Dear Réka,
Mivel nagyon rég nem jelentkeztem, újév alkalmából egy kis beszámolót rögtönzők magamról. De mindezek előtt Sikerekben, Gazdikban és Támogatásokban Gazdag Boldog Új Esztendőt Kívánok Neked és a Futrinkások egész csapatának.
As I haven't writen for a long time, I prepare a summary now. But first of all I wish you all a successful New Year that is rich in adopting families and donation.
Bár gondolom, úgy is tudod, hogy tavaly (2010) december 3-án a tesómmal együtt (Pablo) betöltöttük első életévünket. Én személy szerint a gazdim által adott sok finomsággal ünnepeltem meg.
As you know we - Pablo and I - celebrated our first birthday on the 3rd December 2010. I got lots of goodies.
Visszagondolva meg kell, valljam, nem volt eseménytelen ez az első év.
Looking back I must confess that I had a very busy first year.
Először is soha nem múló hálával gondolok rád és a Futrinkások egész csapatára, azért mert megmentettél engem és nagytesómat, Somot alias Pablót.
First of all I must express my gratitude as you rescued me and my brother, Som who is called Pablo now.
Másodszorra azért, mert mindketten egy-egy nagyon szerető családhoz kerültünk, ahol alaposan kényeztetnek bennünket. Ezt azért tudom többes számban írni, mert én, a tesó és gazdáink tartják a kapcsolatot.
Secondly as we both found a very loving family where we are being spoilt. I can state this as the owner of my brother and mine keep in touch.
November táján még össze is futottunk. Bár ezen a találkán - kívülálló szemlélő esetleg azt gondolhatta – hogy egy kicsit féltem, mert némi folyóügyi balesetet szenvedtem. De itt csak is a gazdim a hibás! Úgy gondolom túl sok folyadékot adott előtte, és a viszontlátás nagy örömében nem tudtam már hol tárolni:-) és az is koholt vád, hogy a tesó már csak is a nőt látta bennem sétánk során. Igenis tudtunk még szimplán tesói viszonyban futkározni és játszani! Bár meg kell vallani, hogy mindkettőnkben rendesen tomboltak a hormonok.
We met once in November. Some might have thought that I was a little bit afraid but I only suffered some "liquid accident". But I can only blame my owner. I guess she gave me too much water before that I could not hold it any longer. It is also just an accusation that my brother only see the woman in me during our walk. I think we could really play and run as siblings. But I must say that our hormons were rampaging.
De most már ezen is túl vagyunk, mert itt ragadom meg az alkalmat és tájékoztatlak téged, hogy én is és a tesó is túlestünk az ivartalanítás borzasztó rémén. Mint kiderült nem is volt olyan szörnyű, bár a műtét napján nem így gondoltam. Tudni kell, hosszas vacillálás után, gazdim a karácsonyi időszakot választotta ki e műtét elvégeztetésére, mert - nem tudom miért - nem bízott meg bennem. Úgy gondolta, hogy az év más időszakában nem tudna kellő felügyelet biztosítani nyugodt felépülésem érdekében. - Minden tekintete rajtam a nap 24 órájában 10 napon keresztül! - (Még hogy én állandóan nyaldosnám a sebem, még úgy is, hogy az a fránya tölcsér is a fejemen van!) Visszatérve a műtétre az is csak az orvosi személyzet eltúlzott állítása, hogy olyan hisztit vágtam le, hogy két orvos és egy asszisztens segítségével lehetet csak beadni nekem a nyugtatót, és hogy még az altatás alatt is fel-felvinnyogtam, s ezzel "frászt" hozva a dokikra. Úgy kell nekik! Hi-hi-hi.
But it is over now: both of us were castrated. It was not THAT bad after all. You must know that my owner decided upon a pre-Christmas operation. She did not trust me... She was sure that I need 24 hour control in order to support my recovery. It lasted for 10 days. (I did not want to lick my wound, especially not with that plastic tube on my head.) Back to the opeation it is also an exaggeration that I was so very hissy that two VETs and assistans were needed to calm me down and I was squaking time to time even during the narcosis just to scare the VETs to death. They deserved it. Hi-hi-hi.
Na de minden jó, ha vége jó! Tegnap végre kiszedték azokat az állandóan viszkető, szurkáló izéket a sebemből (varratokat) és most már rezzenéstelenül fogadhatom gazdim kuncsorgását egy kis has simításért.
But everything goes right now. My stiches were removed yesterday so no more itchy materials in my wounds and my owner can pet my belly, too.
De még mi minden történt velem az elmúlt hónapokban Húsvéttól kiindulva, ugyan is akkor tájt volt az utolsó bejelentkezésem.
Since Easter I have gone through many other things, too - I guess I wrote to you at that time last.
Jobban megismerkedtem a fogadott tesóval és a gazdámmal. Oly annyira, hogy mára már nélkülözhetetlennek tartom, hogy amikor valamelyikük ott van, határozottan oda bújjak hozzájuk.
I have deepened my relationship with my adopted-sister and my owner, too. Now I cannot imagine not to be close to either of them if they are alone.
A legjobban azt szeretem, ha felfekhetek a gazdihoz és befészkelhetem magam a két kinyújtott lába közé. Bár mostanában ez ügyben néha összeakasztjuk a bajszunkat egymással, mert Ő, azaz a gazdi bevette a fejében, hogy most már, aztán falkavezérré neveli magát, és nem engedi, hogy mi felmenjünk az ő ágyára, mert valami okos „Cesar” szerű kiképző azt mondta (anya nagyon szereti ezt a műsort), hogy ezzel jelentős lépéseket tehet célja elérésében. Miért is jutott erre az elhatározásra? Mert az „okosok” szerint mi a tesóval „szeparációs szorongás” tüneteit mutatjuk, és azért vonyítunk a nap azon szakaszában, amikor nem látjuk a gazdit, és ezért nem hagyunk neki még egy perecet sem, amikor otthon van. Állandóan követjük mindenhova, reszkírozva azt, hogy véletlenül a farkunkra, esetleg mást testrészünkre lép, vagy dob egy hasast a padlóra Ő ügyetlensége. Összegezve: bevette a fejébe, hogy e problémákat csak úgy tudja gyógyítani, ha egyértelművé teszi számunkra, hogy ő a „vezér nőstény” Ennek szomorú következtében pedig egyre ritkábban engedi meg, hogy éjszaka vele aludjak. De azt látom, hogy ez a gazdinak is nagyon nehéz, szerintem ő is azt szeretné, ha ezentúl is odakucorgunk hozzá. De mit tehet, ha egyszer a szomszéd lakót zavarja a napközbeni vonyítás. Be kell látnom, hogy másnak is joga van a nyugodt, és csendes pihenéshez, még ha ezért nekünk hatalmas áldozatokat is kell hoznunk. Meg azért a mi lelki nyugalmunknak is sokat fog számítani, ha biztosak vagyunk, hogy nem kell a gazdira vigyázni, mert ő vigyáz ránk.
I like most when I can lay by my owner curving myself between her legs. But even in this matter we started to have problems as she decided to turn into a bellwether so refuses us from the bed... Some Cesar who is a trainer said so and mum loves this person. Why did she decide so? As those clevers say that we have separation neurosis - and this is the reason why we keep on barking while she is away and got stock into her arse when she arrives. We follow her everywhere risking that she step on us or falls over. She thinks that she can enhance the situation if she becomes our female boss. In order to achieve this I can sleep with her only once in a blue moon... I have somehow the feeling that it is hard not only for us but her, too. She has no other option as our neighbour hates hearing us barking during the day. I have to understand and respect this no matter how hard it is to us... It should also have an added value if we know that our owner protects us and we are not in charge any longer.
Úgy tűnik egy kissé bő lére vettem a dolgokat, ezért a továbbiakban megpróbálok szigorúbb lenni költői „en magamhoz” és csak a tényekre korlátozódni a továbbiakban.
I'm sorry for being such a chatterbox - now I try to reduce my message to literary depth and only focus on facts.
A család alapos megismerése után, és a védőoltások jelentős támogatásának segítségéve nekikezdtem szociális életem kialakításának tágabb környezetemben is. Ez elsősorban a parkban való ismerkedésre és az ott lévő két és négylábúak megismerését jelentette. Büszkén jelenthetem, hogy egy rosszemlékű kivételtől eltekintve közkedvelt lettem, mert áldott jó természetem van. Mindenkit szeretek és puszikkal és farok csóválással adom tudtukra. Természetesen sok eb kolléga gyorsan tudtomra adja, hogy meddig mehetek el, de ez így van rendjén. Azóta már én is sokat tanultam, és sokkal kimértebb és óvatosabb vagyok, no meg a gazdi hathatós oktatása végett már egy kicsit – itt a kicsit szón van a hangsúly- szófogadóbb is vagyok. Ez természetesen már abból is látszik, hogy az utóbbi időben sokkal többet vagyok elengedve, és már kevesebb szidást is kapok, ha valami érdekes dolog miatt nem megyek időben vissza hozzá.
After having deepened what it was need to and with the safety of my full vaccination programme I started building my social life in my wider environment, too. This meant getting to know other dogs and their owners in the park. I must say that I am quite popular save for one occassion as I am such a good dog. I love everybody and I give kisses and waggling my tale. I learned a lot and I am alert now. I also a little bit more obidient... A bit... And it naturally resulted in the fact that I can be off leash more than before and I am told off less when I do not go back to her straight away.
Túlestem az első trimmelésemen is, melyet igen nyugodtan vészeltem át, és láss csodát, teljesen más kutya lett belőlem. A sok elhalt szőr kiszedése után gyönyörű ezüstszínt kapott a bundám, sőt kiderült, hogy van két angyal szárnyam is.
I was trimmed - it was not a big deal and I became a totally new dog. My fur became silver colour after my dead hairs were removed. And it turned out that I have two angel wings, too.
Ezek sajnos már ismét eltűntek, mert télire a gazdi úgy döntött meghagy szőrösen, de remélem a hideg elmúltával ismét fess csajszi lesz belőlem. Most látom, hogy megint elszaladt a klaviatúra velem és talán már untatlak is, ezért a többi érdekességet a következő beszámolómra hagyom.
These wings disappeared by now as my owner decided to keep my hairy for the winter but I hope that I can be a nicely groomed girl after the cold days. Oooops, I typed myself away again and you might be bored... I will write all other things next time then.
Addig is további szép napokat.
Have a nice day.
Berkenye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése