Berkenye beköszönt - Berkenye sent a letter

Kedves Réka!

Dear Réka,


Mivel nagyon rég nem jelentkeztem, újév alkalmából egy kis beszámolót rögtönzők magamról. De mindezek előtt Sikerekben, Gazdikban és Támogatásokban Gazdag Boldog Új Esztendőt Kívánok Neked és a Futrinkások egész csapatának.

As I haven't writen for a long time, I prepare a summary now. But first of all I wish you all a successful New Year that is rich in adopting families and donation.

Bár gondolom, úgy is tudod, hogy tavaly (2010) december 3-án a tesómmal együtt (Pablo) betöltöttük első életévünket. Én személy szerint a gazdim által adott sok finomsággal ünnepeltem meg.


As you know we - Pablo and I - celebrated our first birthday on the 3rd December 2010. I got lots of goodies.
Visszagondolva meg kell, valljam, nem volt eseménytelen ez az első év.

Looking back I must confess that I had a very busy first year.

Először is soha nem múló hálával gondolok rád és a Futrinkások egész csapatára, azért mert megmentettél engem és nagytesómat, Somot alias Pablót.

First of all I must express my gratitude as you rescued me and my brother, Som who is called Pablo now.

Másodszorra azért, mert mindketten egy-egy nagyon szerető családhoz kerültünk, ahol alaposan kényeztetnek bennünket. Ezt azért tudom többes számban írni, mert én, a tesó és gazdáink tartják a kapcsolatot.

Secondly as we both found a very loving family where we are being spoilt. I can state this as the owner of my brother and mine keep in touch.

November táján még össze is futottunk. Bár ezen a találkán - kívülálló szemlélő esetleg azt gondolhatta – hogy egy kicsit féltem, mert némi folyóügyi balesetet szenvedtem. De itt csak is a gazdim a hibás! Úgy gondolom túl sok folyadékot adott előtte, és a viszontlátás nagy örömében nem tudtam már hol tárolni:-) és az is koholt vád, hogy a tesó már csak is a nőt látta bennem sétánk során. Igenis tudtunk még szimplán tesói viszonyban futkározni és játszani! Bár meg kell vallani, hogy mindkettőnkben rendesen tomboltak a hormonok.

We met once in November. Some might have thought that I was a little bit afraid but I only suffered some "liquid accident". But I can only blame my owner. I guess she gave me too much water before that I could not hold it any longer.  It is also just an accusation that my brother only see the woman in me during our walk. I think we could really play and run as siblings. But I must say that our hormons were rampaging.

De most már ezen is túl vagyunk, mert itt ragadom meg az alkalmat és tájékoztatlak téged, hogy én is és a tesó is túlestünk az ivartalanítás borzasztó rémén. Mint kiderült nem is volt olyan szörnyű, bár a műtét napján nem így gondoltam. Tudni kell, hosszas vacillálás után, gazdim a karácsonyi időszakot választotta ki e műtét elvégeztetésére, mert - nem tudom miért - nem bízott meg bennem. Úgy gondolta, hogy az év más időszakában nem tudna kellő felügyelet biztosítani nyugodt felépülésem érdekében. - Minden tekintete rajtam a nap 24 órájában 10 napon keresztül! - (Még hogy én állandóan nyaldosnám a sebem, még úgy is, hogy az a fránya tölcsér is a fejemen van!) Visszatérve a műtétre az is csak az orvosi személyzet eltúlzott állítása, hogy olyan hisztit vágtam le, hogy két orvos és egy asszisztens segítségével lehetet csak beadni nekem a nyugtatót, és hogy még az altatás alatt is fel-felvinnyogtam, s ezzel "frászt" hozva a dokikra. Úgy kell nekik! Hi-hi-hi.

But it is over now: both of us were castrated. It was not THAT bad after all. You must know that my owner decided upon a pre-Christmas operation. She did not trust me... She was sure that I need 24 hour control in order to support my recovery. It lasted for 10 days. (I did not want to lick my wound, especially not with that plastic tube on my head.) Back to the opeation it is also an exaggeration that I was so very  hissy that two VETs and assistans were needed to calm me down and I was squaking time to time even during the narcosis just to scare the VETs to death. They deserved it. Hi-hi-hi.

Na de minden jó, ha vége jó! Tegnap végre kiszedték azokat az állandóan viszkető, szurkáló izéket a sebemből (varratokat) és most már rezzenéstelenül fogadhatom gazdim kuncsorgását egy kis has simításért.

But everything goes right now. My stiches were removed yesterday so no more itchy materials in my wounds and my owner can pet my belly, too.

De még mi minden történt velem az elmúlt hónapokban Húsvéttól kiindulva, ugyan is akkor tájt volt az utolsó bejelentkezésem.

Since Easter I have gone through many other things, too - I guess I wrote to you at that time last.

Jobban megismerkedtem a fogadott tesóval és a gazdámmal. Oly annyira, hogy mára már nélkülözhetetlennek tartom, hogy amikor valamelyikük ott van, határozottan oda bújjak hozzájuk.

I have deepened my relationship with my adopted-sister and my owner, too. Now I cannot imagine not to be close to either of them if they are alone.

A legjobban azt szeretem, ha felfekhetek a gazdihoz és befészkelhetem magam a két kinyújtott lába közé. Bár mostanában ez ügyben néha összeakasztjuk a bajszunkat egymással, mert Ő, azaz a gazdi bevette a fejében, hogy most már, aztán falkavezérré neveli magát, és nem engedi, hogy mi felmenjünk az ő ágyára, mert valami okos „Cesar” szerű kiképző azt mondta (anya nagyon szereti ezt a műsort), hogy ezzel jelentős lépéseket tehet célja elérésében. Miért is jutott erre az elhatározásra? Mert az „okosok” szerint mi a tesóval „szeparációs szorongás” tüneteit mutatjuk, és azért vonyítunk a nap azon szakaszában, amikor nem látjuk a gazdit, és ezért nem hagyunk neki még egy perecet sem, amikor otthon van. Állandóan követjük mindenhova, reszkírozva azt, hogy véletlenül a farkunkra, esetleg mást testrészünkre lép, vagy dob egy hasast a padlóra Ő ügyetlensége. Összegezve: bevette a fejébe, hogy e problémákat csak úgy tudja gyógyítani, ha egyértelművé teszi számunkra, hogy ő a „vezér nőstény” Ennek szomorú következtében pedig egyre ritkábban engedi meg, hogy éjszaka vele aludjak. De azt látom, hogy ez a gazdinak is nagyon nehéz, szerintem ő is azt szeretné, ha ezentúl is odakucorgunk hozzá. De mit tehet, ha egyszer a szomszéd lakót zavarja a napközbeni vonyítás. Be kell látnom, hogy másnak is joga van a nyugodt, és csendes pihenéshez, még ha ezért nekünk hatalmas áldozatokat is kell hoznunk. Meg azért a mi lelki nyugalmunknak is sokat fog számítani, ha biztosak vagyunk, hogy nem kell a gazdira vigyázni, mert ő vigyáz ránk.

I like most when I can lay by my owner curving myself between her legs. But even in this matter we started to have problems as she decided to turn into a bellwether so refuses us from the bed... Some Cesar who is a trainer said so and mum loves this person. Why did she decide so? As those clevers say that we have separation neurosis - and this is the reason why we keep on barking while she is away and got stock into her arse when she arrives. We follow her everywhere risking that she step on us or falls over. She thinks that she can enhance the situation if she becomes our female boss. In order to achieve this I can sleep with her only once in a blue moon... I have somehow the feeling that it is hard not only for us but her, too. She has no other option as our neighbour hates hearing us barking during the day. I have to understand and respect this no matter how hard it is to us... It should also have an added value if we know that our owner protects us and we are not in charge any longer.

Úgy tűnik egy kissé bő lére vettem a dolgokat, ezért a továbbiakban megpróbálok szigorúbb lenni költői „en magamhoz” és csak a tényekre korlátozódni a továbbiakban.

I'm sorry for being such a chatterbox - now I try to reduce my message to literary depth and only focus on facts.

A család alapos megismerése után, és a védőoltások jelentős támogatásának segítségéve nekikezdtem szociális életem kialakításának tágabb környezetemben is. Ez elsősorban a parkban való ismerkedésre és az ott lévő két és négylábúak megismerését jelentette. Büszkén jelenthetem, hogy egy rosszemlékű kivételtől eltekintve közkedvelt lettem, mert áldott jó természetem van. Mindenkit szeretek és puszikkal és farok csóválással adom tudtukra. Természetesen sok eb kolléga gyorsan tudtomra adja, hogy meddig mehetek el, de ez így van rendjén. Azóta már én is sokat tanultam, és sokkal kimértebb és óvatosabb vagyok, no meg a gazdi hathatós oktatása végett már egy kicsit – itt a kicsit szón van a hangsúly- szófogadóbb is vagyok. Ez természetesen már abból is látszik, hogy az utóbbi időben sokkal többet vagyok elengedve, és már kevesebb szidást is kapok, ha valami érdekes dolog miatt nem megyek időben vissza hozzá.

After having deepened what it was need to and with the safety of my full vaccination programme I started building my social life in my wider environment, too. This meant getting to know other dogs and their owners in the park. I must say that I am quite popular save for one occassion as I am such a good dog. I love everybody and I give kisses and waggling my tale. I learned a lot and I am alert now. I also a little bit more obidient... A bit... And it naturally resulted in the fact that I can be off leash more than before and I am told off less when I do not go back to her straight away.

Túlestem az első trimmelésemen is, melyet igen nyugodtan vészeltem át, és láss csodát, teljesen más kutya lett belőlem. A sok elhalt szőr kiszedése után gyönyörű ezüstszínt kapott a bundám, sőt kiderült, hogy van két angyal szárnyam is.

I was trimmed - it was not a big deal and I became a totally new dog. My fur became silver colour after my dead hairs were removed. And it turned out that I have two angel wings, too.

Ezek sajnos már ismét eltűntek, mert télire a gazdi úgy döntött meghagy szőrösen, de remélem a hideg elmúltával ismét fess csajszi lesz belőlem. Most látom, hogy megint elszaladt a klaviatúra velem és talán már untatlak is, ezért a többi érdekességet a következő beszámolómra hagyom.

These wings disappeared by now as my owner decided to keep my hairy for the winter but I hope that I can be a nicely groomed girl after the cold days. Oooops, I typed myself away again and you might be bored... I will write all other things next time then.
Addig is további szép napokat.

Have a nice day.
Berkenye

Berkenye és Som beköszön

Ugye még mindenki emlékszik a két tacskó babára, akikkel/akikért a férgek miatt küzdeni kellett. Szerencsére mind a ketten túlélték a nehéz indulást és mostanra boldog, gazdis kutyák. Mind a ketten küldtek nekünk egy-egy rövid beszámolót, ezeket most meg is osztom.

Berkenye

Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem számoltam be BerkiBuburól, de én is elég elfoglalt voltam. Szóval Bubuka nagyon szépen beilleszkedett, és megkapta a harmadik oltását. Itt sajna volt egy kis probléma, ugyanis őkelme allergiás a kombinált oltásra. Szerencsére nem volt nagy baj, mert a doktor néni ott tartott bennünket megfigyelésre, így egyből tudott reagálni a dologra és kaptunk egy adag kálciumot. Szegénykém nagyon aranyos volt, mert addig izgett-mozgott, majd hirtelen elkezdett lelassulni a kezemben, majd teljesen elcsendesedett. De mindez szerencsére nem okozott tartós problémát. Mire hazaértünk megint az a nyüzsgő, eleven rosszcsont lett, mint volt.Ittléte alatt szépen felszedett egy kis husit. Jelenleg négy és fél kiló, és már nem látszanak ki a bordái. Az életritmusunkat is szépen felvette, bár az én ízlésem szerint még mindig korán kell, de már legalább fél hatig kihúzzuk:-) Egy gyors pisi Bundikával után én visszavetem az ágyba magam, hagyva őket, hogy úgy nyúzzák egymást, ahogy jól esik. De általában hétkor kollektíven lépnek fel ellenem, a fejemre mászás, és agyonnyalogatás eszközével. Ennek már én sem tudok ellenállni:-). Kicsi baba minden cipő nagy barátja. Csináltunk róla egy videót, amit majd el is küldök neked, ahol egy nagy férfi edzőcipővel vív. Sajnos az elem lemerült, így akkor több felvételt nem tudtunk készíteni, de remélem, nem sokára újra elhozzák hozzánk (kölcsön volt) és készíthetünk újabb felvételeket. Alapvetően egy csendes és okos tündérke, de azért neki is van hangja, főleg akkor, amikor Bundika valamit eszik vagy rág, amit ő úgy értékel, hogy az az ővé kell, hogy legyen. Ilyenkor olyan felháborodottan ugat, hogy az egész környék tud róla.:-) Azt vettem észre, hogy a mamámat valamilyen oknál fogva nagyon szereti (biztos az a sok dugi keksz), állandóan nála ugrál és puszilkodik. Kezdek sértődékeny lenni:-) Szóval ennyi történt a második hetünkben.

Som

Újabb változás állt be Pablo életében, ezért gondoltam, megírom. Elkezdtem behordani dolgozni, amit ő is nagyon élvez és szerencsére a munkatársaim is. Egész nap lót-fut a hatalmas, egyterű irodában, és szaladgál a szintén nagy teraszon. Egyre kevesebbet alszik bent, ezért mire hazaérünk, teljesen kifárad. Így már könnyen elviselhető vele az itthoni lét is. Amikor viszont itthon kell hagynom egy-egy napra, akkor még kártékonykodik, főleg a tévékábelt szereti megrágni, most már nézhetetlen az adás :). Nagyon sokat sétálunk, rengeteg kutyával találkozik, mindegyikkel baromi bátor, inkább ő hódol be először, de azért nem hagyja magát, ha nagyon le akarják nyomni. Még szeret odaszaladgálni az emberekhez is, remélem erről hamarosan leszokik, bár mindenki jó néven veszi, ha ilyen édes kölyökkutya megy örülni neki. Képzeld, összetalálkoztunk az utcában egy másik szálkásszőrű tacsissal, akivel beszélgettem, és kiderült, hogy nyomon követte Som és Berkenye sorsát a blogodon, úgyhogy nagyon megörült, hogy élőben is találkozhatott vele. Egyébként itt a környéken már több szálkásszőrűvel is talákoztunk, mindegyik felnőtt már, és állati helyesek. Alig várom, hogy Pablonak is hosszabb legyen a szőre, már a feje tetején szépen növöget, meg a szakálla, de a hasa még elég bébis. Egyre jobban viseli, ha nem lát éppen a lakásban, viszont pár napja elkezdett ugrálni rám, meg más emberekre is és párzó mozdulatokat csinál. Úgy olvastam, hogy ez a dominancia kérdése nála, úgyhogy szigorúan rászólok, és igyekszem még következetesebb lenni vele. Még egy furcsaságot csinál mostanában: elindulunk sétálni, és alig pár pár perc múlva elkezd ugrálni, hogy vegyem fel. Nem tudom, hogy valóban nincs kedve-e sétálni ilyenkor vagy csak próbálkozik a hisztivel, mindenesetre nem engedek neki. Meg aztán mikor nagy nehezen kiérünk így a Margit-szigetre, ott már vígan rohangászik akár 1-2 órát is. Egyébként elég szófogadó, megáll a járdánál, ha szólok és megvárja, míg azt mondom, hogy mehetünk, és ha póráz nélkül van, visszajön, ha hívom.

Eltelt a 10. hét is...

Fordítva kezdem a hetet - Eszkuláp, a bénult tacskó hozzánk költözött, új ideiglenes kutyánkként. Nagyon nehéz volt a döntést meghozni, hogy beengedjük őt az életünkbe, nem azért, mert nem szeretnénk segíteni, hanem mert egy elesett kutyát ezerszer gyorsabban megszereti az ember és onnantól nem képes racionálisan döntéseket hozni az érdekében. Eszkuláp olyan volt, mint egy virág. Ahová tette az ember, ott maradt, még a fejét is nehezére esett felemelni. A hazahozatalakor kitűzött cél nem volt más, mint az, hogy legalább a mellső lábain meg tudja magát tartani olyan biztonsággal, hogy speciális kiskocsival tudjon majd közlekedni akkor is, ha a hátsó fele bénult marad és a vizelet-, valamint a székletürítése soha nem lesz akaratlagos. Nagyon nehéz volt hinni abban, hogy ez egy elérhető cél, hiszen innen indultunk:

http://www.freevlog.hu/video/26549.html

Igyekeztem megkeményíteni a szívem, hogyha esetleg azt kell kimondanom, hogy Eszkulápnak nem lesz esélye az ő kis tacskó tudatával boldogan élni és elengedhessem őt. De őszintén szólva nagyon nagy szerencsém van, mert Eszkuláp a családunkba kerülve ezerrel nekilátott a küzdelmének és ebben a saját két mentett ebem is nagyon nagy segítségemre volt, van.

http://www.freevlog.hu/video/26639.html

Hiszem, hogy a gyógyuláshoz nem csak az állatorvosi beavatkozásokon keresztül vezet az út, egy meghatározó szelete a pszichés állapotban, a kiegyensúlyozott élniakarásban rejtőzik. S megtiszteltetésnek érzem, hogy ehhez mi biztosíthatjuk Eszkuláp számára az ideiglenes családi körülményeket. Nagyon fájni fog a szívem, ha egyszer el kell engednem: de csak a végleges, tökéletes családjába fogom. Másra már nem kell gondolnom. Neki köszönhetően.

Az első héten megkezdtük az alternatív rehabilitációs programunkat is Eszkivel. Felkerestük a http://www.hidroterapia.hu/ csapatát, akiknek hatalmas hálával tartozunk, hogy lehetővé tették számunkra, hogy mágnesterápiával is hozzájárulhassunk Eszkuláp állapotának javulásához. KÖSZÖNJÜK!

S akkor megyek visszafelé az időben, mivel Eszkuláp hozzánk költözésének volt egy előfeltétele: nevesül az, hogy Berkenye, a tacskó baba gazdához kerüljön. Könnyen kitalálható, hogy a 10. hét számomra egyik legörömtelibb híre, hogy BerkiBubu, a mi kisördögünk végre tartósan jó állapotba került és megkaphatta a második oltását. Ez egyben azt is jelentette, hogy nem tartogathattuk tovább magunknál, az őrá régóta váró gazdijához utaztattuk át, ahol azóta is vidámmá teszi új családja napjait. Azért hiányzik, de ő már nem a mi kutyánk. Van saját otthona. Reménykedem abban, hogy nem csak Berkenye és Som, a két szerencsés, aki eljöhetett és így kapott esélyt a férgek okozta mérgezés túlélésére, hanem valami csoda folytán a vidékre került másik két testvér számára is megadatik a hosszú és boldog élet.

Az elmúlt héten egy új kutya érkezett, akire egy aukciós portálon tettünk szert 1 Ft-ért. Makói Mini azon melegében át is esett az ivartalanításon, kapott oltásokat, féreghajtót, chipet és... A műtét után már új otthonába is költözhetett. Egyelőre még a beszokási folyamatnál tart, ugyanis a család nő tagjait morogja, viszont a fotelt rutinosan használja. Reméljük, hogy vele már nem találkozunk védenceink sorában és szépen beilleszkedik.

Valter pedig úgy járt, hogy minket kihagyott. Történt ugyanis, hogy korábbi gazdája felhívott, hogy sürgősen új gazdát keres a kutyájának, mert ő nem tud a továbbiakban megfelelően gondoskodni róla. Járt az agyam, hogy hová tehetnék el egy kan kutyát, amikor már semmi helyünk és akkor eszembe jutott, hogy van nekem egy régebb óta várakozó gazdijelöltem, aki pontosan olyan kutyát keres, mint amilyen Valter. Összekötöttem őket és reménykedtem. Aztán jött az mms, hogy Valter gazdis. Néha ennyi is elég.

A 7. hét is eltelt

Ha az ember mellett beteg babakutya van, ólomlábakon lépdel az idő. A hetedik hét ebből fakadóan lassan telt el, kevés alvással és sok idegeskedéssel, de a jó hír: Som baba is felépülni látszik, visszatér a rend (vagyis a rendetlenség inkább) a befogadói portámra. Most ugyan éppen egy kis tüsszögéses téma van napirenden, de ezt egyelőre kordában tartjuk C-vitaminnal, mézzel és kamillateával. Ha már mindenki ilyen szépen felépült, végre Berkenye (a négy fal között és ismerőseinek csak BerkiBubu, az Ördög) is megkaphatta élete első oltását. Meg is ünnepeltük: volt mindenféle finomság vacsorára. Szóval néhány hét alatt kivégeztük a férgeket, átvészeltük a mérgeket és eljutottunk az első parvó elleni oltásig. Most jöhet a második pálya... :) Három felnőtt tacskó védenc is megkezdte új életét. Előtte természetesen mind a hárman átestek az ivartalanításon, mivel ivarosan nem adunk örökbe kutyát. (Mivel a mostani három szálkás kritikán aluli kondícióban és szőrzettel került hozzánk, extraként kaptak egy kozmetikát és fürdést is, hogy az új gazdáknál már illatosan vetődhessenek be az ágyba.)
Az első szerencsés "fészekelhagyó" Móric volt. Őt Érdre költöztettük. Öt perc után már az ágyból pislogott ránk és nem tűnt úgy, hogy nagyon hiányozni fogunk neki. A visszajelzések alapján szépen kezd felengedni, de sajnos azért a korábbi éhezés időszaka nem múlt el nyomtalanul. Kis adagokban kell őt etetni, mert különben kihányja.
Móric után Sublót vált meg féltő gondoskodásunktól és Leányfalura tette át a székhelyét. Nagyon várták a kis kópét, aki hamar be is lopta magát az új gazdái szívébe.
A hét utolsó gazdisodója Móric valamikori társa, Porca volt, aki Budapest III. kerületében mosolyog bele a nagyvilágba innentől. Ő is szépen igazodik a család rutinjához és élvezi a kényelmet, amelyben eddigi élete során nem igazán volt része.Az idősebb védenceinkre viszont sajnos továbbra sincs érdeklődés, pedig mindannyian igazi kis csodák. Hiszem, hogy egyszer valaki meglátja bennük is a társat és gazdához mehetnek mindahányan.

A beteges 6. hét

A két tacskó babám beteg. Felváltva. Az orsóférgek után a galandférgekkel küzdöttünk meg. A féregtoxikózis hatására először Berkenye babám dőlt ki, nem evett, levert volt és nyűgös. Kapott infúziót, vitaminokat, fájdalomcsillapítót, görcsoldót. Napokig aggódtam érte éjszakánként, hogy megvan-e még, veszi-e a levegőt... Nem kívánom senkinek az érzést, az élményt. Aztán mire kicsi egérszemű Berkenye babám összeszedte magát, Som dőlt ki. Vele most is az orvoshoz járunk, sajnos nála az induló tünetként jelentkező magas láz akár más gondra is utalhat. Kérem, hogy aki teheti, gondoljon ezekre a törpékre, akik még csak az életük kezdetén vannak, de már többször jártak állatorvosnál, mint más kutya egész életében. Nem tudom, hogy két vidékre szánt testvérük egyáltalán életben van-e még: Som és Berkenye küzdenek. Küzdünk együtt.

Talán látható a két kis apróság sorsának alakulásán a kockázata annak, ha nem megbízható, lelkiismeretes helyről, hanem netán egy piacon elcsábulva vagy más, a kutyák szempontjából "gyártónak", mintsem tenyésztőnek minősülő embertől választunk kiskutyát. Elsőre nem láthatunk mindent, a mamájuk mellett védettebbek a kölykök egyébként is. De nálunk nem lesz velük a mamájuk, ha soha nem voltak féreghajtva, akkor számítsunk rá, hogy erre akár a kiskutya élete is rámehet, miközben kétségbeesetten futunk az orvoshoz éjjel-nappal, betegségeket is elkaphat vagy akár hozhatja is: ha valakinek ismerősen csengenek a parvó vagy szopornyica szavak, tudja, hogy miről beszélek, de majd igyekszem ezekről is külön bejegyzésben írni, mert fontosnak tartom, hogy a tünetek korai felismerésével legalább néhány kutya esélyt kaphasson a gyógyulásra.

Som és Berkenye orvosi költségei (és akkor a prémium eledeleket nem számolom) már most elérték azt a nagyságrendet, amiért megbízható tenyésztőtől, féreghajtott, legalább egy oltással rendelkező, minőségi kiskutyát lehet vásárolni. A kezdeti spórolás - hiszen ingyen voltak - néha nagyon csúnyán megbosszulja magát. Nem éri meg.

A héten Rupert bácsit ideiglenes befogadóhoz költöztettem, mert a majdnem vak, rövid szőrű tacskó bácsit nagyon megviselte a hideg. Most április elejéig van biztos fedél a feje felett, addig jó lenne neki végleges gazdát vagy újabb ideiglenes befogadót találni. Rupert egy igazi csendestárs vagyis csendes társ. A lakás nem ismeretlen számára, nem rombol, nem pakol, csak szunyókál. Alapvetően szobatiszta, de túl sokat azért nem bír ki egyedül, előfordulhat, hogy bepisil. Szereti a kényelmet és nagyon hálás minden kedves szóért. Ragaszkodni akar és tudna is valakihez, aki egy tíz év körüli, zörgős szívű, homályos szemű tacskó bácsit szeretne maga mellett tudni az elkövetkező néhány évben. Biztosan van valahol egy ilyen személy vagy család, csak meg kell találni.

Az 5. hét hírei - a beérkezők

Az ötödik hét beszámolóját két részre bontom, mert egyben túl hosszú lenne, rengeteg dolog történt. A jelenleg rendelkezésemre álló rövid időben kezdem azokkal, akik hozzánk kerültek és akiknek új gazdát vagy ideiglenes befogadót keresünk, valamint hálásan fogadnánk bármilyen hozzájárulást állatorvosi költségeikhez is.
A hét első érkezője Kiss Manyi volt (eredeti nevén Fanni), akit a gazdája az Illatos úti ebrendészeti telepre adott le. A nyolc éves rövid szőrű tacskó hölgy nem értette, hogy mi történik vele és még most is nehezen hiszi, hogy élete új kerékvágásba került, de mindenképpen újra pozitív irányba halad. Manyi visszafogott, nem tolakodó, lassabban barátkozó, de érdeklődő és ragaszkodó kutyalány, aki a rövid szőrével lakásban szeretne élni. Ugyan életkorilag talán nem túl fiatal, de megjelenése, viselkedése alapján sokkal fiatalabbnak tűnik, még hosszú éveket tölthetne egy szerető otthonban. Ideiglenes befogadó jelentkezését is várjuk. Oltott, chipezett, ivartalanított és a Harder-mirigy előreesést is megoperáltattuk a szemén.
Manyi után két apróság, Som és Berkenye jöttek, akik egyelőre nálam nyertek átmeneti elhelyezést. Egy szálkás szőrű tacskó almot hirdettek az egyik internetes felületen - köztük egy ingyen elvihető szukával. Nem szerettük volna, ha ő potenciális szaporító kezére jut, ezért az egyik ideiglenes befogadónk segítségével elhoztuk a kiskutyát és mellé kaptunk egy kanocskát is. Sajnos az alom másik két szuka tagja már elígérődött vidékre, kerti kutyának, ismerősök ismerőseihez...
Som mostanra már gazdikereső formában van, 2,5 hónapos, egészséges, játékos, jó kiállású szálkás szőrű tacskó legény. Kicsit hisztire hajlamos és nem nagyon szeret egyedül maradni, a távozás utáni 5-10 percben elkeseredetten sír az ajtóban. De amúgy egy nagyon életrevaló, babázható legényke, tele szeretettel és ragaszkodással. Korából fakadóan más kutyákkal jól kijön, illetve mivel cicánk is van, így hamar megtanulta, hogy a macskát jobb nem háborgatni. Egy oltással, chippel rendelkezik, féreghajtva volt, ivartalanítási kötelezettséggel keresi álomgazdiját. Kérem, hogy csak olyanok jelentkezzenek, akik tudják, hogy mivel jár egy kölyök kutya felnevelése (mind az állatorvosi tennivalók, mind pedig a lakás állapotát illetően) és lakásban tartaná. Az ivartalanítási kötelezettség sem képezi egyezkedés tárgyát, ez a feltétel az örökbefogadási szerződésben rögzített, be nem tartása esetén az örökbeadási szándék is semmissé válik és Somot visszavesszük majd a gondozásunkba.
Berkenye egyelőre nincs olyan állapotban, hogy gazdijelölteket fogadjon, bár van rá egy komoly érdeklődő, de egyelőre inkább az életéért küzdünk. Ő volt a két testvér közül a kisebb, a gyengébb, és a férgesebb is. A férgek már második etapban ürülnek, ő pedig egyre soványabb, a férgek által termelt mérgek legyengítik őt. Jelenleg minden nap az állatorvosnál ülünk, tegnap infúziós is kapnia kellett. Ha épp jól van, Berkenye egy kedves, karakán, ugatva játékba hívós pöttöm. Csak most éppen nincs jól szegény. Kérünk mindenkit, hogy drukkoljon ennek a picurkának!
A hétvégén a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtől kettő kutya került a gondozásunkba. Rupert, a 10 év körüli rövid szőrű tacskó kan gyakorlatilag teljesen vak, emiatt a vele való kapcsolatfelvételt mindenképpen a megfontolt, előzetesen szóban bejelentett mozdulatok kell, hogy képezzék, különben odakap. De nem ez az alapjellemzője, mivel egy nagyon kedves, pusziosztó, az emberhez kötődő, tisztességben megöregedett ebzetről van szó.
Szintén Gyömrőről érkezett Sublót, a két év körüli, rendkívül elhanyagolt állapotban lévő szálkás szőrű tacskó kan. Egyelőre még igyekszünk felhízlalni őt, mert nagyon sovány. Kiegyensúlyozott, játékos, emberközpontú, de még sok nevelésre, tanításra szoruló kutya.
Tolna megyéből pedig végre hozzánk kerülhetett Porca és Móric, akikről kiderült, hogy törpetacskók és emellett minden bordájuk kilátszott. Náluk is a testi-lelki rehabilitáción van az első hangsúly, utána mehetnek csak ivartalanításra és új otthonaikba.

"Jönnek a számból a férgek"

A Tankcsapda idézet csak vidám felütése a mostani bejegyzésnek, ami témáját tekintve már nem lesz annyira vidám. Mindenki nézze el nekem, ha néha hétköznapira veszem a nyelvezetet, de szeretném, ha minél többen értenék, amit és amiről írok. Nem fogok ezért idegen szavakkal dobálózni, de igyekszem érzékletesen leírni, hogy miért is kell a kutyákat rendszeresen féreghajtani.
A férgek témája mindig napirenden van egy állatvédő életében, de a múlt héten átvett két babatacskó miatt az utóbbi napokban nagyon intenzíven éltem, élem meg ezen élősködők létezését. Berkenye és Som ugyanis soha nem voltak féreghajtva korábban, így 2 hónapos korukra magasan fertőzöttnek minősültek - tele voltak orsóféreggel. Ez nem csak esztétikailag okoz gondot egy kölyök kutyánál (mindenki elhiheti, hogy nem túl felemelő látvány a parkettán a tekergőző féreg-kosár), hanem az egészségét, életét is veszélyezteti. A kölykök jelentős többsége férges, ezalól csak az ellenőrzött körülmények között felnövő, 3 hetes korától rendszeresen féreghajtott kiskutyák képeznek kivételt, mert belőlük így mind a méhen belül, mind pedig a tejjel átvett féreglárvák kiirtásra kerülnek. Som és Berkenye nem voltak ilyen szerencsések, ahol létrejöttek, nem fektettek gondot erre. Amikor hozzám kerültek, egy teljes spektrumú féreghajtóval kezdtük az orvosi programjukat. Mindkettőből látványos orsóféreg-csapatok ürültek, de Berkenyét, a kisebb és törékenyebb szukát olyannyira megviselte a dolog, hogy azt hittem, nem éli túl az első éjszakát.
A férgekből első éjszaka kb. 30 dkg-nyi ürült, folyamatosan mértem a babakutyákat, figyeltem arra, hogy ne száradhassanak ki, igyanak, egyenek, illetve igyekeztem őket melegen tartan. Berkenye volt a fertőzöttebb, Som könnyebben viselte a dolgot és kevesebb "csíkkal" ajándékozott meg. De mindketten veszélyben voltak és sajnos Berkenye még most sincs túl a dolgon.
Mit tesznek ezek a látványos, de nem túl tetszetős állatok a gazdaállatban? Gondoljunk bele abba, hogy egy ilyen féreg is táplálkozik és ürít, ráadásul nem magányos fajta, több tucat társával együtt teszi ezt, folyamatosan gondoskodva az utánpótlásról. A kölyök kutya szervezete egy darabig bírja táplálni a férgeket és önmagát is, de aztán feladja, a kölyök nem fejlődik rendesen, kisebb, esetlenebb marad, míg a hasa hatalmasra puffad a férgek terjeszkedésének hatására. A féreg-végtermék amellett, hogy az "idegenek" jelenléte már így is akadályozza a rendes anyagcserét, mérgezi a kutyát, amitől akár súlyos idegrendszeri tünetek is kialakulhatnak.
Kevesen tudják, hogy az orsóférgeket nem lehet örökre és végérvényesen kiűzni kedvencünk szervezetéből, mivel a lárvák egy része, mint az amerikai filmek vándorai, a kutya egyéb szöveteibe úszik át a vérárammal és ott letelepedik. Az ilyen lárvák kárt nem okoznak egészen addig, amíg valamilyen üzenet nem hívja őket hadba újra. Tehát ezek a férgek mindig vannak, amikor szeretett kutyánkat magunkhoz öleljük, vele ölelünk számos más állatot is, mégha nem is tudottan. A bélrendszer esetleges féregseregeit viszont a rendszeres féreghajtással (2-3 havonta szükséges!) vissza tudjuk verni és így akár egy teljes életre csatát nyerhetünk. De ehhez elengedhetetlen feltétel a rendszeresség. Kisgyermekek mellett pedig fokozottan figyeljünk erre, mert a férgek az emberre is veszélyt jelentenek, a gyermekekre fokozottabban, mint a felnőttekre, ezért már korán szoktassuk gyermekeinket rendszeres kézmosásra, ne engedjük, hogy a saját táljukból etessék a kutyát (és a macskát sem), hogy puszilgassák őket, viszont a kutyánkat még sűrűbben (1-2 havonta) féreghajtsuk, hogy minimalizáljuk a fertőzés esélyét.
Elijesztésként elmesélem, hogy gyógypedagógus gyakornok koromban találkoztam egy hátrányos helyzetű gyermekkel, akinek az egyik szemén egy lyuk tátongott. Mechanikus sérülésre gondoltam, de aztán felvilágosítottak, hogy féreg okozta. Azóta nem tudom elfelejteni ezt a képet és az állataim mellett saját magamat is rendszeresen féreghajtom, hiszen állatvédőként rengeteg helyen és formában találkozhatok féreglárvákkal.
Az orsóférgek akár 10-15-18 cm nagyságúra is megnőhetnek. Megkérek minden olvasót, hogy vegyen maga elé egy vonalzót és nézze meg, hogy ez mit is jelent. Berkenye első férge, amit nekem volt szerencsém eltávolítani 13,6 cm volt. Ezt követően még volt néhány, ami a 15 cm-es kategóriát súrolta, de mielőtt még valami beteges embernek hinnének: nem méregettem az összeset, csak engem is sokkolt a látványuk. Láttam már férgeket, de ekkorákat és ennyit még soha. Nem is szeretnék többet.
Berkenye sajnos ma reggelre ismét rosszul lett, úgyhogy az állatkórházban kellett kezdenünk a napot, ahol megismételték a féreghajtást és kapott fájdalomcsillapító injekciót is. De nincs még túl a nehezén. Neki továbbra is kérem a drukkolást.
A kutyák másik gyakori "vendégéről", a galandférgekről majd később írok. De nem "amíg nem látom, nem létezik" alapon halasztom el most őket, hanem mert úgy érzem, így is kellően sokkoló voltam az 5. heti beszámoló előtt.
Hölgyeim, uraim: FÉREGHAJTÁSRA FEL! És ne felejtsék el (okosan) szeretni kedvenceiket.