Berkenye
Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem számoltam be BerkiBuburól, de én is elég elfoglalt voltam. Szóval Bubuka nagyon szépen beilleszkedett, és megkapta a harmadik oltását. Itt sajna volt egy kis probléma, ugyanis őkelme allergiás a kombinált oltásra. Szerencsére nem volt nagy baj, mert a doktor néni ott tartott bennünket megfigyelésre, így egyből tudott reagálni a dologra és kaptunk egy adag kálciumot. Szegénykém nagyon aranyos volt, mert addig izgett-mozgott, majd hirtelen elkezdett lelassulni a kezemben, majd teljesen elcsendesedett. De mindez szerencsére nem okozott tartós problémát. Mire hazaértünk megint az a nyüzsgő, eleven rosszcsont lett, mint volt.Ittléte alatt szépen felszedett egy kis husit. Jelenleg négy és fél kiló, és már nem látszanak ki a bordái. Az életritmusunkat is szépen felvette, bár az én ízlésem szerint még mindig korán kell, de már legalább fél hatig kihúzzuk:-) Egy gyors pisi Bundikával után én visszavetem az ágyba magam, hagyva őket, hogy úgy nyúzzák egymást, ahogy jól esik. De általában hétkor kollektíven lépnek fel ellenem, a fejemre mászás, és agyonnyalogatás eszközével. Ennek már én sem tudok ellenállni:-). Kicsi baba minden cipő nagy barátja. Csináltunk róla egy videót, amit majd el is küldök neked, ahol egy nagy férfi edzőcipővel vív. Sajnos az elem lemerült, így akkor több felvételt nem tudtunk készíteni, de remélem, nem sokára újra elhozzák hozzánk (kölcsön volt) és készíthetünk újabb felvételeket. Alapvetően egy csendes és okos tündérke, de azért neki is van hangja, főleg akkor, amikor Bundika valamit eszik vagy rág, amit ő úgy értékel, hogy az az ővé kell, hogy legyen. Ilyenkor olyan felháborodottan ugat, hogy az egész környék tud róla.:-) Azt vettem észre, hogy a mamámat valamilyen oknál fogva nagyon szereti (biztos az a sok dugi keksz), állandóan nála ugrál és puszilkodik. Kezdek sértődékeny lenni:-) Szóval ennyi történt a második hetünkben.
Som
Újabb változás állt be Pablo életében, ezért gondoltam, megírom. Elkezdtem behordani dolgozni, amit ő is nagyon élvez és szerencsére a munkatársaim is. Egész nap lót-fut a hatalmas, egyterű irodában, és szaladgál a szintén nagy teraszon. Egyre kevesebbet alszik bent, ezért mire hazaérünk, teljesen kifárad. Így már könnyen elviselhető vele az itthoni lét is. Amikor viszont itthon kell hagynom egy-egy napra, akkor még kártékonykodik, főleg a tévékábelt szereti megrágni, most már nézhetetlen az adás :). Nagyon sokat sétálunk, rengeteg kutyával találkozik, mindegyikkel baromi bátor, inkább ő hódol be először, de azért nem hagyja magát, ha nagyon le akarják nyomni. Még szeret odaszaladgálni az emberekhez is, remélem erről hamarosan leszokik, bár mindenki jó néven veszi, ha ilyen édes kölyökkutya megy örülni neki. Képzeld, összetalálkoztunk az utcában egy másik szálkásszőrű tacsissal, akivel beszélgettem, és kiderült, hogy nyomon követte Som és Berkenye sorsát a blogodon, úgyhogy nagyon megörült, hogy élőben is találkozhatott vele. Egyébként itt a környéken már több szálkásszőrűvel is talákoztunk, mindegyik felnőtt már, és állati helyesek. Alig várom, hogy Pablonak is hosszabb legyen a szőre, már a feje tetején szépen növöget, meg a szakálla, de a hasa még elég bébis. Egyre jobban viseli, ha nem lát éppen a lakásban, viszont pár napja elkezdett ugrálni rám, meg más emberekre is és párzó mozdulatokat csinál. Úgy olvastam, hogy ez a dominancia kérdése nála, úgyhogy szigorúan rászólok, és igyekszem még következetesebb lenni vele. Még egy furcsaságot csinál mostanában: elindulunk sétálni, és alig pár pár perc múlva elkezd ugrálni, hogy vegyem fel. Nem tudom, hogy valóban nincs kedve-e sétálni ilyenkor vagy csak próbálkozik a hisztivel, mindenesetre nem engedek neki. Meg aztán mikor nagy nehezen kiérünk így a Margit-szigetre, ott már vígan rohangászik akár 1-2 órát is. Egyébként elég szófogadó, megáll a járdánál, ha szólok és megvárja, míg azt mondom, hogy mehetünk, és ha póráz nélkül van, visszajön, ha hívom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése