Fordítva kezdem a hetet - Eszkuláp, a bénult tacskó hozzánk költözött, új ideiglenes kutyánkként. Nagyon nehéz volt a döntést meghozni, hogy beengedjük őt az életünkbe, nem azért, mert nem szeretnénk segíteni, hanem mert egy elesett kutyát ezerszer gyorsabban megszereti az ember és onnantól nem képes racionálisan döntéseket hozni az érdekében. Eszkuláp olyan volt, mint egy virág. Ahová tette az ember, ott maradt, még a fejét is nehezére esett felemelni. A hazahozatalakor kitűzött cél nem volt más, mint az, hogy legalább a mellső lábain meg tudja magát tartani olyan biztonsággal, hogy speciális kiskocsival tudjon majd közlekedni akkor is, ha a hátsó fele bénult marad és a vizelet-, valamint a székletürítése soha nem lesz akaratlagos. Nagyon nehéz volt hinni abban, hogy ez egy elérhető cél, hiszen innen indultunk:Igyekeztem megkeményíteni a szívem, hogyha esetleg azt kell kimondanom, hogy Eszkulápnak nem lesz esélye az ő kis tacskó tudatával boldogan élni és elengedhessem őt. De őszintén szólva nagyon nagy szerencsém van, mert Eszkuláp a családunkba kerülve ezerrel nekilátott a küzdelmének és ebben a saját két mentett ebem is nagyon nagy segítségemre volt, van.
Hiszem, hogy a gyógyuláshoz nem csak az állatorvosi beavatkozásokon keresztül vezet az út, egy meghatározó szelete a pszichés állapotban, a kiegyensúlyozott élniakarásban rejtőzik. S megtiszteltetésnek érzem, hogy ehhez mi biztosíthatjuk Eszkuláp számára az ideiglenes családi körülményeket. Nagyon fájni fog a szívem, ha egyszer el kell engednem: de csak a végleges, tökéletes családjába fogom. Másra már nem kell gondolnom. Neki köszönhetően.
Az első héten megkezdtük az alternatív rehabilitációs programunkat is Eszkivel. Felkerestük a http://www.hidroterapia.hu/ csapatát, akiknek hatalmas hálával tartozunk, hogy lehetővé tették számunkra, hogy mágnesterápiával is hozzájárulhassunk Eszkuláp állapotának javulásához. KÖSZÖNJÜK!
S akkor megyek visszafelé az időben, mivel Eszkuláp hozzánk költözésének volt egy előfeltétele: nevesül az, hogy Berkenye, a tacskó baba gazdához kerüljön. Könnyen kitalálható, hogy a 10. hét számomra egyik legörömtelibb híre, hogy BerkiBubu, a mi kisördögünk végre tartósan jó állapotba került és megkaphatta a második oltását. Ez egyben azt is jelentette, hogy nem tartogathattuk tovább magunknál, az őrá régóta váró gazdijához utaztattuk át, ahol azóta is vidámmá teszi új családja napjait. Azért hiányzik, de ő már nem a mi kutyánk. Van saját otthona. Reménykedem abban, hogy nem csak Berkenye és Som, a két szerencsés, aki eljöhetett és így kapott esélyt a férgek okozta mérgezés túlélésére, hanem valami csoda folytán a vidékre került másik két testvér számára is megadatik a hosszú és boldog élet.
Az elmúlt héten egy új kutya érkezett, akire egy aukciós portálon tettünk szert 1 Ft-ért. Makói Mini azon melegében át is esett az ivartalanításon, kapott oltásokat, féreghajtót, chipet és... A műtét után már új otthonába is költözhetett. Egyelőre még a beszokási folyamatnál tart, ugyanis a család nő tagjait morogja, viszont a fotelt rutinosan használja. Reméljük, hogy vele már nem találkozunk védenceink sorában és szépen beilleszkedik.
Valter pedig úgy járt, hogy minket kihagyott. Történt ugyanis, hogy korábbi gazdája felhívott, hogy sürgősen új gazdát keres a kutyájának, mert ő nem tud a továbbiakban megfelelően gondoskodni róla. Járt az agyam, hogy hová tehetnék el egy kan kutyát, amikor már semmi helyünk és akkor eszembe jutott, hogy van nekem egy régebb óta várakozó gazdijelöltem, aki pontosan olyan kutyát keres, mint amilyen Valter. Összekötöttem őket és reménykedtem. Aztán jött az mms, hogy Valter gazdis. Néha ennyi is elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése