Néha nem a tacskók körüli tennivalók töltik ki a hetet, mi egy Egyesület vagyunk, mégha egy-egy tevékenységi csoport elsődlegesen a saját dolgát teszi is, mindig figyelünk a többiekre, segítünk, bekapcsolódunk, s közben naponta több tucat e-mailt váltunk, válaszolunk meg, ha tehetjük, felvesszük a telefont, gazdijelöltekkel egyezkedünk, kikérdezünk, leadni szándékozókkal próbálunk dűlőre jutni, időt nyerni és fejben tartani, hogy melyik védencünkkel mi van, kell-e valamit szervezni, egyeztetni. Mindezt tesszük munka mellett, mert egyikünknek sem az állatvédelem a főállása, pedig napi nyolc órákat is foglakozunk adott esetben a kutyás ügyekkel vagy személyesen a kutyáinkkal.
A 13. héten új kutya nem érkezett a fajtamentés gondozásába, nem is nagyon lett volna hova elhelyezni, annyira sokan vagyunk - összegyesületi szinten. Kettő védencünk esett át az ivartalanításon, mindkettőjüket gazda várta már, így a beavatkozás után költözhettek is.
Emi gondozását és új otthonába szállítását korábbi örökbefogadóink, Kaplony gazdiék biztosították. Szerencsére azóta is rendszeresen kapunk Emi új családjától híreket, fotókat, ez pedig mindannyiunkat boldogsággal tölt el, hiszen a sokat hányódott, félénk kis szuka végre tényleg révbe ért.
Alán is megoperálódott, tette ezt rohamléptekkel azért, hogy egy, az alap tevékenységi csoportunk gondozásában lévő német juhász keverék szuka melletti társként költözhessen egy Duna melletti településre. Alán mostanra megismerte az új helyet, de sokat segített a kezdeti jó hangulata megteremtésében, hogy finom csontokkal várták. Masnival, új társával azóta is sokat járőröznek, de ha tehetik, a gazdik közelében pihennek. Talán egyszer a magány is kevesebb hangot csal ki Alánból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése