Lajbit, a gazdis kutya / Lajbit, a dog with an owner

Örömmel írok Matyiról (volt Lajbit) - most már így nevezzük - mivel egy nagyon jó természetű, kedves, nyugodt kutyust kaptunk. A férjemet is - aki ellenezte, hogy ismét belevágjunk a kutyatartásba - teljesen "levette a lábáról". A kezdeti melankólikus lelkiállapot már a múltté, boldogan szaladgál a napi "nagy séta" alkalmával, egy jó darabon szabadon. Könnyen tanul, tud pacsit adni, ül, fekszik ha mondjuk neki. A járdasziget szélénél vár, megáll. Megtanítottuk, hogy ne rohanjon át a kocsiúton. Sajnos ez előfordult pár hónapja, mikor elengedtük a hazafelé vezető úton és két kereszteződésen át hazaszaladt egészen a kapuig, hiába hívtam, játéknak vette a dolgot, és csak szaladt tovább. Akkor elhatároztuk, hogy a póráz nélküliséget is átgondoltan alkalmazzuk. Ami talán a kóborlásából adódik az, hogy feleszi a földről a kiszórt, vagy elejtett "falatokat", de a száraz kenyérdarabokat is, mivel azt nagyon szereti. Erről nem igen tudom leszoktatni, még úgy sem, ha kap más, nekivaló falatot és megpróbálom kivenni a szájából a kaját. Volt úgy, hogy egy "ízes" mosogatószivaccsal próbálkozott. Szerencsére, nem lett az övé.

I am writing about Matyi (ex-Lajbi) gladly- we call him in this way- because we have received a really good-natured, nice and calm dog. My husband was totally amazed, in spite of the fact he objected us to begin keeping a dog again. His initial melancholic state of mind was gone; he runs gladly on his daily ‘big-walking’ freely and alone in some sections of it. He learns easily, he can give his paw; he sits and lies if we tell him. On the edge of the pedestrian street he waits and stops. We have taught him not to run across the road. Unfortunately, the previously mentioned thing happened couple of months ago. When we released him on the way going home, he was running till the gate of our house crossing two crossroads. I called him in vain, he considered it as a game, and was running even faster. After this occasion, we decided to apply ‘the status of non-leashing’ carefully. What follows of his vagabondage is that he always eats dispersed and dropped bites up from the floor, but the dry pieces of bread, because he really loves these. I’m not able to convince him to give up this habit, in spite of the fact he gets some other morsel which is good for him and I try to take the food from his mouse. It happened that he tried to eat a ‘delicious’ sink sponge. Luckily, he didn’t manage…

Amúgy többé-kevésbé barátságos a többi kutyával, van egy Manyi nevű a közelünkben, akivel kifejezetten jó haverok. Az igazi élettere a nyári nyaraló környezete, amit teljes mértékben ural, ráadásul kerítés sincs mindenhol, a határokat ő szabta meg. Korábban ide jöttek egy kis kajálásért és "simiért' a környék macskája és cicái. Na, mondanom se kell, ez már múltté! Az egész faluban csak a hátérszélig merészkednek a macskák.

Otherwise he is quite friendly with the other dogs. A dog, called Manyi, lives in our neighborhood, and they get on well with each other. His real living space is the surroundings of our summer holiday house, which is governed and dominated by him. Moreover there’s no fence everywhere so he had to define the borders.

Igazi vadász: egyszer hazahozott egy döglött galambot. Nem tudtam elvenni tőle. Büszkén hozta zsákmányát egészen az ajtónkig, Itt aztán vmi csellel sikerült elvenni tőle. Egy másik alkalommal egy fiatal galambot kapott el, nahát az egy horror volt! A szegény pára kitartó volt, de a Matyi is! Odatette a lábam elé, mikor már nem élt.

The cats of this neighborhood came here for some food and caressing earlier. I think there’s no need to say, these times were gone. The cats in the whole village venture only the edge of the border. He is a real hunter. He brought a dead dove home once. I couldn’t take it away from him. He proudly took it to our door. Here I was able to take it away from him with some trick. At another occasion, he caught a young dove. Ohh, it was a horror! Poor soul was really unwavering, but Matyi also. He put the dove in front of my feet when it was already dead.

Egy dolog, ami furcsa: nem játszik. Kezdetben vettünk neki rágóbojtot, labdákat - még csak rá se hederít! Lehet, hogy kiskorában letiltották a játékról? Talán ezt sohasem tudjuk meg.

There is one thing that is strange: he doesn’t play. We bought balls and chewing-tassesl, but he doesn’t care about them. He might have not been allowed to play in his younger days? We might never know that.
De mindent összevetve, nagyon szép, okos, kedves és büszke, kissé makacs kutyus (ahogy kell a tacsiknak lennie).

But all in all, he is a very beautiful, clever, nice, proud and a little bit willful dog (as a real dachshund should be).

Köszönet a fordításért Sándor Juditnak. Thanks for the translation to Judit Sándor.