Amikor elkezdtem írni a bejegyzést, még nem sejthettem, hogy Wakma élete hamar rendeződik, de így történt. Ismét egy idős hölgy a gazda, s reménykedünk, hogy most már tényleg boldog lehet ez a kutya, amíg világ a világ.
Nyugodtan legyinthet most minden kedves olvasó, hogy akkor a történet okafogyottá vált, miért írok mégis. Ami miatt írok, az nem más, mint az örökbeadás és az idős emberek viszonya. Nem egyszerű kérdés, hiszen miért ne lehetne mindenkinek, aki szeretne, kutyája. Az idős emberek sokat vannak otthon, így a kutya szinte soha nincs egyedül. Tapasztalat, hogy az idős emberek odafigyelő, türelmes gazdák, akik sajnos sokszor a szeretetet különböző nassok formájában is meg akarják erősíteni, így a kutyák nagyobb eséllyel híznak el. Viszont a kutyáink többsége előtt még hosszú évek állnak, s ebben nem lehetünk biztosak egy idős ember esetében. Persze nem lehetünk biztosak egy fiatal gazdi esetében sem, de az esély arra, hogy a kutya tovább él, mint a gazda lényegesen nagyobb az idős örökbefogadók esetében.
Sok szervezet automatikusan kizárja az idős embereket az örökbefogadásból. Sok szervezet nem vizsgálja, reménykedik, hogy majd valami lesz akkor is, ha valami történik a gazdával. Mi igyekszünk a köztes megoldáshoz tartani magunkat, de bevallom: így sem egyszerű tőlünk idős ember mellé kutyát örökbefogadni. Mi ugyanis nem az ő jólétükre tettünk fogadalmat, hanem megmentett állatkáinkért felelünk.
Ez lett Wakma szerencséje. Nem rá jelentkeztek, de őt ajánlottam. Elfogadták, megismerték, beleszerettek és... Wakma újra gazdis. Egy idősebb hölgy lett az új gazdája, akinek felnőtt unokája vállalta, hogy ha bármi történne a gazdival, akkor Wakma hozzá költözhet. Így lett a szomorúnak, elkeseredettnek tervezett beszámolóból happy end lett. Kell ennél jobb hír a hétre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése