Fogyó hold... (47. hét)

Ez volt az év egyik szuper hete, hiszen "csak" egy kutyánk érkezett, de többet örökbe tudtunk adni, ráadásul úgy, hogy mindannyian egy másik kutya hirdetésének köszönhették azt, hogy gazdához költözhettek. Vannak ugyanis kutyák, akiket akárhogy hirdetünk, nem lesznek kellően vonzóak ahhoz, hogy valaki őket, csakis őket akarja, míg van olyan hirdetés, amelyre több hívás is befut, de egy kutyát csak egy helyre tudunk örökbeadni. Ha pedig több jó jelölt is akad, akkor ajánlunk mást, aki szerintünk az adott család habitusának megfelelhet, ha nyitottak a lehetőségre. Ezen a héten pedig többen azok voltak. Szerencsére, mert így a Karácsonyt már több védencünk új otthonban töltheti.

Ribizli, a mi kis csodálatos fekete-cser, rövid szőrű tacskó hölgyünk gazdához költözött, ami nem igazán meglepő, mert tényleg egy nagyon jó idegrendszerű, barátságos és kedves kutyáról van szó. Csipet-Csapatnak pedig hálás köszönet azért, hogy Ribizli nála lehetett.

Ribizli jóvoltából még három kutyánk költözhetett új otthonába, három olyan kutya, akikre eddig valami miatt nem is volt érdeklődés, pedig mindannyian tökéletes, barátságos és fiatal kutyák.

Révész megelező heti látogatói nem gondolták meg magukat, s ez a hét lett az az a szerencsés, amikor ez a sokat várakozott, nagyon kedves és barátságos, bár elsőre kicsit megszeppent tacskó fiúcska megkezdhette új életét egy rutinos, csupaszív család mellett. A költözés előtt még át kellett esnie a legeslegutolsó szemműtéten, innentől az átvételekor majdnem kifolyt szeme újra teljes funkcionalitásában használható, megmenekült. Már kaptunk is Révészről híreket és szerencsére minden a legnagyobb rendben van vele, szépen beilleszkedett és nagyon-nagyon szeretik őt.

Panina, a különleges színű törpe tacskó szuka leírásában karakánabb volt, mint a valóságban, de valami miatt senki nem akart vele még csak megismerkedni sem. Ideiglenes befogadóinál kitűnően érezte magát, de azért tudtuk, hogy egyszer őt is örökbe kell majd adnunk. Az ő új családja sem rá jelentkezett, de a  leírás alapján úgy gondoltuk, hogy tökéletes otthont tudnának biztosítani Paninának és igazunk is lett. A család felkerekedett, hogy Paninát magához vegye, s azóta is csak szuperlatívuszokban említik a mi kis pöttömkénket.

Sho, a rosszcsont szintén rutinos tacskós családba tette át a székhelyét, olyannyira rutinosba, hogy sok tíz évvel ezelőtt a házaspár első tacskóit Peruból hozták magukkal minden nehézséget és extra ügyintézést vállalva. Több kutyájuk volt az évek alatt, egy dologban megegyeztek: mindig olyan kutyát választottak, akiért tenniük kellett, akinek rájuk volt szüksége. Így mertük nekik ajánlani Shot, akivel már az első találkozás is szerelem volt. Öröm volt nézni az apró, megszeppent kutyát, ahogy új gazdái ölébe kucorodva nézett ránk, szinte el sem hitte, hogy ez most már az igazi, a végleges. Sho gazdija nagyon kedves emberek, reményeim szerint 2012. elején ismét felkeressük őket. Már csak a nagyon finom teasütemény miatt is. :)

Amellett, hogy Révész, Panina és Sho gazdái abban közösek, hogy nem arra a kutyára jelentkeztek, akit végül örökbefogadtak, még egy dologban egyeznek: mindannyian fontosnak tartották, hogy hozzájáruljanak a tacskó fajtamentés működéséhez és bár ilyet soha nem kérünk, nincs kötelező előírásunk, mindhárman utaltak a számlánkra, amit szeretnék ezúton is kiemelten megköszönni, mert nagyon-nagyon sokat jelent! Köszönjük!

Ezen a héten egy új kutyánk is érkezett a bajai gyepmesteri telepről, ahol már hosszú időt töltött el. Folyamatosan láttuk a Facebookon, de nem volt kan kutya számára helyünk. Sajnos ideiglenes befogadót is szinte kizárt, hogy kan kutyának találni tudjunk, ilyenkor mindig a kennelsorra számíthatunk, más nem nagyon jöhet szóba, csak ha tényleg megismertük a kutyát. Dinaperonék mentek el érte, s hamar kiderült, hogy a leírása finoman fogalmazva is hiányos volt, így bár Editék vállalták volna, hogy náluk maradhat  ideiglesként, de egy nap után némi átszervezéssel tárnoki kennelsorunkra került, ahol alkalmazottunk, Laci ki is írta, hogy "antiszociális és harap". Szerencsére mostanra már látjuk, hogy Liber esetében inkább a bezártság, az emberi kapcsolat és a következetes szeretet hiánya okozta a gondokat, mivel mostanra egy tökéletesen együttműködő, megbízható kutya lett belőle, akit bárki bármikor nyugodtan sétáltathat, szeretgethet, s most már eltéríthető attól is, hogy mindig minden úgy legyen, ahogy ő elképzeli. Liber egy két év körüli, különleges színű (csoki-tan) rövid szőrű tacskó keverék, aki egy némi kutyás tapasztalattal rendelkező gazdát keres, de ideiglenes befogadónak is örülne, mert a kennelsoron bizony nagyon tud fázni.

Mozog a Föld, avagy jönnek-mennek a kutyák (a 38. hét)

Panina, a rövid szőrű törpe tacskó szuka ideiglenes befogadót váltott. Most egy boxer mellett tölti mindennapjait és továbbra is keressük számára a megfelelő családot. Egészen kezdem megszokni, hogy a különlegesebb színű kutyákra jelentkezőknek elsődlegesen az számít, hogy jelen esetben egy harlekinről van szó, nem az, hogy a kutya habitusának milyen család felelne meg leginkább. De Panina addig is tanul, fejlődik, így egyre jobb kutyává válik és végül, ha megtaláljuk azt a családot, aki megérdemli őt, egy kész kutyát kapnak, aki jó viszonyt ápol más kutyákkal, illetve tökéletesen szobatiszta. Viszont ehhez kell az is, hogy a leendő családja is betartsa a szükséges alapszabályokat, amelyek Paninát is felszabadítják, boldoggá és kiegyensúlyozottá teszik.

Monk többszörösen szerencsésnek mondhatja magát. Egyrészről sikerült megmenekülnie az altatás elől, másrészről nagyon hamar gazdára talált, viszont már másnap sikerült elvesznie a ház kertjéből. A sokadik csoda, hogy magától vissza is ment. Ezek után azt hiszem, hogy nem kell ecsetelnem, hogy milyen hálás lehet az őrangyalának...

Ez volt az a hét, amikor egy korábbi védencünk, Wakma visszakerült a gondozásunkba,  s ideiglenes befogadóként Editék vállalták a gondozását.

Végre gazdához is adtunk kutyát! (A 31. hét)

Az elmúlt időszakban leginkább a befelé áramló kutyákról tudtam beszámolni, ami egyébként tipikus a nyári időszakban. Talán hihetetlen, de ez minden évben így van, a nyári hónapokban lényegesen nagyobb a mentett kutyák aránya, mint az örökbeadottaké, de ezen a héten egy icipicit talán megfordult a trend, ami mérhetetlen örömmel tölt el, hiszen munka mellett bőven elég egyidőben 10-15 védenc ügyeit fejben tartani, szervezni.

Ettől függetlenül lett új kutyánk, hiszen Willnek már nem adott több időt a család. Idős gazdája otthonba került, s a kutya rájuk maradt, de ők - bár Will szobatiszta és igazából problémamentes - nem tudták megtartani. Hirdették, senki nem jelentkezett, így felmerült az altatás gondolata, hiszen egy nyolc éves ebet, legyen az akár fajtatiszta, akár keverék nem olyan könnyű gazdához juttatni. Egy tagunk talált rá a hirdetésre, s Will megmenekülhetett. Sajnos ideiglenes befogadót nem találtunk számára, így lakásból a kennelsoron találta magát. Kevés vígaszt nyújthatott számára, hogy az élete megmaradt, mert mindene, a gazdája, a kényelme, az otthona hátramaradt.

Szintén gazdától érkezett Panina, aki viselkedési problémái miatt nem maradhatott. Pórázon más kutyákat támad, illetve nem szobatiszta. Szerencsére ideiglenes befogadójánál minden kutyával tökéletesen kijön, az emberekkel való kapcsolata jó, könnyen tanítható, ebből fakadóan, ha hozzáértő gazdához sikerül őt elhelyezni, minden gond orvosolható. A szobatisztasággal befogadóinál nincs problémája, az is igaz, hogy kertes ház lévén többször ki tud menni a dolgát elintézni. Panina az érkezésekor átesett az ivartalanításon, így a rossz élményeket rögtön maga mögött is tudhatta.

Nem ő volt az egyetlen, akinek erre a hétre ivartalanítási műtétet szerveztünk. Vérvizsgálat és szívultrahang után megtörtént az ivartalanítási beavatkozás Iringónál, Bárónál és Sziporkánál is, akin egyben egy fejplasztikát is elvégezte, az őt elcsúfító, akkor még ismeretlen eredetű bőrképletek jelentős része eltávolításra került. A szövettan később igazolta azok jóindulatúságát, de azt is megtudhattuk, hogy akut gyulladásban volt a terület, így nem tettünk rosszat, hogy nem hagytuk a kicsilányon őket.

Az ivartalanítódók táborát erősítette a felemás szemű, különleges színű Csocsó is, aki ezen a héten gazdához is költözött. Békés megyébe tette át a székhelyét szerető új otthonába. Beának köszönjük, hogy ideiglenesen befogadta őt, nagyon jó helyen tölthette gazdira váró napjait is.

Potyol hosszú ideig nem kellett senkinek, pedig fiatal, agilis, kedves, gyakorlatilag tacskós szemmel problémamentes kutya. Ezen a héten rámosolygott a szerencse és mostantól Ócsán, egy tacskó hölgy mellett éli világát.

Csoki pedig majdnem gazdás lett, ehelyett nyert egy egész napos fuvarozást velünk, de nem hisszük, hogy ezt bánta volna. Úgy volt, hogy Ausztriába utazik, mindent előkészítettünk, s már az átadási helyszínre indultuk, amikor jött a telefon, hogy a gazdijelölt meggondolta magát, így Csoki nem megy sehova. Nekünk viszont már az ő átadása utánra is fix programunk volt - Csocsó és Potyol örökbeadása - így Csoki velünk tartott a jeles napon, amelyet egy útmenti vendéglőben elköltött ebéddel koronáztunk meg. Imola pedig visszakapta ideiglenes védencét, akit előtte sűrű könnyekkel elbúcsúztatott. Az élet kiszámíthatatlan.