Még mindig az 5. hét - a gazdásodók

Az elmúlt hét nem csak bezuhanó tacskó-védenceket hozott, hanem négy kutyánk számára a gazdásodást, az új élet reményét. Nehéz elengedni őket, még akkor is, ha tudjuk: jobb helyük lesz gazdánál. Éppen ezért, hogy az örökbeadás kockázatait minimalizáljuk, nem adunk csak "úgy" át kutyát, minden esetben ellenőrizzük azt is, hogy hová kerül. Senki ne lepődjön meg tehát, ha tőlünk szeretne örökbefogadni és a "családlátogatás" is szerepel a programban. Ilyenkor nem a befogadó anyagi körülményeire vagy ízlésvilágára vagyunk kíváncsiak, hanem arra, hogy a kutyát biztosan beengedik-e a lakásba, van-e ott élettere, illetve hogyan viszonyul a gazdi territóriumán a kiépítendő kapcsolathoz. Röviden: a pink járólap nem kizáró ok, ellentétben pld. azzal, ha a kutya helye a nyitott erkélyen lenne található. (Mindkettő említett dologra volt példa, az első helyre adtunk örökbe kutyát, a másikra nem.)

A hatvani gyepmesteri telepről átvett szálkás szőrű tacskó lány, Hetti repült ki először a "fészekből". Ő Tihanyba költözött. Már kaptunk visszajelzést is, szépen beilleszkedett, ismerkednek egymással az új gazdájával.

Liszka a pápai állatvédőktől érkezett, miután idős gazdái otthonba költöztek. Több érdeklődő volt rá, de Liszka igazából nem érezte jól magát nagy kutyatársaságban, ezért igyekeztünk olyan helyet keresni számára, ahol nem kell túl sok állattal osztoznia a gazdi szeretetén. Ausztriában sikerült neki egy ilyen családot találni. Liszka szombattól osztrák állampolgár. (Nála érdemes kiemelnem talán, hogy bár élete első öt évét kertben töltötte, nagyon gyorsan megszokta a lakás kényelmét és rendjét. Tévedés az, hogy az idősebb kutyák már nem tanulnak meg új helyzetekhez igazodni, ezért érdemes az örökbefogadandó kutya habitusát nézni, nem pedig az életkorát, amikor valaki egy-egy kutyánkra jelentkezik.)

Mieza az elmúlt év decemberében érkezett a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtól hozzánk. Tárnoki alkalmazottunk annyira megsajnálta az aprócska kutyát, hogy hazavitte és így melegben várakozhatott. Sajnos Magyarországon egyáltalán nem volt rá érdeklődő, pedig pici is, fiatal is, szuka is. Németországi partnerünk viszont talált számára új otthont.

Pendely, a váci gyepmesteri telepről tette át hozzánk a székhelyét 2009. végén testvéréve, Cihával, akit már korábban örökbefogadtak. Pendelyre ugyan voltak érdeklődők, de egyik sem minősült az igazinak. Szintén németországi partnerünk segítségével most már Kölnben élhet.

Repül az idő - a 47. hét

Az előző heti beszámolót azzal zártam, hogy Mandula előkerült. Még most is összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy elveszett. Egy városi rutinos vagány esetében is nagy az esély a balesetre, de egy ingerszegény környezetben nevelkedett, félénk kutyánál tényleg csodának gondolom, hogy néhány apróbb karcolással megúszta. A reszkető kutyából persze mára egy sokkal nyitottabb, kedvesebb, de még mindig bizonytalan kutya lett új ideiglenes befogadójánál, viszont cserébe nem is szeret "egyedül", emberi felügyelet nélkül maradni, ami viszont a társasház lakóinak idegeit borzolja. Semmi sem egyszerű, hát még az élet! - mondhatnánk.

A múlt hét nagy jelentőségű történése Muráti Lili gazdához költözése volt. Lili határozottan a problémás, nehezen örökbeadható darabok számát erősítette, nem is reménykedtünk abban, hogy ilyen, viszonylag rövid idő alatt kaphat egy esélyt. Veresegyházon egy másik kutya mellett tölti mindennapjait, szépen alakul a kapcsolata a gazdákkal és csak remélni merjük, hogy már nem lesz több változás az életében.

A gondozásunkba került Mokka, vagyis most már Chili, az egy év körüli szálkás szőrű törpetacskó kan, aki egy korábbi védencünk gazdájának köszönhetően azonnal ideiglenes befogadóhoz kerülhetett. Nem tudom, hogy hol gyakorolta ez a pöttöm a csábítás művészetét, de jó esélye van arra, hogy az ivartalanítását követően mostani befogadó családjában véglegesedhet is.

A váci gyepmesteri telepre adták le Cihát és Pendelyt, a két 8-10 hónap körüli tacskó keverék szukát. Pendely a szálkás szőrű, Ciha a rövid szőrű kettejük közül. Mindketten kedves, aranyos, barátságos jószágok, akik most egy panzióban várják, hogy eljöjjön számukra az ideális gazda. Hamarosan megtörténik az ivartalanításuk is, utána már semmi nem tarthatja őket vissza attól, hogy szerető családba költözzenek, hiszen oltásaikat, chipjüket érkezésük napján megkapták.

Kacska Manfréd, a hiperaktív ördög egy önkéntes családnak köszönhetően vasárnaptól már melegben alszik, mert ideiglenesen befogadták. Annyit már lehet tudni azóta Manfrédról, hogy rettentően élvezi a kanapét és hogy szerencsére szobatiszta. Köszönjük szépen a segítséget!