Az elmúlt hét nem csak bezuhanó tacskó-védenceket hozott, hanem négy kutyánk számára a gazdásodást, az új élet reményét. Nehéz elengedni őket, még akkor is, ha tudjuk: jobb helyük lesz gazdánál. Éppen ezért, hogy az örökbeadás kockázatait minimalizáljuk, nem adunk csak "úgy" át kutyát, minden esetben ellenőrizzük azt is, hogy hová kerül. Senki ne lepődjön meg tehát, ha tőlünk szeretne örökbefogadni és a "családlátogatás" is szerepel a programban. Ilyenkor nem a befogadó anyagi körülményeire vagy ízlésvilágára vagyunk kíváncsiak, hanem arra, hogy a kutyát biztosan beengedik-e a lakásba, van-e ott élettere, illetve hogyan viszonyul a gazdi territóriumán a kiépítendő kapcsolathoz. Röviden: a pink járólap nem kizáró ok, ellentétben pld. azzal, ha a kutya helye a nyitott erkélyen lenne található. (Mindkettő említett dologra volt példa, az első helyre adtunk örökbe kutyát, a másikra nem.)
A hatvani gyepmesteri telepről átvett szálkás szőrű tacskó lány, Hetti repült ki először a "fészekből". Ő Tihanyba költözött. Már kaptunk visszajelzést is, szépen beilleszkedett, ismerkednek egymással az új gazdájával.
Liszka a pápai állatvédőktől érkezett, miután idős gazdái otthonba költöztek. Több érdeklődő volt rá, de Liszka igazából nem érezte jól magát nagy kutyatársaságban, ezért igyekeztünk olyan helyet keresni számára, ahol nem kell túl sok állattal osztoznia a gazdi szeretetén. Ausztriában sikerült neki egy ilyen családot találni. Liszka szombattól osztrák állampolgár. (Nála érdemes kiemelnem talán, hogy bár élete első öt évét kertben töltötte, nagyon gyorsan megszokta a lakás kényelmét és rendjét. Tévedés az, hogy az idősebb kutyák már nem tanulnak meg új helyzetekhez igazodni, ezért érdemes az örökbefogadandó kutya habitusát nézni, nem pedig az életkorát, amikor valaki egy-egy kutyánkra jelentkezik.)
Mieza az elmúlt év decemberében érkezett a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtól hozzánk. Tárnoki alkalmazottunk annyira megsajnálta az aprócska kutyát, hogy hazavitte és így melegben várakozhatott. Sajnos Magyarországon egyáltalán nem volt rá érdeklődő, pedig pici is, fiatal is, szuka is. Németországi partnerünk viszont talált számára új otthont.
Pendely, a váci gyepmesteri telepről tette át hozzánk a székhelyét 2009. végén testvéréve, Cihával, akit már korábban örökbefogadtak. Pendelyre ugyan voltak érdeklődők, de egyik sem minősült az igazinak. Szintén németországi partnerünk segítségével most már Kölnben élhet.
Liszka a pápai állatvédőktől érkezett, miután idős gazdái otthonba költöztek. Több érdeklődő volt rá, de Liszka igazából nem érezte jól magát nagy kutyatársaságban, ezért igyekeztünk olyan helyet keresni számára, ahol nem kell túl sok állattal osztoznia a gazdi szeretetén. Ausztriában sikerült neki egy ilyen családot találni. Liszka szombattól osztrák állampolgár. (Nála érdemes kiemelnem talán, hogy bár élete első öt évét kertben töltötte, nagyon gyorsan megszokta a lakás kényelmét és rendjét. Tévedés az, hogy az idősebb kutyák már nem tanulnak meg új helyzetekhez igazodni, ezért érdemes az örökbefogadandó kutya habitusát nézni, nem pedig az életkorát, amikor valaki egy-egy kutyánkra jelentkezik.)
Mieza az elmúlt év decemberében érkezett a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtól hozzánk. Tárnoki alkalmazottunk annyira megsajnálta az aprócska kutyát, hogy hazavitte és így melegben várakozhatott. Sajnos Magyarországon egyáltalán nem volt rá érdeklődő, pedig pici is, fiatal is, szuka is. Németországi partnerünk viszont talált számára új otthont.
Pendely, a váci gyepmesteri telepről tette át hozzánk a székhelyét 2009. végén testvéréve, Cihával, akit már korábban örökbefogadtak. Pendelyre ugyan voltak érdeklődők, de egyik sem minősült az igazinak. Szintén németországi partnerünk segítségével most már Kölnben élhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése