellé fogadott egy másik védencünket, Airát átesett az ivartalanításon. Brúnó-Grimm rendben van, folytathatja boldogságos kis terrorista életét.

Túlélni az adó 1%-ig - ismét az állatorvosi tartozás törlesztésére gyűjtünk!

Frissítés: az eddig beérkezett adományokból sikerült kifizetnünk Demizson, Gobbi, Süti és Tipli számláját. Kérünk mindenkit, hogy ha teheti, akár 500 Ft-tal is, de segítsen, hogy a későbbiekben is segíthessünk.

Nem szeretünk kérni, de adományokból működünk, s ebből fakadóan csak a kutya és különösen a tacskó kedvelők segítségére számíthatunk. Minden hónapban igyekszünk előteremteni a működéshez, mentéshez szükséges költségek fedezetét, de egyre nehezebben megy. A beérkező forintokat panziódíjra, egy-egy fuvar költségére, s állatorvosi költségeinkre fordítjuk. Sajnos nem sikerült mindent rendezni, s most egy elég tekintélyes összegű tartozással kell szembenéznünk az egyik állatorvosi rendelőben, akiknek köszönjük egyáltalán annak a lehetőségét, hogy tartozhatunk, s hogy ők közben is ellátják, oltják, műtik a kutyáinkat.

Malvinnak, a gerincsérült tacskó keverék szukának sokan szurkoltak, de sajnos nem tudtunk végül rajta segíteni, pedig tényleg mindent megpróbáltunk. Számomra az ő elvesztése lelkileg is nagyon nagy terhet jelentett, hiszen egy szintén mozgássérült, vizeletét és székletét nem akaratlagosan ürítő kutyával, Eszkuláppal élek együtt immár több, mint egy éve. Malvin halála tovább szigorította Eszkuláp ultrahangos vizsgálatait és laborellenőrzését, de ő már a mi kutyánk, intézünk mindent, ami az ő biztonságához szükséges. Viszont ettől nem fáj kevésbé a csodálatos szemű, barátságos Malvin elvesztése. Talán nem így kellett volna történnie. Talán jobban is vigyázhatott volna rá, akihez tartozott. Malvin műtéti költségei, speciális beavatkozásai, laborvizsgálatai, kórházi tartása tetemes összegű tartozássá álltak össze még a kedvezményes árakon is, amelyet a Felicavet Állatkórház Egyesületünk számára biztosít. Mivel halott kutyára végképp nem szeretünk tartozni, így szeretnénk, ha legalább apránként törleszthetnénk, havi ütemezéssel.



Malvinnak nem sikerült...

 Gobbi néni sincs már köztünk, az ő életének utolsó számláját, a röntgent, amely kimutatta, hogy napok óta tartó agóniáját a tüdőben és agyban lévő daganat-áttétek okozzák, s az altatását nem tudtuk még kifizetni. Pedig jó lenne elengedni őt - pénzügyileg is. Számára nem adatott meg, hogy végleges gazdás kutyaként búcsúzhasson, de ezt ő nem igazán tudta, hiszen ideiglenes befogadó családja mindent megadott számára, amire előtte nem nyílt lehetősége: ágyban aludt, kirándult és nagyon-nagyon szerették.

Lőrinc bácsit sem kell talán bemutatni, bár ő szerencsére él és virul, de ha nem avatkozunk időben közbe és magára hagyjuk, mára már nem lenne kinek rónia a tatabányai utcákat új ideiglenes befogadója oldalán. Lőrinc bácsi az ózdi gyepmesteri telepről menekült altatás elől, majd több, mint egy évet kennelben töltött "megmentve" úgy, hogy gyakorlatilag mi foglakoztunk vele hétvégente, egyébként embert sem nagyon látott. Aztán amikor észrevettük, hogy kórosan lesoványodott, közbeléptünk. Így került Lőrinc bácsi a gondozásunkba, s derült ki, hogy gátsérv akadályozza a vizelet- és székletürítésben, gyakorlatilag saját magát mérgezi, s az erőlködés amúgy is megviseli. Megoperáltattuk, átesett az ivartalanításon, szerveinek állapotát laborvizsgálatok során keresztül ellenőriztettük, s több hetet töltött kórházban is.



Csoki a speciális diéta miatt nem kell senkinek

 Csokit a fajtatiszta (és tetovált) szálkás szőrű tacskó kant Szolnokon találták és csak azért nem tudta megtartani az őt megtaláló család, mert gyilkolta a tyúkokat. Csoki nem is tudja, hogy milyen szerencséje volt, mivel nálunk kiderülhetett, hogy a hólyagjában egy tekintélyes méretű kő alakult ki. Megoperáltattuk, átesett az ivartalanításon, s egész életében speciális, a kőképződést megakadályozó tápot kell ennie, ami ha Csoki az egyedüli kutyánk lenne, nem okozna gondot, de mivel rajta kívül vagyunk még egy páran, így ezt is erőfeszítések árán tudjuk előteremteni. Csoki ideiglenes befogadónál várja, hogy valaki beleszeressen.

Minden tétel mögött egy valódi kutya van egy igaz történettel, sokszor szenvedéssel, izgalmakkal, szerencsés gazdára találással, néha szomorúsággal és búcsúzással. Minden örökbeadásra kerülő kutyánk veszettség és kombinált oltással rendelkezik, chipezett és ivartalanított, rendszeresen parazitamentesített. Az örökbefogadókhoz az egyesület valamelyik örökbeadásra jogosult tagja viszi a kutyát, szerződést kötünk, de nincs "kötelező örökbefogadási díjunk", legtöbbször - szégyen, nem szégyen - nem is ajánlanak fel számunkra semmit az örökbefogadók, de nem is ezért tesszük. Nem várhatjuk el, hogy egy-egy mentett kutya akár több százezer forintra rúgó számláját a befogadók teljes egészében megtérítsék, ezért számítanánk azok segítségére, akik egy tábla csoki, egy üdítő vagy egy mozijegy, netán egy nyári póló vagy szandál áráról lemondanának valamelyik jelenlegi vagy volt védencünk javára.

Minden forint számít, a beérkező összegből az állatorvosi tartozást csökkentjük úgy, ahogy arról a támogatók rendelkeznek. Kérjük, hogy aki tud, segítsen nekünk, hogy folytatni tudjuk a tacskó fajtamentést, hogy ne legyenek álmatlan éjszakáink amiatt, hogy mit és miből fizetünk ki. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számláján tudjuk fogadni. Kérjük, hogy ha valaki utal, a megjegyzés rovatban tüntesse fel: ADOMÁNY TACSKÓ + a támogatni kívánt kutya neve.

Köszönjük!

Mintha csak most kezdődött volna az év... (Már a 12. hétnél járunk.)

Ez volt az a hét, amikor az elméleti létszámstop ellenére több kutyánk is érkezett. Természetesen az újak ellátása nem csak elméletileg ró ránk ellátási kötelezettséget, s tanmesei fordulatoktól sem volt mentes, ahogy az ügyeiket intézni kellett: a tanulság pedig, hogy "B" terv nélkül nincs igen. De hogy miért is? Az majd kiderül a 12. hét beszámolójából.

Felvezetőül egy remek hír: a kobzás elől gondozásba vett közép korú tacskó keverék szuka, Violin gazdára talált. Az elmúlt hónapok alatt sikerült őt megfelelően rehabilitálni, s a kezdetben félelmében támadós, fogmutogatós kutyahölgyből egy visszafogott, de barátságos és ragaszkodó kutyalány lett. Köszönet Szilvinek és IldiH-nak, hogy Violin kibontakozásához segítséget nyújtottak. Megjegyzem amúgy, hogy az örökbefogadó nem Violinra, hanem Emire jelentkezett, de mivel Emi már többszörösen gazdijelöltes volt addigra, így meghallgatva a körülményeket és elvárásokat, javasoltam az ismerkedést ezzel a mellőzött kutyánkkal. S szerencsére tökéletes az összhang, Violin nagyon boldog új gazdája mellett.

Panni kutyánk ideiglenes befogadóhoz költözött, így nem kellett több napot eltölteni a kennelsoron, hanem megkezdhette családba való szocializációját, amit amolyan tacskósan, de jól vett. Panni elköltözése egyben lehetőséget teremtett arra, hogy az Illatos úton raboskodó, gazdája által leadott, fiatal-felnőtt hosszú szőrű tacskó keverék kant, Gritet gondozásba vehessük, különben nem lett volna számára sehol helyünk, s sajnos a kan kutyáknak ritkán találunk ideiglenes befogadót is. Grit egyik szemét korábban műtétileg eltávolították, de ez őt semmiben nem zavarja. Oltva, chipezve, ivartalanítását követően fogadható örökbe, akár kertes házba, bejárással is. Élénk, bújós, de neveletlen kutya. Evelinéknek köszönet a fuvarért!

Idáig tartottak a tervek, innentől pedig jött a vakrepülés. Részben akár szó szerint is vehetően, merthogy lett egy erősen látássérült kutyánk, Pickle. A 6 év körüli rövid szőrű fekete-cser standard tacskó kant a gyorsforgalmi úton találták, az autók között. Kicsi a valószínűsége, hogy magától keveredett oda, tekintve, hogy gyakorlatilag nem is lát... Pickle ideiglenes befogadóhoz költözött, de a története itt nem ért véget, mert egy vak kutyával együtt élni nagyon nehéz, különösen, hogyha az a kutya korábban valószínűleg nem nagyon járt sehol egy lakáson kívül. Erre engednek következtetni hatalmas karmai, s az, hogy egyáltalán nem találta fel magát a szabadban, viszont néhány nap alatt tökéletesen belejött, s elkezdte élvezni az életet. Pickle szeme kezelést nem igényel, a megtalálásától 14 napig az eredeti gazdáját kereste, aki viszont nem kereste őt...

A másik beesőt kitették. Mondjuk hamar kiderült, hogy mi lehetett az ok és hogy miért nem égett a telefonom, hogy az elveszett kutyánkat véljük felfedezni Alánban... Nos, kan kutyára nincs helyünk. Szukára sem jelenleg, de a kanok mindig nehezebbek, aki állatot ment, tudja ezt. Nálunk ugyan a kennelsoron egy-két esettől eltekintve egyedileg vannak a kutyák, éppen a balesetek elkerülése érdekében, de amellett, hogy a sétáltatások, egyéb logisztikai feladatok embert próbálóvá tudnak válni, ha csak nem kompatibilis kanokat tárolunk, örökbeadni is nehezebben lehet őket, vagy nekünk megy nehezebben... Nem tudom. Mindenesetre nem volt helyünk Alánnak sem, ráadásul keverék, így majdnem szemet húnytam, de annyira nem volt egyszerű, mert kitették, mi lesz vele, mégiscsak egy fiatal kutya, aki a világról mit sem tud... Így lett egy Alán azzal, hogy egyrészről a bejelentő vállalta, hogy 24 órára elhelyezi, s hogy keresünk neki ideiglenes befogadót, legalább néhány hétre. Ez sikerült is. B-terv csak homályosan, de hát egy fiatal, szobatiszta, aranyos... Aztán amikor pár nap sem telt el és jött a telefon, hogy Alán üvölt, nem maradhat, akkor olyan valószínűtlenül hihetetlennek tűnt, hogy bevállaltam őt. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem teszem... A fene a szívembe, amely képes a racionalitásomra rátelepedni folyton. Mindenesetre Alán elhelyeződött. Nem optimálisan, de biztonságosan. Az eredeti gazda persze sehol...

Ehhez képest az, hogy Hella átesett az ivartalanításon és helyretették a köldöksérvét is, amit szépen viselt, s a műtét után is csodálatosan viselkedett immáron végleges családjában, nem is tűnik nagy hírnek. Pedig izgalommal járt, mint minden beavatkozás. Egyszerűen még sok év kutyázás után sem tudok legyinteni, nem tudom az ivartalanítást alábecsülni, rettegek az altatástól, a műhibáktól, hogy valami történik. De nem történt, Hella mostanra már el is felejtette szerintem, hogy mit kellett kiállnia.

Szintén ivartalanítódott "szolnoki" Csoki, akiért nem jelentkezett az eredeti gazdája, viszont mindenképpen műtéti beavatkozásra volt nála szükség egy, a hólyagjában megbúvó, a későbbi elemzés alapján struvitkőként azonosított idegen test miatt, így a két operáció összekötődött. Csokinak a jövőben speciális tápot kell fogyasztania, ezzel a leendő gazdának számolnia kell. Amúgy mostanra már szobatiszta, barátságos, a városi léthez tökéletesen hozzászokott kutyává vált, hála ideiglenes befogadójának, Imolának. A tetoválási száma alapján egyértelműen meghatározható volt a kora, hat éves, tehát tacskóként nem számít idősnek. Remélem, hogy hamarosan eljön érte - is - az álomgazdi.

Lazulásnak vége! (A 9. hét) - No more wondering around (Week 9.)

Azt mindenki tudja talán, hogy a tacskó fajtamentés a Futrinka Egyesület keretein belül működik. Az Egyesület a sparhelt lábúakon kívül magyar vizslákat, német dogokat és esélytelen egyebeket is ment. Azt már talán kevesebben tudják, hogy amellett, hogy mindenki mindenkinek segít, az alap tevékenységi csoport védenceire is nagyobb hangsúlyt fektetek, mégha nem is én vagyok az őértük felelős vezető, de ezek a sokszor idős, nem tetszetős külsejű, problémás kutyák is nagyon-nagyon közel állnak a szívemhez, így igyekszem az ő esélyeikhez nagyobb mértékben hozzájárulni. Ha az "alapnál" van nagyobb pörgés, szervezési igény, akkor igyekszem ott helytállni, de közben a tacskók mindenek előtt és mindenek felett.
A kilencedik héten volt alkalma mindenkinek kitacskózni magát, mert eléggé felpörögtek az események. Végre megérkezhetett a hajdúszoboszlói gyepmesteri telepről Tündi és az anyukája, Panni.

Tündi alig tíz hónapos, aprócska tacskó keverék szuka, látszik, hogy eddig nem nagyon élt kutyamentes környezetben, önállóan félénk, a pórázt is most tanulgatja. Kicsi teste minden erejével igyekszik megfelelni, nagyon barátságos, bújós, minden apró kis figyelemért nagyon hálás. Szerencséje volt, mert egy korábbi örökbefogadónk ideiglenesen magához vette őt.

Az anyukája, Panni sincs másfél évesnél több, nagyon fiatal még ő is. Elvileg őt is ideiglenes befogadó várta, csakhogy Panni úgy határozott, hogy tüzelni kezd, így maradt a kennelsoron. Panni is félénk, de nagyon emberközpontú kutya, annyira vágyna arra, hogy a nap 24 órájában szeretgesse valaki, hogy az leírhatatlan. Tele van szeretettel ez a kutya, hihetetlen.

Panni tüzelésének "köszönhetően" viszont lett ideiglenes befogadónk a Szolnokon talált tetovált szálkás szőrű tacskó kannak, Csokinak. Ő öt év körüli és egy ottani kertbe sétált be. A család szerette volna megtartani, de Csoki úgy határozott, hogy megritkítja a lábasállat-állományt, így el kellett jönnie. Egyelőre az eredeti gazdáját keressük, de ha nem kerülnek elő 14 napig, akkor új otthont keresünk számára.

Ideiglenes befogadójának pedig hálásan köszönjük, hogy fogadta őt, s hogy vigyáz rá. Csoki mindennapjairól itt olvashattok: http://kuttykolesz.blogspot.com/

Emi egy hajléktalan kutyája volt, de a hajléktalan meghalt és Emi egyedül maradt. Hosszú napok teltek el, mire egyáltalán be tudták őt fogni. Átmeneti elhelyezése megoldódott helyben, de aztán felkerült a kicsilány Budapestre. Emi félénk, de barátságos, amúgy tacskósan karakán, sok-sok ingerre szomjazó, tündéri bújós kutya, akinek rettentő sokat kell még tanulnia.

Sürgősen ideiglenes befogadót kerestünk egy Debrecenben talált vak szálkás szőrű tacskó kannak, Vidálnak. Akadtak is jelentkezők, amit köszönünk, de csoda történt: Vidálnak előkerült az eredeti gazdája. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a dolog!

A gyűjtögetés mellett apró öröm, hogy egy kutyát sikerült örökbeadnunk. Az Illatos úti gyepmesteri telepről mentett, harapós előéletű Durci Darcy költözött el a tárnoki kennelsorról. Eger felé vette az irányt, ahol az új élete kezdődhetett meg. Reméljük, hogy mostantól minden jól alakul az életében, túl sokat tapasztalt már eddig is. Nálunk harapásra mégcsak nem is gondolt, pedig megtrimmeltük, hoztuk-vittük. Egyedül a macskákat nem tudta megszeretni, őket lelkesen kergette, ha tehette.

Lőrinc bácsi elhagyhatta a kórházat, s csoda történt: találtunk számára egy nagyon kedves ideiglenes befogadó családot Érden. Eddig viszonylag jól alakulnak a dolgok, de sajnos a család legkisebb gyermekét még nem fogadja kitörő örömmel az öregúr, rá vicsorog. Pedig ha ezen változtatna, akkor talán... Hát, drukkoljunk!