Kaplony beköszön

Kaplonnyal most épp az erkélyen pihenünk, bár Ő teljes harci készültségben figyel, hátha feltűnik egy kutya egy erkélyen, akit jól meg lehet ugatni. A harci eb mivoltán még dolgozni kell. Azt hiszem ez az egy kis hátránya is csak azért van, hogy tudjuk, hogy az összes többi tulajdonság, amivel rendelkezik csupa pozitív, jó jellemvonás. Jövő hétvégére tervezzük egy kutyaiskola meglátogatását, hogy a fajtársaival is megbarátkozzon. A mai napon azért megnyertem vele a sétából hazatérő leghangosabb kutyus díját. Biztos vagyok benne, hogy miután komoly iskolás lesz (hisz 7 évesen minden gyereknek iskolában a helye) A sétából hazatérő legjobban nevelt kutyus díja lesz a miénk.

A pénteki nap az ismerkedéssel telt, és még kis bátortalan volt Kaplony, mondhatni hangját sem lehetett hallani. Reggel közös sétával kezdtük a napot. A séta során természetesen Kaplony rendre utasított egy termetes juhász kutyát, mert kis testében bátor szív lakik. Szerencsére a Kaplonynál 10-szer akkora kutya meg a kerítés mögött lakott, így megmaradhatott Kaplony fölénye. Sajnos a pénteki egy kifejezetten esős nap volt, így a reggeli séta után dél körül csak az erkélyre merészkedtünk ki, de Kaplony valószínűleg úgy ítélte meg, hogy az még a lakás része, mert itt nem volt hajlandó elvégezni a dolgát. Így már az első nap kiderült, hogy nemcsak nagyon barátkozós, de szobatiszta is a kutyus, mert várva, hogy elálljon az eső végül csak este 7-kor merészkedtünk ki újra, amikor már feladtuk, hogy ne esőben sétáljunk. Szóval le lett tesztelve, hogy Kaplony munkanap kompatibilis. Természetesen mindenki kíváncsi volt az új jövevényre, akiről eddig csak képeket láttak. Hamar kiderült, hogy a gyerekeket is nagyon szereti, pláne, hogy fel lehet rájuk ugrani, és ők az egyetlenek a kétlábúak közül, akik azonos energiaszinttel rendelkeznek.

Az első este bevallom, hogy eléggé féltünk magára hagyni, mert egyrészt frissen volt műtve, másrészt lelki szemeim előtt megjelent a lakás teljes bútorzata Kaplony ízlése szerint újrarendezve, szétforgácsolva stb. Ehhez képest, amikor hajnalban felkeltem hozzá, a kis kosarában ült figyelmesen, és én olyan nagyon büszke voltam rá, hogy Kaplony az első kutyus, aki a lakásban való tartásra autodidakta módon nevelődött. Reggelre azért már bátrabbá vált, mert akkorra hogy hogynem már a kanapén találtam, ahova egyébként nem szabad felmennie. Ami számára egyenlőre azt jelenti, hogy nem szabad felmennie a jelenlétünkben. A menhelyen tapasztalt emberre ugrálást teljesen abbahagyta. Elég volt kb. 3-4-szer rászólni, és azóta már nem is próbálkozik ezzel. A lakáson belül nagyon helyes módon egyfolytában a nyomunkban van, de a séta során azért ezt kellő önállósággal kompenzálja.

Szombaton kiderült, hogy Kaplony fogékony a művészetekre is, mert a szomszédos utcákban sétálva gyakran eljátszotta a diótörőt. Próbáltuk felhívni a figyelmét a fákról lehulló szilvákra is, de az teljesen érdektelennek bizonyult. Pénteken megismerkedtünk a labdákkal, és húzó játékkal is. Be kell, hogy valljam a kötéljátékára kissé meggondolatlanul irányítottam a figyelmét. Gondoltam a fekhely megszerettetésére is tökéletes volt a jutalomfalat, hátha a játékra is adaptálhatom. Ezért bekentem a kötelet a jutalomfalattal, hogy érezze rajta az illatot. A konklúzió, hogy azóta új kötélhúzó játékot kapott, amit már rendeltetésszerűen használunk.

Fantasztikusan okos kiskutyus, amit eddig tanultunk: ülj hallatán már leül, gyere hallatán néha visszajön (jutalomfalattal mindig), már többször előfordult, hogy úgy sétáltunk el ugató kutyusok mellett, hogy nem éreztünk erős késztetést a visszaugatásra. Egyszer még dolbi surround ugatás ellenére is peckesen sétáltunk tovább, figyelemre sem méltatva a kerítések mögött vicsorgó kutyákat. A második kötéljátékot vissza tudja már hozni, és odaadja, ha kérem tőle.

Remélem még sok minden megtanulunk egymástól. Én tőle pld. egerészni, mert egyik este a séta során sikerült egy egeret is fogni, amit ha nem is biztos, hogy egyben, de azért kiszabadítottam a szájából.