Lajbit, a gazdis kutya / Lajbit, a dog with an owner

Örömmel írok Matyiról (volt Lajbit) - most már így nevezzük - mivel egy nagyon jó természetű, kedves, nyugodt kutyust kaptunk. A férjemet is - aki ellenezte, hogy ismét belevágjunk a kutyatartásba - teljesen "levette a lábáról". A kezdeti melankólikus lelkiállapot már a múltté, boldogan szaladgál a napi "nagy séta" alkalmával, egy jó darabon szabadon. Könnyen tanul, tud pacsit adni, ül, fekszik ha mondjuk neki. A járdasziget szélénél vár, megáll. Megtanítottuk, hogy ne rohanjon át a kocsiúton. Sajnos ez előfordult pár hónapja, mikor elengedtük a hazafelé vezető úton és két kereszteződésen át hazaszaladt egészen a kapuig, hiába hívtam, játéknak vette a dolgot, és csak szaladt tovább. Akkor elhatároztuk, hogy a póráz nélküliséget is átgondoltan alkalmazzuk. Ami talán a kóborlásából adódik az, hogy feleszi a földről a kiszórt, vagy elejtett "falatokat", de a száraz kenyérdarabokat is, mivel azt nagyon szereti. Erről nem igen tudom leszoktatni, még úgy sem, ha kap más, nekivaló falatot és megpróbálom kivenni a szájából a kaját. Volt úgy, hogy egy "ízes" mosogatószivaccsal próbálkozott. Szerencsére, nem lett az övé.

I am writing about Matyi (ex-Lajbi) gladly- we call him in this way- because we have received a really good-natured, nice and calm dog. My husband was totally amazed, in spite of the fact he objected us to begin keeping a dog again. His initial melancholic state of mind was gone; he runs gladly on his daily ‘big-walking’ freely and alone in some sections of it. He learns easily, he can give his paw; he sits and lies if we tell him. On the edge of the pedestrian street he waits and stops. We have taught him not to run across the road. Unfortunately, the previously mentioned thing happened couple of months ago. When we released him on the way going home, he was running till the gate of our house crossing two crossroads. I called him in vain, he considered it as a game, and was running even faster. After this occasion, we decided to apply ‘the status of non-leashing’ carefully. What follows of his vagabondage is that he always eats dispersed and dropped bites up from the floor, but the dry pieces of bread, because he really loves these. I’m not able to convince him to give up this habit, in spite of the fact he gets some other morsel which is good for him and I try to take the food from his mouse. It happened that he tried to eat a ‘delicious’ sink sponge. Luckily, he didn’t manage…

Amúgy többé-kevésbé barátságos a többi kutyával, van egy Manyi nevű a közelünkben, akivel kifejezetten jó haverok. Az igazi élettere a nyári nyaraló környezete, amit teljes mértékben ural, ráadásul kerítés sincs mindenhol, a határokat ő szabta meg. Korábban ide jöttek egy kis kajálásért és "simiért' a környék macskája és cicái. Na, mondanom se kell, ez már múltté! Az egész faluban csak a hátérszélig merészkednek a macskák.

Otherwise he is quite friendly with the other dogs. A dog, called Manyi, lives in our neighborhood, and they get on well with each other. His real living space is the surroundings of our summer holiday house, which is governed and dominated by him. Moreover there’s no fence everywhere so he had to define the borders.

Igazi vadász: egyszer hazahozott egy döglött galambot. Nem tudtam elvenni tőle. Büszkén hozta zsákmányát egészen az ajtónkig, Itt aztán vmi csellel sikerült elvenni tőle. Egy másik alkalommal egy fiatal galambot kapott el, nahát az egy horror volt! A szegény pára kitartó volt, de a Matyi is! Odatette a lábam elé, mikor már nem élt.

The cats of this neighborhood came here for some food and caressing earlier. I think there’s no need to say, these times were gone. The cats in the whole village venture only the edge of the border. He is a real hunter. He brought a dead dove home once. I couldn’t take it away from him. He proudly took it to our door. Here I was able to take it away from him with some trick. At another occasion, he caught a young dove. Ohh, it was a horror! Poor soul was really unwavering, but Matyi also. He put the dove in front of my feet when it was already dead.

Egy dolog, ami furcsa: nem játszik. Kezdetben vettünk neki rágóbojtot, labdákat - még csak rá se hederít! Lehet, hogy kiskorában letiltották a játékról? Talán ezt sohasem tudjuk meg.

There is one thing that is strange: he doesn’t play. We bought balls and chewing-tassesl, but he doesn’t care about them. He might have not been allowed to play in his younger days? We might never know that.
De mindent összevetve, nagyon szép, okos, kedves és büszke, kissé makacs kutyus (ahogy kell a tacsiknak lennie).

But all in all, he is a very beautiful, clever, nice, proud and a little bit willful dog (as a real dachshund should be).

Köszönet a fordításért Sándor Juditnak. Thanks for the translation to Judit Sándor.

23. hét - végre utolérem magam!

A 23. héten egy védencünket sikerült gazdához adnunk, és ha nem lenne fokozott az igény a  rendelkezésre álló helyekre tacskó ágról, akkor ezzel az ütemmel tökéletesen elégedett is lennék. Lajbit amúgy is szerencsétlennek tekinthető, mivel több gazdijelölttel is bírt, de valahogy amikor eljött volna a költözés ideje, a gazdijelöltek eltűntek. Most viszont nem állíthatta meg semmi, így a III. kerületbe tette át székhelyét és a visszajelzések alapján tökéletesen alkalmazkodott új gazdái életviteléhez.

Gauss, a körmendi macsó és Troll, a talált "óriás" átestek az ivartalanításon. Sokan és sokszor megkérdezik, hogy a kan kutyák esetében miért ragaszkodunk az ivartalanításhoz, erre most a két tacskó úrfiról szóló híradás keretén belül, röviden válaszolok. Általános elv, hogy Egyesületünk ivarosan kutyát nem ad örökbe, különleges esetekben térünk ettől csak el, de nem minősül különlegesnek, ha egy kutyának úgy pld. nagyobb lenne, egyéb szempontok miatt, az örökbefogadási esélye, sokkal inkább számít az életkor (kölyköket nem műttetünk meg, de a gazdák számára ezt előírjuk és ellenőrizzük is), illetve az egészségügyi állapot (idős, beteg kutyáknál vagy súlyos betegség esetén nem kockáztatjuk egyetlen védencünk életét sem feleslegesen, de az életkor önmagában általában nem befolyásoló tényező).

A kanok esetében az ivartalanítás ugyanúgy csökkentheti a daganatos megbetegedések előfordulásának esélyét, illetve gyakorlatilag megszűnik a szukák iránti intenzív, esetenként kalandozásra is csábító szexuális érdeklődés, tehát a kutya nem lesz kitéve annak, hogy a tüzelési időszakban útra kelve baleset érje, illetve még véletlenül sem marad alkalmas arra, hogy újabb, nem kívánatos almokkal örvendeztesse meg kis hazánkat, különösen, hogy védenceink többségénél sem a genetikai háttér, sem az egyéb tulajdonságok nem jogosítanák fel arra, hogy a fajta formálásába beavatkozhasson. Most talán sokan megkérdezik magukban, hogy ha törzskönyves, esetlegesen jó családból származó kutya kerül a gondozásunkba, miért ugyanez a protokoll? Ha a tenyésztő az érintett kutyát nem tudja vagy nem kívánja visszavenni, számunkra az adott állat nem tér el a többi mentvényünktől, tehát az eljárásrend változatlan. Egy tetoválás vagy MEOE chip csak a tenyésztői felelősséggel együtt eredményezheti a beavatkozás mellőzését, de erre sajnos rendkívül ritkán kerül sor és nem rajtunk múlik. Pedig egyre több az azonosított kutya.

A vízmosásból mentett tacskó ősökkel is rendelkező keverék szuka, Theodóra és hat kölyke elérték a 2 hetes életkort, így át kellett esniük az első féreghajtáson. Jól vették az akadályt, de megerősítettek minket abban, hogy szükséges a kellő óvatosság és odafigyelés, merthogy ürülnek a férgek rendesen. Ezek a szörnyetegek néhány hét múlva már igazi gurméként falták volna fel szép lassan ezeket a gyönyörűséges babácskákat. Két hét múlva esedékes az újabb féreghajtás, aztán rá két hétre jön az első oltásuk is, illetve chipet is kell kapniuk. 3-5 hét múlva kirepülnek a kis tündérek a fészekből, szigorúan benti tartással és ivartalanítási kötelezettséggel. Egyben kérünk minden támogatónkat, hogy ha teheti, járuljon hozzá a kis család költségeihez, mert a hat kölyök + mama oltásai, chipje szép összeget fog felemészteni.

A hétvégén Egyesületünk a Récsei Fressnapf Áruházában gyűjtött száraztápot. Nagyon sikeres volt a nap, mivel három fiatal segítőnk - Miriam, Hanna és Sára - minden (csáb)erejüket bevetve ösztönöztéka a Fressnapfban járókat, hogy járuljanak hozzá védenceink ellátásához. Köszönjük!

A 19. hét is elrohant... Előlünk

Mit is írhatnék... Új kutya nem érkezett, és "csak" egy kutyát adtunk örökbe. Mondhatni, nem történt semmi, pedig közben mégis. Gyakorlatilag egyik hét sem eseménytelen, mégha a látványos nagy történésekre hajlamosabb is felkapni az ember a fejét. Egy fajtamentő csoport működtetése azonban nem csak abból áll, hogy egy jön be, egy megy ki. A színfalak mögött szerveződnek az orvoslátogatások, a várólista karbantartása, a kapcsolattartás, a hétvégi sétáltatások szervezése, a fuvarozók felkutatása, a hirdetések, a pénzteremtés és megannyi dolog úgy, hogy ez - mint ahogy a legtöbb fajtamentő szervezet esetében - nem az ember főállása.
Három kutyánk ivartalanítódott: Lajbit, Hümér és Gokart. Elvileg Lajbitot gazdijelölt várta volna, de mivel elfelejtettek felhívni, ez számomra azt jelentette, hogy nem kívánják mégsem összekötni az életüket ezzel a fiatal és szép szálkással. Erőltetni senkire nem fogok egyetlen kutyát sem. Tehát Lajbit továbbra is gazdát keres.

Pruszlik, az egy év alatti tacskó keverék szuka viszont megkezdte végleges, gazdás életét Budapest XIII. kerületében néhány teknős mellett egy fiatal párnál. Nagyon meg volt ijedve az új helyen, de őt ismerve hamar feloldódik és szórakoztató kis bohóca lesz a családnak. Ideiglenes befogadójának, Annának köszönjük, hogy segített az elhelyezésében és így nem kellett a kis védtelen babakutyát a kennelsorra kitenni.

A XVI. kerületben a héten kétszer is megtaláltak egy idősödő szálkás szőrű tacskó szukát. Mind a kétszer jelentették őt nálunk is és mivel az első megtaláló felkutatta az eredeti gazdát, így a másodiknak sajnos már tudtuk mondani, hogy kit keressen. Viszont szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a gazdának nem mentsége, ha a kutya kiássa magát. Amellett, hogy a tacskóval is történhet bármi baj mialatt az utcán van, balesetet is okozhat, ahol a gazda egyértelműen felelősségre vonható. Ha a kutya szökik a kertből, akkor lehet, hogy ingergazdagabb környezetet, sok sétát és benti tartást kellene számára biztosítani.

Lemaradásban - a 16. hét...

Mea culpa, mea maxima culpa... Egyszerűen nem jut rá időm, hogy írjak. Persze rákenhetném Eszkire, de igazából az történt, hogy nincs otthon számítógépem... Átmeneti az állapot, hogy úgy mondjam, de jelentősen befolyásolja grafomán kicsapongásaimat. Pedig a 16. hét sem telt eseménytelenül.

Rubik gazdához költözött egy másik szálkás szőrű tacskó kan mellé, akivel már volt alkalma egy tárnoki randi során előismerkedni. A helyszínen azért nem minden volt annyira gördülékeny és zökkenőmentes, de szerencsére a visszajelzések alapján mostanra már tökéletes az összhang a két fiú között. Boldog és hosszú életet kívánok, kedves Rubik, remélem, hogy megbecsülöd magad új, szerető családodban.

Eredeti helyéről vettük át Sanyit, akitől kertépítési ambíciói miatt vonta meg családja a bizalmat. Aggódtunk, hogy megtörik majd (családból a legrosszabb kutyát átvenni, mert míg egy gyepmesteri telepről történő mentésnél mi előrelépés vagyunk és jót jelentünk, addig egy kanapékutyának a kennel minden, csak nem életminőség-javulás). Szerencsére Sanyit nem abból a lelkizős fajtából faragták, ráadásul nem is nagyon volt ideje belegondolni, hogy mi történik vele, mert még a hét csütörtökén átesett az ivartalanításon és pénteken már utazott is új családjához Szegedre. Mokaficekéknek köszönet a segítségért!

Két szálkás tacskó tehát elköltözött, de nem is mi lennénk, ha nem jött volna azonnal a helyükre másik...

Lajbit hetek óta kóborolt, de egyszerűen nem volt helyünk, ahová bezsúfolhattuk volna. Mire érte tudtunk menni, látszott rajta az utca... A kutya sovány volt és apatikus. Alig bírt lábra állni, a nyálkahártyája vértelen, a testében kullancsok serege. Vérképpel kezdtünk, de szerencsére nem babéziás. Mostanra meg már szépen össze is szedte magát. Lajbit egy 3-4 év körüli, sokat megélt, de alapvetően kedves és barátságos, extra hosszú gerincű szálkás szőrű tacskó kan. Jó lenne neki egy ideiglenes befogadót, de méginkább végleges gazdát találni, ahol megnyugodhat a kis lelke.

Luxor hónapok óta hirdetődött az egyik internetes felületen, de úgy tűnt, hogy nincs érte tolongás. Kytice (egy korábbi örökbefogadónk) és párja segítségével megoldótott a szálkás kolléga elhozatala Szabadszállásról és addig-addig halogatták a tárnoki átköltöztetését, hogy végül náluk is ragadt ideiglenesen, amiért örök hála. Különösen, hogy Luxor esetében így rájuk hárult az orvoshoz cipelés és minden egyéb szocializációs feladat is, illetve ők ismerkedhettek meg személyesen Luxor előtüremkedő bőrféreg lakójával.

A harmadik "kollégát", Pruszlikot egy, a munkánkat figyelő hölgy találta, de nem tudta magánál tartani. Mivel szuka, így hosszas vívódás után igent mondtam rá, amit kb. abban a percben bántam meg, amikor átvettem Tárnokon. Nem azért, mert nem aranyos: Pruszlik valami tündéri, kicsi, könnyűszerkezetes, valószínűleg yorkie-tacskó mix pöttömke, viszont még baba. Kb. fél éves lehet. Nekem pedig ott volt  Tárnok és a rideg kennel. Ezernyi fertőzés kockázatát futtattam át az agyamon, de hirtelen nem támadt jobb ötletem. Aztán egy korábbi ideiglenes befogadónk, Anna nyújtott segítséget - a hét végére Pruszlik már belvárosi ideiglenes eb lett.

Eszkuláp pedig építgeti karrierjét a netes világban, illetve igyekszik mindenkinek elcsavarni a fejét. Sikerült a történetének az egyik német partnerünk figyelmét is felkeltenie, így amellett, hogy segít a hirdetésében - Eszkuláp gazdát keres, de csak a tökéletes helyre mehet majd el - vásárolt neki egy hiperszuper Baywatch mentőmellényt. Így az úszás sem lesz már gond, és főleg nem lesz veszélyes Eszki számára.