Öt évesek lettünk, avagy egy születésnap margójára

A Futrinka Egyesület hivatalosan öt éves, hiszen a bírósági bejegyző határozat öt évvel ezelőtti, de a valóságban a csapat ősmagja már korábban is együtt ténykedett. Öt év talán annyira nem nagy idő, de ez alatt az idő alatt annyi minden történt, gyakorlatilag a semmiből küzdöttük fel oda magunkat, ahol most vagyunk. Én még emlékszem, amikor egy másik szervezet, az ajkai Vahur Egyesület biztosította az induló lépéseinkhez a kereteket, amikor mi még csak egy kutyákat kedvelő baráti társaság-féle voltunk, akik tenni szerettek volna. Mindannyian megvizsgáltuk lehetőségeinket, s rögzítettünk egy havi fix összeget, amit minden hónapban, ha törött, ha fújt, be kellett tennünk a közösbe, hiszen ezen bevételekre terveztük a megmenthető kutyák számát, de rengetegszer, mint ahogy még most is történik sokszor, további forrásokra volt szükség, s a kezdeti időben bizony nem nagyon számíthattunk másra, mint magunkra. Egyszerre 4-5, jellemzően keverék kutya volt a pártfogásunkban, akiket panzióban vagy ideiglenes befogadónál helyeztünk el, s akiket rendszeresen sétáltattunk, látogattunk, gazdát kerestünk számukra. Akkor még hivatalosan tacskó fajtamentés sem létezett, de ha egy fajtatiszta tacskó valahol bajba került, akkor azért nagyon igyekeztünk, igyekeztem. Abban az időben, s még további évekig nem volt adó 1% bevétel, alig-alig voltak "külsős" támogatóink. De hittünk abban, hogy amit csinálunk az jó, így fogcsikorgatva ugyan, de mentünk, haladtunk előre.

Bercit egy "tenyésztőtől" mentettük, a sors fintora, hogy
utána még évekig járhattunk a bíróságra a volt gazda miatt.

Az Egyesület jelenleg a magyar vizslák, német dogok és tacskók hivatalos fajtamentő szervezete, emellett van az ún. alap tevékenységi csoport, ahol az esélytelenek között is esélytelennek minősülő, döntő többségében keverék kutyák számára igyekszünk megadni az esélyt. Működésünk öt éve alatt egy rövid ideig a berni pásztor fajtamentéshez biztosítottuk a kereteket, illetve a spániel fajtamentés is nálunk működött. Ők mostanra önálló szervezeten belül segítik az elárvult vagy bajban lévő spánieleket. Mentett kutyáink száma éves szinten meghaladja a kétszáz egyedet. A kutyáink egy része külföldön talál magának új gazdát kinti segítő szervezeteinken keresztül - a magyar vizslák esetében a Vizsla-in-Not szervezet, a német dogoknál a Tierfreunde Niederbayern, a szetterek és keverékeik, valamint esetenként nagyon idős keverékek elhelyezésében Sylke Beyer partnerünk segít. Emellett védenceink hirdetésével az osztrák AnimalCare Austria is hozzájárul ahhoz, hogy egy-egy kutyánk az országhatáron kívül találja meg új otthonát. A tacskóknak szervezett, kiépített külföldi együttműködő partnere nincs, védenceink több, mint 80%-a magyarországi elhelyezést nyer, így a fajtamentő csoport működése az Egyesület többi csoportjától is különbözik. Mindenesetre mindent megteszünk, hogy segíthessünk, de ehhez a tacskó kedvelő magánszemélyek, intézmények támogatása elengedhetetlen. Veletek együtt tudunk csak sikeresek lenni, a mi sikerünk pedig megmentett, rehabilitált életekben mérhető.

Bozó a bezártságtól magába fordulva, a segítő kézre morogva
várakozott a várpalotai gyepmesteri telepen.

Az öt évért sokaknak köszönetet kell mondani, én most tényleg csak példálózva sorolnék fel néhány nevet, de ez nem a teljes lista, hiszen mindenkinek, aki nyomon követte a munkánkat, bármivel, bármilyen módon segített, tőlünk fogadott örökbe kutyát vagy csak népszerűsítette védenceinket, adományozott, szállított, ideiglenesen befogadott, takarított, sétáltatott, szocializált... Mindenkinek jár a köszönet, csak így lehet, csak így szabad. Tehát néhány név, akik egyesületi, de tacskós szempontból is fontosak:
- a Felicavet Állatkórház, akiknek kutyáink szakszerű ellátása mellett azért is hálásak vagyunk, hogy lehetővé tették, teszik, hogy az elmaradásainkat egy későbbi időpontban, jellemzően az adó 1% megérkezése környékén rendezzük,
- dr. Czuppon Balázs állatorvos, aki maximális profizmusával, odafigyelésével, alaposságával sokvédencünk számára adta meg az új esélyt, de ő Eszkuláp kedvenc állatorvosa is, nélküle mi már nem is léteznénk,
- Németh Laci, akinél a tárnoki kennelsort béreljük,
- "mi" Lacink, aki évek óta a kutyáink ellátását, gondozását végzi maximális szeretettel, békében, rendesen,
- a Récsei Centerben lévő Fressnapf Áruház, ahol védenceink számára eledelt gyűjthetünk, s ebből biztosíthatjuk azt, hogy erre külön ne kelljen súlyos összegeket áldoznunk,
- a tacskók esetében a Fajtaklubot is meg kell említeni, akik a központi honlapon létrehoztak egy fajtamentős oldalt, hogy onnan is elérhessék védenceinket az esetleges érdeklődők,
- minden ideiglenes befogadónk, fuvarosunk, sétáltatónk, aki az éves során segítette munkánkat, ezen belül is extra köszönet PiciBorzaséknak, Orsiéknak, Csipet-Csapatnak, Boginak, Zsininek, kyticének és még sokatoknak, akiket felsorolni sem tudok, de köszönöm, hogy velünk voltatok, velünk vagytok és remélem, hogy velünk lesztek még sokáig!

Szamizdat néni története az egyik legmegrázóbb volt. A gazdája halála miatt
egyedül maradt idős kutya csonttá soványodva, kritikus állapotban került
a gondozásunkba, majd sikertörténetként gazdához költözött Ausztriába.

Sok különleges történetet lehetne mesélni az elmúlt öt évből, hiszen mentettünk szaporítótól, vettünk át tenyésztőtől, gazdától, sorban álltunk gyepmesteri telepeken, emeltünk ki a tömegből kutyát rossz sorsú menhelyen, aggódtunk, hogy életben marad-e, kerestük, mert elveszett, idegeskedtünk műtéti beavatkozások miatt, adtunk nagy reménnyel örökbe, majd egy-egy esetben szomorúan vettük vissza a kutyát a gondozásunkba, s sajnos volt, amikor nem segíthettünk, amikor elkéstünk, amikor az élet végetért. Naponta haltunk meg érzelmileg és fizikálisan, hogy másnap Főnix madárként újra feltámadhassunk, s folytassuk. Amíg van rászoruló kutya, addig lennie kell segítségnek. Csodálatos öt év volt, remélem, hogy lesz lehetőségem a tíz éves évfordulóról is beszámolni majd. Addig is: KÖSZÖNJÜK, KÖSZÖNJÜK, KÖSZÖNJÜK!