2010. március 20., szombat

Öregem...!

A fajtamentés gondozásában több idősebb tacskó és tacskó keverék is várakozik. Sajnos az idősebb kutyák iránt szinte egyáltalán nincs érdeklődés és ha ajánljuk is őket, többnyire az a válasz, hogy "már nem szokna meg nálunk" vagy "nem akarok egy olyan kutyát, akit néhány hónap vagy év múlva el fogok veszíteni".

Az idősebb kutyák néha valóban kicsit nehezebben (de nem nehezen!) illeszkednek be, hiszen már kialakult szokásaikat kell leküzdeniük egy új helyzetnek való megfelelés érdekében, de többnyire ezt zökkenőmentesen sikerül megvalósítaniuk. Az idősebb kutyák már tudják, hogy mit veszíthetnek, ezért rendkívüli mértékben igyekeznek megfelelni és egy tacskó esetében a 8-10 év egyáltalán nem jelenti azt sem, hogy az adott eb már élete végén jár. Szerencsés ez a fajta abból a szempontból, hogy hosszú életű és még az igazán veterán ebek is tele vannak vitalitással.

Egy szerelem kezdetén gondolunk arra, hogy meddig fog tartani? Nem. Amikor egy kutyatársat választunk magunk mellé, akkor miért tervezzük egyből az elválást? Nekem volt két olyan saját kutyám is, akiket idős korukban fogadtam örökbe. Egyiket sem bántam meg, rengeteget tanultam tőlük és ugyan nagyon fájt, amikor itt hagytak, de a közösen töltött időnk tartalmas, szeretettel teli és inspiráló volt és végképp beleszerettem az idős kutyákba: látom azt, amit mások, sokan nem mernek látni.
Amíg viszont egy idős kutyát Magyarország-on szinte reménytelen örökbeadni, addig a legtöbb állatvédő szervezet szembesül azzal, hogy egy meghatározott idő után a védenceinek jelentős százaléka tartósan a gondozásában álló idősebb egyedekből áll. (Ahol nincs egyetlen idős kutya sem, kezdjünk el gyanakodni...) Nekik pedig gazdát kell találni, különben sajnos már a fiatalabb kutyák számára sem tudunk segítséget nyújtani - a lehetőségeink végesek és elsősorban azokért felelünk, akik már a kapun belül vannak.

Kérek mindenkit, akinek módjában áll: segítsen gazdát találni korosodó mentvényeink számára is. Gobbi (10+), Zuzu (8), Kiss Manyi (8), Rupert bácsi (10+) gazdára várnak.

2 megjegyzés:

  1. Kiegészíteném azzal, hogy egyáltalán nem nehéz beilleszkedni egy öreg kutyának. Én előnyben részesítem az idősebbeket, saját kutyáim is - 1 kivétellel - 12 éven felül kerültek hozzám. Picurom most lesz 16 éves és köszöni szépen, de az égvilágon semmi baja sincs az egészségével.
    Az ideigleneseim pedig kivétel nélkül néhány nap alatt megtanulják a nálunk kialakult rendet és nagyon igyekeznek megfelelni.
    Itt van Gobbi, aki után szintén nincs érdeklődés, pedig nála angyalibb kutyával nemigen találkoztam. Talán egyetlen hibája van, nagyon érdeklik a macskák, de csak nézni szereti őket, nem bántja (a nyuszikkal is van, valószínűleg őket is macskának hiszi). Természetesen nem való egy aktív sportoló mellé, de a kora nem akadályozza meg abban, hogy 10-15 km-es túrákon vegyen részt velünk időnként. Az is ugyanilyen természetes neki, ha hetekig csak otthon szundit. Mindegy neki, hogy öreg, felnőtt vagy gyerek van mellette, ő egyformán szeret mindenkit. Így bármilyen szerető gazda mellett tökéletes társ lenne.

    Az emberek egyszerűen nem tudják, hogy mit hagynak ki ezekkel az idős, mentett kutyákkal.

    VálaszTörlés
  2. Azért úgy néz ki, hogy 3/4-es aránnyal célba ért az írás.
    Zuzu valószínűleg az eredeti gazdájához költözhet, aki megoldja, hogy a kutya vele mehessen Prágába. Drukkolok nagyon, mert érzem, tudom, hogy Zuzu még így is, hogy szuper befogadónál lehet, hiányolja őt.
    Kiss Manyi egy korábbi örökbefogadónkhoz kerül. Nagyon reméljük, hogy vele is minden rendben lesz és szépen kijön majd a másik kutyával.
    Rupertet egy németországi család várja, ő április végén utazik. De ezekről mind-mind bekövetkeztükkor külön is hírt fogok adni.

    Csak Gobbi maradt továbbra is pártában. De számára is megtaláljuk a tökéletes gazdát.

    VálaszTörlés