2011. július 3., vasárnap

Összejött a chipleolvasó ára! (A 24. hét)

Nagy-nagy köszönettel kezdem a heti beszámolót, mert nektek hála összejött a chipleolvasó ára, így most már hamarosan mi is elmondhatjuk, hogy van saját chipleolvasónk! Talán nem tűnik nagy dolognak, de mégis az. Eddig nekünk nem volt, így egy-egy talált kutyával mi is rohanhattunk az állatorvosi rendelőbe, hogy ellenőrizzük, van-e egyedi azonosítója, illetve a saját kutyáink esetében is ellenőrizni szoktuk időközönként, de legkésőbb az esedékes oltásokkor, hogy a korábban behelyezett chip rendben megvan-e. Arról már nem is beszélve, hogy jártunkban-keltünkben sajnos sokszor belefutunk olyan, elütött kutyákba, macskákba, akik számára már nincs segítség, s akiknek halott kis testét senki nem tenné be a kocsijába egy chip ellenőrizésére, de így egy-egy esetben le tudjuk olvasni a már nem élő állatot is, s ha volt chipje, tudjuk értesíteni a gazdát. Ez a legszomorúbb része a használatnak, de ez is egy mód. Mi mindenesetre most leginkább arra szeretnénk használni, hogy minél gyorsabban hazajuttassuk a talált kutyákat, de ehhez az is kell, hogy mindegyikbe kerüljön egyedi azonosító chip.

Sokan úgy gondolják, hogy velük nem történhet meg, az ő kutyájukkal soha semmi nem lehet, így felesleges ez a kis drága vacak. Ez nem így van! Amellett, hogy már nálunk is kötelező a chipezés tulajdonosváltás esetén (figyelem, az ajándékozás is tulajdonos váltásnak minősül!), a felelős állattartáshoz is szervesen hozzátartozik. Jó esetben a chip leolvasására csak az oltáskor vagy állatorvosi kezeléskor kerül sor, bár az az állatorvos, akihez az ember rendszeresen jár a kutyájával, bizonyára nem tartja oda a chipleolvasót az eb nyakához, de nyaraláskor vagy bárhol máshol le fogják olvasni, hogy kiderüljön: tényleg jogosultak vagyunk-e adott esetben az állat életére vonatkozó döntéseket meghozni. A chip nem egy nyomkövető, attól mert a kutya chipezett, nem fogjuk tudni, hogy merre jár, ha esetleg elkóborol, viszont ha valaki megtalálja, jó eséllyel vissza tud hozzánk kerülni, s elkerülheti a gyepmesteri telepeket, egyéb szomorú helyeket. Fontos, hogy ha kedvencünk elveszik, azonnal kérjük meg állatorvosunkat, hogy a chip regisztráció mellé rögzítse, hogy a kutya elveszett, így ha bárhol leolvastatják, azonnal látja a másik állatorvos is, hogy az adott ebet keresik. Nem utolsó sorban a chip gyakorlatilag az egyetlen olyan dolog, amellyek ténylegesen igazolható, hogy az adott kutya tényleg az, akinek az oltási könyvét lobogtatja az ember, s mellyel elveszés esetén egy gyepmesteri telepről kiváltani igyekszik. Bár nem kívánom senkinek, hogy kutyáját baj érje, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a chip nem csak luxuscikk, hanem igenis megéri. A mi érdekünk, hogy a kutyánk azonosítható legyen. Szóval aki még nem tette meg, annak most CHIPRE FEL!

A Futrinka Egyesület megalakulása óta kizárólag egyedi azonosító chippel ellátva adja örökbe védenceit, így a mi valaha is gondozott kutyáink mindannyian a chipezett kutyák "klubjának" tagjai. Volt már rá példa, hogy a chip az életet jelentette egy-egy renitens szökős vagy balesetben megsérült és elrohant kutyánk számára.

Most pedig már mi is hatékonyak tudunk lenni: nektek hála. A chipleolvasót megrendeltük, amint megérkezik, be is vetjük, leolvassuk az összes tárnoki, általunk chipezett kutyánkat próbaként. Ha valaki társulna, szívesen látjuk!

A héten emellett egy ivartalanítási beavatkozás történt, Kumisz kutyánk átesett a műtéten, s egyben készíttettünk a gerincéről is egy felvételt. Sajnos ő kiemelten érintett a gerince által, két porckorong el van csontosodva, emiatt dobálja a hátsó lábait, s emiatt kell nagyon figyelni arra, hogy ne ugráljon feleslegesen. Kumisz továbbra is maga a tökély: szobatiszta, barátságos, kiegyensúlyozott, más kutyákkal és macskákkal is jól kijön, megszokta a nagyváros zaját, tud egyedül maradni és imád labdázni. Csak nincs érte tolakodás mégsem. Ki érti az embereket? Ha már a jó sem elég jó, akkor milyen kutyát lehet örökbeadni?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése