2010. szeptember 30., csütörtök

Volt védenceink beköszönnek - ezért érdemes csinálni!

Mindig jó, ha egy-egy régebbi védencünk beköszön, az ilyen e-mailek, telefonok bearanyozzák a megfáradt, stresszel teli hétköznapokat, amikor valahogy semmi sem alakul úgy, ahogy az ember eltervezi és egyre több időt kell lecsípni az amúgy is kevés családra fordítható időből. Mi is elfáradunk.

Talán panaszként hangzik, és valójában az is: egyre több a mentendő kutya, vagy legalábbis egyre többről jut el hozzánk hír, többségük pedig azonnali megoldást igényel. Mi pedig nagyon igyekszünk, de egyikünk sem főállású állatvédő, munka, család, iskola, egyéb elfoglaltságok mellett kell helytállnunk. Egyesületi autónk nincs, a fuvarokat legtöbbször munka után vagy hétvégén intézzük saját gépjárműveinkkel, legtöbbször a benzinköltséget is saját zsebből finanszírozva. A telefonjaink is mind a magánkészülékeink, a hívásokat lopva a munkahelyen, ide-oda rohanva kezeljük, mint ahogy a védenceink ellátását is adományokból finanszírozzuk. Tévhit, hogy az állatvédők ezért pénzt kapnak az államtól - nem kapunk ilyen jellegű támogatást. Legfőbb bevételünk az adó 1%, de amire megérkezik a pénz, rendszerint már milliós adósságot görgetünk magunk előtt: a minőségi állatvédelem nem olcsó mulatság.

De vissza a védencekhez, mert ez a bejegyzés arról hivatott szólni. Az utóbbi időben páran visszajeleztek és úgy gondolom, hogy ezeket érdemes megosztani az olvasókkal, hiszen ezek szólnak leginkább arról, hogy miért is csináljuk, miért nem hagyjuk abba és választunk olyan hobbit, ahol nem függenek életek a döntéseinktől.

Fagyöngy a tenyésztőjétől került hozzánk, majd egy korábbi mentett tacskónk, Hercig mellé költözött Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe.

Elég jól haladunk a bepisi fronton. Lekopogom, hogy napok óta nem kakilt be, hurrá. Ennek örülök a legjobban. Éjszaka hál' isten napok óta nincs akció, alszik mindenki mint a tej. Akkor csurran be egy kis pisi ha boldogságos. Akkor nagy örömök közepette odaszalad egy sarokhoz, vagy valamelyik szék lábához és......... De kezdi venni a lapot, ha rászólok gyorsan abbahagyja. Reggel szépen megvárja míg összeszedem magam, na az igaz, hogy a fürdőszoba ajtóra rá rá próbálkozik, de ha rászólok, gyorsan leteszi a lábát.

Szerintem egy-két hét és meglesz a szobatisztaság dolog is.
Ma voltunk kontrollon az állatorvosnál. Jó hír, hogy másfél hét alatt hízott, közel egy kilót. Most 8,2 kg. Már nem állnak ki olyan élesen a csontjai, még vagy fél kilót hízik és a súlya rendben is van. Tüdő, szív szépen muzsikál, hangulata nagyon jó.
Szóval az első akadályok szépen átugorva.
Ma megkaptuk az útlevelet, a Futrinka egyesület nevéről levettük, a csip számot áttettük az enyémre.
Herczit is megmértük, ő 9.6kg neki egy egész kilót kell leadni. Mondjuk Fagyi élelmét is folyamatosan csökkentem. Most már csak naponta kétszer kap.
A szőre is szépen javul, tudod az a rőtes szőr, lassan elkezdett hullani, a hátán egy tíz centis sávban már látszik a szép fekete szőre, előjöttek a hárleqim foltjai is. Kiderült hogy az egész mellkasa olyan, És puha, nagyon nagyon puha. Olyan a tapintása, mintha a legfinomabb vattát simogatnád.
Szerintem ha látnád mennyit változott, el sem hinnéd hogy alig két hete hogy elhoztátok hozzám.
Jaa hallottam ugatni, nagyon gyenge, kis vicces ugatása van. Már megy Herczivel vagánykodni, de a szeme mindig rajtam van, ha füttyentek már rohan is.
 
A másik beköszönő exünk Troll, akit Budapest közelében találtak kirándulók. Ő is az Északi-Középhegységben talált végleges, szerető otthont. Az ismerkedés nem sikerült ugyan túl jól, mert Troll átlógott a kerítésen a szomszédba, ahol egy ónémet juhász kan lakik, de a gazdik mindent megoldottak.
 
Gondoltam beköszönök nektek így a nyár elmúltával ősz beköszöntével.Nagyon jól érzem magam új otthonoban ahová 2010. június 21-én kerültem. Vagyis elmúlt már három hónapja. Szerető gazdáimmal megéltünk már elég sok mindent. A kerítés bontáson át a biciklire való pattanásig, a fürdésig na és nem utolsó sorban a kiruccanásig pórázzal ami a legújabb story volt most a hétvégén gazdámékkal.

A kerítés bontással igaz még az elején(júniusban ) próbálkoztam, kerestem az utam és mentem volna vissza nagyon rékáékhoz de női gazdim megható szavai (amik arról szóltak kutyafülell hallgatva , hogy maradjak velük mert imádnak és szükségük van odabújós fejemre és reggeli puszijaimra amiket kapnak tőlem ) rádöbbentettek a maradásra, amit hozzáteszek nem bántam meg, mert amit egy gazdától meg lehet kapni azt én megkapok)kutyacsont-a fogtisztítós, vitaminok, meleg pléd, párna , szeretet, simogatás, puszik, stb...) úgyhogy kerítés bontás és menekülés azóta eszembe sem jut.
A fürdés ami nem volt túl jó. De női gazdim szereti ha tiszta vagyok így neki behódolva beadtam a derekam és a kezdeti nehézségek után, (hogy márpedig engem a kinti nekem kinevezett kádba akarnak fürdetni) elkezdődött a fürdés. Komolyan mondom először nem volt jó, (mindig ezt hallani:" neked lesz jobb drágám.... stb. ")aztán mikor megkaptam a jó kis masszírt na meg jó illata is volt a kutyasamponnak így aztán folytatódhatott a fürdés. De a legjobb az volt amikor vége lett és szerető gazdim ölébe voltam kb: 30 percig törölközőbe bebugyolálva , simogatva megtisztítva. Akkor már alig akartam ismét a földre kerülni.
Van egy-két kép fürdés után majd küldöm nektek!
 A mostani őszi hétvégén az udvaron való játszás a levelek, békák figyelgetése közben (békázni nagyon szeretek gazdim nagy "örömére") hallom hogy szólnak "megyünk sétálni". Gondoltam magamban , hogy "hova"?
Látom gazdim kezében vadiúj hám nyakörv ami ugye nem rángatja a nyakamat ide-oda jobbra-balra, már-már kezdtem megijedni hogy megint visznek engem valahova mármint el inenn a szerető otthonomból. Megint új gazdi és utazás áh, nagyon elkeseredtem. De aztán, amikor megláttam azt a pórázzsinórt amivel a Rékáék hoztak nem akartam menni.
Női gazdim, csak néz rám és mondja hogy menjek mert jövünk vissza hamarosan. Akkor elgondolkoztam, mivel még nem éreztem magam egyszer sem becsapva mióta velük vagyok, hát menjünk!!!!
A hám rámrakása után kapu kinyit és máris kint voltunk az utcán. Kedves kutyabarátaim akikeknek eddig csak a hangját hallottam,már láttam hogy várnak a kapunál a kerítésen belül. Én nem sokat gondolkodván gazdim megránottam és nyomás haverkodni. Szerető gazdim, vigyázott ám rám mert én csak mentem , mentem, puszilkóztam,vidámkodtam, elengedtem a hangom egyszóval kiengedtem magamból a gőzt. Szegény gazdim a séta végére eléggé elfáradt, mintha szaunába ült volna olyan volt a bőre, de azt hiszem ő is élvezte. Úgy kb: 20 perc múlva értünk vissza otthonunkba , nekem nem kellett kétszer mondani, hogy iszok-e. Egy jó pár deci víz lement a torkomon. Miközben pedig gazdim kifújta magát én az udvaron elheveredve csak ennyit mondtam magamban "Köszönöm ezt a két szerető, gondoskodó, imádnivaló gazdát, akiket nagyon szeretek és ők is negem"!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése