Tacskós történések a 9. hétről

Vannak a vidám és pajkos hetek, de aztán mindig jön a böjt: szomorkodni és aggódnivaló kerül napirendre. Talán csak az univerzum örökös változó hullámzása az, ami így hat, de a tacskó fajtamentés sem kivétel az "egyszer fenn, egyszer lenn" szabálya alól.

A 9. hét inkább a "lenn" jegyében telt el. Amellett, hogy a tacskó fajtamentés az elmúlt évi zárás óta gyakorlatilag folyamatosan "mínuszban" van még úgy is, hogy nincs minden állatorvosi tartozása (sőt!) kifizetve, egyre-másra érkeznek a bejelentések bajban lévő tacskókról és tacskó keverékekről. Egyszerűen már nem tudunk többnek helyet, lehetőséget, megfelelő ellátást biztosítani és nagyon rossz érzés nemet mondani, pedig egy-egy nemmel a kapun belül lévők hosszútávú igenje mellett a későbbi rászorulók lehetőségeit is védelmezni próbáljuk, próbálom. Csak nekem kell azt mondanom, hogy NEM, és nekem ez nagyon fáj, mert szívem szerint minden kutyán, de rászoruló emberen és egyéb állaton is segítenék lelkesen. Mégsem tudok, tudunk. Azért vannak azok, akik mégis bekerülhetnek a tacskó fajtamentés "szentélyébe". A 9. héten ketten is elmondhatták ezt magukról.

Elsőként Eszkuláp érkezett, akit Ócsán találtak lebénulva. Eszkuláp csípett-harapott, nem nagyon akarta, hogy segítséget kapjon, de talán érthető is a viselkedése: egy karakán, életerős tacskó kiszolgáltatott helyzetben minimum-programként védi magát és a becsületét.

Eszkulápot megoperálták, de sajnos még mindig nem állt lábra. Volt néhány nap, amikor annyira elhagyta magát, hogy az életéért kellett aggódni, most már lelkileg egy kicsit jobban van, ez talán alapot jelenthet a későbbi rehabilitációjához. Minden nap látogatjuk, a kis párnáján kivisszük őt, hogy szemlélődjön és legyen társasága. Mivel nem tolakodott érte az ideiglenes befogadók hada, amit őszintén szólva megértek, Berkenye gazdához költözését követően ő lesz a következő ideiglenes kutyánk otthon a saját két ebem mellett. Aztán bízhatunk a csodában és tehetünk is érte. Ehhez kérjük minden kedves minket olvasó erőteljesen koncentrációját, illetve lehetőségeihez mérten a műtéti + kezelési költségekhez való pénzbeli hozzájárulását - ez utóbbit természetesen nem kötelező jelleggel, az elsőt viszont, ha lehet ilyet mondani, igen. Mert Eszkulápnak fel kell állnia és kész.

A másik érkező eb a héten harapás miatt volt kénytelen elhagyni otthonát. Jázmin még csak fél éves, de már "büntett előéletű". Szerencsénkre ideiglenes befogadónál tudtuk őt elhelyezni, ahol hamar kiderült, hogy Jázmin tényleg nem egy akárkivel barátkozós fajta (ebben nagyon hasonlít Zuzura), de nem rosszindulatú vagy agresszív, egyszerűen csak túl sok volt neki egy gyerek konstans jelenléte és elég volt egyetlen egyszer elpattania annak a bizonyos cérnának. Jázmin oltva, chipezve és ivartalanítási kötelezettséggel keresi elkötelezett gazdáját.

A 9. hét nem csak a kutyák közvetlen mozgatásával járt, hanem ezen a héten került sor az első Tacskó Traccsra is. Egy belvárosi teaházban gyűltünk össze tizenegyen (egyesületi tagok, ideiglenes befogadók és tőlünk örökbefogadók), hogy kicsit tacskó-beszélgessünk. Röviden ismertettem az Egyesület általános működési elvét, különös tekintettel arra, hogy mi módon kerül be egy-egy tacskó, illetve tacskó keverék a gondozásunkba, majd a 2009-es évet összefoglaltam a számok nyelvén is. Mindenki elmondhatta, amit gondol, de nem volt kötött, merev szabályok mentén bonyolódó összejövetel a mi kis traccsunk, viszont sikeresnek és hasznosnak ítélem meg így is. A következő traccson a tacskó fajtamentésre "eső" közhasznúsági beszámolót fogom ismertetni és folytathatjuk a tacskókról szóló elmélkedést is.

A 2009-es számok tekintetében, hogy a tacskók megítélődhessenek, érdemes kicsit a beérkező kutyák megoszlását vizsgálgatni. A tacskók esetében a fajtáról kialakult kép miatt, amelynek nagyon kevés köze van az FCI standardhoz arányaiban magasabb a típusos keverékek száma, mint a többi, Egyesületen belül működő fajtamentő csoport esetében. A Futrinka Egyesület 2009-ben összesen 295 kutyát gondozott (ebben a számban benne vannak azok a kutyák is, akik még a 2009-es évet megelőző évek valamelyikében kerültek a gondozásunkba, de nem találtak gazdára), ennek közel 20%-a volt tacskó vagy tacskó keverék.

Az Egyesület az elmúlt évben 234 kutyát adott örökbe Magyarországon vagy külföldön, ebből 46 kutya a tacskó fajtamentéshez tartozott. Jól látható, hogy míg a többi mentőcsoportnak van stabil külföldi partnerszervezeti kapcsolata, addig sajnos a tacskók esetében döntő többségében magyarországi örökbeadásokról számolhatok be, a külföldre költöző kutyáinknál egy-egy régebbi partnerünk segít a hirdetésben, jellemzően idősebb vagy más miatt nehezebben örökbeadható kutyák esetén.