"Jönnek a számból a férgek"

A Tankcsapda idézet csak vidám felütése a mostani bejegyzésnek, ami témáját tekintve már nem lesz annyira vidám. Mindenki nézze el nekem, ha néha hétköznapira veszem a nyelvezetet, de szeretném, ha minél többen értenék, amit és amiről írok. Nem fogok ezért idegen szavakkal dobálózni, de igyekszem érzékletesen leírni, hogy miért is kell a kutyákat rendszeresen féreghajtani.
A férgek témája mindig napirenden van egy állatvédő életében, de a múlt héten átvett két babatacskó miatt az utóbbi napokban nagyon intenzíven éltem, élem meg ezen élősködők létezését. Berkenye és Som ugyanis soha nem voltak féreghajtva korábban, így 2 hónapos korukra magasan fertőzöttnek minősültek - tele voltak orsóféreggel. Ez nem csak esztétikailag okoz gondot egy kölyök kutyánál (mindenki elhiheti, hogy nem túl felemelő látvány a parkettán a tekergőző féreg-kosár), hanem az egészségét, életét is veszélyezteti. A kölykök jelentős többsége férges, ezalól csak az ellenőrzött körülmények között felnövő, 3 hetes korától rendszeresen féreghajtott kiskutyák képeznek kivételt, mert belőlük így mind a méhen belül, mind pedig a tejjel átvett féreglárvák kiirtásra kerülnek. Som és Berkenye nem voltak ilyen szerencsések, ahol létrejöttek, nem fektettek gondot erre. Amikor hozzám kerültek, egy teljes spektrumú féreghajtóval kezdtük az orvosi programjukat. Mindkettőből látványos orsóféreg-csapatok ürültek, de Berkenyét, a kisebb és törékenyebb szukát olyannyira megviselte a dolog, hogy azt hittem, nem éli túl az első éjszakát.
A férgekből első éjszaka kb. 30 dkg-nyi ürült, folyamatosan mértem a babakutyákat, figyeltem arra, hogy ne száradhassanak ki, igyanak, egyenek, illetve igyekeztem őket melegen tartan. Berkenye volt a fertőzöttebb, Som könnyebben viselte a dolgot és kevesebb "csíkkal" ajándékozott meg. De mindketten veszélyben voltak és sajnos Berkenye még most sincs túl a dolgon.
Mit tesznek ezek a látványos, de nem túl tetszetős állatok a gazdaállatban? Gondoljunk bele abba, hogy egy ilyen féreg is táplálkozik és ürít, ráadásul nem magányos fajta, több tucat társával együtt teszi ezt, folyamatosan gondoskodva az utánpótlásról. A kölyök kutya szervezete egy darabig bírja táplálni a férgeket és önmagát is, de aztán feladja, a kölyök nem fejlődik rendesen, kisebb, esetlenebb marad, míg a hasa hatalmasra puffad a férgek terjeszkedésének hatására. A féreg-végtermék amellett, hogy az "idegenek" jelenléte már így is akadályozza a rendes anyagcserét, mérgezi a kutyát, amitől akár súlyos idegrendszeri tünetek is kialakulhatnak.
Kevesen tudják, hogy az orsóférgeket nem lehet örökre és végérvényesen kiűzni kedvencünk szervezetéből, mivel a lárvák egy része, mint az amerikai filmek vándorai, a kutya egyéb szöveteibe úszik át a vérárammal és ott letelepedik. Az ilyen lárvák kárt nem okoznak egészen addig, amíg valamilyen üzenet nem hívja őket hadba újra. Tehát ezek a férgek mindig vannak, amikor szeretett kutyánkat magunkhoz öleljük, vele ölelünk számos más állatot is, mégha nem is tudottan. A bélrendszer esetleges féregseregeit viszont a rendszeres féreghajtással (2-3 havonta szükséges!) vissza tudjuk verni és így akár egy teljes életre csatát nyerhetünk. De ehhez elengedhetetlen feltétel a rendszeresség. Kisgyermekek mellett pedig fokozottan figyeljünk erre, mert a férgek az emberre is veszélyt jelentenek, a gyermekekre fokozottabban, mint a felnőttekre, ezért már korán szoktassuk gyermekeinket rendszeres kézmosásra, ne engedjük, hogy a saját táljukból etessék a kutyát (és a macskát sem), hogy puszilgassák őket, viszont a kutyánkat még sűrűbben (1-2 havonta) féreghajtsuk, hogy minimalizáljuk a fertőzés esélyét.
Elijesztésként elmesélem, hogy gyógypedagógus gyakornok koromban találkoztam egy hátrányos helyzetű gyermekkel, akinek az egyik szemén egy lyuk tátongott. Mechanikus sérülésre gondoltam, de aztán felvilágosítottak, hogy féreg okozta. Azóta nem tudom elfelejteni ezt a képet és az állataim mellett saját magamat is rendszeresen féreghajtom, hiszen állatvédőként rengeteg helyen és formában találkozhatok féreglárvákkal.
Az orsóférgek akár 10-15-18 cm nagyságúra is megnőhetnek. Megkérek minden olvasót, hogy vegyen maga elé egy vonalzót és nézze meg, hogy ez mit is jelent. Berkenye első férge, amit nekem volt szerencsém eltávolítani 13,6 cm volt. Ezt követően még volt néhány, ami a 15 cm-es kategóriát súrolta, de mielőtt még valami beteges embernek hinnének: nem méregettem az összeset, csak engem is sokkolt a látványuk. Láttam már férgeket, de ekkorákat és ennyit még soha. Nem is szeretnék többet.
Berkenye sajnos ma reggelre ismét rosszul lett, úgyhogy az állatkórházban kellett kezdenünk a napot, ahol megismételték a féreghajtást és kapott fájdalomcsillapító injekciót is. De nincs még túl a nehezén. Neki továbbra is kérem a drukkolást.
A kutyák másik gyakori "vendégéről", a galandférgekről majd később írok. De nem "amíg nem látom, nem létezik" alapon halasztom el most őket, hanem mert úgy érzem, így is kellően sokkoló voltam az 5. heti beszámoló előtt.
Hölgyeim, uraim: FÉREGHAJTÁSRA FEL! És ne felejtsék el (okosan) szeretni kedvenceiket.