Dinnyeberki nyaralás - más is kedvet kapott a beszámolónk nyomán

Miró és Málna (nálunk Pörge) tőlünk örökbefogadott szálkás szőrű tacskók. Gazdájuk, Mónika segítőnk, ideiglenes befogadónk, csodaszakácsunk és ügyes kezű varrónőnk - ennek eredményét a karácsonyi kézműves vásárunkon láthatjátok majd. Nos, ők is kedvet kaptak a korábbi nyaralási beszámolónk után, hogy felkeressék Dinnyeberkiben a kutyákat is örömmel fogadó szálláshelyet. És nem csalódtak.

Augusztus 20-a, eljött végre, szabi, nyaralás és Dinnyeberki, amire vártam, dícsérték és most indulunk 5 kutyával, Rattan/Gömbikém a múlt héten elhagyott Bécsbe költözött, és hiányzik, de örülök is, capuccinót szürcsől és sacher tortát habzsol.

Előző nap rohanás, vásárlás, pakolás. Mit fogok itthon hagyni??? Remélem semmit.Hajnalban kelés kocsiba berámolás, kutyák teljes izgalomban még nem tudják, hogy ők is jönnek, aztán örömmel ugrálnak be a hátsó ülésre, Málnát be kell rakni neki ez magas, még egy félórás séta, rohanás a meszokott helyen, így nyugi lesz az út alatt, aztán indulunk.Összeszedjük a barátnőmet akivel hosszúévek óta élvezzük a kutyás nyaralásokat. Végre az autópályan vagyunk, hihetelen szinte kihalt, alig találkoztunk kocsival,úgyhogy nagyon kellemes út után 1/210-re már Pécsett vagyunk, telefon, és néhány szokásos eltévedés után végre a háznál vagyunk. A tulaj kedves, a ház gyönyőrű.

Becuccolunk, aztán megnézzük a kertet, ami körbe van kerítve, de hiába Miró megtalálta az egyetlen áthatolható helyet és kilóg, kész vagyok ha most elment vadászni és nem talál vissza……keressük, kiabálunk, aztán egy óra múlva az egyik falubeli szól meg van. Nagy kavicsok legördültek, most megérdemlek egy felest, és marad a hosszúpóráz. Málna a komoly méretével vad kerítéshálóján simán átfér, póráz szintén marad. Ez az elsőnap elég húzós volt, ájulás és hatalmas szunya.

Másnap reggel korán felderítjük a falu fölötti sétálásra alkalmas terepet, hatalmas mezők ez éppen nekünk való 2-2,5 órás séta, Pipacs repül a mezőn néha eltűnik aztán rohan vissza, a két korelnök Kókusz és Lolla is felszabadultan rohangál, szaglászik a többiek a hosszúpóráz engedékenységében bízva szimatolnak, a szabadság illata megcsapta őket, micsoda boldogság, tele vadszaggal minden.Hazaérve az összes négylábú és két lábú kiterül, a ház hüvős rejtekében, odakinnt 38 fok van, estig ki sem mozdulunk, pihi, evés ami belefér, aztán a kellemes esti levegőn a kertben ejtőzünk nyugágyban, az ebek őrzik a házat, és labdáznak.

Az elkövetkezendő két hétben eképpen töltöttük el az időnket, nagyon jól éreztük magunkat, jó szívvel ajánjuk mindenki figyelmébe, aki szereti a csöndet, a nyugalmat és igazi kikapcsolódásra vágyik.
 
A szálláshely honlapjának címe: http://www.berki-porta.hu/

Wakma-Totyi visszatért - nem vagyunk ettől boldogok

Wakmát, a tacskó keverék hölgyet 2009-ben mentettük a kunszentmártoni gyepmesteri telepről, altatás elől. Wakma tündéri, nyugodt, szeretettel teli kutya volt, valahogy mégsem látott senki a kevésbé tetszetős külső mögé. Egy idős hölgynek adtuk őt örökbe, de ő betegség miatt visszaadni kényszerült.

Amikor elkezdtem írni a bejegyzést, még nem sejthettem, hogy Wakma élete hamar rendeződik, de így történt. Ismét egy idős hölgy a gazda, s reménykedünk, hogy most már tényleg boldog lehet ez a kutya, amíg világ a világ.

Nyugodtan legyinthet most minden kedves olvasó, hogy akkor a történet okafogyottá vált, miért írok mégis. Ami miatt írok, az nem más, mint az örökbeadás és az idős emberek viszonya. Nem egyszerű kérdés, hiszen miért ne lehetne mindenkinek, aki szeretne, kutyája. Az idős emberek sokat vannak otthon, így a kutya szinte soha nincs egyedül. Tapasztalat, hogy az idős emberek odafigyelő, türelmes gazdák, akik sajnos sokszor a szeretetet különböző nassok formájában is meg akarják erősíteni, így a kutyák nagyobb eséllyel híznak el. Viszont a kutyáink többsége előtt még hosszú évek állnak, s ebben nem lehetünk biztosak egy idős ember esetében. Persze nem lehetünk biztosak egy fiatal gazdi esetében sem, de az esély arra, hogy a kutya tovább él, mint a gazda lényegesen nagyobb az idős örökbefogadók esetében.

Sok szervezet automatikusan kizárja az idős embereket az örökbefogadásból. Sok szervezet nem vizsgálja, reménykedik, hogy majd valami lesz akkor is, ha valami történik a gazdával. Mi igyekszünk a köztes megoldáshoz tartani magunkat, de bevallom: így sem egyszerű tőlünk idős ember mellé kutyát örökbefogadni. Mi ugyanis nem az ő jólétükre tettünk fogadalmat, hanem megmentett állatkáinkért felelünk.

Ha valaki egy meghatározott életkor után (kb. 60 év a vízválasztó) tőlünk szeretne maga mellé társat, az örökbefogadási szerződést egy fiatalabb rokonnak is alá kell írnia azzal, hogy ha bármi baj történik, az örökbefogadó helyébe lép és a kutya további életéről gondoskodik. Ki ne emlékezne Repkére, akinek idős gazdinénije combnyaktörést szenvedett - amúgy éppen Repke ugrabugrálása miatt, de nem visszakaptuk őt, hanem a hölgy fia vette magához és azóta is nagy boldogságban élnek, s rendszeresen látogatják a volt gazdit.

Egy egészséges világban ez lenne a normális. A család felel a szeretett idős ember állatáért, azokért a dolgokért, amelyek számára fontosak voltak, akiket szeretett. Mi viszont nem egy ideális világban élünk, ezért az extra adminisztráció. De valakinek ez tényleg természetes. Mint ahogy az is, hogy ha kutyára jelentkezik, s az általa elmondott igények alapján egy teljesen másik jószágot ajánlunk, akkor legalább megfontolja, hogy miért mondhattuk éppen azt a kutyát.

Ez lett Wakma szerencséje. Nem rá jelentkeztek, de őt ajánlottam. Elfogadták, megismerték, beleszerettek és... Wakma újra gazdis. Egy idősebb hölgy lett az új gazdája, akinek felnőtt unokája vállalta, hogy ha bármi történne a gazdival, akkor Wakma hozzá költözhet. Így lett a szomorúnak, elkeseredettnek tervezett beszámolóból happy end lett. Kell ennél jobb hír a hétre?

Sikertörténet: Báró és a tenger

Az ilyenekért érdemes. Az ember erőt merít és újra mindent szebbnek lát. Báró nagyon félénk volt, amikor a gondozásunkba került. Nem azért, mert bántották, hanem mert eredeti helyén nem jutott rá annyi idő, amennyit megérdemelt volna - emiatt is döntöttek úgy, hogy inkább segítsünk neki új otthont találni.

Báró tökéletes gazdihoz költözött, aki mellett szép lassan feloldódik, s megtanul mindent, ami eddig kimaradt az életéből, s megnyílt számára a világ is, ráadásul gazdái nem felejtik őt otthon akkor sem, amikor nyaralásról van szó. Első közös útjuk Olaszországba vezetett, ahol a fiatalúr meglehetősen jól érezte magát, élvezte a tengert, a figyelmet, a jövés-menést. Mi pedig örömmel fogadtuk a beszámolót és a fotókat, hiszen épp ezek a visszajelzések erősítik bennünk a hitet, hogy van értelme annak, amit csinálunk.

A gerinc drága

KÖSZÖNJÜK SZÉPEN, A SZÜKSÉGES ÖSSZEG ÖSSZEGYŰLT!

Peti története talán már mindenki számára ismert. Ő az a rövid szőrű tacskó kan, aki bénultan került a kalocsai állatvédőkhöz, akik sajnos források hiányában annyit tudtak számára biztosítani, hogy rendesen ürítették a hólyagját és figyeltek arra, hogy ne legyenek kezelhetetlen, veszélyes felfekvései, a csúszások miatti nyúzatai. Aki most legyint, hogy ez semmi, annak elmondom: ezen múlt Peti élete. Hogy nem altatták el ÉS hogy megfelelően ellátták a lehetőségekhez mérten, így most nincs az élete veszélyben. A pangó vizelet ugyanis nagyon csúnya dolgokra képes, a kutya könnyedén, ámde fájdalmasan belehalhat. Szóval én csak köszönetet tudok mondani az ottaniaknak. Mert megpróbálták.

Aztán itt jöttünk mi. Mi sem jöhettünk volna, ha nem találunk egy elkötelezett ideiglenes befogadót Petra személyében. Mert hiába az akarat, a szándék, ha nincs az a hely, ahol a megfelelő körülményeket biztosítani lehet a kutya számára. Külön szerencse, hogy Petra állatorvostan hallgató, így nem csak a jószándék vezeti, hanem némi szakmai tudás is támogatja Peti gyógyulását. Meg a teljes Állatorvostudományi Egyetem. Ami nem utolsó szempont a drukkerek számát tekintve.

Peti esélyei nem voltak túl jók, valójában most sem azok. Az elsődleges neurológia vizsgálatok alapján azonban volt egy nagyon-nagyon halvány esély, így a műtéti beavatkozás mellett döntöttünk, hogy ne vegyük el ezt a minimális esélyt. Ha már a gondozásunkba került, akkor mindent megkap, amire lehetőség van. A műtét szakmailag jól sikerült, amiért külön szeretnék köszönetet mondani a Prim-A-Vet Kisállat-Rendelőintézet állatorvosi csapatának, különösen Bánfi, Zsoldos és Kendik doktor uraknak.

Peti hazament, most lábadozik. A kedve törelten, a hangulata kiváló: mondhatni, hogy igazi tacskó, hiszen nem szomorkodik az állapotán, hanem az új életében igyekszik kiaknázni minden lehetőséget, mint pld. a csodálatos szemekkel és a "beteg kutya vagyok, azonnal sajnálj meg" színészi előadással bármilyen jutalomfalatot kicsal a gyanútlan arrajárókból és természetesen a családjából, akik most ápolják, gondját viselik.

A műtét megtörtént, de még sok minden van hátra. A gyógyulás nagyon lassú, az, hogy Peti örökre bénult marad-e vagy fog tudni járni hosszú hetek múlva derül csak ki, addig marad a remény. A reményen túl igyekszünk minden egyebet megteremteni, ami csak egy icipicit is segíthet, így Peti hamarosan mágnesterápiára járhat majd. De ez is pénzbe kerül, mint ahogy a műtéti költségeket is ki kell fizetnünk: ez 91.000 Ft. Önmagában is hatalmas összeg, de nekünk szinte elérhetetlen, így minden támogatónk segítségére szükségünk lenne, ismét. Egy embernek ez rendkívül sok lenne, de ha apránként összeadjuk, akár 500-1000 Ft-onként, elérhetjük a célt. Én hiszek ebben, mert nem nagyon van más választásom. És mert már olyan sokszor bebizonyosodott.

Kérek mindenkit, hogy vizsgálja meg lehetőségeit, s ha teheti, mondjon le egy tábla csoki, egy mozijegy vagy egy könyv áráról a javunkra, Peti javára. Olyan sok mindenre költünk feleslegesen, saját magamat is beleértve természetesen, de olyan ritkán van lehetőség úgy áldozni, hogy azért az ember nem vár semmi mást, csak egy életet, más életét, egy kutya sorsát menti meg. Arctalan, azonosíthatatlan háttéremberként, aki nélkül mégsem mozdulna az a gépezet.

Segítséget kérünk tehát, ismét. Hogy ki tudjuk fizetni a műtéti számlát. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számláján tudjuk fogadni. A megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni: TACSKÓ PETI. Az adományok alakulásával ezt a blogbejegyzést frissíteni fogjuk!

2011. szeptember 28. - SZUPEREK VAGYTOK! A mai napon összesen 28.241 Ft adomány érkezett Peti műtéti költségeire! (Így még 62.759 Ft hiányzik a teljes műtéti költséghez. Aki tud, kérjük, segítsen. Minden forint számít, és hisszük, hogy ha sokan vagyunk, akkor ez nem lehet leküzdhetetlen akadály. Köszönjük mindenkinek, aki segít.)

Az adományozók:
P. Norbert, K. Éva, R. Judit, G. Andrea, M. Gabriella, Á. Ildikó Lívia, B. Mónika, Cs. László, N. Nóra, F. Dezső, Tné K. Ibolya, S. Krisztina

2011. szeptember 30. - További 37.000 Ft érkezett! (Így még 25.759 Ft-ra lenne szükségünk, hogy ki tudjuk fizetni a tartozást. Ennek már össze kell jönnie. Köszönjük!)

Az adományozók:
B. Edina, Hné P. Erzsébet, L. Mónika, P. Krisztián, S. Nikoletta, M. Ágnes, H. Petra

2011. OKTÓBER 5. - További 35.500 Ft érkezett, így a műtétet ki tudtuk fizetni és még maradt fedezet Peti nagykombinált (veszettség + kombinált) oltására, valamint egyedi azonosító chipjére is. Nélkületek nem ment volna, nem is tudunk elég hálásak lenni a segítségetekért! KÖSZÖNJÜK!

Az adományozók - remélem, hogy senkit nem hagyok ki:
H. Petra, B. Márta, K. Orsolya, Dr. R. Kornélia, G. Andrea, I. Emese, V. Anna, Dr. F. Gy. Istvánné, R. Zsuzsanna, M. Dóra, T. Enikő Lídia, Sz. Józsefné, K. Gyöngyi, K. Bence, K. András Gábor.

Újabb 5.000 Ft érkezett: T. Juditnak köszönjük!

Már megint gerincműtét... Mivel érdemeltük ki?

Néhány héttel ezelőtt Lolly műtétjéről szóló beszámolómban megállapítottam: régen volt már gerincműtétre szoruló kutyánk. Azóta, mintha ezt valaki valahol kérésnek vette volna, minden hétre jutott egy gerincproblémás kutya, a 37. héten egy újabb, gerincműtétre szoruló védenc érkezett, Peti.

Peti a kalocsai állatvédőkhöz került, bénultan. Ők ott a rendkívül szűkös lehetőségeik mellett annyit tudtak tenni, hogy rendszeresen ürítették a hólyagját, és várták a csodát. Vagy inkább reménykedtek benne, mert Petiről nem tőlük, hanem az egyik segítőnktől kaptam információt. Peti hosszú napok óta volt ebben az állapotban, s azt már Eszkulápnál megtanultam, hogy a gerincműtétnél minden nap számít, ha a kutya már mozgásképtelen. Azt is tudtam, hogy hozzám már nem jöhet másik kutya, betelt a létszám, s hogy addig nem ajánlhatok valós segítséget, amíg nem találok egy olyan ideiglenes befogadót, aki akkor is vállalja Petit, ha a műtét ellenére is béna marad, s életét Eszkuláphoz hasonlóan, kerekesszékben tölti, s a hólyagürítés a család napi rutinjának szerves része lesz. Bevallom: Petinél "egyszerűbb" eseteknek sem találok átmeneti családot, így kérésem inkább kétségbeesett segélykiáltás volt, de nem társult hozzá igazi hit, hogy lesz olyan őrült - elnézést a kifejezésért, de a jó értelemben írom - aki ezt felvállalja. Közben pedig fájt a szívem a kutyáért... Aztán felgyorsultak az események, merthogy akadt egy állatorvos hallgató lány, aki vállalta. Vállalta Petit úgy, hogy tudta, hogy ha a műtét után nem áll lábra, nem fogom tudni örökbeadni. Ezt már gyakorlatban teszteltem, nincs rá esély. Így Peti most már mindenképpen az ő kutya lesz. Ha jóra fordulnak a dolgok, ha nem.

Mindenesetre mi mindent megpróbálunk. Peti Budapestre érkezését követően neurológia vizsgálatra ment, hogy kiderüljön: van-e legalább matematikai esély arra, hogy talpra álljon. Ezt követően pedig Bánfi és Zsoldor doktor úrék megoperálták őt, s Peti már másnap mehetett is "haza". Szeretném itt is megköszönni a Primavet Rendelő-nek a maximális profizmust és a nagyon pozitív hozzáállást.

Peti most lábadozik. A következő 3-4 hét a kritikus, itt dől el, hogy merre indulunk tovább, hogyan folytatódik ennek a fiatal kutyának az élete. Jelenleg szervezzük számára a mágnesterápiás lehetőséget, hogy ezzel is támogassuk a felépülését. Aztán valamikor majd elkezdi ő is az oltási programját. Mert oltása az még nincs, így minden mozdítása félelemmel teli: nehogy elkapjon valamit. De abban az állapotban, amelyben érkezett, nem lehetett oltani, nem is ez volt a prioritás.

Peti nem "olcsó" kutya. Lelkileg is megterhel mindannyiunkat az aggodalom, de a fajtamentés üres kasszáját még inkább megviseli a műtéti és egyéb költség, ami Petivel kapcsolatban felmerül. Pedig valamiből ki kell fizetnünk, nem tartozhatunk, így kérünk mindenkit ismét, aki csak egy kicsivel is hozzá tud járulni, tegye meg. Minden 500-1000 Ft számít, hiszen már többször bebizonyosodott: sok kicsi nálunk tényleg sokra megy. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számon fogadjuk, a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni: TACSKÓ PETI.

Peti állapotáról rendszeresen beszámolunk majd itt a blogon is, de a Facebook csoporton belül is, drukkoljatok neki, minden pozitív gondolatra szüksége van! Köszönjük!

Természetesen a múlt héten érkezett csapat ügyeit is szervezzük-intézzük, így átesett az ivartalanításon Monk, a "Facebook-kutya" és Maya, a pápai szálkás szuka. Így ők már készen állnak az örökbeadásra. Jó lenne, ha nem állomásoznának nálunk túl sokáig, mert bőven vannak még megmentésre váró tacskók a várólistánkon.

Ezen a héten ismét lehetőséget kaptunk a Futrinka Egyesület adománygyűjtő ládájának "otthont adó" Fressnapf Áruházban egy gyűjtögetőnap  megszervezésére, hiszen védenceink ellátásához folyamatosan szükségünk van száraztápra, konzervre, bolhairtószerekre, féreghajtóra... Szerencsére ismét sokan támogattatok minket személyesen, így tárnoki kennelsorunk lakói számára a következő 3-4 hétre elegendő, a száraztáphoz keverésre kerülő konzerv gyűlt össze. Köszönjük. Az Egyesületet gelen és L.Edy képviselték egy alap tevékenységi csoportos kutyával, Bettával, illetve a mi szuper aranyos, de senkinek nem kellő, pocakvakartatós "munkakutyánkkal", Bodrival.

Írjam azt, hogy 36 kutya érkezett...?

Pedig ha annyi nem is, de a fajtamentés életében a 36. hét megintcsak intenzívnek bizonyult, több új kutyánk érkezett, így most az elkövetkező időszakban újra szervezhetjük az oltásokat, ivartalanításokat, hirdetéseket, gazdijelöltek látogatását, kereshetünk forrásokat- tehát nem fogunk unatkozni. Egy kutya megmentése tényleg nem csak annyi, hogy az ember összeszedi és kész. Minden örökbefogadható kutya mögött ezernyi apró és kevésbé apró tennivaló, szervezés, egyeztetés és emberek állnak, akik az ügyek vitelében segítenek. Ezt soha nem szabad elfelejteni, elfelejtenünk. S ezekből a háttér-emberekből soha nem elég. Úgyhogy aki kedvet érez, ne habozzon, csatlakozzon. :)

Magnusz, a beteg törpe tacskó kanocska - ugye meggyógyul?

Mindig meglepődök, hogy egy-egy kutya hogy tud olyan állapotba kerülni, amilyenben hozzánk érkezik. Magnusz még csak egy babakutya, alig 3-4 hónapos, de egy életrevaló történésen ment már keresztül. Szinte teljesen mozgásképtelenül érkezett, "fejnehéz" volt, a gerincét puposította. Székletet üríteni nem tudott, emellett lázas volt és apatikus. A koordinációs zavarait gerinc eredetűnek ítélte az orvos, a kiskutya minden érintésre felsírt a fájdalomtól, de elsődlegesen a lázas állapot megszűntetésére volt szükség. Kapott mindenféle gyógyszert, injekciót, féreghajtót, megultrahangoztattuk, elkezdtük az addicionális fülrüh kezelését, s készültünk a legrosszabbra, ami sajnos nagyon is benne volt a pakliban. A vizsgálatokat egy röntgen egészítette ki, amelyen jelentős elváltozás nem volt látható, így valószínűsíthető, hogy valami fizikai behatás okozta ödéma lehetett a mozgászavarok hátterében. Amit viszont egyértelműen kimutatott a röntgen: Magnusznak tüdőgyulladását. Mostanra már nincs a kicsi srác életveszélyben, ha az állapota tovább javul, megkaphatja első oltását is, utána pedig az oltási program folytatásának, valamint ivartalanítási kötelezettséggel örökbefogadható. Ideiglenes befogadójának és szentendrei szuper állatorvos - aki egyébként Eszkuláp kezelőorvosa is - Dr. Czuppon Balázsnak köszönöm az áldozatos munkát és hozzáállást!

Sho is az új csapat tagja. Ő egy 1,5 év körüli kaninchen-törpe tacskó mérethatáron mozgó rövid szőrű kan kutya - szépséghibával. A csontosodássa lehettek problémák, mert az orra eltér egy áltag kutyáétól, "szétnyílt", illetve az egyik hátsó lába is görbe, kifelé forduló. Ez a későbbiekben okozhat majd problémát, de jelenleg nem okoz fájdalmat, csak furcsa látvány a mindig a szépet, esztétikusat követelő emberi szemnek. Sho oltva, chipezve, ivartalanítását követően fogadható örökbe.

Tüll egy hét éves, hosszú szőrű kaninchen tacskó szuka, aki nem olyan régen még kölyköket nevelt, ez pedig eléggé megviselte a szervezetét. Az ivartalanítási beavatkozás megtörténtéig fel kell őt erősítenünk, illetve pótolnunk kell azokat a tápanyagokat, amelyektől gyermekei mentesítették. A fogai nagyon-nagyon rossz állapotban vannak, több helyen gyulladt az ínye, illetve számos fogát már csak a fogkő tart benn, így az ivartalanítási műtéttel egyidőben igyekszünk rendbehozatni a fogsorát, eltávolíttatni a fogkövet és azokat a fogakat is, amelyek már menthetetlenek. Valószínűleg későbbi életében Tüll fogaira - már ami megmaradt - különös gondot kell fordítania a leendő gazdájának. Tüll egyébként egy nagyon kompakt, egészen apró kutyahölgy, aki mindennél jobban szeret ölben ülni, ott biztonságban is érzi magát, ellentétben a sétákkal és mozgásokkal, amikor félős, rebbenékeny. A lakásban feltalálja magát, kényelemigénye magas, de sajnos nem szobatiszta - ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy az utcán nem meri elengedni magát, fél.


Monk még Buksiként - fotója bejárta az egész Facebookot

Monk Buksi néven migrált a Facebookon - elaltatják, ha nem talál sürgősen új gazdát - persze voltak rá érdeklődők, de valahogy mégsem alakult semmi. Bevallom, a múltban én is hajlamos voltam azt hinni, hogy ezek a "gazdája meghalt, elaltatják" típusú üzenetek inkább csak lelki terrort jelentenek, de nem veszélyt, aztán egyszer, amikor láttam a végeredményt is felírva - ugye a visszajelzések nem valószínűek a közösségi portálok természetéből adódóan, de nem kizártak - egy hasonló hirdetés után, ahol öt kutya életét oltották ki a házra ácsingózó örökösök, nos, azóta máshogy szemlélem az ilyen híreket. Persze kivártam, hátha. De nem. Így egy vidéki befogadónk segítségével Buksi, immáron Monk néven szabadulhatott. Ideiglenes befogadónál várja a továbbiakban, hogy valaki beleszeressen, természetese ő sem adja alább, oltva, chipezve, parazitamentesítve, ivartalanítva költözködne.

Maya rémülettel a szemében - de másnap már jobban érezte magát

És itt még nem álltunk meg! A pápai állatvédők kérték a segítségünket egy 4 éves szálkás szőrű tacskó (keverék?) szuka számára, akiről a gazdái költözés miatt nem tudtak már tovább gondoskodni. A kutyahölgy fuvarját a Facebook Tacskó Fajtamentő Csoport segítségével sikerült megoldani, ezt kiemelten köszönjük. Maya érkezésekor nagyon meg volt szeppenve, rettegett. Mostanra már szépen kinyílt, barátságos, a többi kutyával is rendesen viselkedik, szobatiszta, nem rombolós.

Persze a szokásos ügyek is haladtak: most már Tufa sem kerülhette el a végzetét és a héten átesett koronaékszerei eltávolításán. Pedig mindent bevetett korábban: megfázott, toklászt szedett össze, felsértette a száját... De eljött az igazság napja, amiről ő nem is sejti, hogy egy lépéssel közelebb vitte a hivatalos gazdisodásához. Bár a változást ő valószínűleg nem fogja megérezni...

Csakúgy, mint ahogy az ex-bonyhádi gyepmesteri telepes tacskó mix hölgy, Johanna sem élt át drámai változást, amikor ex-ideiglenes befogadójával aláírtuk - végre - az örökbefogadási szerződést. Jó volt a kutyalányt megismerni, látni, hogy milyen szerető otthonba került. Ezt az érzést kívánom mindenkinek átélni, egész heti stresszt képes felülírni! Johanna gazdija ráadásul készített szép varrott holmikat a karácsonyi jótékonysági aukciónkra is, úgyhogy majd érdemes lesz figyelni.

Léna és Orsi, két segítőnk kutyás kirándulást álmodott meg tárnoki kennelsorunk lakóinak, s szerencsére nem csak a sok-sok sétáltató, hanem az időjárás is kedvezett a programnak.Természetesen máskor is szívesen várunk mindenkit, aki egy-egy kutyánkat, akár csak néhány órára is, de elvinné sétálni, foglalkozna vele, szeretgetné.

A sétáról beszámolók itt olvashatók - a tacskó fajtamentést az áltacskónk, Bodri képviselte, akire ugyan volt érdeklődés, de az örökbefogadás elmaradt:

http://vizslanaplo.blogspot.com/2011/09/szulinapi-kirandulas.html
http://futrinka-alap.blogspot.com/2011/09/ot-eves-szuletesnap-tarnoki-kutyak.html

Vasárnap pedig Százhalombattára volt hivatalos az Egyesület. Ide főként az Alap Tevékenységi Csoport gondozásában lévő esélytelen keverékekkel érkeztünk, a tacskó fajtamentést ismételten Bodri képviselte, akinek ezáltal meglehetősen intenzív hétvégét biztosítottunk. Itt is beleszerettek a kis pocakmutogatóba, de mondanom sem kell, hiszen csak ismétlem magam: az örökbefogadás elmaradt. Bodri csak egy keverék, nem kell senkinek. Pedig milyen tökéletes kutya!

A beszámoló itt olvasható:

http://futrinka-alap.blogspot.com/2011/09/szazhalombatta-mi-jo-omen-varosunk.html

Vannak hírek, amelyek megédesítik a hetet (a 35. hét)

Vannak olyan kutyák, akik bár kedvesek, ragaszkodóak, szobatiszták, tökéletesen viselkednek, valami miatt mégsem keltik fel senki érdeklődését sem. Vagy ha mégis, akkor valami mindig közbejön és a kutya marad. Ilyen védencünk volt Csoki, aki többször nekifutott a gazdisodásnak, de valahol mindig elakadt a folyamat, és a nap végén - hosszabb-rövidebb kitérőt követően - ideiglenes befogadója, Imola otthonában hajthatta álomra a fejét. Aztán eljött az a pillanat, amikor Imola jól megérdemelt nyári vonatozására indult, és Csoki számára új befogadót kellett keresni. Elég reménytelennek tűnt a helyzet, de Imola ex-barátja kisegített minket a bajból: magához vette Csokit. Átmenetileg. Aztán mire letelt Imola nyaralása, az átmeneti kapcsolat erős kötelékké vált, oly erőssé, hogy Csoki már csak az örökbefogadási papírját küldte vissza. Maradt. Mi pedig nagyon boldogok vagyunk, hogy végre számára is megadatott a valódi gazdis élet, s reméljük, hogy hosszú élet vár még rá.

De Csoki "távozásával" nem csökkent a védenceink számra, mivel egy rövid szőrű tacskó szuka átvételéről állapodtunk meg az őt megmentő magánszeméllyel, aki a saját kutyái mellett megfelelően elhelyezni őt nem tudta. Mici elkeserítő állapotban kóborolt, amikor ez a magánszemély megtalálta, s Mici szerencséjére, nem tudott elmenni mellette: állatkórházba vitte, ahol a gyógykezelését végezték. Mici szőre már csak nyomokban emlékeztet a valamikori állapotára. Ideiglenes befogadóhoz került, ahol nagyon hamar beilleszkedett. Mici szobatiszta, lakásbarát, kedves, emberközpontú kutya. Más kutyákkal jól kijön, de azt sem bánja, ha egyedüli kutya lesz, csak legyen számára olyan embergazdi, aki a pocaksimogatást biztosítja. A macskákat sem bántja. Mici pórázon is szépen sétál, a nagyváros zajaival is hamar megbarátkozott. A kontroll vérkép alapján a szervei rendben vannak, a bőrprobléma és elhanyagoltság szerencsére nem hagyott maradandó nyomot. Sajnos Mici tüzelni kezdett, így ivartalanításával várnunk kell, de néhány hét múlva már örökbefogadhatóvá válik.