Nyomokban tacskót tartalmaz?

A tacskó fajtamentéshez rendszeresen kerülnek tacskó keverékek - ez ténykérdés. Azt már kevesen tudják, hogy ezeknek a mentéseknek csak egy része tudatos, a másik részüket a kényszer vagy a félinformációk juttatják a gondozásunkba, merthogy minden kutya, amelyik kisebb, mint egy sámli, az tacskó, s mindegyik, amelyik nagyobb, az német juhász. Természetesen, ha már igent mondtunk, sokszor látatlanba - "De biztosan tacskó?" "Igen, igen, biztosan, egy helyes kis tacskó lányka." - egy-egy kutyára, akkor vállaljuk az átvételét, mentését, s az azzal járó felelősséget is, hogy örökbeadásáig tartjuk. S ez az idő, tekintettel arra, hogy a keverékekre, mégha tacskó keverékekről is van szó, nincs fokozott érdeklődés, sokszor elég hosszúra is nyúlhat. Ezzel a bejegyzéssel igyekszünk rendszerezni a mostani gazdára váró mixeinket vagy sokszor akár azokat a kutyákat is, akik talán még nyomokban sem tartalmaznak tacskót... Egy dologban mindannyian egyeznek: nagyon szeretnének maguknak végleges otthont találni. Ha valamelyikükbe a leírás alapján beleszeret bárki, az info@futrinkautca.hu e-mail címen jelentkezhet. Egyes kutyák esetében ideiglenes befogadót is keresünk, ezt a leírásban külön jelezzük.

2013. március 9-e nem volt egy sikeres nap a fajtamentés életében, mert az aznap mentett két kutya a mai napon is a gazdára várók között van. Mind a ketten közösek abban, hogy sikerült már őket korábban véglegesnek hitt otthonba helyezni, de aztán visszakerültek hozzánk... Az illedelmesség okán kezdjük a hölggyel...

Kerep a salgótarjáni menhelyről került hozzánk, mint túlméretes tacskó, valójában nagyon típusos szálkás szőrű tacskó keverék. Nem idős kutya, de az egészen biztos, hogy sok mindent tapasztalt már az életben, így rutintalan gazdának nem ajánlott, s nem azért, mert Kerep annyira rossz kutya lenne, mert nem az. Szobatiszta, lakásban szépen viselkedik, más kutyákkal tökéletesen kijön, pórázon szépen sétál, az autót ismeri. Mi lehet akkor a gond? Kerep bizonyos férfiaktól nagyon tart, így számára kifejezetten problémát jelent egy légtérben élni egy férfival. Most írhatnánk, hogy ebből fakadóan egyedülálló nőt vagy női párt keresünk számára, de ha egy törődő, odafigyelő, Kerep félelmeit oldó, férfit is tartalmazó családot találunk számára, annak is örülnénk. Az viszont fontos, hogy Kerep esetében a zajos, erős férfibázisú családok kiesnek, de csak van valahol számára is egy igazi otthon...?

A másik márciusi ifjú Hibrid, akit még csak nem is mi mentettünk, hanem egy másik állatvédő csapat, viszont mivel csak a begyűjtésig volt tervük, így a segítségünket kérték a tacskó keverék számára. Nos, Hibrid az, aki valószínűleg nem tacskó ősökből keveredett, de tény, hogy nem egy robusztus kutya a maga 8-10 kg-jával. Hibrid az ismerősei számára egy vidám, játékos, felszabadult, minden lében kanál kutya, aki minden más kutyával jól kijön, élvezi a nagy szaladgálásokat, de a lakás kényelmét, melegét is. Szobatiszta, pórázon szépen sétál, megfelelni vágyása hatalmas. Problémát az okoz az ő esetében, hogy idegenekkel bizalmatlan, s a hirtelen helyzetekre félelemből fakadóan odakapással reagálhat, így gyermekek mellé nem örökbefogadható. Türelmes, nyugodt családot keresünk számára, ahol a fejlődésének útja pozitív megerősítéssel van kikövezve. Ő az egyik tacskó keverék védencünk, aki számára szeretnénk ideiglenes befogadót találni lehetőség szerint önkéntes alapon, de ha valaki csak költségtérítéssel vállalná, arról is tárgyalhatunk.

Venom az egyik legdrámaibb tacskómentésünk alanya, merthogy ő nem akart egyáltalán jönni... Egy vidéki család találta őt, egész pontosan beköltözött hozzájuk, de a család nem tudta megtartani, segítséget kért úgy, hogy a kutya egyáltalán nem kért a korlátozásokból, nem hogy a pórázt nem ismerte és viselte el, de azt sem tűrte, hogy a nyakánál simogassák vagy megérintsék. Nem volt egyszerű elnyerni a bizalmát annyira, hogy végül pórázra véve, s a sikítással nagyjából az egész falu figyelmét felébresztve bekerülhetett a szállítóboxba. Venom azóta az érzelmekkel teli nap óta sokat fejlődött, de gyermekek mellé a korábbi életéből fakadó félelmei miatt nem fogadható örökbe. A pórázra vétel most sem minden esetben egyszerű, illetve a számára nem tetsző helyzetekben odakaphat, így rutinos gazdát keres, aki nem rémül meg egy-egy ilyen esettől, hanem igyekszik a mások által a kutyába táplált félelmeket oldani. Venom szintén azon kutyáink egyike, akinek szeretnénk ideiglenes befogadót találni, akár költségtérítéssel is.

Gondolta volna bárki, hogy egyes gazdák képesek azért leadni egy kutyát, mert "hullik a szőre"? Ha nem, hát bemutatjuk ennek a döntésnek az élő áldozatát, Mügét, a fiatal-felnőtt tacskó keverék szukát, aki ilyen indokkal érkezett, s sajnos tényleg nem a szerencse gyermeke, mert se nem rövid, se nem hosszú szőrű bár nem hullik erősebben, mint társaié, cserében viszont sokkal jobban látszik a lakástextileken. Müge azokkal, akiket ismer, kedves és barátságos, de idegenekkel nagyon bizalmatlan, nehezen épít kapcsolatot, a megismerése, s szívének elnyerése időigényes feladat, de megéri megpróbálni. Müge jelenleg ideiglenes befogadónál lakik, így tisztában van a pórázon sétálás szabályaival, szobatiszta, s egyedül is hagyható arra az időre, amíg a gazdi dolgozni megy.

Tütyi egy "falusi tacskó" szuka, ahhoz illő karakterrel, mert bár emberekkel alapvetően kedves, de más kutyák társaságát csak akkor viseli el, ha azok teljes mértékben alárendelődnek neki, ha nem, akkor egy kis konfliktustól sem riad vissza. Tütyi egyedüli kutyának ajánlott olyan helyre, ahol a kezdeti bizonytalanságokon átsegítik, mivel nem ismeri a város zaját, a városi körülményeket, pórázon nagyon esetlenül sétál, a szobatisztasága sem tökéletes. Tanulnivalója lenne tehát még bőven, de kinél teheti ezt meg egy 7-8 éves kutyahölgy? Tütyi szintén az ideiglenes befogadóra váró kutyák táborát erősíti.

Az Illatos útról kettő tacskó keverék is van a gondozásunkba. Az egyikük az egy év körüli hosszú szőrű keverék, Gida. Rendkívül jó idegrendszerű, mindenkivel maximálisan barátságos, érdeklődő, nyitott kutya, aki más kutyákkal is tökéletes viszonyt ápol. Szobatiszta, a lakásban szépen viselkedik, autózni szeret és tud. Ő az a kutya, akit akár kisgyermekes családok is bátran választhatnak, mert egyszerűen nincs benne semmi agresszió, de félelem sem, kiegyensúlyozottsága miatt elsőkutyás gazdiknak is remek választás. Ami nála gondot jelenthet, hogy van egy olyan félelmünk-vélelmünk, hogy esetleg nem hall vagy nem hall jól, de annyira ügyesen kompenzál, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy tényleg így van vagy csak figyelmetlen... Mindenesetre Gidával kapcsolatban nem tudunk semmi rosszat mondani, mind a hat kilója csordultig telt szeretettel, igazán nem egy problémás darab, ami a tacskók között igazi unikummá teszi őt. Szeret sétálni, de nem óriási a mozgásigénye, mégis örülnénk neki, ha leendő családja nem csak a ház körüli köröket róná vele, hanem rendszeresen kirándulnának is.

A másik ex-Illatos úti védencünk Lucy Ewing, aki már hét éves, s akit idős gazdája halála miatt adtak le az Illatos útra, ahol a legkisebb mértékben sem próbálta eladni magát, gyakorlatilag láthatatlanul élt egy kutyaházban. Lucy Ewing szobatiszta, s lakásban szépen viselkedik, a kényelmet nagyon élvezi. Bár korábban más kutyákkal élt együtt, illetve nálunk sem volt kifejezett probléma, de mivel dominanciára hajlamos, így egyedüli kutyának ajánljuk, rutinosabb gazdi mellé. Lucy egy kiegyensúlyozott, emberközpontú, agilis kutya, aki a tacskók méretét meghaladja ugyan, de viselkedésében nagyon is hasonlít hozzájuk.

Csók egy költözési áldozat, egy újabb olyan családból, ahol a költözés napján realizálják, hogy van egy kutyájuk is, akit a legkisebb mértékben sem szeretnének magukkal vinni az új otthonunkba, s hirtelen minden kapu zárva - merthogy az állatvédők többsége folyamatos teltházzal küzd - így felmerül az altatás lehetősége is. Így járt Csók is, aki a maga négy évével annyit sem érdemelt volna, hogy egy igazi esélyt kaphasson a családjától, viszont szerencséje volt, hogy az egri állatvédők utolsó utáni kétségbeesésükben a segítségünket kérték, így Csók élete biztonságba került, most már csak egy ideiglenes befogadót vagy végleges otthont keres. Csók egy félénk, de barátságos, ragaszkodó, az emberek iránt bizalommal forduló, kedves kiskutya.

A halál gyakran pecsételi meg az egykori gazdi szeretett kutyájának a sorsát is, hiszen az örökösök egy része úgy gondolja, hogy az ingatlant igen, az ingóságokat, köztük adott esetben a kutyát, macskát már nem feltétlenül szeretné átvenni a hagyatékból. Így járt Pláne is, aki tippünk szerint egy tacskó - jagd terrier keverék, erre utal rendkívül rövidre vágott farka is, illetve tacskósan hosszú gerince. Hét boldog esztendő adatott neki a gazdival, aztán a gazdi halála után az utca. A kis balek el sem mozdult az utcából, nem tudta mire vélni, hogy miért nem engedik be a kapun... Egy szomszéd sajnálta meg, s vette magához addig, amíg a gondozásunkba nem kerülhetett, most pedig a kennelsoron várja, hogy jelentkezzen érte egy ideiglenes befogadó vagy végleges gazdi. Pláne egy rendkívül emberközpontú kutya, akinek nagyon fontos, hogy a gazdi közelében lehessen. Szuka kutyákkal jól kijön, kan kutya mellé nem ajánljuk.

A másik haláleset árvájának az elhunyt hozzátartozója kérte a segítségünket, s az átvételig megoldotta a kutya elhelyezését. Nagy különbség az előző esethez képest! Lenor egy hét éves, szálkás szőrű tacskó keverék kan, akinek mindig is voltak viselkedési problémái, melyek a bizonytalansággal kevert mérsékelt dominanciájából fakadnak, így számára rutinos, elkötelezett gazdit keresünk. Jó pont, hogy mindig lakásban élt, így szobatiszta, a lakásban nem rongál, pórázképes és a városi zajokat ismeri. Viselkedési gondjai miatt gyermekek mellé nem örökbefogadható!

Végezetül egy friss gyűjtés, Csokita, a hosszú szőrű tacskó keverék szuka, akit gazdája adott le egy másik állatvédő szervezetnél, akik a segítségünket kérték. Egyelőre az ő megismerési folyamatának nagyon az elején tartunk, így azt sem tudjuk pontosan meghatározni, hogy kinek is ajánlanánk őt, de alapvetően egy jó idegrendszerű, kedves kutya, így reményeink szerint nem sokáig kell a gazdimentes időszakot elviselnie.

Rajtuk kívül vannak még tacskó keverékek a gondozásunkba, de őket már látogatják, esetleg meg is van a potenciális gazdi, csak a fuvarokat, családellenőrzéseket szervezzük. Ők az élő példái annak, hogy nem csak a fajtatisztának sikerülhet. Reménykedünk abban, hogy a most bemutatott sokak számára is eljön majd az az idő, amikor a nyaralásukról küldik nekünk a beszámolót, ahol a képeken szeretői gazdáik mellett vigyorognak. Így legyen!

Tacskós Falinaptár 2013. - A te kutyád is benne lehet!

A tavalyi magyar vizslás naptárunk - szemléltetésként

Évről évre egyre több érdeklődés, kérés érkezik felénk TACSKÓS falinaptár ügyében. Bevalljuk, nem terveztük, de engedünk a nyomásnak és elkészítjük, a tavalyi vizslás falinaptár mintájára.

KÜLDD BE KEDVENC TACSKÓD VAGY TÍPUSOS TACSKÓ KEVERÉKED FÉNYKÉPÉT és

 akár szerepelhetsz a Futrinka Egyesület 2013-as TACSKÓS falinaptárában!

A beküldés technikai feltétele:
1. Válaszd ki kedvenc fényképed. A legjobb, ha minél szélesebb a skála, tehát nem csak portrékat, de "tacskók akcióban'-típusú úszó, futó, vadászó, labdázó…stb. tacskós képeket is várunk. Akár lehetnek ünnepekhez kötöttek is. Azt is tudjuk, hogy a tacskók alszanak a legcukibban, és ők kunyerálnak a legszebben...

2. A naptárba kis és nagy képek kerülhetnek be. A képeknek ezekkel a minimum paraméterekkel kell rendelkezniük:

Kis kép esetében: minimum 1000x800 px méretű álló vagy fekvő képet tudunk felhasználni.
Nagy képek esetében minimum 2598x1866 px méretű fekvő képet várunk.
3. A képet kérjük, hogy a futrinka2011@gmail.com címre küldjétek! Kérlek írd meg, hogy ki látható a képen. (Ha tőlünk fogadtad örökbe, akkor az ex-Futrinkás nevét is)

4. A képeket a tacskó fajtamentés önkéntesei fogják kiválasztani. A kiválasztott képek készítőitől a kép felhasználása miatt írásbelii nyilatkozatot fogunk kérni. (Kérünk mindenkit, hogy csak saját maga által készített képet küldjön a szerzői jogok miatt!)

5. A képek beküldési határideje: 2012. szeptember 30.


A falinaptárt ajándékba adjuk majd azoknak, akik támogatják a tacskó fajtamentés munkáját. Az adományból befolyt teljes összeget a nálunk állomásozó kutyák orvosi és egyéb költségeire, illetve élelmezésükre fordítjuk.

Nagyon szépen köszönjük, ha boldog tacskós fotóddal támogatod a kezdeményezésünket!

Kence privát időre vágyik

Kence lebénult, hozzánk került, megoperáltattuk és elkezdett működni. Dióhéjban ennyi az ő csodája. De ennél valahogy mégis több. Ideiglenes befogadója sorai sokat elárulnak a jelleméről, s talán kedvet csinálnak az örökbefogadásához. Szeretnénk őt már a végleges családjában tudni.

Kence hirdetésébe már nyugodtan bele lehet írni, hogy rohangál.:) Elesni már nem szokott, szépen feljön ezen a két lépcsőn, úgy általában kimondható, hogy még ha esetleg ennél tovább nem fog tudni fejlődni (ezt ugye nem tudjuk előre), de ő már most elérte azt a "szintet", amikor már önállóan sétál és amikor nem szorul olyan fizikai segítségre, ami eddig megkülönböztette őt gondoskodás terén a többi kutyatársától.
 
Jön-megy, ha kell fut, a hátsó lábai szépen megizmosodtak, és bár mozgásszervi szempontból ennek nincsen jelentősége, de gyönyörűen tartható együtt más kutyákkal, kisebbekkel-nagyobbakkal egyaránt. Macskákkal is.:) 

A szeparációs stressz tüneteit sem produkálja már amióta ennyit tud mozogni és kifárasztja magát. Nincs rongálás, tutulás-üvöltözés, ha elmegyünk itthonról. 
Sokat fejlődött, és nagyon szépen be tudott illeszkedni. 

Az átlagosnál érzékenyebb a kis lelke, nagyon igényli, hogy minden nap legyen meg az a kis valamennyi idő, amikor csak ővele foglalkoznak. Macirágás, labdázás, hasvakargatás, bármi jó, csak addig más kutyával ne foglalkozzunk.
Neki úgy kerek a világ, ha este fáradtan feltesszük a kanapéra, elsimogatjuk néhány percig, aztán hagyjuk alukálni. 
Soha nem keresi a konfliktust egyik kutyatársával sem. 

Ő tehát Kence, az öt év körüli tacskó keverék kan. Esetleg a kedves olvasóban leendő gazdáját tisztelhetjük? 

Ha igen: info@futrinkautca.hu - várjuk a jelentkező levelet. Köszönjük!

Nem válaszreakció, csak a sors keze (a 17. hét)

A héten rengeteg új kutya érkezett a gondozásunkba, valahol "kárpótolva" is az elmúlt hetek viszonylag kiegyensúlyozott és békés összhangját, amikor nem pezsgett az élet, csak egyszerűen, a maga szerethető és elviselhető, élhető  mivoltában hömpölygött. Néha arra is szükség van, hogy az ember felülről nézhessen a dolgokra, amelyek a nagy hajtásban teljesen bekebelezni tervezik.

A héten öt kutyánk érkezett, négy kutya esett át az ivartalanításon és kettő kutyát gazdához is adtunk. Mindezt nem tudtuk volna megtenni, ha nincsen az a maroknyi csapat, aki segít a fuvarokban, ideiglenes befogadásnál, orvosi körök intézésénél és úgy általában, támogat minket.

Düftin és Damaszt gazdától érkezett. A két rövid szőrű törpe tacskót sajnos már nem tudták tovább tartani, így segítséget kértek az elhelyezésükben. 

Damaszt egy tündéri, ámde nagyon félénk és visszafogott tacskó hölgy, más kutyákkal jól kijön, de valójában most kell megtanulnia mindent, ami a gazdis életben rá vár, különösen úgy, hogyha az a gazdi esetleg az eddig megszokott békés vidék helyett a nyüzsgő Budapesten él. Damaszt ideiglenes befogadóhoz költözött.

Düftin számára sajnos nem találtunk ideiglenes befogadót, így ő elvileg tárnoki kennelsorunkra került volna, de a kennelsoron kifért a slagozásra használt nyíláson, így ugyan Tárnokon, de egy benti kennelben került elhelyezésre.

Hilti érkezése nem volt tervezett, de amikor egy balesetes tacskó miatt hívják az embert, nem nagyon van mérlegelési lehetőség. Hiltit egy vonat ütötte el, súlyosan, de nem életveszélyesen sérült, igazából mázlistának tekinthető, hogy "csak" végigszakadt az oldala, amely sajnos a baleset körülményeiből fakadóan el is fertőződött, így Hilti az érkezését követően több hetet töltött kórházban...

Rémi egy család kutyája volt, akik nem tudták őt tovább tartani, költözés miatt. Abban a szőrben, amiben volt, nem is nagyon lett volna alkalmas a lakásban tartásra, hiszen az egész bunda össze volt állva ezen a tündéri kutyán. Ettől eltekintve érthetetlen, hogy miért nem akarták megoldani a kutya ügyét, mindenesetre ezt sajnos Rémi sem értette, de hamar megszokta  a kennelsor rendjét és a szőrét is rendbeszedtük: bár nem lehetett megtrimmelni, mert katasztrófa állapotban volt az egész, így sajnos le kellett nyírnunk, amely egy szálkás szőrű tacskó esetében valójában főben járó bűnnek is számítható, mert az ő szőrminőségüket elrontja a nyírás. Erre érdemes gazdaként is odafigyelni, mert a kozmetikusok előszeretettel ajánlják, leginkább mert gyorsabb és egyáltalán nem fárasztó a szőr nyírása, ellentétben a trimmeléssel. De tartsuk észben: hacsak nincs valami extrém ok, a szálkás szőrű tacskót nyírni tilos. 

Szindi bónusz, merthogy őt tényleg nem terveztük, különösen nem a hétre, viszont voltunk segíteni Lovasberényben a Kóborka Egyesület menhelyén, merthogy közös osztrák partnerünk spot-on és állatorvosi átnézéses napot szervezett, amelyre minket is meghívtak. Sajnos nem tudtunk túl sokan jelen lenni, de nagyon örültünk az adományként kapott spot-onoknak és féreghajtóknak. Bónuszban pedig Szindi jött, akit az ASKA-tól vettek át, viszont már elég erőteljese gömbölyödött a pocakja, így nem nagyon volt halogatni való idő. Szindi ideiglenes befogadóhoz került.

A héten négy kutyánk esett át az ivartalanításon. Bugi, a kacska lábú szálkás szőrű tacskó lányka, Nina, a szálkás szőrű tacskó szuka, Coolio, a hosszú szőrű tacskó és Düftin is, a rövid szőrű törpetacskó.

Nina az ivartalanítása után gazdához is költözött. Kukorica korábbi befogadói vették őt véglegesen magukhoz, ahol családi kutya lehet három gyermek mellett, s mindent bepótolhat, ami a korábbi életéből, amikor kiskutyák gyártására használta egy vidéki család, kimaradt.

Szintén gazdás lett egy régóta várakozó szálkás szőrű tacskó kanunk, akire egy ismert finn dizájner tett ígéretet, hitegetett minket, aztán szó nélkül eltűnt annak ellenére, hogy még a barátait is bevonta, hogy megerősítsék megbízhatóságát, elkötelezettségét és szavahihetőségét. De szerencsére találtunk Rezsőnek itthon is megbízható gazdát, csak szegény "feleslegesen" várakozott, bár szerintem ideiglenes befogadói nem igazán bánták ezt.

A semmi hete (a 16. hét)

Ezen a héten a tacskó fajtamentés háza táján olyan esemény, amelyről a blogban írni szoktunk. Nem jött új kutya, nem ment gazdához sem senki, nem esett át ivartalanításon vagy nagyobb állatorvosi beavatkozáson sem senki. Természetesen azok, akik a gondozásunkban vannak, megkapták a szükséges és megfelelő ellátást, akinek volt a hétre már-már rutinszerűnek számító orvoslátogatása, azt is biztosítottuk.

De valahogy mégis megállt az élet. Ha az ember viszonylag régóta csinál valamit, eljön az idő, amikor már túl sokat tud és ez leegyszerűsítésekhez vezethet, amit a  körülötte működők nem mindig értenek és így: elfogy a levegő lassan az ember körül. Ilyenkor vagy sikerül feltöltődni vagy lépni kell. Ez a hét egy gondolkodós hét volt számomra és azóta is próbálom összerakosgatni a kirakós elemeit, amelyet én magam rúgtam fel, saját döntésem alapján, hogy tisztán láthassam, hogy van-e tovább. A tacskó fajtamentésnek biztosan, ebben nem kételkedem. Abban, hogy én vagyok rá továbbra is a legalkalmasabb, hogy ezt felelősen vezessem, már inkább. Elfáradtam.

Zenész, színész és a többiek (a 15. hét)

Mozgalmas hét volt a 15, öt kutya is érkezett a gondozásunkba. Igazából, ha a kennelsorunk kapacitására lett volna bízva, sajnos nem fogadhattunk volna egyet sem, de nagyon nagy szerencsénk van, hogy egyre többen segítenek nekünk ideiglenes befogadással. Tudjátok, akár néhány hét is nagyon sokat jelenthet egy-egy kutya életében, menekülésében. 

Coolio és Snoop két hosszú szőrű törpe és standard tacskó mérethatáron mozgó fiatal-felnőtt kan kutya, akik egy tenyészetből érkeztek, mert valamilyen "hiba" miatt őket nem szerették volna ivarosan kihelyezni sehová, így a segítségünket kérték. Mind a kettőjüket sikerült ideiglenes befogadónál elhelyeznünk. Sajnos Snoop ráadásul beteg is, amikor a gondozásunkba került, még csak azt hittük, hogy valami egyszerű gyomorgyulladással állunk szemben. Sajnos ennél komplexebb és komolyabb a probléma. Snoop azóta heti rendszerességgel jár kezelésre és állatorvoshoz is, rengeteg vértesztet csináltattunk kontrollként, s folyamatosan ultrahangos kontroll alatt áll. 

A váci gyepmesteri telep elé kitettek egy aprócska fa dobozt, amely egy rendkívül idős szálkás szőrű tacskót rejtett. A dobozka fele akkora volt, mint a kutya... Marlon Brando a rohadó fogaival, az egész szervezetét maga alá temető gyulladással, amelynek gyökerét a rohadó fogakban kell keresni, az öreges szokásaival és vaksi szemével nem várhatott túl sok jóra. Amikor egy-egy ilyen reménytelen kutya bukkan fel valahol és történetesen tényleg tacskó, megfordul a fejemben, hogy míg tacskóként a fajtamentőktől kaphat segítséget, s van még néhány fajta szerencsére, ahol a fajtamentő szervezetek segítenek azokon is, akik számára nagyon kicsi az esély az új életre, cserében viszont már a befogadás pillanatában tudható, hogy gigászi állatorvosi számlát halmoz majd fel a kisöreg vizsgálata, kezelése, ellátása, de egy keveréknek ebben a státuszban nem sok esélye lenne, s ez rendkívül szomorú. Minden kutya halála szörnyű, feldolgozhatatlan, elfogadhatatlan, hogy míg mi mindent megtennénk akár egy-egy nem "saját kutya" védencünkért, addig mások szívtelenül lemondanak róluk. De ez kitérő! Szóval így érkezett meg Marlon Brando és került egy pozitív értelemben elvetemült, korábbi örökbefogadónkhoz, a tehetséges fiatal rendezőhöz, Lizához és ex-Zamó néni, Etushoz.

A várpalotai gyepmesteri telepről már korábban érkezett volna altatás elől két szálkás szőrű tacskó keverék kan, de az egyikük parvó-fertőzésben megbetegedett és így nem tudtuk őket elhozni. Ezen a héten nyílt alkalom arra, hogy mind a ketten eljöjjenek és ideiglenes befogadónál kezdjék meg az új életüket. 

Szapár volt a beteg, ő nagyon soványan jött és nehezen szedi össze magát, tulajdonképpen ez még mindig nem sikerült neki. Ideiglenes befogadói tanítják, szeretik és nagyon ragaszkodnak hozzá. Most, amikor ezt a beszámolót írom, már tudom, hogy szeretnék őt megtartani, s erre áldásomat is adtam, de előtte át kell esnie az ivartalanításon, amelyre pedig azért várunk, mert annyira sovány még mindig...

Finánc nem volt beteg, vele zökkenőmentesen indultak a dolgok, s ideiglenes befogadói szívébe ő is belopta magát, viszont ő még mindig gazdára vár.

A hétre egy műtét jutott, az aprócska, furcsa neurológiai tünetekkel küzdő Hektika esett át az ivartalanításon, de az általános állapota miatt nem tolakodnak érte a gazdijelöltek, s azóta számos vizsgálaton át is kellett esnie, beleértve az epilepszia vizsgálatokat és az MR-t is.

Egy kutyánk gazdához is költözött, a sok port kavart Mici kezdhette meg végre egy szerető otthonba  kerülhetett, s szerencsére már gyógyultan folytathatja ideiglenes befogadóinál megkezdett gazdis életét és a demodex talán soha nem is tér vissza. Mi mindenesetre ezt kívánjuk!

Minden kettő: halál, érkezés, gazdisodás, ivartalanítás (a 14. hét)

Amikor elveszítünk egy kutyát, akiért felelősséget vállaltunk, amikor egy-egy védencünk meghal, vele halunk mi is, egy kicsi rész eltávozik a szívünkből és hiába küzdünk ellene, megakasztja a kommunikációs folyamatot, hiszen rossz hírt az ember nem közöl szívesen.

Meghalt Dödölle és Kukorica. Mind a két tacskó-féle tesztelten szopornyica-fertőzésben veszítette életét, de a betegség megszokott lefolyásától teljesen más, feldolgozhatatlan módon. Az egyikük kapott ellenszérumot azonnal és intenzív kezelést, a másikukat más kezelési módszerrel próbálták gyógyítani, sikertelenül. Mind a két kutya lekaranténozott, utána kaptak oltást és az oltás után tíz nappal jelentkeztek az első tünetek. Az egész megmagyarázhatatlan, mintha mi vittük volna be az oltással magát az aktív vírust... Ez persze nem hozza vissza a két kutyát, akikre emlékezni fogunk mindig, mert rajtuk nem tudtunk segíteni. 

De nem győzzük hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy mindenki beoltassa a kutyáját, ne csak a kötelező veszettség elleni védőoltással, hanem kombinált oltással is, rendszeresen. Akkor is, ha azt gondolja, hogy az ő kutyájával nem fordulhat elő, ha azzal indokolja, hogy már felnőtten nem kapja el a betegségeket, ez hatalmas tévedés. Ha egy kutyának nincs megfelelő védettsége, akkor az életkorától függetlenül nem tud megküzdeni pld. a szopornyica fertőzéssel, az az életébe kerülhet még akkor is, ha a gazda a betegség első tüneteinek jelentkezésekor orvoshoz fordul és biztosítja az adott esetben több százezer forintra is rúgó kezelési költségeket... Az is fontos, hogy ha egy kutya elkóborol és gyepmesteri telepre kerül, ahol több, ismeretlen előéletű, hátterű és életkorú kutya is van a telep természetéből adódóan, nagyobb az esélye a fertőző betegségek előfordulásának. Ez fontos ismeret akkor is, ha valaki ilyen helyről vesz magához kutyát - számítania kell arra, hogy betegséget vihet haza a saját meglévő állatai mellé, így fokozottan figyelni kell arra, hogy csak megfelelően oltott állatok mellé vigyünk ismeretlen előéletű kutyát. 

Ezen a héten két új tacskó védenc érkezett hozzánk, az egyikük életéért sokáig küzdöttünk, egyáltalán nem volt biztos az életben maradása, annyira rossz állapotban volt. A hasába ismeretlen okból folyamatosan folyadék gyűlt és a kiskutya teljesen magába volt fordulva. A szívultrahang negatív eredményt hozott, csak a vérkép mutatott rá a vélelmezhető okra: atipikus babézia, ami annyit jelent, hogy egyetlen tünetét sem hordozta, miközben a szervezete lassan felszámolta saját magát, s ez meglátszott a máj és veseértékeken is. A szteroid kezelés hatására némi javulás mutatkozott, de Tojás előtt még nagyon hosszú út áll, hogy kimondhassuk: meggyógyult. (Tojást a székesfehérvári állatkórházban ivartalanították, mert azt hitték, hogy a hatalmas pocak előrehaladott vemhességet jelent, de ott szembesültek a hasűri folyadékkal és azonnal a fajtamentés segítségét kérték a további elhelyezésben, kezelésben.)

A másik kutya egy korábban átvett kutya lánya, a 6 hónap körüli Bugi, aki a maga genetikailag módosult 3,2 lábával élte életét mindenféle emberi behatás, nevelés nélkül. Szerencsére a kis rendetlen ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol megkezdődött a szocializálása, a lakásban élés szabályainak elsajátítása.

A műtéti listára egyetlen kutya került fel a számos tennivaló mellett, Mágus esett át a beavatkozáson és immár ivartalanítva várhatta a gazdi érkezését. Szerencsére nem sokáig kellett várakoznia... 


Kettő kutya pedig elköltözött a gondozásunkból, ami mindig nagy öröm, hiszen ez azt jelenti, hogy az átmeneti, mentési fázisból egy végleges, családi helyzetbe kerül, ahol már elmondható, hogy saját gazdája van, saját életének szabályaihoz igazodik és sikerült őt visszahelyezni egy előellenőrzött, tökéletes és támogató családi környezetbe.

Két félős kutya repült ki a héten. Az egyik a hosszú szőrű törpe tacskó szuka, Sárma, aki hosszú időn át rehabilitálódott Boginál. Az ő egyik ismerőse szeretett bele ebbe a selymes apróságba, ahol nagyon gyorsan és szépen be is illeszkedett.

A másik gazdis szinte teljese szőrtelenül érkezett hozzánk, ideiglenes befogadója, "dogos" Orsi szedte őt rendbe, néhány naponta fürdette, kezelte, szeretgette és csodát tett. Bár Zsara soha nem lesz tökéletesen stabil kutya, de az elmaradt alapokat azért igyekezett pótolni és új otthonában szépen fog működni.