2011. november 19., szombat

Futrinka Támogatói Határidőnapló - nehogy lemaradj!

A Futrinka Egyesület a tavalyi év sikerét követően úgy döntött, hogy idén is elkészíti jó minőségű határidőnaplóját, melyet a tavalyi év tacskós kezdőlapja után egy magyar vizslás nyitóoldal követ, de a négy tevékenységi csoport már megszokott színes elválasztó oldalai megmaradtak. A határidőnapló heti bontású egyedi dizájnjával Vitéz Petra munkáját dícséri, a benne szereplő képeket tagjaink, önkénteseink készítették.

Ismét jól sikerült, ezért pedig köszönet jár Wieden Krisztának, aki "Üdv Albert" apró gyermekember mellett, az éjszakáit feláldozva álmodta meg a jövő évet, hogy mi, akik hozzájuthatunk egy-egy ilyen szívből és lélekből összegyúrt támogatói ajándékhoz, örömmel vessük papírra a hetek történéseit, fontos találkozókat, egyéb adatokat.

Tavalyig nem tartoztam a határidőnaplós típusú emberek közé, de ez annyira jól használható, hogy azóta elválaszthatatlan társam. A fóliázott külső tartós, még most is egész "pofás", pedig sok bevetésen volt velem, amikor esőben vagy ugráló kutyák között próbáltam kikeresni egy-egy bejegyzést, merthogy igen: megváltoztam és ebben rögzítem, hogy kinek mit ígértem és mikorra, melyik kutyánk miatt mit kell intéznem, ebbe írom az ideiglenes befogadókat, gazdákat, a spirálozás miatt pedig mindig az aktuális hétnél nyitva tudom hagyni, így elég csak belepillantanom a táskámba, hogy tudjam, hogy mi a következő tennivaló. A 2012-es évet már el sem tudnám képzelni valamilyen határidőnapló nélkül, de hogy van "futrinkás", így persze elég könnyű a dolgom.

Ezt a határidőnaplót adjuk a támogatóink mellett azoknak is, akiknek szeretnénk megköszönni az egész éves odafigyelést, belföldi és külföldi partnereinknek, állatorvosainknak, dizájn-munkákban segítőinknek, viszonylag sok embernek és csak remélni tudjuk, hogy ők legalább annyira örülnek neki, mint amilyen szeretettel és odafigyelésse mi készítettük.

Néhány támogatónk is hozzájuthat ajándékként, de csak a készlet erejéig tudjuk adni, kereskedelmi forgalomban nem kapható, s ha elfogy, nem gyártjuk után, mert arra már nincs keretünk. Így aki szeretne ilyet, olvassa el a honlapjainkon a hozzájutás módját. Én már biztosan nem maradok le. És ti?


És nem utols sorban a hátlapon ott van az én ex-futrinkás, nem-tacskó Tipegem, mint az egyéb esélytelenek képviselője, mivel a feladatra felkért korábbi alapos védencünk a fotózás napján lemondta a szereplést és nem találtunk hirtelen más beugrót. "Anyai" szívemnek nagy megtiszteltetés ez. :)

2011. november 12., szombat

A 42. héten felpörgettük a gazdira várók számát!

Tekintettel arra, hogy ez a beszámoló már egy későbbi időpontban íródik, nem csak összefoglalom a 42. hét történéseit, hanem újra is élem azokat, s már a puszta gondolatába is belefáradok, merthogy igazán aktívak voltunk, sok új kutyánk lett, szám szerint 13. Sokkot kaptam, most megpihenek...

Tehát 13 új kutya érkezett, ebből kilenc kölyök és talán már mostanra mindannyian ismeritek is őket. Olyan nehéz leírni, hogy mennyire igyekszünk és hogy nem hagyjuk magukra elsősorban a fajtatiszta tacskókat, de rendszerint van tacskó keverékünk is. Talán ez kifelé nem is látszik, hiszen minden rendben van. De mint mostanában a legtöbb non-profit szervezetnek, így az állatvédőknek, és közöttük nekünk is minden vállalást meg kell fontolni, mert a puszta létünk is vékony jégen mozog. A források csökkennek, a támogatóink segítsége nélkül már most sem tudnánk magunkat fenntartani, az adó 1% az adományozók számának emelkedése mellett sem biztos, hogy eléri az idei szintet, amit viszont nagyjából el is vitt az állatorvosi tartozásunk... Néha olyan reménytelennek tűnik, de az mindig igaz marad, hogy igyekszünk. Mert ha csak egyetlen kutyát tudnánk megmenteni, akkor is számítana: annak az egy kutyának biztosan. Senkinek sincs két élete. Szóval akik számonkérnek minket, gondolják végig, hogy ők bírnának-e a hét minden napján kutyás ügyeket intézni, saját költségen fuvarozni az egész országban a saját autóval, amibe már lassan ember nem ülhet bele, úgy elhasználódik a mentett kutyák cipelésében, telefonokat intézni, több tucat e-mailt megválaszolni, forrásokat felkutatni és közben hírt adni, hogy mindenki tudja, hogy mi is zajlik. Ha igen, én szívesen átadom a stafétát, mert néha rettentően elfáradok, fáradtnak és kiégettnek érzem magam. Ami nem lehetek, hiszen több tucat kutya várja, hogy megoldódjon az élete. Szóval munkára fel!

Olyannyira munkára, hogy nem is a kutyákkal kezdem, hanem azzal, hogy ezen a héten volt a tárnoki takarítónapunk, ahol a kenneleket téliesítettük, minden kutyaházat megreparáltak a fiúk, a kutyaházak ajtajára a Stripdoor Kft. jóvoltából thermo ajtók kerülhettek, így most már nem szökik a meleg, a hideg éjszakákon is kényelmesen be tudják magukat kuckózni védenceink. Aki épp nem barkácsolt, az kutyát sétáltatott, így mindenki mozgásban volt. Önkénteseink, támogatóink gondoskodtak arról is, hogy legyen mit ennie a munkában megfáradt munkásoknak, volt melegétel, sütemények, rágcsálnivalók, kakaó... Szóval le tudtunk ülni, kicsit beszélgetni, ismerkedni, csapattá kovácsolódni, kedvet csinálni ahhoz, hogy valaki kijárjon a tárnoki kennelsorunkra a maga és kutyáink örömére. Mindenkinek köszönjük, aki eljött, ott volt, várunk titeket máskor is!

A héten az egyik tárnoki lakónk, mindenki kedvence, a tápgyűjtő napok sztárja Bodri ideiglenes befogadóhoz költözött. Igen, tudjuk, hogy ez még mindig nem a gazdisodás, de egyszerűen érte nem hogy tolongás nincs, de érteklődő sem akadt rá sajnos. Hiába, no, Bodri, nem tacskó, de még keveréknek is pont olyan, amire nem nagyon kapnak rá az emberek, csak akkor, ha megismerik elragadó személyiségét, labdafüggő báját. Csakhogy aki megismeri és beleszeret, már nem fogadhatja örökbe, mert van kutyája. A 22-es csapdájába került a mi Bodri kutyánk, aki pedig tökéletes társa lehetne végre valakinek. Kinek és mikor? Addig viszont családban várakozik legalább, amiért nagyon-nagyon nagy köszönet! Kérünk mindenkit, hogy terjessze Bodri gazdikereső videóját!

Tufa, a fél szemére már majdnem teljesen vak szálkás szőrű tacskónk számára is eljött az idő: gazdára talált, ideiglenes befogadóinál marad, így igazából az ő életében nem történt változás, a papírokról meg a háttérről nem igazán vett eddig sem tudomást, csak a szívére hallgatott. Tufa ex-ideigleneseinek szeretnénk megköszönni, hogy annak ellenére nem estek kétségbe, hogy nem egészen ilyen kutyát szerettek volna elsőre, rutin nélkül. De felnőttek a feladathoz és Tufa napról napra egyre jobb kutyájukká vált, s ők egyre jobb gazdái lehettek. Emellett szeretném kiemelni, mert nem túl sűrűn történik meg, Veráék az örökbefogadás után Tufa összes felmerült költségét adományként betették a tacskó fajtamentés számlájára! Köszönjük!

