Gerinctörött Malvin - újra, de most már tényleg a lét a tét!

Már nem tudok mit kitalálni Malvinnak, pedig el kellene hozni őt a kórházból. Ha nem tudjuk elhozni, az azt jelenti, hogy a mi lehetőségeink eddig tartottak, kennelbe nem mehet, el kell engednünk őt, pedig még talán-talán lehetne esély... Segítsetek, legyetek szívesek!
Az alábbi felajánlással élek vagy így keresnék neki nagyon-nagyon elkötelezett ideiglenes befogadót úgy, hogy a kutyát probléma esetén sem fogom tudni egyik napról a másikra más módon elhelyezni...

Szóval Malvin gerinctörött, combcsont fejezett, amúgy is sérült, közepes termetű,10 kg feletti szuka kutya. Emberekkel barátságos, más kutyákkal értelemszerűen nem ismert a viszonya. 2-3 év körüli. Nincs ivartalanítva, chipet, oltást, féreghajtót a kórház elhagyásakor kap, vagyis egész pontosan csak veszettség oltást, mert jelenleg antibiotikumot szed a súlyos fertőzésére, amit sikerült összeszednie.

Járni képes, de nem lépcsőzhet, nem ugrálhat, a farkát nem tudja csóválni, az a rész tökéletesen érzéketlen.

A vizeletét- és székletét nem akaratlagosan üríti ez az alábbiakat jelenti:
- a vizeletét mechanikusan nyomni kell, a technika megtanulható, de naponta 4-6-8x kell intézni, a vízfelvétel és egyéb tényezők függvényében (mi egy éve csináljuk ezt Eszkinél, de ő kan, részben kicsit eltér a technika, de a hólyag ugyanott van)
- a széklete "járás közben" kipotyog, amikor elér a bél utolsó szakaszához, emiatt kritikus, hogy ne legyen hasmenése, illetve ezzel az adottsággal együtt kell tudni sajnos élni.
Javulás természetesen várható, de nem garantált.
Amire szüksége lenne Malvinnal - egy elkötelezett kertes házas ideiglenes befogadó, akinek van olyan területe a lakásban, ahová Malvin ezekkel az ismert korlátaival bemehet, ahol lehet fertőtleníteni, összetakarítani. A befogadónak meg kell tanulnia a hólyagürítési technikát, vállalnia kell a gyógyszerezést és adott esetben az állatorvosi kontrollra való eljutásban is segítenie kell, de ezt meg tudjuk oldani.

Amit én most hosszas töprengés, kalkulálás alapján fel tudok ajánlani az ideiglenes befogadó számára:
- napi 800 Ft térítés (panziódíj, fájdalomdíj, akármi)
- táp + konzerv
- a szükséges gyógyszerek
- kutyasampon + törölköző (a rendszeres lemosáshoz)
- a hólyagürítéshez pelenka + bébi popsitörlőkendő a tisztításhoz

Ha tudtok valakit, aki ezekkel a peremfeltételekkel, amelyek lényegesen kedvezőbbek, mint ami az ideiglenes befogadók számára rendelkezésre szokott állni, tudná vállalni, legyetek szívesek, jelentkezzetek. Talán így sikerül számára otthont találni átmenetileg, aztán megkezdem a németországi intenzívebb hirdetését.

Jelentkezni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet.

LICIT - kézzel készült, gyönyörű tacskós dolgokért! (Szabó Veronika felajánlása)

Nehéz idők járnak felénk, a költségeink magasabbak a bevételeinknél, ez pedig a közgazdászok szerint soha nem jelent jót. Két hatás is érvényesül egyszerre, amivel meg kell küzdenünk: az embereknek kevesebb a jótékonykodásra fordítható pénze, míg az ismertségünk növekedésével a bejelentések száma is növekszik, illetve több olyan kutya volt és van a gondozásunkban, akiknél nagyobb állatorvosi számlával kalkulálhatunk.

Továbbra is gyűjtjük az elárverezhető új vagy jó állapotú használt tárgyakat, illetve jelenleg is fut egy antikvár könyves vásárunk, amely az elkövetkezendő időszakban tovább bővül újabb kötetekkel, illetve kaptunk egy egyedi pólót is.

Ami viszont még 2011. április 29.12 óráig elérhető azok nem mások, mint Szabó Veronika támogatónk által felajánlott egyedi készítésű tárgyak:

3 db tacskók számára tökéletes kutyaágy, tacskó motívummal

2 db kisméretű viaszosvászon esőkabát törpetacskó méretben

1 db csíkos kabátka a hűvösebb tavaszi napokra törpetacskó méretben

2 db halálfejes kendő kisebb kutyára való

1 db tavaszi, csíkos kendő kisebb kutyára való

A felajánlott csodálatos dolgokat az kapja, aki a legmagasabb adományra tesz ígéretet. Ahol több is van egy típusú dologból, ott értelemszerűen az első kettő vagy három legnagyobb adományt ajánló juthat hozzá ezekhez a tényleg különleges dolgokhoz.

A licit a Facebookon indult, de itt folytatódik, így áthozom ide is, hogy mire ki és mennyi adománnyal licitált.

A 3 db kutyaágyra érkezett ajánlatok:
Egry Dóra - 3.000 Ft
Kalmár Ágnes - 4.000 Ft

A 2 db viaszosvászon esőkabát egyikére:
Erdősiné Szöllősi Éva - 3.000 Ft

A 2 db halálfejes kis méretű kendőre:
Kedves Robi - 2.000 Ft
Németh Réka - 2.000 Ft

A többi adomány licitet a blogbejegyzéshez hozzászólásként várjuk!

Szabó Veronikának pedig szeretném itt is megköszönni, hogy gondolt ránk, hogy időt áldozott arra, hogy ezeket a szépségeket megvarrja nekünk, s hogy ezzel is a tacskó fajtamentést támogatja!

Örökbefogadó napon jártunk

A Német Juhász Fajtamentő Alapítvány szervezésében idén is megrendezésre került a már hagyományosnak tekinthető "Hangár utcai" örökbefogadó nap a Happy Dog Kutyaiskola területén. Összesen 15 szervezet, közel 150 kutyájával ismerkedhettek meg az érdeklődők, illetve köthettek akár életre szóló barátságot, választhattak maguknak társat.

Először is szeretném megköszönni Roxyéknak, a német juhászosoknak, hogy idén sem maradtunk ki a meghívottak listájából, hiszen nagy lehetőség ez számunkra, hogy élőben is bemutassuk védenceink egy részét, hogy találkozhassunk más szervezetekkel, hogy személyesen is beszélhessünk támogatóinkkal, segítőinkkel, szimpatizánsainkkal.

Természetesen köszönet illet mindenkit, aki a jelenlétünkhöz hozzájárult plakáttervezéssel, nyomtatással, szállítással, koordinálással, kutyapesztrálással, felügyelettel, látogatással vagy bármivel. KÖSZÖNJÜK!

A Futrinka Egyesület mind a négy tevékenységi csoportja képviseltette magát, összesen tíz kutyánk vett részt a nagy napon:
- a magyar vizsla fajtamentéstől Dobos, Sudár és Torony,
- az esélyteleneket mentő alap tevékenységi csoporttól Inez, Zoé, Zsálya, Gahan,
- a német dog fajtamentéstől Martin Lee,
- a tacskó fajtamentéstől pedig Csacska és Gauss.


Én sajnos nem tudtam személyesen jelen lenni, így megkértem önkénteseinket, hogy írjanak nekem, nekünk a tapasztalataikról.

Edit (dinaperon) beszámolója - ő egyben Csacska ideiglenes befogadója is.

Kalandosan kezdődött a nap, bonyodalmakkal. A kettő kutya helyett háromat kellett szállítmányoznunk. Csacska és Gauss mellett boxban még Torony vizzslát is lerámoltuk a Suzukiba.

Torony nem jól viselte a boxban utazás, folyton sírt, nyüszített. Cscacska ült mellette a hátsó ülésen, szép nyugisan végigszunyokálva az utat. Gauss pedig elől, az én ölembwe utazott. Néma nyugodtan ült, alkalmanként kikémlelt az ablakon, hogy milyen autó suhan el mellettünk az autópályán, és párszor próbált a hátsó ülés felé tempózni, amikor meghallotta, hogy Torony kaparja a boxot és nyüszít.
Szerencsésen megérkeztünk az örökbefogadó nap helyszínére. Én kicsit elpityeredtem, néha nem bírom az izgalmakat és ez a három kutyás utazás nem volt cseppet sem izgalmaktól mentes.

De mindenki éppségben kiszállt az autóból. Tornyot és Gausst ráhagyományoztuk a felvigyázó embereikre, és neki indultunk Csacskával egy tisztelet kört tenni a kutyaiskola szép zöld gyepén. Nem volt tikkasztó hőség, de Csacska egy kor utn úgy gondolta, hogy ő két tuja között a hűvösbe megpihen. Tündi próbált róla fotót készíteni, de Csacsa nem egy könnyen áll kötélnek, ha a megörökítéséről van szó. Végig nagyon szépen viselkedett egy "hangos szó" sem hagyta el a száját, csak néha kicsit megrettent és a lábam mögé húzodott, amikor egy - egy nagyobb méretű fiú kutya szagmintát szeretett volna venni róla.

A nap végére azért Toronnyal összehaverkodott. A szálkás szőrű nagyfiú minden séta kör után hűségesen visszatért hozzá.

A nap nagy pozitívuma, hogy egy kedves, fiatal pár odajött hozzá, hogy megsimogassák. Szóba elegyedtünk velük. Mondták, hogy már a Futrinka Egyesület honlapján is nézegették Csacskát, és nekik nagyon megtetszett. minden kérdésükre készségesen válaszoltam, minden jó és akár rossz dolgot is megemlítve a kislányról. De Csacskának szerencsére nem igen van rossz tulajdonsága, Ő egy nagyon jó kutya, ezért sem értem, hogy eddig még miért nem érdeklődött iránta senki. Talán pont ezért, hogy az örökbefogadó napon találjon rá arra a kedves párra, akik őt nagyon szeretnék örökbefogadni. A nap folyamán töbször is visszajöttek megsimogatni, megszerettgetni, és átadtam nekik egy próba sétakörre, és büszkén vezették végig a harsány zöld fűszönyegen. Nagyon édes volt a kutyus, az egy -két séta kör után nem volt hajlandó többet sétálni, úgy volt vele, hogy ő már megszerezte magának két ember szivét, teljesítette a feladatot. Leheveredett a hűvösbe, és várta a "rajongói" simogatásokat.

Nagyon megérdemelné, hogy örökbefogadják, és szeretetbe élhessen a hátralévő életében, hiszen fiatal kora ellenére már sok minden szörnyűséget megélt, és mégis annyi szeretettel és bizalommal viseltetik az emberek iránt.
Már csak egy hatalmas nagy feladat áll Csacska előtt, egy macskateszt. Sajnos még nem tudjuk, hogy hogyan jön ki a macskákkal. A fiatal pár akik szeretnék örökbefogadni, már két cicus gazdija, és nagyon szeretnék, ha Csacska megbarátkozna velük. Nagyon kell a drukk, hogy Csacska sikerrel vegye ezt az akadályt, és némi nemű terrier vérmérsékletetét takarékra tudja állítani, és tudjon együtt élni harmóniában a két cicussal és két fiatallal, akik tudom, hogy annyira szeretnék, mint amennyire mi szeretjük, az ideiglenes befogadói.


Ha sikerül, és Csacska megbarátkozik a macskákkal, nehéz szívvel fogjuk elengedni, és tudom magamról, hogy pityeregni is fogok, ha elmegy, de tudom, hogy mi voltunk (vagyunk) számára a híd, a régi hányadtatott élete és az eljövendő családban töltött boldog évei között.
 
Rindt Renáta és Rita is összefoglalták a napot az ő szemszögükből:
 

Önkéntesek voltunk. Megtiszteltetés és egyben büszkeség is nekünk. Mint ideiglenes befogadók, már részesei lehetünk egy éve a Futrinkának és a tacskóknak. Erre komoly és megbízható tanúink is vannak: Gauss, PicÚr, Töpszli, Parittya, Kizilaga, Fáni, Hella és Héli személyében. Megtanítottak bennünket erre a nemes feladatra és remélem folyamatosan tanulhatunk még a többi ideiglenestől is. És persze tanulunk a két állandótól, az exfutrinkás Porcicától és Bizsunktól.

Tehát önkéntesek voltunk a Németjuhász fajtamentés által szervezett örökbefogadó napon. Egy ilyen eseményen több állatvédő és mentő szervezet képviselteti magát tagjaival és kutyáival. A Futrinkát vizslák, tacskók, dogok és az egyesület alapos kutyái képviselték. Reménykedtünk, hogy minél több kutya talál gazdára.
Természetesen nem csak egy egyszerű sétálgatásból áll egy ilyen délután. Komoly szervező munka előzi meg és komoly munka az oda kiérkező összes önkéntesnek. Mindenkinek megvan a maga feladata, sátorállítás, szórólapozás, az érdeklődők tájékoztatása a kutyákról és az egyesületről.

Mi azt a nemes és egyben vidám feladatot kaptuk, hogy Gauss-szal sétálhattunk, mutogathattuk és megismertethettük az érdeklődőkkel. Gauss a családunk szíve-csücske. Az eddigi életét is folyamatosan nyomon követtük és most már csak bízni tudunk benne, hogy minél hamarabb révbe ér. Egy komolyabb érdeklődővel beszélgettünk, egy hölggyel és a lányával. Reméljük hamarosan megcsörren Réka telefonja!
És ahogy a fotókon láthatta már mindenki Gauss még egy híresség fejét is elcsavarta, mégpedig az egyik fellépőét, Keresztes Ildikóét. Ildikó igazi tapasztalt kutyásként kérdezett Gaussról és rengeteg fotó készült kettejük bimbózó kapcsolatáról is. Reméljük, ha Ildikó nem is fogadja örökbe, de hírét viszi ennek a vagány kisördögnek!

Összességében jól éreztük magunkat, sok embert megismerhettünk. Jó volt látni, hogy mennyi ember foglalkozik - sokszor munka és család mellett, a szabadidejét feláldozva - ezzel a nemes céllal, azt hogy mennyi közismert ember vesz részt egy ilyen rendezvény népszerűsítésében és hogy mennyi civil ember mozdul meg egy-egy ilyen alkalommal, ha nem is örökbefogadási céllal, de támogatva a különböző egyesületeket.

A 15. hét a megszokás jegyében telt

Néha olyan feleslegesnek érzem ezeket a külön heti beszámolókat, ott van a "nagy", összegyesületi beszámoló minden hétről, igaz, hogy az kevésbé terjengős, de egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem csak a saját szórakoztatásomra írom ezeket a postokat. Főleg akkor, amikor valójában semmi érdekes nem történik, amikor sablon eseményeket írok le, de közben minden sablon esemény ezer apró kis logisztikai mozdulat, amíg az időpont, a fuvaros, a kutya, az orvos, a fizetendő összeg összerendeződik, előáll. Ezeket viszont nem tudom leírni, mert néha nem is értem, hogyan szerveződnek meg a dolgok, néha úgy érzem, hogy már valami láthatatlan erő rendezgeti a szálakat, mert olyan valószerűtlen, hogy bármi is megvalósulhat, bármi sikerrel lebonyolódhat.

A 15. héten két tökéletesen szokványos dolog történt, kettő védencünk átesett az ivartalanításon, ami nálunk kötelező eljárás, enélkül nem mehet senki gazdához. Mindkettő kutya számára ez volt az utolsó "akadály", mielőtt új családjukba költözhetnének. A két műtött kutyánk Tündi, az aprócska hosszú szőrű tacskó keverék szuka és az ex-Illatos úti, félszemű, hosszú szőrű tacskó keverék kan, Grit voltak.

Hogy ne legyen olyan unalmas az élet, egy örökbeadott kutyánkkal is akadt egy kis tennivalónk. Violin lábán már az örökbeadásakor volt egy szemölcs szerű valami. Jeleztük az örökbefogadónak, hogyha az a képződmény esetleg növekedésnek indulna, a műtéti eltávolítást biztosítjuk. Az a bőrképlet pedig nőni kezdett, így a beavatkozás elkerülhetetlen volt. Szerencsére Violin fuvarját össze tudtuk kötni Tündi fuvarjával, akit ideiglenes befogadóai szállítottak - köszönet nekik ezért! Az időközben megérkezett szövettan alapján szerencsére egy jóindulatú bőrkinövésről volt szó, de fő az óvatosság.

Lőrinc bácsi "megszívta", avagy a húsvéti nyúl átka

Lőrinc bácsi nem nyúl kompatibilis. Annyira nem nyúlkompatibilis, hogy ha missziója van, akkor elfelejt emberkompatibilis is lenni. Lőrinc bácsi számára egy nyúl kivégzésével végetér az álom, az őt befogadó család sajnos nem tudja vállalni az öreg házsártost. Nem a nyúl miatt, hanem mert ha Lőrinc vadászik, akkor nincs se ember, se Isten, aki őt megfékezze, ő akár oda is kap. A családnak viszont kicsi gyermekei vannak, nem mindegy, hogy miként viselkedik a náluk állomásozó kutya. Lőrinc bácsi pedig nem viselkedett szépen, pedig türelmesek voltak, sokat áldoztak és vártak, szerették, szeretik.

Több, mint egy éve egy magánszemély mentette az ózdi sintértelepről altatás elől. Majd' egy évet egy panzió kennelébe zárva töltött, de lehet, hogy többet is. Lehet, hogy két telet is végigvacogott és szinte csak minket látott emberként, a világhoz vezető útként. Átvettük őt, mert megszerettük. Minden hibájával együtt. Kicsit élt a kennelsorunkon, tényleg csak egy keveset, mert soványsága mellett feltűnt, hogy nem nagyon tud üríteni. Gátsérv. Megoperálták. Átesett az ivartalanításon. Oltott, chipezett. Néha mogorva. De azért kedves is tud lenni. Szuka kutyákkal jól kijön, kanokkal nem. Szobatiszta.

Sürgősen új ideiglenes befogadót keres vagy méginkább gazdit. Ő azt sem bánja, ha az új otthonában vágják a centit, hogy meddig kell még kibírni vele, mert ő bár már most az ezer év felé hajlik, simán 994-et letagad belőle. Lőrinc egy életerős, egy makacs, egy lendületes, egy túlélő típusú tacskó ősökkel is rendelkező valami. Vidéki tacskó.

Ha valaki kellő elszántságot érez magában, jelentkezzen az info@futrinkautca.h e-mail címen. Merthogy ez most nem vicc, ráadásul sürgős is. Köszönjük!

Csak addig gazdás, amíg nincs költsége - a 14. hét

Termett a héten egy új kutyánk, aki balesetet szenvedett Dunaharasztiban. A sérült állat szállításában a gyömrői Szomorú Szív Alapítvány munkatársai segítettek, nekik ezúton is szeretnék köszönetet mondani. A kutyát alaposan kivizsgáltattuk, szerencsére törése nincs, de az egyik mellső lábában az izom részlegesen szakadt. Kapott fájdalomcsillapítót, illetve egy napra a rendelőben maradt megfigyelésre. A kutya hátsó lábán lévő, elhanyagolt daganat következményei már a véreredményben is megmutatkoztak, így annak eltávolítása nem lehet kérdés: amint a mellső lába meggyógyul, sort kell keríteni a beavatkozásra. S nagyjából itt kezdődött Süti körül a pezsgés, merthogy jelentkezett az eredeti gazdája (tőle tudjuk a kutya nevét), hogy szeretné visszakapni őt. Többször beszéltünk telefonon, s közben lassan-lassan kirajzolódott a megdöbbentő valóság: Süti életében nem kapott oltást, nem volt féreghajtva, s bár a gyerekek nagyon szeretik, ennyiben ki is merült eddigi élete. A daganatot a család nem kívánta megoperáltatni, de látszólag elfogadták azt az ajánlatot, hogy a tacskó fajtamentés biztosítja a műtét költségét akkor, ha hozzájárulnak, hogy a kutya egyben az ivartalanításon is átessen. Mivel oltási könyvet felmutatni nem tudtak, viszont az átadás-átvételnél az egyedi azonosító chip és a veszettség elleni védőoltás kötelező, így mindösszesen ezek költségeinek megtérítésére kértük volna a családot. Elfogadták. Aztán amikor a megbeszélésünknek megfelelően megírtam, hogy mekkora a fizetendő összeg (közel 10.000 Ft), a család többet nem jelentkezett, s elérni sem lehetett őket. Így Süti marad nálunk, szerencséjére ideiglenes befogadónál, ahol mostanra tökéletes lakáskutyává fejlődött, szobatiszta, mindenkivel nagyon kedves, gyerekek mellé is bátran ajánlható. Ugyan hét éves, de még bőven előtte az élet, így reményeink szerint nem kell sokáig várnia arra, hogy valaki beleszeressen. A lábán lévő daganat operációjára, illetve Süti ivartalanítására hamarosan sor kerül. Addig is köszönet IldiH-nak, hogy átmeneti otthont biztosítanak számára.

Sütihez képest a hét többi történése már igazán szokványosnak mondható. Panni, a hosszú lábú tacskó keverék szukánk átesett az ivartalanításon, s azt követően gazdához is költözött, akik már nagyon várták. Szilviéknek, akik amúgy magyar vizsla ideiglenes befogadók, szeretnék köszönetet mondani, hogy átmeneti otthont biztosítottak Panninak, hogy elfuvarozták az ivartalanításra, intézték az ügyeit. Hatalmas segítség volt ez nekünk! Köszönjük!

Pickle, a látássérült rövid szőrű tacskó kanunk is ivartalanítódott. Szerencsére minden jól alakult a műtét során, s bár még csak nagyon halkan merem mondani, de van egy család, aki többször meglátogatta őt: örökbefogadási szándékkal. Jaj, de jó lenne, ha sikerülne! Pickle addig is szórólapjaink, határidőnaplónk és egyéb anyagaink szerkesztési, grafikai munkáit önkéntesen végző segítőnknél, Petránál állomásozik.

A 13. hét, mégsem szerencsétlen

Néha nem a tacskók körüli tennivalók töltik ki a hetet, mi egy Egyesület vagyunk, mégha egy-egy tevékenységi csoport elsődlegesen a saját dolgát teszi is, mindig figyelünk a többiekre, segítünk, bekapcsolódunk, s közben naponta több tucat e-mailt váltunk, válaszolunk meg, ha tehetjük, felvesszük a telefont, gazdijelöltekkel egyezkedünk, kikérdezünk, leadni szándékozókkal próbálunk dűlőre jutni, időt nyerni és fejben tartani, hogy melyik védencünkkel mi van, kell-e valamit szervezni, egyeztetni. Mindezt tesszük munka mellett, mert egyikünknek sem az állatvédelem a főállása, pedig napi nyolc órákat is foglakozunk adott esetben a kutyás ügyekkel vagy személyesen a kutyáinkkal.

A 13. héten új kutya nem érkezett a fajtamentés gondozásába, nem is nagyon lett volna hova elhelyezni, annyira sokan vagyunk - összegyesületi szinten. Kettő védencünk esett át az ivartalanításon, mindkettőjüket gazda várta már, így a beavatkozás után költözhettek is.

Emi gondozását és új otthonába szállítását korábbi örökbefogadóink, Kaplony gazdiék biztosították. Szerencsére azóta is rendszeresen kapunk Emi új családjától híreket, fotókat, ez pedig mindannyiunkat boldogsággal tölt el, hiszen a sokat hányódott, félénk kis szuka végre tényleg révbe ért.

Alán is megoperálódott, tette ezt rohamléptekkel azért, hogy egy, az alap tevékenységi csoportunk gondozásában lévő német juhász keverék szuka melletti társként költözhessen egy Duna melletti településre. Alán mostanra megismerte az új helyet, de sokat segített a kezdeti jó hangulata megteremtésében, hogy finom csontokkal várták. Masnival, új társával azóta is sokat járőröznek, de ha tehetik, a gazdik közelében pihennek. Talán egyszer a magány is kevesebb hangot csal ki Alánból...