Urna - te kitennéd?

A Futrinka Egyesület elsődlegesen magánszemélyek adományaiból végzi mentési tevékenységét (tacskó, magyar vizsla, német dog fajtamentés és esélytelen egyéb kutyák mentése). Nem titok, amióta jogosultak vagyunk rá, az adó 1%-os bevétel határozza meg leginkább a munkát. A tavaly kapott összeg már régen elfogyott, a mentésre váró kutyák pedig csak jönnek és jönnek, a következő adó 1% pénz pedig nem érkezik meg október vége - november közepénél előbb. Addig valahogy túl kell élnünk, fizetnünk kell a működésünkhöz kapcsolódó fix költségeinket (tárnoki kennelsor bérleti díja, alkalmazott munkabére, közüzemi számlák, bankszámla fenntartás költségei stb.), illetve vannak egyéb, a mentett kutya szám által és a védenceink körüli általános tennivalókkal összefüggő költségeink is (állategészségügyi ellását - oltások, chipezés, ivartalanítás, egyéb beavatkozás, gyógyszerek, állateledel, féreghajtó, bolha elleni cseppek, nyakörvek, szállítási költségek stb.).

Mindent megpróbálunk, hogy életben maradjunk, a kötelezően fizetendő tételeket minden hónapban igyekszünk előteremteni, de egyre nehezebben megy, és kérni sem lehet örökké, hiszen tudjuk: akik megtehetik, így is segítenek, így is adnak.

Néhány helyen már sikerült adománygyűjtő urnát kihelyeznünk, s mivel még van olyan, ami "befogadó helyre" vár, így ismét hozzátok fordulunk. Ha olyan helyen dolgoztok, ahol többen megfordulnak, s esetlegesen vásárolnak vagy egyéb szolgátatást vesznek igénybe, ahol lehet számítani a visszajáró apróra vagy kisebb-nagyobb összegre, s van rá lehetőség, hogy a Futrinka Egyesület kis méretű, pultra tehető, zárható adománygyűjtő urnája kikerülhessen, kérünk titeket, vegyétek fel velünk a kapcsolatot. Ez egy olyan lehetőség, amellyel szeretnénk élni, hiszen tényleg minden forint számít!

Eddig az alábbi helyeken találkozhattok a Futrinka Egyesület adománygyűjtő urnáival:

Árnyas Étterem, Budapest, XII. kerület

Catwalk Fashion, Budapest

Francia Kutyakozmetika, Budapest, XIV. kerület

Naga Ékszer

Tele5 Taxi

VitaHelp Vitál Központ, Budapest, XII. kerület

Ha te is tudsz olyan helyet, ahová esetleg kikerülhetne, kérjük, gondolj ránk. Egyeztetni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet az urna kihelyezéssel kapcsolatban. Köszönjük!

Eszkuláp, a menő - most már pólón is!

Eszkuláp egyfajta ikon. Nem azért, mert az én kutyám (szegény Pikszisből és Tipegből, akik szintén az enyémek soha nem válna akkora ebceleb, mint Eszkiből), hanem mert sok minden benne van az ő kicsi lényében, ami a fajtamentést jellemzi. Ő a tacskómentés metafórája. Ha ránézek, eszembe jut, hogy mekkora felelősség ez az egész, s hogy a következőt, aki hasonló lesz, mint ő, nem fogom tudni elhelyezni, mert nálam már teltház van, de akkor mit teszek...? Eszkuláp az élő példa, hogy nincs lehetetlen, hogy amíg egy állat küzd az életéért, mi emberek nem mondhatjuk azt, hogy "az életminőségére való tekintettel" megszabadulunk tőle. Ők sem szeretnek szenvedni, mint ahogy mi sem, de nem feltétlenül élnek meg mindent szenvedésként, amit mi, emberek már annak ítélünk. Persze tudni kell, hogy hol van az a pont, amikor vége, amikor nincs tovább, nem lehet küzdeni mindennel szemben. S a legnehezebb, hogy ha el is veszítünk egy-egy védencet, fel tudjunk állni, mert még számtalan tacskó számítana a segítségünkre, akiknek nélkülünk nem lenne lehetősége arra, hogy éljen, túléljen. Úgy kell felállni, hogy tanuljunk a kudarcainkból, emlékezzünk azokra, akik már nincsenek velünk, de tudjunk örülni az új napnak és lássunk minden védencünket egyedinek és megismételhetetlennek. Ezt jelenti nekem Eszkuláp, és akárhányszor ránézek, tudom: nélküle sokkal kevesebb lennék, de nem csak én, hanem sokan. Eszkuláp hivatalosan nem él. Sokan lemondtak már róla. De ő még soha nem mondott le magáról, így itt van velünk. A lapockájától hátrafelé béna. A két mellső lábán közlekedik, fóka mozgással, a sétákat speciális kerekesszékkel oldjuk meg, amit a támogatóink, segítőink tettek lehetővé, elérhetővé számára. A vizeletét mechanikusan ürítjük, a széklete nem akaratlagos. Havonta-kéthavonta vérvétel, ultrahang, vizeletvizsgálat - ezt már mint gazdák, mi intézzük, ez már nem fajtamentéses "gond", hiszen örökbefogadtuk őt. Vagyis ő fogadott minket örökbe. Társául.

Eszkuláp egy ikon. Olyanok is ismerik, akik amúgy nem is tacskósok. A története sokakhoz eljutott, a videója nem csak Magyarországot, de több országot bejárt. Megismerik az utcán és a nevén szólítják. Nem lehet vele lefutni "játszós ruhában", mert mindig fotózzák, észreveszik.

Most pedig eljött a pillanat, hogy vele köszönhetjük meg az adományokat, amelyekből működünk. A támogatók pénzbeli hozzájárulása elengedhetetlen ahhoz, hogy menteni tudjunk. Nincs állami támogatás, az adó 1%-os bevétel sajnos - bár jelentős részét fedezi a költségeinknek - nem elég, hiszen rengeteg a mentendő kutya. Rengeteg.

Elkészült a póló. Eszkuláp van rajta, az ő életszemléletének megfelelő mottóval, melyet a Beatles-től vettünk kölcsön. Korlátozott mennyiségben elérhető, az első 100 adományozó, aki legalább 3.000 Ft-tal támogatja  a fajtamentést, részesül belőle. XL, L, M és S méretben készült, ha valaki postán szeretné megkapni, kérjük, hogy számoljon az adományához 420 Ft postaköltséget, de személyesen is átvehető Budapesten az V. kerületben vagy az esti órákban a XI. kerületben. Az átvétel módjáról a licitfutrinka@gmail.com e-mail címen lehet egyeztetni.

Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számlájára várjuk, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni: ADOMÁNY TACSKÓ ESZKIS PÓLÓ.

Köszönjük, hogy ajándékozhatunk, mert az azt jelenti, hogy van miből működnünk is. Jó, hogy vagytok nekünk, körülöttünk. Köszönjük, köszönjük!

A dizájn Vitéz Petra munkája, akinek ezúton is köszönjük!

Amerre nézek, szálkást látok (a 28. hét)

Vannak olyan időszakok, amikor egy-egy szőrtípus kerül többségbe a fajtamentésen belül. Az elmúlt időszak döntően a rövid szőrű tacskókról szólt, de most elértünk a fordulópontra és egy kis szálkás lendületet vettünk. A 28. héten egy kivétellel a szálkások körül forgott a nagy tacskó univerzumunk, amit én személy szerint nem is bánok, hiszen - bár rövid szőrű tacskók mellett nőttem fel - nem kicsit vagyok elfogult a szálkás szőrűekkel...

Lett egy új kutyánk, akit Rattannak neveztünk el. Számára is szeretnénk mielőbb megtalálni az új, végleges otthont, mert valami szerencsétlenség folytán elkerült eredeti családjától, s egy magát állatvédőnek mondó, de a többszázra duzzadt létszámú állományt fenntartani, ellátni nem tudó személy telepére került. A Noé Állatotthon önkéntesei vették észre, s azonnal hívtak, hogy tudunk-e segíteni. Természetesen ilyen esetben tudunk, nem is nagyon mondhatna mást az ember. Rattan tíz év körüli, elhanyagolt, túlsúlyos, sérves, gyulladt szemű, csupa bolha szálkás szőrű tacskó szukaként érkezett, s egy nap alatt lett belőle egy frissen kozmetikázott, fürdetett, parazitamentesített, szemkezelt tündér, aki a nap 24 órájában képes csóválni. Szobatiszta, barátságos, ragaszkodó és most nagyon-nagyon hálás. Tudja ő, hogy megmentettük, s ez jó dolog. (Csak nagyon szomorú belegondolni, hogy azok, akik hátramaradtak, azok, akik nem tartoznak egyetlen szervezett fajtamentéssel rendekező fajtához sem, mert keverékek, azokkal mi lesz.)

A szálkás hétbe kakukktojásként érkezett a hosszú szőrű törpe tacskó kan, Omar. Őt is sikerült ideiglenes befogadónál elhelyeznünk, ahol most ismerkedik a lakásban élés rejtelmeivel, illetve a nagyvárosi környezettel. Egyelőre jól veszi az akadályokat, de ha valamitől megijed, egész egyszerűen lefagy, lemerevedik.

Pörge tacskó mentős karrierje nem tartott sokáig. A hat éves szálkás szőrű kaninchen szuka megérkezett és mindent vitt. Már a rendelőben mindenkit elvarázsolt az aprócska, de kiegyensúlyozott, kiváncsi kiskutya. Jókat mosolyogtam, amikor valaki megkérdezte, hogy ő kölyök-e. A kaninchen tacskókat még nem nagyon ismerik az emberek, pedig karakán kis lények, igazán nagyon szerethetőek.

Pörge hat éves, de senki meg nem mondaná róla. Sejtettem, hogy rá nagyobb lesz az érdeklődés, de ideiglenes befogadója, Csipet-Csapat megkönnyítette a dolgomat, mert gyakorlatilag alig néhány nap alatt "elvérzett". Pörge marad. Gratulálunk az új falkataghoz és hosszú, boldog közös életet kívánunk! (Na, és persze mindent köszönünk.)
A 28. héten többen is átestek az ivartalanításon. Azt tudnotok kell, hogy a ti támogatásotok nélkül nem nagyon tudnánk már új kutyákat befogadni, mert egy kutya mentése nem csak annyiból áll, hogy elhozzuk és tároljuk, már az első időszakban is rengeteget kell rá áldoznunk akkor is, ha amúgy teljesen egészséges: veszettség és kombinált oltás, egyedi azonosító chip, féreghajtó, bolhairtó, ivartalanítás... Több állatorvossal vagyunk kapcsolatban, s mindig igyekszünk megtalálni az optimális megoldást a beavatkozásra, figyelembe véve a kutya adottságait, az elhelyezkedést, a nyitvatartási időt, s hogy hétköznapi vagy inkább hétvégi műtét lenne a preferált. Kedvezményt mindenhol kapunk, de még így is eltérőek a szolgáltatási árak, illetve csak egy helyen tudnak számunkra hitelezni, a többi orvosnál azonnal fizetnünk kell. Erre pedig nem lenne lehetőségünk a támogatásotok, kisebb-nagyobb adományaitok nélkül. Szeretném megköszönni, hogy segítetek, hogy hozzájárultok állatvédelmi tevékenységünkhöz, nélkületek nem menne. Nekünk 200 Ft is segítség.

Ezen a héten mindenkinek ki is egyenlítettük a számláját, aki átesett az ivartalanítási beavatkozáson. Így az már tartozásként nem halmozódik fel, ez pedig megnyugtató érzés.

Hosszú idő után végre sort kerítettünk bonyhádi Bora ivartalanítására, aki gyakorlatilag már eddig is gazdás kutya volt, de a műtét után legalizálódhat P1-Lotti falkájának tagjaként, Reznor nagy örömére.

Szintén régóta halogattuk a műtétet, félősségére való hivatkozással Abakannál, a szálkás szőrű törpe tacskónál, de most már nem kerülhetette el a végzetét. Üröm az örömben, hogy a rendelőben sikerült megkapnia egyik menekülési kísérlete közben az asszisztens kezét. Szerencsére nem komoly a seb. Ezúton is jobbulást kívánunk Móninak!

Abakan régóta "van gazdijelöltje" státuszban van, sok mindentől függ az, hogy ő véglegesedhet vagy sem, ezt most már igyekszünk rövidre zárni. Maga a kutya sem annyira egyszerű eset, mert félénk és alulszocializált, de domináns. Kezdő kutyás kezébe biztosan nem való. A mostani helyén imádják, ő is nagyon jól beilleszkedett az ottani kutyák közé, de le kell ülnünk átrágni, hogy az ő szempontjából mi lenne a célravezető. Én reménykedem, hogy maradhat. Mert ő már oda tartozik. De a döntés csak részben az enyém.

Hadnagy még nincs régóta nálunk, de számára is eljött az idő, hogy elveszítse koronaékszereit, különösen mivel a kytice által készített gazdikereső videó nagy sikert aratott, s többen is szeretnének megismerkedni őuraságával. Most már semmi nem állhatja útját egy szerencsés gazdisodásnak. Szeretném megköszönni itt is és ezen a módon is Hadnagy ideiglenes befogadóinak a segítséget!

Krampusz, a szálkás szőrű tacskó szuka nem sokat időzött a gondozásunkban, ezen a héten már új otthonában hajtotta álomra fejét. Van saját kanapéja, s elkezdődött egy boldog élet számára is. Boginak köszönjük, hogy segített Krampusz fuvarjában!

A félelem kiszolgáltatottá teszi a gyerekeket!

Pikszis és Tipeg, mint a félelem tárgyai?

Tegnap este történt, amikor két kutyámmal, Pikszissel, a szálkás szőrű tacskó keverék és Tipeggel, a pincser-csivava-valami keverék szukával a nagy esti körünket róttuk.

A park mellett haladtunk el, amikor egy tündéri kislány odaszaladt a kutyáimhoz. Az anyukája szólt neki, hogy lassan közelítse meg a kutyákat, és hogy ne felejtse el megkérdezni, hogy megsimogathatja-e őket. Természetesen igen volt a válaszom, hiszen a kutyáim, bár nem egyszerű esetek, a gyerekeket feltétel nélkül imádják, Tipeg, akit ismeretlen felnőtt nem simogathat meg, majdnem szétesik, úgy csóvál minden apróságnak. A kislány pár perc múlva már a földön térdelt és a kutyáimat simogatta.

Elbúcsúztunk és mentünk tovább. Néhány háztömbbel arrébb, amint feltűntünk a ház sarkán, két 5-7 év körüli gyermek a kapualjba ugrott, a nagymama védelme mögé. Nagypapa a kocsiból szedte ki éppen a strandolásból hazatérő cuccokat. Pikszis és Tipeg pórázon voltak, addigra már kellően fáradtak is, szépen elhaladtunk, de köszöntem a kis csapatnak. Látszott, hogy a gyerekek félnek, így nem engedtem oda a kutyáimat, csak megkérdeztem, hogy esetleg akarnak-e nekik köszönni. A nagymama elmondta, hogy a fiúgyermeket valószínűleg trauma érte, mert ő az, aki fél a kutyáktól, a lánygyermek meg őt utánozza. Közben megérkezett a nagypapa, aki ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ő aztán nem simogatná meg a kutyáimat, mert elég, ha csak egyszer harapnak, és jobb lenne, ha én is elgondolkodnék. Elköszöntem, de a séta alatt végig ez járt a fejemben.

Fagyal gyerekek gyűrűjében -
számukra ez természetes

Nem kell mindenkinek szeretnie az állatokat, nem vagyunk egyformák. Eltérően gondolkodhatunk arról is, hogy ki mennyire enged magához közel egy állatot, vannak, akiknek még az emberek számára sem nagyon vannak érzelmeik, nem hogy egy egyszerű kutya iránt. Ezt nem tisztem megítélni, viszont azt elkeserítőnek tartom, hogy egy-egy felnőtt a saját önző hozzáállása miatt félelemben tartja gyermekét, unokáját. A gyerekek még nem tudják olyan jól feldolgozni ezeket a dolgokat, szoronganak és kiszolgáltatottá válnak kortársaiknak, akik jó esetben csak gunyoros mondókáik tárgyává teszik, rossz esetben a félelem tárgyával kötelezően és sokkolóan találkoztatják a rettegőt. Más világban élünk, ezt figyelembe kell venni, de van, ami nem változik: mi felelünk azért, hogy gyermekeinknek ne kelljen félnie, mi vagyunk hivatottak arra, hogy megtanítsuk őket feldolgozni, megérteni a félelmeiket, hiszen sokszor elég a tudás, az odafigyelés, hogy élhetőbb legyen számukra a lét. Amikor az amúgy 5-8 kg-os, pórázon sétáló kutyáim látványa a falhoz présel egy gyermeket, elszorul a szívem. Ne szeressék, ne babusgassák őket, de merjenek elmenni egy kutya mellett. Vagy ha már ez is nagy dolog, akkor merjék kikerülni.

A nagypapát ezúton is üdvözlöm. Az ő viselkedése számomra is nehezen feldolgozható élmény maradt, pedig csak futó pillanatok jutottak belőle számomra.

Az uborkaszezon történései (a 27. hét)

Azt hinné az ember, hogy a nyár közepén mindenki nyaral, a levegő is áll, a kutyát sem érdeklik a kutyák. S nem is tévednének sokat, mert ez a jellemző a nyárra, ilyenkor leadni akarnak inkább az emberek, hiszen sokan - döbbenet, de igaz - a nyaralás előtt jönnek rá, hogy nincs hová tenni a kutyát, a kutyapanzió drága...

Nálunk mégis viszonylag pörgős volt a 27. hét, történtek csodák, s sajnos szomorú hírt is meg kellett veletek osztanunk. Ez utóbbival kezdem a beszámolót, mert mindannyiunkat megrázott: egy korábbi védencünk, a paksi menhelyről mentett Racsni kutya itt hagyott bennünket. Nem érhette meg örökbefogadásának második évfordulóját, pedig nem volt idős kutya. Valami mégis elromlott benne, s bár a gazdái mindent megtettek, Racsni feladta a küzdelmet. Ahogy az életben is barátságos, senkinek terhére lenni nem akaró kutya volt, a halálát is úgy rendezte, hogy ne kelljen senkinek döntést hoznia felette: megállt a szíve. Rettentően sajnáljuk, hogy számára csak ennyi adatott, feldolgozhatatlan a halála, hiszen nem volt idős. Búcsúzunk, de még egy jó ideig úgy fogunk rá gondolni, mint aki él, s gazdáival a Velencei-tó mellett tölti a nyarat. Pedig már máshol pihen.

http://tacskosos.blogspot.com/2011/07/racsni-orokre-elbucsuzott.html

A héten egy új kutyával gyarapodott védenceink csapata. Tufát, a 3-4 év körüli szálkás szőrű tacskó kant a Balaton mellett találták. Egyelőre az eredeti gazdáját keressük, de egyedi azonosító chippel vagy bármilyen, az azonosítására alkalmas jelöléssel nem rendelkezett, így elég nehéz felkutatni az eredetit, különösen ha ő sem keresi a kutyát, mert abban reménykedik, hogy az majd magától visszamegy. Hát, Tufa nem fog, mert nálunk van, egész pontosan egy XII. kerületi ideiglenes befogadó családunknál, ahol kiderült, hogy szobatiszta,nem rongál a lakásban, emberekkel rendkívül barátságos, más kutyákkal is jól kijön. Kapott veszettség elleni oltást, illetve féreghajtottuk, valamint átesett egy kozmetikán is. Oltási programját folytatjuk, illetve ha nem kerül elő az eredeti gazda, akkor hamarosan Tufa átesik az ivartalanításon is, hogy új otthont kereshessünk számára.

Kumisz, a talált rövid szőrű tacskó kanunk, aki szintén álomkutya, ideiglenes befogadóját végleges családra cserélte, akik annak ismeretében vállalták őt, hogy a hátsó testtáj gyengébb egy gerinc-oki probléma miatt. Kertes házban benti kutya lett, két másik kutya mellett, akik közül az egyiket tizensok évvel ezelőtt még kölyökként vették magukhoz az Illatos útról. A család két gyermeke kitörő örömmel fogadta az új jövevényt, Kumisz pedig egyből vitte nekik a labdáját, hogy dobálják. Reméljük, hogy még sok boldog, egészséges év vár Kumiszra új családja körében. Zsúéknak köszönet azért, hogy átmenetileg gondoskodtak erről a kis csodáról. Reméljük, hogy majd máskor is fogadnak tőlünk ideiglenes védencet.

A másik heti gazdis: Tigris! Ő már majdnem egy éve várta az igazi eljövetelét, egyszerűen érthetetlen módon Tigris tökéletesen beragadt. Igaz ugyan, hogy ő nem volt fajtatiszta tacskó, de tacskó ősökkel tagadhatatlanul rendelkezett, apró volt és szobatiszta, dinamikus és kiszámítható, okos, figyelmes és nagyon-nagyon kedves. Mégsem kellett senkinek, nem akadt meg rajta az emberek tekintete, talán tigriscsíkjai sem segítették őt az elhelyezkedésben. De megtörtént a csoda, egy nagyon szimpatikus család kizárólag őt szerette volna örökbefogadni idősen elhunyt kutyájuk helyére. A személyes találkozásra gyakorlatilag azonnal sor került, s tagadhatatlan: szerelem volt első látásra, így Tigris a hétvégét már új családjában töltötte. Ideiglenes befogadója szíve ugyan meghasadt, hiszen Tigris 8,5 hónapig töltött nála, része lett az életüknek, de elengedte őt egy jobb élet reményében és azért, hogy más kutyák számára is segíthessen. Köszönjük, Csipet-Csapat, ismét és ezt is. Hihetetlen vagy, s nagyon jó, hogy nekünk segítesz, nagy kincs az ilyen csapattag!

Csoki, a szálkás szőrű tacskó kan védencünk állatorvosnál járt, ahol sajnos meg is kellett nyírnunk, így most nem éppen a legelőnyösebb arcát mutatja, de legalább eltávolításra kerülhettek a hónaljába, illetve a lábujjai közé fúródott toklászok. Nagyobb baj is lehetett volna, erre is érdemes minden kutyásnak figyelnie! (Erről egyszer, ha időm engedi, írok egy külön postot is, mert fontos.) Csoki továbbra is várja az álomgazdi eljövetelét, de rejtélyes okból valahogy őt nem igazán akarja befogadni senki...

Egy régebbi védencünk, aki időközben maga mellé fogadott egy másik védencünket, Airát átesett az ivartalanításon. Brúnó-Grimm rendben van, folytathatja boldogságos kis terrorista életét.

Lányok hete a fajtamentésnél (a 26. hét)

Hogy lehet egy szuka kutyának az a neve, hogy Krampusz? Pedig van ilyen, hiszen ezzel a névvel került a gondozásunkba egy 3-4 év körüli szálkás szőrű tacskó szuka, akit a gazdája azért "felejtett" egy kutyapanzióban, mert folyton verekedésbe bonyolódott a meglévő többi kutyával. Ehhez képest Krampusz gyakorlatilag problémamentes, más kutyákkal jól kijön, de ha már az idegeire mennek, akkor jelez, de amolyan anyásan, odavicsorog és végszükség esetében lenyomja a tolakodót, de nem verekszik. Szobatiszta, barátságos, ragaszkodó, s ha egy kicsit lead a súlyából, gyönyörű tacskó lány válik belőle. Ideiglenes befogadására Csipet-Csapat vállalkozott, akinek már nem is tudom, hogy hol és hogyan köszönjem meg a segítségét. Nélkülözhetetlen csapattagunk! Köszönjük!

A 25. heti beszámolóban írtam, hogy Picurba beleszeretett egy idősebb hölgy, aki annyit kért tőlünk, hogy a varratszedésig nálunk maradhasson a kutya, hogy neki ne kelljen egyből ilyen beavatkozással kezdeni a kapcsolatukat, nála már csak jó dolgok történhessenek a kutyával. Picur sebe szépen gyógyult, így a 26. hetet már gazdás kutyaként zárhatta, új életet kezdett, s reméljük, hogy az új, szerető otthon feledteti vele azt, hogy az előző gazdája csúnyán elbánt vele. Kaplony gazdijainak, Adriennéknek köszönöm a pesztrálást, illetve a gazdához szállítmányozást, s kérem, hogy maradjanak meg továbbra is ilyen jó ómennek kutyáink számára, mint eddig.

Örökbefogadó napos 25. hét

A folyamatos elmaradás... Pedig tudom, hogy úgy lenne az igazi, ha rögtön az érintett hét utáni hét elején fel tudnám tenni, hogy mi történt... Mondjuk nagy segítség lenne, ha erre valamikor jutna időm, de időből egyre kevesebb van. Valahogy fordítottan arányos a kutyák körüli tennivalók alakulásával. Ki hinné...?

A 25. héten a Német Juhász Fajtamentés jóvoltából örökbefogadó napon jártunk. Egyesületünket 9 kutya képviselte, köztük ott volt a tacskók képviseletében Picur, a tacskó keverék. Az ő és társa, Bodri története talán mindenki számára ismert, ők voltak azok, akik egy gazda általi súlyos hazugság eredőjeként kerültek hozzánk akkor, amikor valójában nem volt egyetlen szabad helyünk sem. Egy percig sem bántuk meg, mindketten nagyon tündéri kutyák. Picur (és társa, Bodri is) a héten ivartalanítódott, így még varratokkal vett részt az eseményen, de nem hiába, hiszen rengeteg figyelmet kapott, s egy kedves, idősebb hölgy bele is szeretett.

A héten egy új kutyánk érkezett. Hadnagy a debreceni gyepmesteri telepről került egy ottani tacskó rajongó segítségével a gondozásunkba, jelenleg ideiglenes befogadónál él, és várja az igazit. Amúgy tökéletes kutya, szobatiszta, barátságos, figyelmes, jól nevelt, más kutyákkal remekül kijön. Készült róla egy gazdikereső videó is, hogy támogassuk az ő mielőbbi örökbefogadását. Érdemes megnézni.

http://www.youtube.com/user/FutrinkaAssociation?feature=mhee#p/u/0/iVCni3AEp7U

Két "szomorú" hírt is meg kell veletek osztanom. Valójában a hír maga nagyon-nagyon örömteli egy-egy védencünk szempontjából, de elveszítettünk két ideiglenes befogadót, mert hogy... Tádáááááááááá: gazdává váltak!

Az egyik szerencsés a rövid szőrű tacskó kanunk, Kalmár, aki egy nyugodt, idilli családban lett második kutya ezáltal. Számára nagyon fontos volt, hogy legyen mellette egy másik kutya, mert nem alkalmas az önálló kutya létre, mindig volt társa. Krisztáéknál ez megadatott számára, illetve rendelkezésre áll a kert, de kutyaajtón bármikor közlekedhet a ház irányába is. Sajnos Kalmár rombol, de ezt is igyekszünk kutyatrénerek segítségével orvosolni. Őket ajánlom is mindenki figyelmébe, hiszen nagyon profik, emellett számos védencünknek segítettek már: http://www.kutyatrening.hu/

Kalmár eredeti társa, Révész még gazdára vár. Az ő szemét megoperáltattuk, mert kis híjján kifolyt, szép lassan gyógyul, de egyelőre még nem eshet át az ivartalanításon, mert antibiotikumot szed. Révész élénk, pörgős, nevelésre szorul, de aprócska és tündéri kutya. Számára egyelőre elkötelezett ideiglenes befogadót keresnénk.

A másik szerencsés a bonyhádi gyepmesteri telepről szabadult Johanna, aki érdi lakossá vált, mert befogadói úgy döntöttek, hogy szőrmók szuka kutyájuk mellé szeretnének egy ilyen aprócska zajtündért is maguk mellett tudni. (Egy idős vizslánk még van náluk ideiglenesként.)
Elmondható, hogy jó hetet zártunk, tettünk-vettünk, de még mindig vannak, akik gazdára várnak.

Lemondasz a javunkra 200 Ft-ról?

Annak ellenére, hogy folyamatosan igyekszünk fizetni az állatorvosi, panziós, élelem, parazitamentesítési és egyéb költségeinket, mégis maradnak tartozásaink, amelyet ki kell fizetnünk így vagy úgy. Mindent megpróbálunk, nem csak ölbetett kézzel várjuk, hogy megoldódjanak a dolgaink, s hogy át tudjuk vészelni az adó 1% megérkezéséig tartó időszakot, áldozatokat hozunk, erőnkön felül intézünk ügyeket, fuvarozunk a saját költségünkön... De segítség nélkül nem megy. Az állatorvosi tartozásunkat ki kell fizetnünk, nem várhatjuk, hogy a rendelő tartósan hitelezzen számunkra. Ha mindenki "csak" 200 Ft-ot utalna a számlánkra, abból összejöhetne. Hiszen sokan vagyunk, akik szeretjük a tacskókat és talán ekkora összegről lemondani sem olyan nehéz. Egy olcsóbb fagyi ára. Nekünk viszont rendkívül sokat jelentene.

Kérjük, hogy ha teheted, egy fagyi árával támogass minket, hogy rendezhessük az állatorvosi tartozásainkat. Tegyetek minket erőssé azzal, hogy sokan vagytok körülöttünk, akik figyelnek. Mert fontos, hogy legyetek!

Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számláján tudjuk fogadni. A megjegyzés rovatban kérjük, tüntessétek fel: TACSKÓ 200.

Az összegyűlt adományokkal folyamatosan frissíteni fogjuk a blogot. :)

2011. július 13. - a beérkezett adományok alapján frissült a tartozás táblában a törleszthető oldal 13.000 Ft-nyi "fagyi árával" többet fizethetünk ki az állatorvosunknál.

Köszönjük azoknak, akik sok-sok gombóc fagyiról lemondtak a javunkra:

Sz.Eszter, Z. Zsuzsanna, G. Eszter Zsófia, L. Mónika Rita, D. Erika, G. Zsófia, K. Gábor, H. Tünde, V. Elek, Sz. Szilvia, Sz. Zsófia Réka

2011. július 14. - a beérkezett adományok alapján frissült a tartozás táblában a törleszthető oldal további 21.800 Ft-nyi "fagyi árával" többet fizethetünk ki az állatorvosunknál.
Köszönjük azoknak, akik sok-sok gombóc fagyiról lemondtak a javunkra:
G.Krisztina, L. Szabina, H. Julianna, G. Katalin, Hné H. Ágnes Edit, Pné, N. Dorina, Hné, Sz. Szilvia Katalin, K. Bernadett Erzsébet, Gy. Tímea, Cs-J. Nóra Karolin, N. Anikó, V.Dániel, Pné Cs. Luca Mária, Fné T. Katalin, L. Annamária, L. Zsófia, D. Orsolya, F. Edina, Cs. Bettina Veronika

2011. július 15. - további 2.900 Ft-tal bővült az "elfagyizható" állatorvosi költségek köre, köszönhetően L. Lászlónak, H. Zsanettnek, L.Gábornak és F. Szilviának. A tartozásnyilvántartó táblát majd hétfőn frissítem. Reményeim szerint sok-sok új utalással együtt. Köszönjük!

2011. július 18. - hétfőn összesen 7.400 Ft érkezett, köszönjük, hogy ennyien lemondtatok a fagyitokról! Akik ezen a napon a tacskókat segítették: Sz. Veronika, M. Petra, V. Kinga, Tánczos A.

A barackvirág színű összegekről a számlát már kikértük, most várjuk,
hogy megkapjuk és fizethessük őket - hála nektek! A rózsaszínek az
eheti összegek, még gyűjtünk, aztán egy újabb kikérés következik.
Elmondhatatlan, hogy mekkora segítséget jelent a támogatásotok!

2011. július 19. - a keddi napon 5.500 Ft érkezett. Köszönet F. Nórának és G-K. Katalinnak!

2011. július 20. - összesen 1.600 Ft jött a tacskók állatorvosi költségeire. Köszönet Gy. Andreának és B. Éva Fruzsinának!

2011. július 21. - a mai nap egy régi segítőnk jóvoltából majdhogynem "rekord" napnak számít, ő ugyanis kifizette Bandi és Picur költségeit, és még egy picit juttatott Csacska részére is, neki kiemelten köszönjük - dinaperon, azaz Vné J. Edit. Az ő adományával együtt összesen 17.736 Ft érkezett, köszönet illeti még A. Juliannát, M. Lászlót és Tné Óvónénit is. Szuperek vagytok!

2011. július 25. Nektek köszönhetően egy egységet már fizethettünk is a tartozásunkból, hamarosan jövök a frissített táblázattal, hogy látható legyen, hogy mihez járultatok hozzá, de le sem tudom igazából írni, hogy mennyire nagyon köszönjük. Egy kis könnyebbséget jelent. Aki szorongott már tartozás miatt, az tudja, hogy miről beszélek, aki pedig nem, azt tiszta szívemből irigylem. :)

Ezen a napon 400 Ft fagylaltpénzzel ajándékozott meg minket P. Andrea - neki is köszönjük!

2011. július 26. A mai napon 2.500 Ft érkezett az állatorvosi tartozások törlesztésére Lné H. Judittól, illetve D. Erikától. Köszönjük!

A gyűjtéstől számítva decemberig S. Hajnalka havi 1.500 Ft-tal járul hozzá Lőrinc bácsi műtéti költségeinek törlesztéséhez, melyet ezúton is, kiemelten köszönünk!

Galléros póló ajándékba? (T-shirt with collar as a gift?)

Talán már megszokhatta mindenki, hogy időről időre igyekszünk valami vonzó ajándékkal kedveskedni azoknak, akik támogatják a tacskó fajtamentést, hiszen tudjuk: mindenkinek nehéz most a jótékonyságra fedezetet biztosítani, ezért szeretnénk megköszönni, hogy még így is gondolnak ránk, segítik a működésünket.
It has become a tradition that we try to attract the attention of our supporters by offering some gifts in return for their donations. We know how hard it is to dedicate money to any non-profit activities therefore we are more than grateful to all who help our dachshund rescue work in any way.

Most - a készlet erejéig - Fruit of the Loom márkájú, piké, galléros pólót adunk annak, aki legalább 3.000 Ft-tal támogatja tevékenységünket. A pólók női modellek, fekete és fehér színben készültek S, M, L és XL méretben (a méretek viszonylag kicsik, erre a méretigénynél érdemes figyelni). Összesen 100 db készült belőle. A fekete pólón pink hímzett, "márkajelzés" szerű tacskó sziluett, a fehéren feketéből ugyanez található. Nem feltűnő, de ott van, így a póló bárhová felvehető, akár munkába is.

Now we give a unique, Fruit of the Loom, piquet, Lady's T-shirt with collar for those who donate a minimum of 3.000 HUF to our dachshund rescue group. The T-shirts are solely for women, they were produced in black and white colour, in S, M, L and XL size (the sizes are rather small!). There are only 100 of them altogther. There is a pink, sewn dachshund silhouette like a "brand" on the black T-shirts, while the dachshund sewn is black on the white ones. It is not striking but still there is a dachshund there while the T-shirt is available even for work.

Az adományozóknak a XI. és az V. kerületben tudjuk átadni az ajándékot, de előzetes egyeztetés szükséges hozzá, amelyet a licitfutrinka@gmail.com címen lehet megtenni. Ha valaki postázva kérné az ajándékát, akkor a 420 Ft postaköltség térítéssel legyen szíves számolni és ne felejtse el megírni a címét, a preferált színt és méretet a licitfutrinka@gmail.com e-mail címre.

The T-shirt present can be given to our supporters in District V and XI. of Budapest after fixing time and place in e-mail via licitfutrinka@gmail.com. If someone wants her / his gift to be posted, please calculate its postal fee as an extra. The name, size and colour of T-shirt required and the postal address should be sent to licitfutrinka@gmail.com.

A Futrinka Egyesület Tacskó Fajtamentő Csoportját az Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számlájánk keresztül lehet támogatni, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni, hogy TACSKÓ GALLÉROS. A befolyó összeget védenceink ellátására fordítjuk.

The Hungarian Dachshund Rescue can be supported through the bank account of Futrinka Association but it must be stated by the transaction that it is for DOXIES for T-shirt. All donations will be used for our rescue work.

Hőségriadó - kutyás szemmel!



Egy műanyag gyermek "homokozó" vízzel töltve tökéletes kutyamedence!

 A meleg mindenkit megvisel, tetőfokára hágott a nyár, az elkövetkezendő időszakban melegrekordot dönthet az időjárás. Mindenki tudja, hogy ilyenkor a szervezet számára szükséges a folyamatos folyadékpótlás, s a hőség elkerülése érdekében a hűs szoba vagy vízpart javasolt. De odafigyelünk-e saját kedvenceinkre, tudjuk-e, hogy mire kell egyáltalán figyelnünk?

A kutyák ugyanúgy érzékenyen reagálnak a magas hőmérsékletre, vannak olyan fajták, amelyek fokozottan érintettek, de általánosságban is igaz a tétel: melegben nem dolgoztatunk kutyát, ebbe beleértve a labdázást, futást, bármi egyéb, sok mozgással járó tevékenységet. A sétákat igyekezzünk a kora reggeli, majd az esti órákra korlátozni, nap közben csak annyira mozdítsuk ki őket, amennyi idő alatt elvégezhetik a legszükségesebb dolgukat. Ne felejtsük el, hogy a beton izzó forró lehet, ha máshogy nem tudunk kijutni a házból, a betonon emeljük át a kutyánkat, ha úgy érezzük, hogy az túlhevült. Minden séta alkalmával keressük az árnyékosabb helyeket. Nem hátrány, ha a kutyát a séta előtt vizes ronggyal áttöröljük, amit a séta után is ismételhetünk, de figyelem: a felhevült testű jószágot ne tegyük hideg vizes zuhany alá, mert nagyobb bajt okozhatunk!

A víz életet menthet, mindig legyen nálunk egy palackkal.

Fokozottan figyeljünk a kóbor állatokra, ha lehet, legyen nálunk műanyag edényke (elmosott vajas doboz is remekül megfelel erre a célra) és víz, hogy jártunkban-keltünkben meg tudjunk itatni egy-egy rászorulót. Még ha nem is tudjuk az adott kutyát befogadni, a vízzel megmenthetjük az életét. Ha napozni látunk kóbor kutyát, vigyük őt valahogy árnyékba, egyetlen egészséges kutya sem fekszik ki a tűző napra, hiszen ők is hőgutát kaphatnak!

A kutyák is élvezik a vizet, de ne feledjük: számukra sem kedvezőek a dél körüli
órák, inkább ütemezzük a pancsolást reggelre vagy a naplemente idejére.

Ha már hűguta... Fontos, hogy időben felismerjük a tüneteket, s az érintett állatot azonnal állatorvoshoz tudjuk szállítani. Ha a kutyánk sűrűn liheg, a nyála besűrűsödött, általános közérzete a megszokotthoz képest rosszabb, levertebb, illetve a testhőmérséklete megemelkedik, esetleg hány, szédeleg, valószínűleg a szervezete nem tudta leadni a termelődő hőt, tehát hőgutát kapott. A kutyák esetében ez sajnos halálos lehet, gyakorlatilag a magas láz miatt sérülnek a belső szervek, sűrűbbé válik a vér, s a szervezet megszűnik működni. Ha a hőguta tüneteit észleljük kutyánkon, kezdjük el vizes ronggyal hűteni őt már az állatorvoshoz menet!

Nagyon fontos, hogy soha ne hagyjuk kutyánkat a kocsiban, még annyi időre sem, amíg "beszaladunk valahová elintézni valamit", mert az autó percek alatt elképzelhetetlen hőmérsékletűre hevül még akkor is, ha résnyire nyitva hagyjuk az ablakot. Aki látott már kutyát bezárt autóban meghalni - nekem sajnos volt ehhez "szerencsém" egy szabadidős rendezvényen - az tudja, hogy miről beszélek, ennél szörnyebb halált nem nagyon lehet egy élőlény számára elképzelni.

Kell ennél jobb közös elfoglaltság?

Igyekezzünk a kutyánkkal közösen, harmóniában átvészelni a fokozottan meleg napokat, menjünk vízpart mellé, üljünk az árnyékban és igyunk sok folyadékot. A nyár is elmúlik egyszer és nagyon fog hiányozni majd akkor, amikor a mínusz fokokban a tél veszélyeire igyekszünk felhívni a figyelmet.

Racsni örökre elbúcsúzott...

Drága Futrinkás Lányok, Fiúk, 4 lábú barátaim!


Szeretném most összefoglalni rövid kis életemet és a teljesség igénye nélkül megköszönni nektek a hozzám való jóságotokat!

Egyszer csak a hosszas csavargásom után befogtak és elvittek egy gyepmesteri telepre. Itt a szokásos problémákon kívül sajnos megharapott egy kutyatársam – nagyon ideges volt – és meg kellett műteni a hátsó fertájamat.

Ezután csoda történt velem és futrinkások megmentettek, és elvittek Tárnokra, hogy az ő kutyájuk legyek. Csodálatos volt. Volt saját ágyam, helyem, naponta kaptam enni és inni, sok-sok simit is kaptam, és ha puszikat osztottam, akkor jutifalatot is kaptam.

Itt összebarátkoztam Kacska Manfréd barátommal – alias Frédivel – és Lippával is.

Hamarosan ismét csoda történt velem, mert valakik örökbe akartak fogadni.

A szaguk ismerős volt, mert adtak Tárnokon nekünk nagyon finom virslit, de ki tudja mifélék ezek az emberek.

Nem szaporítom a szavakat, nyár eleje volt, és becsomagoltak egy fura ketrecbe, és indultunk valahova.

Vártak engem a gazdáim, akik megfürdettek és megetettek, és simogattak, és nagyon jó volt minden. Reggel mikor felkeltünk, nagy kert, zugok, csend, nyugalom és futás, rohanás egész nap.

Néhány nap múlva hazavittek az emeletes házba, ahol volt egy öreg néni, de én nem bántottam, csak odaültem a lábához, hogy könnyedén tudjon simogatni – ezt azóta is boldogan megteszi.

Képzeljétek voltunk sokat a telken, volt szülinapi és örökbefogadó buli, süti, csoki és minden jó, amit csak el tudtok képzelni.

Most, hogy ezt a kis emlékezést írom, már sajnos megbetegedtem. A gazdiék ápolnak, gyógyszereznek, szeretnek, de már nincs kedvem játszani velük, mert…. Nem tudom, valami nem jól van itt bent.

Mindenesetre szeretnék külön köszönete mondani martiginek és zsininek, hogy befogadtak és leszállítottak palpepéékhez – ez sem volt zökkenőmentes, de mindegy – révbe értem.

Gábornak köszönöm a nevemet, szeretem és a gazdiék is megtartották.

Fogadott keresztanyámnak Dinnyének köszönöm azt a sok szeretetet és puszit, amit kaptam tőle mindig, mikor találkoztunk.

M-Astornak köszönöm, hogy „szép” kutyát varázsolt belőlem.

Megpróbáltam jó kutya lenni itthon is és a futrinkás rendezvényeken is, remélem, hogy meg voltatok velem elégedve.

Elvittek a gazdiék kirándulni és nyaralni is Bárándpusztára – nagyon jó hely – szabad az ágyra menni, finom kaját kapsz és sok simit, amit én nagyon szeretek. Ott összebarátkoztam Rozival, aki nem piszkált, jött velünk kirándulni is, és kapott a gazdiéktól 1-2 falat kóstolót a vacsijukból.

Szeretettel gondolok rád Frédi barátom! Meghívtál otthonodba és megosztottad velem csontodat, ágyadat és a gazdik szeretetét is.

Sajnos az állapotom nem javult az utóbbi időben, sőt….

Mindig bepisilek…

De a gazdiék nem szidnak meg, csak mondják nem baj, addig jó, amíg pisilni tudsz, semmi baj, feltöröljük.

Most szeretnék elbúcsúzni mindenkitől!

Drága Zézsé és Mimike őrizzetek meg emléketekben.

Duncsi és Apu, Anyu és Alfi barátom, köszönöm a lehetőséget, hogy ennyit játszhattam veletek.

Joker, köszi a sok simit, bár neheztelek, hogy Jokert nem ismerhettem meg személyesen is.

Dinnye, Balázs köszi mindent!!!!!!

Qkorica és Judit és Frédi, Fruzsi, annyi szeretet, és aggódást kaptam tőletek.

Óvónéninek azt köszönöm, hogy ismeretlenül is eljött a bulimra és megtisztelt jelenlétével és szeretetével.

Nagyon sajnálom, hogy Csipet-Csapat logosztikai problémák miatt nem tudott eljönni a bulira, de tök jó volt, hogy ott akartak lenni.

Benetton Ági, aki Moris elvesztése után új társával eljött és bemutatta nekünk. Remélem, jól érezte magát.

Ma, 2011. július 8-án fél 3-kor elmentem Dédikéhez, Mamcsihoz, Morishoz és Tézsihez..

Átadom a sok puszit, amit küldtök nekik, és egy jó nagyot játszunk a felhők tetején.

Öt évesek lettünk, avagy egy születésnap margójára

A Futrinka Egyesület hivatalosan öt éves, hiszen a bírósági bejegyző határozat öt évvel ezelőtti, de a valóságban a csapat ősmagja már korábban is együtt ténykedett. Öt év talán annyira nem nagy idő, de ez alatt az idő alatt annyi minden történt, gyakorlatilag a semmiből küzdöttük fel oda magunkat, ahol most vagyunk. Én még emlékszem, amikor egy másik szervezet, az ajkai Vahur Egyesület biztosította az induló lépéseinkhez a kereteket, amikor mi még csak egy kutyákat kedvelő baráti társaság-féle voltunk, akik tenni szerettek volna. Mindannyian megvizsgáltuk lehetőségeinket, s rögzítettünk egy havi fix összeget, amit minden hónapban, ha törött, ha fújt, be kellett tennünk a közösbe, hiszen ezen bevételekre terveztük a megmenthető kutyák számát, de rengetegszer, mint ahogy még most is történik sokszor, további forrásokra volt szükség, s a kezdeti időben bizony nem nagyon számíthattunk másra, mint magunkra. Egyszerre 4-5, jellemzően keverék kutya volt a pártfogásunkban, akiket panzióban vagy ideiglenes befogadónál helyeztünk el, s akiket rendszeresen sétáltattunk, látogattunk, gazdát kerestünk számukra. Akkor még hivatalosan tacskó fajtamentés sem létezett, de ha egy fajtatiszta tacskó valahol bajba került, akkor azért nagyon igyekeztünk, igyekeztem. Abban az időben, s még további évekig nem volt adó 1% bevétel, alig-alig voltak "külsős" támogatóink. De hittünk abban, hogy amit csinálunk az jó, így fogcsikorgatva ugyan, de mentünk, haladtunk előre.

Bercit egy "tenyésztőtől" mentettük, a sors fintora, hogy
utána még évekig járhattunk a bíróságra a volt gazda miatt.

Az Egyesület jelenleg a magyar vizslák, német dogok és tacskók hivatalos fajtamentő szervezete, emellett van az ún. alap tevékenységi csoport, ahol az esélytelenek között is esélytelennek minősülő, döntő többségében keverék kutyák számára igyekszünk megadni az esélyt. Működésünk öt éve alatt egy rövid ideig a berni pásztor fajtamentéshez biztosítottuk a kereteket, illetve a spániel fajtamentés is nálunk működött. Ők mostanra önálló szervezeten belül segítik az elárvult vagy bajban lévő spánieleket. Mentett kutyáink száma éves szinten meghaladja a kétszáz egyedet. A kutyáink egy része külföldön talál magának új gazdát kinti segítő szervezeteinken keresztül - a magyar vizslák esetében a Vizsla-in-Not szervezet, a német dogoknál a Tierfreunde Niederbayern, a szetterek és keverékeik, valamint esetenként nagyon idős keverékek elhelyezésében Sylke Beyer partnerünk segít. Emellett védenceink hirdetésével az osztrák AnimalCare Austria is hozzájárul ahhoz, hogy egy-egy kutyánk az országhatáron kívül találja meg új otthonát. A tacskóknak szervezett, kiépített külföldi együttműködő partnere nincs, védenceink több, mint 80%-a magyarországi elhelyezést nyer, így a fajtamentő csoport működése az Egyesület többi csoportjától is különbözik. Mindenesetre mindent megteszünk, hogy segíthessünk, de ehhez a tacskó kedvelő magánszemélyek, intézmények támogatása elengedhetetlen. Veletek együtt tudunk csak sikeresek lenni, a mi sikerünk pedig megmentett, rehabilitált életekben mérhető.

Bozó a bezártságtól magába fordulva, a segítő kézre morogva
várakozott a várpalotai gyepmesteri telepen.

Az öt évért sokaknak köszönetet kell mondani, én most tényleg csak példálózva sorolnék fel néhány nevet, de ez nem a teljes lista, hiszen mindenkinek, aki nyomon követte a munkánkat, bármivel, bármilyen módon segített, tőlünk fogadott örökbe kutyát vagy csak népszerűsítette védenceinket, adományozott, szállított, ideiglenesen befogadott, takarított, sétáltatott, szocializált... Mindenkinek jár a köszönet, csak így lehet, csak így szabad. Tehát néhány név, akik egyesületi, de tacskós szempontból is fontosak:
- a Felicavet Állatkórház, akiknek kutyáink szakszerű ellátása mellett azért is hálásak vagyunk, hogy lehetővé tették, teszik, hogy az elmaradásainkat egy későbbi időpontban, jellemzően az adó 1% megérkezése környékén rendezzük,
- dr. Czuppon Balázs állatorvos, aki maximális profizmusával, odafigyelésével, alaposságával sokvédencünk számára adta meg az új esélyt, de ő Eszkuláp kedvenc állatorvosa is, nélküle mi már nem is léteznénk,
- Németh Laci, akinél a tárnoki kennelsort béreljük,
- "mi" Lacink, aki évek óta a kutyáink ellátását, gondozását végzi maximális szeretettel, békében, rendesen,
- a Récsei Centerben lévő Fressnapf Áruház, ahol védenceink számára eledelt gyűjthetünk, s ebből biztosíthatjuk azt, hogy erre külön ne kelljen súlyos összegeket áldoznunk,
- a tacskók esetében a Fajtaklubot is meg kell említeni, akik a központi honlapon létrehoztak egy fajtamentős oldalt, hogy onnan is elérhessék védenceinket az esetleges érdeklődők,
- minden ideiglenes befogadónk, fuvarosunk, sétáltatónk, aki az éves során segítette munkánkat, ezen belül is extra köszönet PiciBorzaséknak, Orsiéknak, Csipet-Csapatnak, Boginak, Zsininek, kyticének és még sokatoknak, akiket felsorolni sem tudok, de köszönöm, hogy velünk voltatok, velünk vagytok és remélem, hogy velünk lesztek még sokáig!

Szamizdat néni története az egyik legmegrázóbb volt. A gazdája halála miatt
egyedül maradt idős kutya csonttá soványodva, kritikus állapotban került
a gondozásunkba, majd sikertörténetként gazdához költözött Ausztriába.

Sok különleges történetet lehetne mesélni az elmúlt öt évből, hiszen mentettünk szaporítótól, vettünk át tenyésztőtől, gazdától, sorban álltunk gyepmesteri telepeken, emeltünk ki a tömegből kutyát rossz sorsú menhelyen, aggódtunk, hogy életben marad-e, kerestük, mert elveszett, idegeskedtünk műtéti beavatkozások miatt, adtunk nagy reménnyel örökbe, majd egy-egy esetben szomorúan vettük vissza a kutyát a gondozásunkba, s sajnos volt, amikor nem segíthettünk, amikor elkéstünk, amikor az élet végetért. Naponta haltunk meg érzelmileg és fizikálisan, hogy másnap Főnix madárként újra feltámadhassunk, s folytassuk. Amíg van rászoruló kutya, addig lennie kell segítségnek. Csodálatos öt év volt, remélem, hogy lesz lehetőségem a tíz éves évfordulóról is beszámolni majd. Addig is: KÖSZÖNJÜK, KÖSZÖNJÜK, KÖSZÖNJÜK!

Összejött a chipleolvasó ára! (A 24. hét)

Nagy-nagy köszönettel kezdem a heti beszámolót, mert nektek hála összejött a chipleolvasó ára, így most már hamarosan mi is elmondhatjuk, hogy van saját chipleolvasónk! Talán nem tűnik nagy dolognak, de mégis az. Eddig nekünk nem volt, így egy-egy talált kutyával mi is rohanhattunk az állatorvosi rendelőbe, hogy ellenőrizzük, van-e egyedi azonosítója, illetve a saját kutyáink esetében is ellenőrizni szoktuk időközönként, de legkésőbb az esedékes oltásokkor, hogy a korábban behelyezett chip rendben megvan-e. Arról már nem is beszélve, hogy jártunkban-keltünkben sajnos sokszor belefutunk olyan, elütött kutyákba, macskákba, akik számára már nincs segítség, s akiknek halott kis testét senki nem tenné be a kocsijába egy chip ellenőrizésére, de így egy-egy esetben le tudjuk olvasni a már nem élő állatot is, s ha volt chipje, tudjuk értesíteni a gazdát. Ez a legszomorúbb része a használatnak, de ez is egy mód. Mi mindenesetre most leginkább arra szeretnénk használni, hogy minél gyorsabban hazajuttassuk a talált kutyákat, de ehhez az is kell, hogy mindegyikbe kerüljön egyedi azonosító chip.

Sokan úgy gondolják, hogy velük nem történhet meg, az ő kutyájukkal soha semmi nem lehet, így felesleges ez a kis drága vacak. Ez nem így van! Amellett, hogy már nálunk is kötelező a chipezés tulajdonosváltás esetén (figyelem, az ajándékozás is tulajdonos váltásnak minősül!), a felelős állattartáshoz is szervesen hozzátartozik. Jó esetben a chip leolvasására csak az oltáskor vagy állatorvosi kezeléskor kerül sor, bár az az állatorvos, akihez az ember rendszeresen jár a kutyájával, bizonyára nem tartja oda a chipleolvasót az eb nyakához, de nyaraláskor vagy bárhol máshol le fogják olvasni, hogy kiderüljön: tényleg jogosultak vagyunk-e adott esetben az állat életére vonatkozó döntéseket meghozni. A chip nem egy nyomkövető, attól mert a kutya chipezett, nem fogjuk tudni, hogy merre jár, ha esetleg elkóborol, viszont ha valaki megtalálja, jó eséllyel vissza tud hozzánk kerülni, s elkerülheti a gyepmesteri telepeket, egyéb szomorú helyeket. Fontos, hogy ha kedvencünk elveszik, azonnal kérjük meg állatorvosunkat, hogy a chip regisztráció mellé rögzítse, hogy a kutya elveszett, így ha bárhol leolvastatják, azonnal látja a másik állatorvos is, hogy az adott ebet keresik. Nem utolsó sorban a chip gyakorlatilag az egyetlen olyan dolog, amellyek ténylegesen igazolható, hogy az adott kutya tényleg az, akinek az oltási könyvét lobogtatja az ember, s mellyel elveszés esetén egy gyepmesteri telepről kiváltani igyekszik. Bár nem kívánom senkinek, hogy kutyáját baj érje, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a chip nem csak luxuscikk, hanem igenis megéri. A mi érdekünk, hogy a kutyánk azonosítható legyen. Szóval aki még nem tette meg, annak most CHIPRE FEL!

A Futrinka Egyesület megalakulása óta kizárólag egyedi azonosító chippel ellátva adja örökbe védenceit, így a mi valaha is gondozott kutyáink mindannyian a chipezett kutyák "klubjának" tagjai. Volt már rá példa, hogy a chip az életet jelentette egy-egy renitens szökős vagy balesetben megsérült és elrohant kutyánk számára.

Most pedig már mi is hatékonyak tudunk lenni: nektek hála. A chipleolvasót megrendeltük, amint megérkezik, be is vetjük, leolvassuk az összes tárnoki, általunk chipezett kutyánkat próbaként. Ha valaki társulna, szívesen látjuk!

A héten emellett egy ivartalanítási beavatkozás történt, Kumisz kutyánk átesett a műtéten, s egyben készíttettünk a gerincéről is egy felvételt. Sajnos ő kiemelten érintett a gerince által, két porckorong el van csontosodva, emiatt dobálja a hátsó lábait, s emiatt kell nagyon figyelni arra, hogy ne ugráljon feleslegesen. Kumisz továbbra is maga a tökély: szobatiszta, barátságos, kiegyensúlyozott, más kutyákkal és macskákkal is jól kijön, megszokta a nagyváros zaját, tud egyedül maradni és imád labdázni. Csak nincs érte tolakodás mégsem. Ki érti az embereket? Ha már a jó sem elég jó, akkor milyen kutyát lehet örökbeadni?

Kétszer kettő történés - párhuzamok a 23. héten

Bár fórum bejegyzéseinkben, rövid állapot jelzéseinkben és a képtárakban a képek átmozgatásánál jelezzük a történéseket, mégis fontosnak tartjuk, hogy legyen egy olyan felület, ahol nyomon lehet követni heti bontásban, hogy kivel mi történt. Persze nem csak emiatt vezetjük a blogot, de emiatt IS. Csak hát az utóbbi időben kicsit nagyon elmaradtunk vele, s egyre kevesebb az esély, hogy egyszer újra annál a hétnél járunk majd blogilag, ahol a valóságban, de mindent megteszünk.

A 23. héten két kutyával történt kettő dolog is, nagyjából ennek fényében teltek a napok. A bonyhádi gyepmesteri telepről származó szálkás szőrű tacskó kan, Ricky és a gyömrői Szomorú Szívtől gondozásba vett Kalmár estek át az ivartalanításon, s ezt követően ideiglenes befogadóikhoz költöztek.

Ricky ideiglenes befogadója az a kedves hölgy, akitől a nem olyan régen lejárt, kézműves termékekre vonatkozó licit ajándéktárgyai származtak, s ha minden licitáló rendben beutalja az adományát, akkor 26.000 Ft-tal lesz gazdagabb a tacskó fajtamentés. Szeretném önzetlen segítségét megköszönni ezúton is, hatalmas dolog ez nekünk! Az összegből a tárnoki kennelsor bérleti költségeink terén keletkezett elmaradásunkból törlesztünk majd. S közben reménykedünk, hogy a család boxere, Rocky és a szálkás szőrű tündér, Ricky jól kijönnek, s hogy nem kell őt már sehová elvinnünk arról a csodálatos helyről, ahová ideiglenesként volt szerencséje elköltözni.

Kalmár esetében is tudjuk már azóta, hogy nem keres tovább gazdát - bár nem a 23. héten derült ki, de nem titok: ideiglenes befogadója megtartja őt. A zökkenőmentes együttéléshez még annyi segítségre szükségük lesz, hogy egy hozzáértő támogatásával rendezzék Kalmár rombolásait.