Lollynak sokan drukkoltatok, amikor a gerincét kellett megműteni, a ti hozzájárulásotok, támogatásotok nélkül nem is tudtuk volna felvállalni, különösen azt figyelembe véve, hogy a műtét - mint minden esetben - itt is hatalmas kockázatokat hordozott. De Lolly szépen felállt, s bár a hátsó lábai még nem tökéletesek, de új családjában minden lehetősége megvan arra, hogy amennyire csak lehet, összeszedje magát és boldog, kiegyensúlyozott élete lehessen.

Aztán ejtsünk néhány szót az új kutyákról, merthogy velük még bőven van tennivalónk, nem csak annyi, hogy jöttek, aztán mennek. Szervezzük az orvoslátogatásaikat, hirdetjük őket, gyűjtünk a költségeikre, rehabilitáljuk, fejlesztjük őket, s végül, ha minden jól alakul, szerető gazdához tudjuk őket kihelyezni. Ez a legjobb része a mentésnek, a véglegesen boldog kutyák tudata, látványa, s később a hírek, amiket róluk kapunk.

Leviátot Surányban találták, de az eredeti gazdája nem került elő. Ideiglenes befogadónál sikerült őt elhelyeznünk, ahol kiderült, hogy egy álomkutya. Az első perctől szobatiszta, barátságos, nem tolakodó, más kutyákkal közömbös, semmihez nem nyúl, ha egyedül marad és nem is őrjöng-ugat, egyszerűen alszik. Biztosan volt gyerekszobája, így nem értjük, hogy a gazdi miért nem bukkant rá, de most már új otthont keres, tovább nem tarthatjuk arra várva, hogy egyszer az elvesztőnek feltűnik, hogy hiányzik otthonról valami... A kutyája.

Mikádó és Maestro testvérek, decemberben lesznek egy évesek. Maestro a vagányabb, a magabiztosabb, ő egyedül is remekül megállja a helyét és gyorsan alkalmazkodik az új dolgokhoz, de rettentő rossz, míg Mikádó a félénkebb, önállótlanabb, nehezebben nyit mások felé, legyenek azok kutyák vagy emberek.

Ribizli is új kutya. Ő viszont szintén egy tündér: szobatiszta, barátságos, kiegyensúlyozott, kedves, a jelenléte nem zavaró, mert nagyon gyorsan alkalmazkodik minden körülményhez. Szerencsére őt is ideiglenes befogadónál tudtuk elhelyezni, ahol egyből bandatag lett és tökéletesen használja a kanapét is.

Végezetül pedig jöjjenek azok, akikről már többet írtunk: lett kilenc tacskó mix mamától származó keverék babánk, akiket öt hetes korukban az egyik segítőnk, a kis család gondozója, Orsi vett átmenetileg magához, hogy biztonságos, steril körülményeket tudjunk számukra biztosítani. Ők korábban nagyon mostoha körülmények között éltek, de most lehetőséget kaptak arra, hogy egész életüket megalapozzák, a sors beavatkozott, s mindannyian életben maradhattak, mindannyian egészségesek, elevenek és gazdát keresnek. Mindannyian gyönyörű N-betűs nevet kaptak: Nolly, Nitta, Nadin, Nina, Narna, Negro, Nubuk, Nils és Nipp. Várhatóan nem lesznek nagy termetűek, így olyanok számára is bátran ajánlhatók, akik egy kompakt, könnyen mozgatható kutyára vágynak, s tudják, mivel jár egy kölyök kutya felnevelése.
video

2011. november 9., szerda

Haszonka, hogy legyen hosszú szőrűnk is (43. hét)

Huh, üdvözöltem magam a 2012-es évben és sokkot is kaptam, hogy milyen mértékben maradtam el a heti beszámolókkal, így most igyekszem valamennyit pótolni, mert  később ezeket jó visszaolvasni, illetve ha valamelyik kutyánkkal kapcsolatban keres bárki valamit, könnyedén meg tudja találni. Nem utolsó sorban: ezek a heti beszámolók lennének hivatottak a működésünk "szakmai" oldalának átláthatóságát. Szóval iparkodom, ti pedig olvasgassatok.

Hosszú szőrű tacskóink viszonylag ritkán vannak, valami miatt nem is különösebben népszerű ez a szőrtípus, egyik méretváltozatban sem. Sokan nem is ismerik, spániel keveréknek gondolják, pedig a tacskók közül ők a legbújósabb, de egyben a leghisztisebb tacskófélék is egyben. Ezen a héten egy Vas megyében talált hosszú szőrű tacskó lányka, Haszonka került a gondozásunkba, aki sajnos még most is velünk van, gazdára vár, s tudjuk, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, pedig maga a kutya egy tündér. És itt jön a "csak" rész: mert bár Haszonka fiatal, egy év körüli, mindenkivel kedves, teljesen lakáshoz szokott és tündéri, az egyik szeme kezelésre szorul (cseppenteni kell, mert ún. szárazszem problémája van), illetve az egyik hátsó lábában genetikailag kimerevített a térdizület, emiatt azt a lábát inkább mankónként, de használja. Szóval Haszonkának van szépséghibája, amelyet csodálatos jellemével igyekszik tompítani, de az emberek - ki tudja, hogy miért - nem látnak túl ezeken...

Az ivartalanítások is folytatódtak a héten, hiszen mentési tevékenységünk egyik alapja, hogy ivarosan nem adunk örökbe kutyát, elkerülendő a "véletlen" almokat: a mi védenceink, függetlenül attól, hogy honnan kerültek a gondozásunkba, már kizárólag csak társállatként vesznek részt a kutyás körforgásban, nem hoznak létre sem tudatosan, sem véletlen módon almokat, nem járulnak hozzá a kutyalétszám növekedéséhez. Erre a hétre négy kutyát ütemeztünk be erre a műtétre.

Jonatán, a tenyésztésből kivont középkorú szálkás szőrű tacskó a tárnoki kennelsorról vágott neki ennek, s oda is tért vissza. Ez a legnehezebb, hiszen egy lábadozó kutyát a kennelsoron tudni nem különösen jó érzés, főleg, ha az ember végigpátyolgatta valamelyik saját kutyáját otthon egy hasonló műtét után.

Ribizli szintén ezen a héten műtődött, de mint mindent, ezt is a kellő eleganciával és kedvességgel viselte, hamar összeszedte magát, hogy újra ideiglenes befogadója falkáját erősíthesse tökéletes jellemével.

Mici tartósan tünetmentes időszakban volt, s a tüzelés is elmúlt, így számára is elérkezett ez a beavatkozás. Ő viszont nem viselte annyira jól, a tölcsértől kifejezetten depressziós lett. Róla még fogok írni később, mert sajnos folyamatosan állatorvoshoz járunk vele, korábbi atkás fertőzése vissza-visszatér, egyszerűen olyan érzés, mintha a kutya kedélyállapota befolyásolná a szőrének állapotát, s bármilyen aprócska változás képes bőr-ügyileg hatalmas változás előidézni: akár a hőmérséklet lehűlése vagy az eső is.

A negyedik ivartalanítódó Piaf, a "picilány" lett, akit egy tenyészetből kaptunk, mert nem megfelelően örökített. A kis törpe lányka a műtét után egyből végleges gazdihoz is költözött, hogy náluk lábadozzon, bár valószínűleg ideiglenes befogadóinál is remekül érezte volna magát, akiknek ezúton is köszönöm, hogy segítenek! Piaf gazdái pedig egyből befogadóink is lettek... Hogy hogyan?

Bocskort, a fiatal, neveletlen szálkás szőrű tacskó védencünket örökbefogadói visszaadták, mert folyamatosan szökött és rombolt, s erre tanította a mellette élő másik kutyát is. Szerencsére Piaf gazdái, Csabáék segítő kezet nyújtottak, s ennél többet is tettek: elkezdték Bocskor nevelését, hogy biztonsággal és kevés problémával lehessen örökbeadható.

Ez volt az a hét, ahol a tacskó keverék babák gazdisodása is megkezdődött, bár ezen a héten még csak egy babácska, Nipp költözött el Orsiéktól, hogy új, budapesti otthonában boldogan cseperedjen tovább. Mindenkinek köszönjük, aki hozzájárult bármivel is a tacskó mix babák állatorvosi vagy egyéb költségeihez!

2011. november 3., csütörtök

A második tacskó mix baba is kirepült - Nina gazdis!

Nina is elköltözött új otthonába a héten. Kisgazdija nagyon-nagyon boldog volt, hogy örökbefogadtak tőlünk egy kutyát, már be is köszönt a babák ideiglenes befogadójánál, pártfogójánál, Orsinál.

Kedves Orsi néni!!!
Nina baba nagyon jól viselkedett az úton,az ölemben aludt.
Az éjszakát is átaludta csak hajnalban nyüszített egy kicsit.
Kimentem hozzá és megsimogattam,szeretgettem,5.30-kor ébredt fel.
Takarítottam,játszottam vele,sokat alszik.
Harapdálja a kezemet,nagyon játékos.
A Tina megnyalta és remélem,hogy befogadja.

Nagyon szeretem és örülök hogy az enyém lehet.
Köszönöm Ninát,
 
Dani

2011. november 1., kedd

Nipp az első szerencsés a kilenc baba közül

Nippet, a kilences tacskó mix baba csapatunk első szerencsés kirepülőjét pártfogolója, gondozója, ideiglenes befogadója, Orsi vitte gazdihoz. Az új otthonából már meg is érkezett az első beszámoló a pöttömről, reméljük, hogy csak jó híreket kapunk majd róla a későbbiekben is.

Miután elmentetek, evett a kis drága, aztán hányt egy kicsit, majd megette a maradák kajáját és már semmi baja nem volt. Vandát kinevezte simogató-kényeztető-hasvakaró-nyúzható alattvalónak, szóval nagyon egymásra találtak. Vanda lábán remekül el tudott aludni, a lányom pedig fenéken csúszkálva közlekedett a lakásban, nehogy felébredjen :):):) Kisfiam nem meri megfogni, hogy olyan kicsi, törékeny, de ő is játszott vele.


Az alvóhelyét át kellett variálnom, ugyanis se be, se ki nem tudott menni, túl magas volt neki. Rohamléptekben szereztem egy banánosdobozt, kivágtam az elejét és az lett neki berendezve. Mindent megvizsgált, jól meg tudott ijedni a pizsamanadrágtól a szárítón, viccesen csúszkált a padlón, ahogy futni próbált, szóval nagyon aranyos.


Az éjszaka viszonylag nyugalmasan telt. Nipp kicsit ki volt borulva, mikor látta, hogy a "simogatógép" elmegy aludni, kicsit reklamált, de nem volt veszélyes. Éjjel 3-4x sipákolt, egyszer még ugatni is megpróbált (vicces volt), de megbeszéltem vele, hogy ezt nem kéne, éjjel van és tessék aludni. :):):) 4-kor arra ébredtem, hogy valaki ül az ajtómban a küszöbön és nagyon halkan jelez, hogy "itt vagyok". Feltakarítottam, megszeretgettem, betettem a helyére, azóta alszik.


Szóval tényleg nem volt veszélyes az éjszaka, én rosszabbra számítottam. Remélem, ez így is marad. :):):)

A gyűjtés kezdődik, se szeri, se száma a kutyáknak (41. hét)

Öt kutya érkezett a tacskó fajtamentés gondozásába ezen a héten. Legszívesebben itt be is fejezném a beszámolót, mert még visszagondolni is rossz, hogy milyen szervezős-autózós-mindent intézős hét volt mögöttünk, hogy minden érintett a megfelelő helyre és időben juthasson el. Ez a legnehezebb: a szervezés. Mert mindent mérlegelve kell döntéseket hozni, fuvarost, befogadót keresni, s ha nincs más, de a helyzet megoldást kíván: akkor lemondani a saját programról és intézni, menni, menteni.

A szombathelyi állatvédőktől került a gondozásunkba Ancsa, akit egy szálkás szőrű tacskó kannal együtt találtak, de neki a fuvarjukat, érkezésüket menedzselő tagunk talált is gazdát. Ancsa ideiglenes befogadóhoz került, bár nagyon bemelegednie nem kellett Csipet-Csapatnál, mivel rekord idő alatt gazdára is talált. Ráadásul gazdája egy profi fotós, így reménykedhetünk a szebbnél szebb tacskó képekben a jövőre vonatkozóan is: Csanáddal egyeztetjük a lehetőségét egy profi fotózásnak is, hogy legyenek igazán szép, a szóróanyagokhoz, kiadványokhoz használható, jó minőségű fotóink is. Előre is köszönjük a lehetőséget!

Blicc egy budapesti buszon utazott, mint kiderült, felnőtt felügyelete, kísérete nélkül. Segítséget kértek számára, hiszen a buszon nem maradhatott. Blicc egy nagyon tündéri, igazán különleges megjelenésű, barátságos, kutyakompatibilis, szobatiszta, tíz hónap körüli szálkás szőrű tacskó keverék szuka. Ideiglenes befogadónál sikerült őt elhelyeznünk, 14 napig az eredeti, azt követően új gazdát keres.

Jonatán korábban tenyészkan volt, de nem tartottak rá igényt, így hat évesen átadták a fajtamentésnek őt. Nagyon barátságos, ragaszkodó, alázatos kutya, egy kis figyelemért már meg is adja megát, osztja a puszikat és élvezi az emberek társaságát. Szuka kutyákkal jól kijön, kan kutya mellé nem javasolt! Az egyik ügyes kezű segítőnknek köszönhetően meg is szépült, úgyhogy kénytelenek vagyunk őt kennelsorunkon felöltöztetve tartani, hogy nehogy megfázzon.

Piaf egy kis bohóc. A szálkás szőrű törpe tacskó szuka szintén tenyésztésből kivonás miatt került hozzánk. Mindenkivel barátságos, jó idegrendszerű, ölben ülős, puszi osztós. Egyszerűen nem lehet őt nem szeretni, annyira vidám jelenség. Ideiglenes befogadóhoz került ő is, így a kinti élet után megtapasztalhatta, hogy milyen is a kanapén, melegben szundikálni.

Balett egy rövid szőrű tacskó szuka, aki súlyos bőrproblémákkal küzd, így folyamatos kezelésre szorul, amelynek nem kevés a költsége sem, de hisszük, hogy lehet belőle egy egészséges, szép kutya, aki családja szeme fényeként élheti majd életét. Balett nagyon fiatal, alig múlt egy éves, rebbenékeny, félénk, de barátságos. Más kutyákra most már nem jelent veszélyt a bőre miatt, de folyamatos ellátást igényel a teljes gyógyulásig. Addig sajnos nem oltható, nem ivartalanítható, de ha valaki így is szeretne vele ismerkedni későbbi örökbefogadási szándékkal, annak nincs akadálya. A többiektől pedig kérjük a drukkokat, hogy Balett mielőbb felépülhessen.

A héten ketten estek át az ivartalanításon. Tüll esetében nem csak ez a műtét, hanem a fogak tisztítása, a fogkő leszedése is esedékes volt, most újra csodálatos a mosolya, viszont a fogai nagy odafigyelést igényelnek a későbbiekben is, mert fogkövesedésre hajlamos. Viszont az egyszerűen érthetetlen, hogy őt miért nem akarja senki örökbefogadni. Aprócska, félénk, de ragaszkodó kutyahölgy, aki valaki mellett olyan szívesen megnyílna... Nem szobatiszta sajnos, de ha valahol megszokik, akkor azzá válhat, csak le kell küzdenie a város zajától való félelmeit.

Szintén átesett az ivartalanítási műtéten Lolly, a gerincműtött tacskó lányka. Aggódtunk, hogy a műtétet hogy viseli majd, de szerencsére szépen alakultak utána is a dolgai. Varratszedésig még az eredeti családjában maradt, de utána... Na, az már egy másik hét beszámolója lesz!
Egyesületünket a Récsei Centerben lévő Fressnapf Áruház támogatja. Tárnoki kennelsorunk lakói számára nagy segítséget jelent a vásárlók által számukra hagyott konzerv, illetve a gyűjtögető napokon felajánlott száraztáp. Ezen a héten 153 kg adomány érkezett a bemutatkozó napunk alatt, melyet mindenkinek köszönünk.