Azt még a korábbi beszámolómban írtam, hogy Parittya cipőmániás. Rendszeresen begyűjtögeti a cipőket, de megbocsájtható, mert nem rágja szét őket csak neki egyszerűen kell. Jöttünk már úgy haza, hogy az ágy közepén álldogált magányosan egy fél pár edzőcipő, a kedvenc szőnyegükön összepárosítva egy papucs és volt olyan is, hogy felelőtlenül nyitva hagytuk a gardróbot, amit ért kipakolt. Gondolom sokat dolgozik. Na a tegnapi nap elsősorban nem a cipőkről szólt, illetve azok elveszítették fontosságukat.
A párom délután rámcsörgött, hogy hol a kocsim kulcsa. Én, mint rendmániás, rögtön rávágtam, hogy természetesen a helyén, az ő kocsikulcsa alatt, mert reggel még ott rakosgattam. Ez a földtől kb két méter, tehát szóba sem jöhetett, hogy az eb tette. Mire hazaértem, már felforgatták a lakást, kiborogatták a legpotenciálisabb lelőhelyeket a cipőket. Kiforgatták az összes kabátot, kapucnit, kutyajátékot, alvóhelyet és plédet. Átkutatták az ágyak, polcok alját és minden olyan helyet, ahol normális ember nem keres egy kulcsot.
Estére kicsit összezuhantam, mert végiggondoltam, hogy ha véletlenül valamelyik kabátba beleakadt és kivittük az utcára, akkor ellophatják az autót. És ilyenkor a casco mit sem ér. Ha meg az autómat nem viszik el, akkor sok(k)ba lesz a zárcsere és a távirányító az összes funkciójával. Egy ötlet maradt este nyolc tájékára a cipész. Hozzá indult a párom délután, leemelve a saját kulcsát az enyémről, fogta a kis szatyorkáját a cipővel és elment. És hozzáteszem, ez a lakás 75 négyzetméter és nincsenek benne titkos zugok. Vagy mégis??
És ma végre előkerült a keresett tárgy. Nem tudjuk, hogy honnan, de a lányom amikor hazaért délután a nappali közepén hevert. Nincsen szétrágva, nem sérült a távirányító. És az egész család az ártatlan pofán nevet és nagyban keresik a félpár mamuszomat, ugyanis az eltűnt.
De ezt a bűnét megbocsájtom, mert visszaadta a kulcsomat.
És most itt fekszik a lábam mellett és békésen szunyókál. Gondolom elfáradt a gondolkodásban, míg kitalálta, hogy hová rejtse a fél mamuszomat. Ennyi a történet és akkor most megyek és csatlakozom a keresők vidám táborához.
(Kerekes Orsi, Porca gazdája és Parittya ideiglenes befogadója tollából.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése