Racsni örökre elbúcsúzott...

Drága Futrinkás Lányok, Fiúk, 4 lábú barátaim!


Szeretném most összefoglalni rövid kis életemet és a teljesség igénye nélkül megköszönni nektek a hozzám való jóságotokat!

Egyszer csak a hosszas csavargásom után befogtak és elvittek egy gyepmesteri telepre. Itt a szokásos problémákon kívül sajnos megharapott egy kutyatársam – nagyon ideges volt – és meg kellett műteni a hátsó fertájamat.

Ezután csoda történt velem és futrinkások megmentettek, és elvittek Tárnokra, hogy az ő kutyájuk legyek. Csodálatos volt. Volt saját ágyam, helyem, naponta kaptam enni és inni, sok-sok simit is kaptam, és ha puszikat osztottam, akkor jutifalatot is kaptam.

Itt összebarátkoztam Kacska Manfréd barátommal – alias Frédivel – és Lippával is.

Hamarosan ismét csoda történt velem, mert valakik örökbe akartak fogadni.

A szaguk ismerős volt, mert adtak Tárnokon nekünk nagyon finom virslit, de ki tudja mifélék ezek az emberek.

Nem szaporítom a szavakat, nyár eleje volt, és becsomagoltak egy fura ketrecbe, és indultunk valahova.

Vártak engem a gazdáim, akik megfürdettek és megetettek, és simogattak, és nagyon jó volt minden. Reggel mikor felkeltünk, nagy kert, zugok, csend, nyugalom és futás, rohanás egész nap.

Néhány nap múlva hazavittek az emeletes házba, ahol volt egy öreg néni, de én nem bántottam, csak odaültem a lábához, hogy könnyedén tudjon simogatni – ezt azóta is boldogan megteszi.

Képzeljétek voltunk sokat a telken, volt szülinapi és örökbefogadó buli, süti, csoki és minden jó, amit csak el tudtok képzelni.

Most, hogy ezt a kis emlékezést írom, már sajnos megbetegedtem. A gazdiék ápolnak, gyógyszereznek, szeretnek, de már nincs kedvem játszani velük, mert…. Nem tudom, valami nem jól van itt bent.

Mindenesetre szeretnék külön köszönete mondani martiginek és zsininek, hogy befogadtak és leszállítottak palpepéékhez – ez sem volt zökkenőmentes, de mindegy – révbe értem.

Gábornak köszönöm a nevemet, szeretem és a gazdiék is megtartották.

Fogadott keresztanyámnak Dinnyének köszönöm azt a sok szeretetet és puszit, amit kaptam tőle mindig, mikor találkoztunk.

M-Astornak köszönöm, hogy „szép” kutyát varázsolt belőlem.

Megpróbáltam jó kutya lenni itthon is és a futrinkás rendezvényeken is, remélem, hogy meg voltatok velem elégedve.

Elvittek a gazdiék kirándulni és nyaralni is Bárándpusztára – nagyon jó hely – szabad az ágyra menni, finom kaját kapsz és sok simit, amit én nagyon szeretek. Ott összebarátkoztam Rozival, aki nem piszkált, jött velünk kirándulni is, és kapott a gazdiéktól 1-2 falat kóstolót a vacsijukból.

Szeretettel gondolok rád Frédi barátom! Meghívtál otthonodba és megosztottad velem csontodat, ágyadat és a gazdik szeretetét is.

Sajnos az állapotom nem javult az utóbbi időben, sőt….

Mindig bepisilek…

De a gazdiék nem szidnak meg, csak mondják nem baj, addig jó, amíg pisilni tudsz, semmi baj, feltöröljük.

Most szeretnék elbúcsúzni mindenkitől!

Drága Zézsé és Mimike őrizzetek meg emléketekben.

Duncsi és Apu, Anyu és Alfi barátom, köszönöm a lehetőséget, hogy ennyit játszhattam veletek.

Joker, köszi a sok simit, bár neheztelek, hogy Jokert nem ismerhettem meg személyesen is.

Dinnye, Balázs köszi mindent!!!!!!

Qkorica és Judit és Frédi, Fruzsi, annyi szeretet, és aggódást kaptam tőletek.

Óvónéninek azt köszönöm, hogy ismeretlenül is eljött a bulimra és megtisztelt jelenlétével és szeretetével.

Nagyon sajnálom, hogy Csipet-Csapat logosztikai problémák miatt nem tudott eljönni a bulira, de tök jó volt, hogy ott akartak lenni.

Benetton Ági, aki Moris elvesztése után új társával eljött és bemutatta nekünk. Remélem, jól érezte magát.

Ma, 2011. július 8-án fél 3-kor elmentem Dédikéhez, Mamcsihoz, Morishoz és Tézsihez..

Átadom a sok puszit, amit küldtök nekik, és egy jó nagyot játszunk a felhők tetején.