Fogyó hold... (47. hét)

Ez volt az év egyik szuper hete, hiszen "csak" egy kutyánk érkezett, de többet örökbe tudtunk adni, ráadásul úgy, hogy mindannyian egy másik kutya hirdetésének köszönhették azt, hogy gazdához költözhettek. Vannak ugyanis kutyák, akiket akárhogy hirdetünk, nem lesznek kellően vonzóak ahhoz, hogy valaki őket, csakis őket akarja, míg van olyan hirdetés, amelyre több hívás is befut, de egy kutyát csak egy helyre tudunk örökbeadni. Ha pedig több jó jelölt is akad, akkor ajánlunk mást, aki szerintünk az adott család habitusának megfelelhet, ha nyitottak a lehetőségre. Ezen a héten pedig többen azok voltak. Szerencsére, mert így a Karácsonyt már több védencünk új otthonban töltheti.

Ribizli, a mi kis csodálatos fekete-cser, rövid szőrű tacskó hölgyünk gazdához költözött, ami nem igazán meglepő, mert tényleg egy nagyon jó idegrendszerű, barátságos és kedves kutyáról van szó. Csipet-Csapatnak pedig hálás köszönet azért, hogy Ribizli nála lehetett.

Ribizli jóvoltából még három kutyánk költözhetett új otthonába, három olyan kutya, akikre eddig valami miatt nem is volt érdeklődés, pedig mindannyian tökéletes, barátságos és fiatal kutyák.

Révész megelező heti látogatói nem gondolták meg magukat, s ez a hét lett az az a szerencsés, amikor ez a sokat várakozott, nagyon kedves és barátságos, bár elsőre kicsit megszeppent tacskó fiúcska megkezdhette új életét egy rutinos, csupaszív család mellett. A költözés előtt még át kellett esnie a legeslegutolsó szemműtéten, innentől az átvételekor majdnem kifolyt szeme újra teljes funkcionalitásában használható, megmenekült. Már kaptunk is Révészről híreket és szerencsére minden a legnagyobb rendben van vele, szépen beilleszkedett és nagyon-nagyon szeretik őt.

Panina, a különleges színű törpe tacskó szuka leírásában karakánabb volt, mint a valóságban, de valami miatt senki nem akart vele még csak megismerkedni sem. Ideiglenes befogadóinál kitűnően érezte magát, de azért tudtuk, hogy egyszer őt is örökbe kell majd adnunk. Az ő új családja sem rá jelentkezett, de a  leírás alapján úgy gondoltuk, hogy tökéletes otthont tudnának biztosítani Paninának és igazunk is lett. A család felkerekedett, hogy Paninát magához vegye, s azóta is csak szuperlatívuszokban említik a mi kis pöttömkénket.

Sho, a rosszcsont szintén rutinos tacskós családba tette át a székhelyét, olyannyira rutinosba, hogy sok tíz évvel ezelőtt a házaspár első tacskóit Peruból hozták magukkal minden nehézséget és extra ügyintézést vállalva. Több kutyájuk volt az évek alatt, egy dologban megegyeztek: mindig olyan kutyát választottak, akiért tenniük kellett, akinek rájuk volt szüksége. Így mertük nekik ajánlani Shot, akivel már az első találkozás is szerelem volt. Öröm volt nézni az apró, megszeppent kutyát, ahogy új gazdái ölébe kucorodva nézett ránk, szinte el sem hitte, hogy ez most már az igazi, a végleges. Sho gazdija nagyon kedves emberek, reményeim szerint 2012. elején ismét felkeressük őket. Már csak a nagyon finom teasütemény miatt is. :)

Amellett, hogy Révész, Panina és Sho gazdái abban közösek, hogy nem arra a kutyára jelentkeztek, akit végül örökbefogadtak, még egy dologban egyeznek: mindannyian fontosnak tartották, hogy hozzájáruljanak a tacskó fajtamentés működéséhez és bár ilyet soha nem kérünk, nincs kötelező előírásunk, mindhárman utaltak a számlánkra, amit szeretnék ezúton is kiemelten megköszönni, mert nagyon-nagyon sokat jelent! Köszönjük!

Ezen a héten egy új kutyánk is érkezett a bajai gyepmesteri telepről, ahol már hosszú időt töltött el. Folyamatosan láttuk a Facebookon, de nem volt kan kutya számára helyünk. Sajnos ideiglenes befogadót is szinte kizárt, hogy kan kutyának találni tudjunk, ilyenkor mindig a kennelsorra számíthatunk, más nem nagyon jöhet szóba, csak ha tényleg megismertük a kutyát. Dinaperonék mentek el érte, s hamar kiderült, hogy a leírása finoman fogalmazva is hiányos volt, így bár Editék vállalták volna, hogy náluk maradhat  ideiglesként, de egy nap után némi átszervezéssel tárnoki kennelsorunkra került, ahol alkalmazottunk, Laci ki is írta, hogy "antiszociális és harap". Szerencsére mostanra már látjuk, hogy Liber esetében inkább a bezártság, az emberi kapcsolat és a következetes szeretet hiánya okozta a gondokat, mivel mostanra egy tökéletesen együttműködő, megbízható kutya lett belőle, akit bárki bármikor nyugodtan sétáltathat, szeretgethet, s most már eltéríthető attól is, hogy mindig minden úgy legyen, ahogy ő elképzeli. Liber egy két év körüli, különleges színű (csoki-tan) rövid szőrű tacskó keverék, aki egy némi kutyás tapasztalattal rendelkező gazdát keres, de ideiglenes befogadónak is örülne, mert a kennelsoron bizony nagyon tud fázni.