Ivartalan hét (45.)

Ezen a héten a rövid szőrű, fekete-cser tacskó kanjaink kerültek górcső alá, számukra szerveztük meg az ivartalanításokat, hogy aztán már elengedhessük a mancsocskáikat is lassan, s új életet tudjanak kezdeni egy másik család oldalán.

Sho testvérei, Mikádó és Maestro egy ideiglenes befogadó családhoz kerültek, egyikük egy magyar vizsla szuka mellett, míg testvére a család idősebb rokonánál került elhelyezésre. A két kutya tökéletesen eltérő karakter, míg Maestro egy vagabond, erőteljes, más kutyákkal is dominanciára törekvő, nyitottabb, élénkebb, önállóbb kutya, addig Mikádó egy másokra szoruló, alárendelt, bizonytalanabb apróság. Szerencsére mindkettőjük műtéti beavatkozása gond nélkül zajlott, s nagyon úgy tűnik, hogy őket már nem kell hirdetnünk, mert nem nagyon tudom elképzelni, hogy őket még hirdetnünk kellene. És ennek én tulajdonképpen örülök!

Végre operálhatóvá vált a szemműtét miatt nagyon hosszú időn át lábadozó és idő-, valamint költségigényes utókezelést igénylő Révész kutyánk is, aki ezzel a gondozásba vételétől számított majdnem egy évvel később kész arra, hogy örökbefogadható legyen.