A húsvéti hétvége szombati napján, miközben a csapat nagyobbik része a budapesti örökbefogadó napon menedzselte a kutyáinkat, mi az egyik saját kutyánkkal és egy tárnoki ebzettel felkerekedtünk, hogy részt vegyünk a szám szerint negyedik, hivatalos teljesítménytúrán, amelyet az tesz különlegessé, hogy ez egy szervezetten kutyás teljesítménytúra, így a kétlábúak mellett a négylábú védencek is bizton számíthatnak a kellemes gyaloglás mellett a számukra biztosított ivóvízre az állomásokon és némi energiapótló jutalomfalatra is.
Most már egyre többen vagyunk a "rendszeres túrázók" között, s bár mulatságos, hogy a gazdik nevét nem tudjuk, de a kutyákét biztosan mondjuk, amint felbukkan valamelyikük. Hogy mi a titka? Hogy csodálatos helyen rendezik - Kislőd mindig az indulóállomás és évről évre egyre több kislődi csatlakozik a saját kutyájával vagy akár kutya nélkül, hogy legyalogolja a közel 15 km-es távot, ami a helyiek érdeklődését, elkötelezettségét is bizonyítja, enélkül pedig nem működhet egyetlen rendezvény sem - az nem kérdés, az út pedig csodálatos helyeken vezet. Páratlan években az úrkúti oldalon vezet az út, páros években a lankásabb csurgókúti oldalon lehet barangolni - itt bőven van lehetőség a kutyáknak a pancsolásra is, úgyhogy a vízimádó kutyák gazdái már most jegyezzék elő maguknak ezt a kirándulást.
Úgy volt, hogy Eszkuláp és Pikszis is jönnek velünk, mint két ex-futrinkás ex-tacskó mentvény, de Eszki kocsival nem bírta volna sajnos a hirtelen jött nagy meleget, s Pikszis izületei sem alkalmasak már nagyobb távok megtételére, igaz, hogy soha nem is volt egyetlen izülete sem rendben. Így maradt az ex-futrinkás, ámde nem tacskós Tipegünk, illetve választottunk mellé a tárnoki kennelsorról egy látens tacskót, aki nem a tacskó fajtamentés gondozásában van, hanem bár senki nem gondolná, de magyar vizsla. (Annyit kell tudni ehhez, hogy az Egyesületen belül a négy tevékenységi csoport védencei "elkülönülnek", természetesen mindegyikért felelősséget vállalunk, gondozzuk, ellátjuk őket, de döntéshozatalilag és elszámolásilag az érintett csoport a felelős. Airát pedig a magyar vizsla fajtamentés külföldi partnere választotta ki szimpátia alapon az Illatos úton tett látogatás alkalmával, így szabadulhatott. Tacskó azért biztosan van benne.) Számára fontos volt ez a kirándulás, hiszen így többet tudhattunk meg róla, mint a kennelsoron. Kiderült, hogy tökéletesen megbízható, hogy nagyon figyelmes, hogy egy bújós, barátságos, nagyon szerethető és aktív kutya, aki mindenkivel és mindennel kompatiblis, s aki bár túl sokat nem tapasztalhatott korábbi életében, de a kezdeti ijedelmet mindig felülírja a kiváncsiság és alig telik el pár perc, bármilyen környezetben magabiztosan mozog.
 |
| Összefutottunk egy ex-futrinkás tacskóval, Zuzuval is. |
A túra végén a már szintén szokásosnak mondható pizzázás következett a helyi pizzériában, majd hazaautóztunk, közben pedig igyekeztem kideríteni, hogy mi történt az örökbefogadó napon... Nagyon-nagyon nehéz volt Airát egy ilyen intenzív nap után visszatenni a kennelbe, úgyhogy őszintén remélem és kívánom, hogy már ne kelljen sokat várnia, s elutazhasson.
A kutyás teljesítménytúrát az ajkai természetjárók szervezték, az ötletgazda az édesanyám, aki felülmúlhatatlan és lendületes még így, hatvanon túl is. Büszke vagyok rá. Nagyon.
