Boldog születésnapot, de az sem baj, ha megdöglesz...

Nehéz indulatmentesen írni, nehéz megőrizni a diplomatikusságomat annak érdekében, hogy ne egy átkozódó-szitkozódó post szülessen.

Boldog születésnapot, Fidó bácsi!

Tulajdonképpen ennek egy szép bejegyzésnek kellene lenni. 12 év egy kutya életében már kornak számít, s bár a tacskók szerencsére tendenciózusan tovább élnek, sokan örülnénk annak, ha a sajátjaink még ennyi évesen is mellettünk lehetnének. 12 év eltelt valahol, valahogy. Fidó bácsi életében is. Biztosan voltak szép és kevésbé szép élményei, de egy dolog mindenképpen megadatott neki: a gazdás élet.

Gondolom, hogy Fidó bácsi már úgy sejtette: családban töltheti el idős napjait, megkopott látását és hallását a gazda szeme és füle pótolja majd, hogy együtt, mint ahogy régen tették, élhessék át azokat a napokat, amelyek már Fidó bácsi számára jelentenek kihívást. Nem kért ő semmit, csak egy kis meleg kuckót, ételt, simogatást, aprócska figyelmet, de töredékét annak, amit fiatal, életerős időszakában. Megelégedett volna azzal is, ha csak úgy megtűrik, azt sem bánta volna, ha a feladatra vagy akármire, amire neki kellett korábban megfelelni, új kutyát hoznak a házhoz. A háta mögött 12 év bölcsességével hitt az emberekben, s különösen hitt a saját gazdáiban.

Hiba volt.

Fidó bácsi néhány nappal a 12. születésnapja előtt az Illatos úton landolt. Az Illatos úton, ami a közvélekedéssel ellentétben nem menhely, hanem a főváros gyepmesteri telepe. Ahová a belterületen befogott kutyák kerülnek két hetes hatósági megfigyelésre, s közben várják, hogy gazdájuk lélekszakadva rohanjon értük. Ők ott kennelben vannak, számukra idegen környezetben, ahol tapintható a félelem és a feszültség. A két hét után, ha a gazdi nem került elő, a kutyák értékesíthetők vagy életüket kiolthatják. Egyikük sincs biztonságban, csak ha már kinn van. Egy leadott kutya esetében a két hét sincs védőernyőként, hiszen a leadott státusz azt igazolja, hogy a gondos gazda oltási könyvvel együtt vált meg az állatától, legalizálva az Állatvédelmi Törvény el nem hagyhatóságra vonatkozó passzusait, hiszen nem elhagyta, hanem másik szervezet, jelen esetben a gyepmesteri telep, mint jogi személy gondozásába adta őt. Más kérdés, hogy ő miért teheti meg ezt a tranzakciót anélkül, hogy az egyébként nyár óta hatályban lévő, a tulajdonosváltáshoz előírt chipezési kötelezettségének eleget tenne vagy legalább megfizetné azt. Egyáltalán - soha nem fogom tudni feldolgozni - mi ez a leadás? Ilyet lehet? És utána akár már azzal a lendülettel egy másik kutyával hazasétálni?

Persze Fidó bácsit a kérdéseim nem nyugtatják meg, őt valószínűleg nem ilyen kérdések foglalkoztatják mostanában. Nem is a születésnapi partijára készül. Csak nem érti, hogy történhetett, ami történt. 12 év után leadták. Nem próbáltak meg számára segítséget kérni, esetleg a családban elhelyezni vagy csak úgy, mint korábban tették: megtartani, hanem elautóztak az Illatos útig, átadták az oltási könyvét és őt, kidobták. Mindegy is, hogy a születésnapja előtt vagy Karácsony előtt, vagy a hétvége előtt vagy csak egy sima hétköznapon. Gyakorlatilag úgy ítélték halálra, hogy az ő kezük tiszta maradt.

Hosszú hetek óta folyamatos teltház van az Illatos úton. Helyhiány esetén, hogy az újakat fogadni lehessen, altatnak. Lehet ezt titkolni, misztikus ködbe burkolni, de ettől még tény. Nem rózsaszín ugyan, de az. Az altatási listára a jogilag tiszta, tehát a hatósági megfigyelési időn túli és a leadott kutyák kerülhetnek fel, ha az ott dolgozók racionális döntéseket hoznak - és nem kétlem, hogy nekik is nehéz ez a döntés - akkor olyanoktól búcsúznak a hideg kennelek között, akik idősek, betegek vagy egyéb okok miatt problémásak. Fidó bácsi, a maga 12 évével és hályogos szemével, öreges értetlenkedésével kis eséllyel tudta volna ezt elkerülni. A gazdái pedig - efelől nincs kétségem - tudták ezt. De az már nem az ő döntésük, az már az új tulajdonos, az Illatos út döntése. Ők nyugodtan ülhetnek a vasárnapi ebédhez, hiszen Fidó elhelyezéséről - a maguk módján - gondoskodtak.

Boldog születésnapot, de az sem baj, ha megdöglesz! Náluk bizonyára így szokás egymásnak minden jót kívánni az ünnepen. Nálunk nem ez a szokás járja. Mi tiszteljük a kort, nem csak emberben, hanem kutyában is. Fidó bácsi hozzánk költözött. Szerencséje volt, mert egy nem tervezett Illatos úti látogatáson derült fény arra, hogy egyáltalán ott van. Azonnal csomagolhatott. De most is kennelbe került, mert más megoldást nem találtunk. Ő valószínűleg nem nagyon érzékeli egyelőre a különbséget kennel és kennel között, csak azt tudja, hogy nem otthon van. Mi viszont már tudjuk, hogy lesz otthona. Kell, hogy legyen, hiszen 12 évig hűségesen szolgálta az embert, öreg korára kitől mástól számíthana segítségre?

Boldog születésnapot, Fidó bácsi! Remélem, hogy ajándékként egy új családot, vagy legalább egy ideiglenes befogadót tudunk neked adni, hogy megértsd: a mi kennelünk csak átmeneti és élet, boldog élet jön utána.

Ha bárki szeretné örökbefogadni vagy legalább a hideg időszakra ideiglenes befogadója lenne, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Oltásairól, parazitamentesítéséről, orvosi kivizsgálásáról, szükség esetén élelmezéséről mi gondoskodunk, illetve ha a kivizsgálások alapján az egészségi állapota kielégítő, akkor az ivartalanításáról is. Csak az otthona nem tudunk lenni...