Zárjuk az évet - az utolsó hét történései

Mivel a szilveszteri időszakra barátainkkal és két, szintén mentett ebünkkel elutazunk, így gondoltam, hogy még ebben az évben megírom az utolsó hét beszámolóját, hiszen már eddig is történt elég sok minden és távollétemben reményeim szerint más már nem is nagyon fog, tehát senki nem marad le semmiről. Vagy ha mégis, azt megírom január első hetében.

A héten három új kutyánk "termett".

Ofélia gazdától érkezett, másfél év körüli szálkás szőrű tacskó szuka. Emberekkel tündéri, barátságos, de más kutyákkal fenntartással jön csak ki, ő inkább egyedüli kutya szeretne lenni, a gazdik egyetlen szeme fénye. Jelenleg lakásban él ideiglenes befogadójánál és ágyban alszik, úgyhogy csak benti tartással, oltva, chipezve, ivartalanítva adjuk őt örökbe.

Habeot vidéken találták, mivel eredeti gazdája nem kereste, így átkerült a gondozásunkba és új gazdát keresünk számára. Két év körüli fekete-cser rövid szőrű tacskó kan. Emberekkel barátságos, nyitott, jókedélyű kutya. Más kutyákkal jól kijön, de kanok mellé inkább nem adnánk őt örökbe. Jelenleg lakásban várja, hogy eljöjjön érte az igazi, aki benti tartással fogadná őt örökbe. Természetesen az ő esetében is csak chipezve, oltva, ivartalanítva történhet meg az örökbefogadás.

Liszka a pápai állatvédőkön keresztül költözött át a tacskó fajtamentés védencei közé - Manfréd gazdijának segítségével, aki a hosszú fuvart vállalta és elhozta őt számunkra. Liszka gazdái idősek otthonába vonultak és Liszkát leadták egy állatvédő magánszemélynél. A kutya öt éves, a bundáját még rendbe kell hozni, de sajnos a lelkét is. Egyelőre tacskókhoz képest szokatlanul csendes, ez némi aggodalomra ad okot, de ha majd megszokja a környezetet, a rendet, talán ő is kinyílik. Veszettség oltással rendelkezik, de kap a közeljövőben kombinált oltást is, illetve chipet, valamint átesik az ivartalanításon. Utána pedig már csak az álomgazdi jöhet szóba.

Habra, a múlt heti gyömrői áltacskó szuka 30-án ivartalanítódott, majd ideiglenes befogadóhoz költöztettük, hogy ő is melegben lábadozhasson és várhassa az igazi, végleges gazdáját - immár tökéletesen "készen".

Mindenkinek nagyon sikeres, aktív, boldog új esztendőt kívánok és egyben kérek minden gazdit, hogy a szilveszteri petárdázós őrület idején fokozottan figyeljen kutyájára, szerelje fel névbilétával és csak pórázon sétáltassa, az udvaron élő kutyákat zárja el. Nincs annál szörnyebb, mint újév másnapján a petárdától megriadt, sérült, esetleg halott kutyák tetemei között keresni az elveszett kedvencet.

A karácsony hete, az 52.

Karácsonyra mi mást tehetne az ember, mint hogy segít? A heti beszámolót azzal kezdeném, ami nem csak a fajtamentés, hanem az Egyesület szempontjából volt kiemelten fontos a héten, mégpedig a szokásos karácsonyi ajándékozásunkkal.

Minden évben kiválasztunk egy olyan szervezetet, amely rászoruló embertársainknak igyekszik segítséget nyújtani. Mi egész évben a kutyák körül tevékenykedünk, de közben nem felejtünk el emberek maradni, emberek lenni. Hisszük, hogy az emberek támogatása is fontos, a kutyázást nem az emberektől való elfordulás miatt végezzük, egyszerűen csak számunkra ez jelenti a kikapcsolódást, a hasznosság érzetet. De fontosnak tartjuk az összes civil szervezet munkáját. Ezt igyekszünk hangsúlyozni minden évben Karácsonykor úgy, hogy megajándékozzuk egy-egy szervezet pártfogoltjait. A kiválasztott szervezetek önmagukban is hordoznak üzenetet, információt: segítettünk már a hajléktalan óvodának, egy fogyatékos gyermekeket gondozó bentlakásos intézetnek, egy csecsemő- és gyermekotthonnak, valamint a bajban lévő anyák és gyermekeik számára átmeneti elhelyezést biztosító anyaotthonnak is. Idén a Nagycsaládosok Országos Szövetségén keresztül jutottunk el a tiszajenői és vezsenyi nagycsaládosokhoz.

Összesen 88 gyermek és felnőtt számára sikerült az általuk meghatározott kívánságlistának eleget téve ajándékot gyűjtenünk, emellett pedig több doboznyi-zsáknyi felajánlás érkezett az intézményi, közös csomagba is.

Az ajándékok átadására 2009. december 27-én került sor. Mindenkinek köszönjük, aki segítette az idei akció sikerre vitelét és reméljük, hogy jövőre is megvalósíthatjuk újra, valahol máshol a csodát. Mert adni jó.

A tacskó fajtamentés háza táján is történt ez-az, így az év vége egészen pozitív érzésekkel zárulhat.

Mandulát, a blogban eddig talán legtöbbet emlegetett szálkás szőrű tacskó kant és Falatkát, a székesfehérvári Animal-Save telepéről átvett soványka tacskó babát Karácsony előtt örökbeadtuk. Mindketten nagyon jó helyre tették be a kis hátsójukat, igazi boldog és kényeztetésben gazdag kutyaélet vár rájuk. Falatka még egy kicsit betegeskedik (köhögött, amikor elhoztuk őt Székesfehérvárról, ebből lábadozik azóta is), de reméljük, hogy hamar felépül.

A nagy hidegek elől a sok kutyát begyűjtő gyömrői Szomorú Szív Alapítvány telepéről átvettünk kettő tacskónak mondott tacskó keverék szukát.

Habra két év körüli, 7 kg súlyú, zsemle színű apróság, tele energiával és jókedvvel. Nem viselte meg a telep, mindenkivel végtelenül barátságos, ragaszkodó, nyüzsgős kiskutya. Más ebekkel fenntartás nélkül kijön. Olyan gazdát keresünk számára, aki szeretne egy kotnyeles, nyikorgó apróságot maga mellé.

Mieza egy valószínűleg tacskó-csivava keverék szuka. Rendkívül picurka, megszeppent lény. Mivel a tárnoki kennelsoron a rácsozat túl nagynak bizonyult és mert annyira kétségbeejtően aranyos, alkalmazottunk, Laci hazavitte magához ideiglenesen az ünnepekre, hogy melegben tölthesse. Lehet, hogy nem csak az ünnepekre? Ki tudja... :)

Karácsony második napján Priusz, az Illatos útról mentett tacskó keverékünk intett búcsút Magyarországnak és áttette székhelyét Németországba. Priusz története különleges, mivel a gyepmesteri telepen mutatott viselkedése miatt "idegbeteg" jelzővel illették, gyakorlatilag esélyt sem adva a kikerülésére. Nem bírtuk volna elviselni, ha a fiatal, kobzott kutyát elaltatják. Furcsa az a gondolat már önmagában is, hogy valahonnan elkoboznak állatokat a nem megfelelő tartási körülmények miatt, majd egy gyepmesteri telepen legálisan kioltják az állat életét. Abszurd. Mindenesetre Priusz már elfelejtheti a múltat és új életet kezdhet egy másik országban. Köszönet a segítségért Vilma néninek és a Pici_Borzas-ikreknek!

Az 51. hét - lassú történések

A héten igazán nem volt nagy sürgés-forgás a tacskó fajtamentés háza táján, ez talán betudható a karácsonyi készülődésnek is, illetve a hirtelen jött rossz idő sem segítette az örökbefogadási szándékot. Pedig jó lenne, ha néhány kutyánk gazdához mehetne, mert maximális a teltház és amíg nem adunk örökbe néhány kutyát, nem nagyon tudunk már elhelyezni újakat...

Persze így sem tétlenkedtünk, hiszen ideiglenes befogadóink nap nap után ellátják az átmenetileg gondjaikra bízott tacskókat és tacskó keverékeket. Nem győzök elég hálás lenni nekik, hiszen nélkülük negyed ennyi sparhelt lábú menekülhetne meg. Köszönöm.

Emellett a tárnoki bérelt kennelsoron is van a tacskó fajtamentésnek védence, aki nem önellátó, tehát ott is van tennivaló. Ha valaki bármikor kedvet érez, hogy egy kicsit kutyázzon, csatlakozzon valamelyik rutinos futrinkáshoz a tárnoki kennelsorra. Tökéletes hétvégi program.

Azért valami mégiscsak történt, hiszen - bár a létszám változatlan - volt egy icipici mozgás. Falatkát a székesfehérvár Animal-Save telepéről vettük át soványan, köhögősen.

Ganga, a sokat megélt tacskó hölgy pedig a szombati hóviharban néhány másik futrinkás kutyával együtt elhagyta az országot, hogy Németországban keresse tovább boldogulását.

Hogyan is fejezhetném be a heti beszámolót, mint úgy, hogy minden tacskós és nem tacskós blog olvasónak meghitt Karácsonyt kívánok!

Matahari emlékére

2007. szeptemberében kaptam egy hívást az Illatos úti gyepmesteri telepen társadalmi munkában fotózó állatvédő lánytól, m a x-tól, hogy van benn egy rendkívül rossz állapotban lévő szálkás szőrű tacskó keverék szuka, tudunk-e neki valami megoldást. Ha nem, akkor sajnos el kell altatni.

Így indult Matahari új élete, amikor elhagyta az Illatos utat. Olyan elhanyagolt volt, hogy a szőre belerohadt a szeme alatt a bőrébe. A szőr lefejtésével a bőr is távozott, így Matahari a lehetőségekhez képest még rosszabbul nézett ki az amúgy is festékes szőre mellett. Meglepetésünkre a hátából előkerült egy varrótű is... A klinikán szép lassan kezdte magát összeszedni, éreztük, hogy nem fogja feladni.

Hónapokon keresztül próbáltunk neki gazdát keresni Magyarországon, de senki még csak egy hívás erejéig sem jelentkezett. Szerettük volna családban tudni a kedves öreg kutyahölgyet, így németországi partnerünk segítségét kértük a hirdetésben. Néhány hónap megint eltelt, de érkezett egy család, akik Mataharit szerették volna örökbefogadni.

Mellettük Matahari megtapasztalhatta, milyen szeretve lenni. Úgy várták őt, hogy a lépcsőkre rámpákat szereltek, hogy ne keljen megterhelnie a gerincét. Megható volt a figyelmük és Matahari is értékelte ezt. De csak egy kevés jutott már a boldogságból Matahari számára. A második Karácsonyát már nem tölthette el családja körében, az ünnepek előtt átment a szivárványhídon.

Ég veled, Matahari.

Az 50. hét - minden út hozzánk vezet... vissza...

Zuzu visszatért. Néhány hónap gazdás lét után a családban felmerült egészségügyi problémák miatt visszakaptuk - azonnali hatállyal.

Egy éjszakát, az addig lakáshoz szokott kutya kennelben volt kénytelen tölteni, ami nagyon megviselte. Másnap ki sem akart jönni, a tárnoki sétáltatóknak nem mutatta meg magát. Este mentünk érte, mert hatalmas szerencsénkre egy korábbi örökbefogadnónk, Miró gazdája ideiglenesen felajánlotta otthonát Zuzu számára. Zuzu kitörő örömmel rohant ki elénk a házikójából, de egész testében remegett. Sikerült egy nap alatt összetörni őt testileg és lelkileg is - újra. Nem ezt érdemelte, nem ezt érdemelné egyetlen kutya sem.

Örökbefogadni nem játék. Ezek a kutyák már legalább egyszer sérültek az életben, amikor eredeti gazdájuktól így vagy úgy elkerültek. Ha valaki úgy dönt, hogy magához vesz egy kutyát, legyen az állatvédő szervezettől vagy bármi más módon: egy életről dönt, de úgy, hogy közben a saját életére vonatkozóan is egy döntést hoz, miszerint hóban-fagyban van egy társa, akit mindig vinnie, szeretnie, ellátnia kell, aki akkor is ott lesz, ha valami baj van. A kutya nem játék, nem egy plüssállat, akit ide-oda lehet hajigálni, ahogy az ember élete alakul.

Ismét csalódnunk kellett. Nem a kutyában, ő olyan, amilyennek ígérte magát, hanem az emberekben. De Zuzu ebből nem tapasztalhat semmit, igyekszünk számára megtalálni a tökéletes és végleges családot.

Ha bárki szeretne felelősen örökbefogadni egy 8 éves, ivartalanított, fekete-cser tacskó szukát, aki idegenekkel bizalmatlan, de ha valakit megszeret, akkor azt maximális rajongással veszi körül, szobatiszta, más kutyákkal kis ismerkedés után jól kijön és amúgy pedig egy igazi társkutya, egy kis csoda, az jelentkezzen. De ne akarja őt olyan, aki csak Karácsonyra akar egy ebet, aki nem tudja vállalni egész életére ezt a ragaszkodó, sokat látott és megélt kutyalányt.

Hisszük, hogy vannak még arra méltó emberek, hogy egy ilyen kutya szeretetével elhalmozza őket egy életen át.

A 49. hét - a helyzet változatlan

Bár rengeteg dolog történt, valójában mégsem történt semmi. Sajnos nem mondható el, hogy védenceinkért hosszú tömött sorokban állnának sorban az őket örökbefogadni szándékozók, így pedig meglehetősen nehéz az állatvédő dolga: látja, hogy hány kutya van még bajban, akiken tudna segíteni, de nem tud, mert nincs több rendelkezésre álló helye. A helyhiány enyhítésében nagy segítséget jelent az ideiglenes befogadók által felajánlott gondozás, a tacskók esetében az ideiglenes befogadás egyben azt is jelenti, hogy a szerencsés védenceinknek nem kell hidegben, a bérelt kennelsoron várniuk gazdisodásukra, hanem családban tehetik azt. Persze előfordul, hogy egy-egy ideiglenes befogadó elbukik, mint ahogy történt ez a héten is: Kacska Manfrédot ugyanis örökbefogadták átmeneti gondozói minden rosszasága és őrült-tacskósága ellenére. Nem hittük, hogy még ebben az évben ilyen jó hírt közölhetünk, de drukkolunk Manfrédnak, hogy minden rendben menjen vele az új családjában és hogy élete végéig boldog kanapékutya lehessen.

Egyben szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak az ideiglenes gondozó családoknak, akik egy-egy kutyánk számára átmenetileg szerető otthont biztosítanak.

A váci gyepmesteri telepről hozzánk került tacskó keverék testvérpár rövid szőrű tagját, Cihát szintén sikerült családban elhelyezni addig, amíg gazdára nem talál és reményeim szerint testvére, Pendely is követi majd a példáját a közeljövőben. Természetesen ettől még Ciha is ugyanúgy gazdát keres, mint a többi, nem Tárnokon állomásozó védencünk: Ganga, Gobbi és Mandula is.

A tenyésztőtől átvett szálkás szőrű törpe tacskó kan, Chili átesett az ivartalanításon, így befogadó családja véglegesen megtarthatja őt. Hamarosan megyünk látogatni hozzájuk is.

A hetet még egy jó hírrel zártuk: Zuzu gazdái ugyanis úgy döntöttek, hogy mégis maradhat náluk a kutya, mert a tanácsok alapján úgy tűnik, hogy változik, méghozzá pozitív irányba a kutya és a köztük lévő kapcsolat. Mindenképpen tartjuk a kapcsolatot a jövőben is, de őszintén reméljük, hogy a türelem és szeretet meghozza a gyümölcsét és Zuzunak soha nem kell többé új családot keresnie.

Ajánló - Mixxx-túra

Gobbi néni is részt vett a legutóbbi Mixxx-túrán.

Van egy kis csapat, akik rendszeresen járnak a kutyáikkal túrázni az ország különböző vidékeire. Túravezetőjük az egyik legrégebbi ideiglenes befogadónk, Hermann Andrea Ildikó, vagy ahogy netes körökben ismerik: IldiH.

A túrákon való részvételnek vannak szabályai, de ezeket azért nem olyan nehéz betartani, különösen egy, a kutyájával szorosabb kapcsolatot ápoló gazdi számára.

A túrákon bárki részt vehet kutyával vagy kutya nélkül, de azt el kell fogadnia, hogy a kutyák a teljes túra alatt a csapattal vannak, beleértve az éjszakát is, amikor a kutyák a szobában alszanak. A túrák alapvetően költségtakarékos módon szerveződnek, így aki csatlakozik ne luxuskörülményekre számítson, hanem jó társaságra és kellemes időtöltésre. Vannak egynapos és hosszú hétvégés programok, melyekről a túra honlapjáról lehet tájékozódni: http://www.mixxx-tura.hu/. Általában az utazási előtti napig lehet jelezni a részvételi szándékot, de nem érdemes ennyire a végére hagyni a döntést: a szálláshelyek könnyen elfogyhatnak. A szállásokhoz szükséges előleg előteremtése érdekében a jelentkezőknek a rájuk eső előlegrészt ki kell fizetniük a túrát megelőzően.

A túrákra mindenki saját szervezésében utazik személygépkocsival vagy tömegközlekedéssel, de általában a csapat tagjai összefognak, így mindenkinek van lehetősége kényelmesen és biztonságosan a helyszínre érni. Az étkezést önellátó módon biztosítja minden résztvevő, de a hosszú hétvégés túrákon közösen főznek vagy mennek el egy olcsóbb vendéglőbe, illetve a higiéniás termékeket (WC-papír, szappan), illetve a reggeli ébredéshez szükséges dolgokat (kávé, tea, cukor) közösen biztosítják.

A következő Mixxx-túra szilveszterre esik, így kívánva biztonságos és csendes, de egyben jó kedélyű évbúcsúztatást mindazoknak, akik szeretnék magukat és ebeiket elmenekíteni a városok őrült petárdázása elől.

2009.12.30.-2010.01.01. -- 39. Mixxx-túra

Túristaház (Óbánya, Mecsek)

http://www.rollszallas.hu/index.php?option=com_content&task=blogsection&id=4&Itemid=31

A vendégház 40 férőhelyes, egyedi igény esetén 5 pótágy áll még rendelkezésre. Szobák: l db 4 ágyas (emeletes ágy, zuhanyzó, WC), 4 db 6 ágyas (emeletes ágy, különálló épületben külön női-férfi fürdő, zuhanyzó, WC), 2 db 6 ágyas tetőtérben (külön női-férfi fürdő, zuhanyzó, WC). Az épületben nagy ebédlő- konyha biztosítja a közös étkezési lehetőséget. A konyha felszereltsége 50 fő részére biztosított, az ebédlőben egyszerre 30 fő tud étkezni. Szállásdíj fűtési szezonban: 2 500.- Ft / fő / éjszaka + Idegenforgalmi adó: 300 Ft / fő / éjszaka (18-70 év közötti vendégek részére)

Az utolsó novemberi, azaz a 48. hét

A héten nem történt olyan mozgás, amiről érdemben beszámolhatnék, most az Egyesületen belül más kutyák kerültek inkább fókuszba. Természetesen a háttérben intéződnek ügyek, de a 48. hétre látványos, tüzijátékkal ünnepelendő dolog a tacskó fajtamentés háza táján nem történt.

Ami azért mégis: az adó 1%-os összeg tacskó kasszára jutó részéből rendeztünk az állatorvosnál egy nagyobb egység tartozást, de sajnos még így is maradt mire gyűjtenünk, így köszönettel fogadunk minden pénzbeli felajánlást a Futrinka Egyesület K&H Bank 10404089-49575251-57561000 számlaszámán keresztül teheti meg, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni, hogy "tacskó". Azt is tudjuk, hogy ebben az időszakban nagyon nehéz pénzt adni, hiszen a többségnek ebből van a legkevesebb és az ünnepek közeledtével egyre több a kiadásunk is. Viszont talán néhány embernek van otthon olyan új vagy újszerű, de használt tárgya, amelyre nincs szüksége, s felajánlaná jótékony célra... Az így adományozott tárgyakat elárverezzük egy online adományozó felületen, és a bevételen a tacskó fajtamentés és a német dog fajtamentés osztozik. Talán furcsa, hogy miért pont ez a két fajtamentő csoport, de az óriások és törpék közötti együttműködés már nem újkeletű, így igyekszünk kihasználni egymás erősségeit, hogy gyengeségeinket kompenzáljuk.

Sajnos nem új, hanem régi kutyáinkat kell elhelyeznünk ismételten. A korábban örökbefogadott, nyolc éves, rövid szőrű, fekete-cser színű, ivartalanított tacskó szuka, Zuzu, betegség miatt nem maradhat befogadó családjában. Zuzu nem egyszerű eset, mert nem köt elsőre barátságos senkivel és harapni, odakapni sem átall, de ha valakit megszeret, akkor azt rajongással veszi körül. Ez a viselkedés tacskóknál nem tekinthető ritkának, de hozzáértő és türelmes gazdát igényel egy-egy ilyen kutya el-, illetve befogadása.

Mandulát is el kell hoznunk ideiglenes befogadójától, mert 1. ugat, ha egyedül marad, 2. rombol, 3. bántja a macskákat. Igyekszünk ennek a sérült lelkű kutyának is megtalálni azt a családot, ahol képes lesz ténylegesen beilleszkedni és ahol ő is megbékél. Addig pedig ide-oda költözik, de legalább megvan és él.

Repül az idő - a 47. hét

Az előző heti beszámolót azzal zártam, hogy Mandula előkerült. Még most is összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy elveszett. Egy városi rutinos vagány esetében is nagy az esély a balesetre, de egy ingerszegény környezetben nevelkedett, félénk kutyánál tényleg csodának gondolom, hogy néhány apróbb karcolással megúszta. A reszkető kutyából persze mára egy sokkal nyitottabb, kedvesebb, de még mindig bizonytalan kutya lett új ideiglenes befogadójánál, viszont cserébe nem is szeret "egyedül", emberi felügyelet nélkül maradni, ami viszont a társasház lakóinak idegeit borzolja. Semmi sem egyszerű, hát még az élet! - mondhatnánk.

A múlt hét nagy jelentőségű történése Muráti Lili gazdához költözése volt. Lili határozottan a problémás, nehezen örökbeadható darabok számát erősítette, nem is reménykedtünk abban, hogy ilyen, viszonylag rövid idő alatt kaphat egy esélyt. Veresegyházon egy másik kutya mellett tölti mindennapjait, szépen alakul a kapcsolata a gazdákkal és csak remélni merjük, hogy már nem lesz több változás az életében.

A gondozásunkba került Mokka, vagyis most már Chili, az egy év körüli szálkás szőrű törpetacskó kan, aki egy korábbi védencünk gazdájának köszönhetően azonnal ideiglenes befogadóhoz kerülhetett. Nem tudom, hogy hol gyakorolta ez a pöttöm a csábítás művészetét, de jó esélye van arra, hogy az ivartalanítását követően mostani befogadó családjában véglegesedhet is.

A váci gyepmesteri telepre adták le Cihát és Pendelyt, a két 8-10 hónap körüli tacskó keverék szukát. Pendely a szálkás szőrű, Ciha a rövid szőrű kettejük közül. Mindketten kedves, aranyos, barátságos jószágok, akik most egy panzióban várják, hogy eljöjjön számukra az ideális gazda. Hamarosan megtörténik az ivartalanításuk is, utána már semmi nem tarthatja őket vissza attól, hogy szerető családba költözzenek, hiszen oltásaikat, chipjüket érkezésük napján megkapták.

Kacska Manfréd, a hiperaktív ördög egy önkéntes családnak köszönhetően vasárnaptól már melegben alszik, mert ideiglenesen befogadták. Annyit már lehet tudni azóta Manfrédról, hogy rettentően élvezi a kanapét és hogy szerencsére szobatiszta. Köszönjük szépen a segítséget!

Elveszett, keressük - a 46. hét krónikája

Pozitív hírekről az elmúlt hét vonatkozásában sajnos nem tudunk beszámolni. Három kutyánkat is keresni kellett, így a hét beszámolóját ennek a témának szentelem.

Egy régebben örökbeadott védencünk, Szonett volt az első, aki a héten úgy döntött, hogy megkóstolja a szabadságot. Szerencsére a váci gyepmesteri telepen gazdája rátalált a kis szédelgőre.

Aztán Waltzera borzolta a kedélyeket, mert egy temetési menetbe kapcsolódott be szórakozás gyanánt, miközben örökbefogadói tűvé tették érte a környéket. Sajnos Waltzera ezen eset után többször is megismételte a kerítés átugrását, de a gazdái azon vannak, hogy erről a nagyon rossz beidegződésről leszoktassák őt.

A harmadik elvesző miatt nem készült el eddig a múlt heti beszámoló, mert őt kerestük minden lehetséges időben. Mandula a XIII. kerületben riadt meg egy autótól szombat éjszaka és pánikszerűen kitépte magát a hámból és elrohant. Napokon át kerestük, nem sok sikerrel. A tegnapi napon azonban Gelen és Dorisz kutya reggeli sétáját a sors valami miatt tíz perccel korábbi időpontban indította és Dorisz megpillantotta Mandulát, aki egy építkezési területen futott rémülten. Nagy szerencse, hogy Mandula ismerte már Gelen hangját, így hívására nem el, hanem odafutott. Köszönet nekik azért, hogy összeszedték a kis csavargót!

A szökés nem számít sajnos különösnek a mentett kutyák esetében. A szökés hátterében azonban szinte mindig eltérő okok állnak. Az ivaros kutyák sokszor a tüzelési időszakban kelnek útra. Egyesületünk többek között ezen vándorlás elkerülése érdekében is ivartalanítva adja csak örökbe védenceit, de az ivartalanítás után még néhány hónap szükséges ahhoz, hogy a hormonháztartás rendeződjön.

Vannak olyan kutyáink, akik a nem megfelelő tartás miatt nem igazán tanultak meg kötődni az emberhez. Jó esetben legalább kutyatársaikhoz tudnak ragaszkodni, de rossz esetben "magányos harcossá" válnak, mint Vili, a tiszteletbeli tacskó, aki egy erdőben nőtt fel, emberi kontaktus nélkül. Ezeknél az állatoknál is kialakítható a megfelelő gazda-kutya kapcsolat, de nem várható el, hogy már első naptól fogva a nyakunkon lógjon az eb és hogy igya minden szavunkat; nem fogja. Türelemmel, szeretettel teli foglalkozással viszont általában rövid idő alatt megteremtődik az a kapocs, ami a gazdát társállatával összeköti.

Számtalanszor előfordul, hogy vidéki vagy ingerszegény környezetből kerül hozzánk egy-egy eb, ilyenkor minden új, számára ismeretlen dolog pánikreakciót válthat ki, ami gyakorlatilag egyenlő a meneküléssel. Ilyenkor nem csak a póráz végéről, hanem akár a kertből is képes egy kutya eltűnni, hogy biztonságos helyet keressen.

Szintén nem árt figyelni a kutyánk "szerzett" félelmeire, hiszen amennyiben a rettegést kiváltó inger jelentkezik, a kutyánk ösztönszerűen, sokszor a tőle megszokottól teljesen eltérő módon reagálhat. Legklasszikusabb példa erre a vihartól vagy hangos zajoktól, petárdázástól félő állat.

A felsorolás végén pedig mindenképpen meg kell emlékezni a nótórius szökőkről. Ők azok a kutyák, akik számára mindig érdekesebb lesz az utca, a kaland. Be lehet őket zárni a lakásba vagy esetleg kennelbe addig, amíg nem vagyunk mellettük, de azért ne lepődjünk meg, ha ennek ellenére is lesznek szökési kísérletek (pld. ajtónyitáskor), illetve ha berendezési tárgyaink állagában változás áll be. Enyhébb esetekben a sok foglalkozás, mozgatás segíthet, illetve lehet embertől független, kimondottan az adott szökési kísérlethez kapcsolódó negatív érzés rögzítésével is kondícionálni a kutyát (pld. villanypásztor alkalmazása kertes ház esetében).

Bármelyik eset is áll fenn, sose gondoljuk azt, hogy egyedül vagyunk a problémánkkal, azt pedig legfőképpen ne, hogy nincs segítség. Első lépésként ilyen esetben mindenképpen keressünk fel egy kutyaiskolát.

Mielőtt tacskót vennél... (Sz.Eszter írása)

A tacskó aranyos, ráncos, nagyszemű és okos tekintetű kölyök kutya, nem könnyű neki ellenállni. De valóban elég ennyi ahhoz, hogy az ember egy életre társául válasszon egyet?

A felelős ember, aki egy életet vesz kezébe, őszintén tud igennel válaszolni az alábbi összes kérdésre:

1. Biztosan a számomra és családom számára a legmegfelelőbb kutyafajtát választottam?
Vadászkutya: bár rövid lábakon él nagy a mozgásigénye, nagyon következetes foglalkozást igényel, önállóságra lett kitenyésztve.

2. Átgondoltam a családom körülményeit: ha van, mekkora gyerekek, a család egészsége (szőrallergia?), kötelezettségekből fakadó időhiány, lépcsők mennyisége (tacskóbénulás)?
Ha egy tacskó unatkozik vagy nincs eleget mozgatva „rombolhat” és rosszalkodhat, mint egy rossz gyerek.

3. Tudok-e hosszú órákat szánni arra, hogy körültekintően és alaposan utánanézzek a fajtának és felelős tenyésztőt/tenyésztőket keressek, ahonnan kutyát vehetnék?
A fajtamentők és a tenyésztési felügyelet is szívesen segít ebben.

4. Rá tudok-e szánni több alkalmat és hosszú várakozási időt, hogy a kiválasztott tenyésztőkhöz/tenyésztőhöz akár egy évvel kutyavásárlás előtt többször ellátogassak, hogy megismerkedjek a fajtával és megbizonyosodjak róla, hogy valóban megbízható helyen járok és egészséges kutyát kaphatok tőle?
A beteg vagy csak nem megfelelő anatómiával rendelkező kiskutya lehet, hogy vásárláskor kisebb költség, de később sok problémát és fájdalmat okozhat nekünk, a többletköltségekről nem is beszélve.

5. Rá tudok-e szánni 80 000 - 150 000 Ft-ot, hogy jó minőségű, egészséges, megfelelően regisztrált, a fajta érdekeit szem előtt tartó tenyésztési tervnek megfelelően létrehozott párosításból származó kutyát vegyek, a saját érdekemben?
A jó tenyésztő költségei sajnos hamar összejönnek, ennek egészét érvényesíteni többségében nincs lehetőségük, de töredékét érthető módon szeretnék megkapni vásárlóiktól. Súlyos pénzekbe kerül a tenyészállatok megfelelő szűrő és orvosi vizsgálatainak biztosítása, a sokszor külföldi fedezőkan díja, a kiállítások költségei (ezek a kutya minőségére jelentenek garanciát), a kiskutyák élelmezési, orvosi költségei, a chipezés, törzskönyvezés…

6. Az életvitelembe belefér-e egy új családtag, akivel úgy és ugyanannyit kell törődnöm mintha gyermeket vállalnék?
Sajnos sokan elfelejtkezünk arról, hogy a kis állat, akit magunkhoz vettünk ugyan úgy él, érez, mint mi. Hiányzik neki a társaság, ha sokat egyedül van, szellemi, testi fejlődéséhez rendszeres foglalkoztatás szükséges. Egy tacskó is igazi társunk, a "falkánk" szerves része szeretne lenni.

7. Tudok-e olyan otthont biztosítani a kutyámnak, mely az igényeinek megfelelő?
Van-e az új jövevény tartásához elegendő mozgástér? Megfelelő és biztonságos helyet tudok-e neki biztosítani a lakáson belül vagy fűtött helyen? A tacskóknak is, mint a többi kutyának általában rendkívül fontos a gazdával folyamatosan tartott, szoros kapcsolat. Naponta a megfelelő mozgatás érdekében ebünknek néhány órányi sétára, futkározásra biztosan szüksége vannak. Ennek a mozgásigénynek egy részét kielégítheti a kert, ebben az esetben viszont a tökéletes kerítésről gondoskodnunk kell, szem előtt tartva, hogy a tacskó kotorékeb, tehát a betonalj nélküli kerítés nem kerítés, illetve hogy felügyelet nélkül, továbbá zord időjárás esetén ne hagyhatjuk kinn a kutyát a kertben.

8. Tudok-e teret "áldozni" kutyám számára a saját életteremben?
A kutya is „használja” a lakást, a kertet, erről ne feledkezzünk el. A lakásban megjelennek a szőrszálak, amelyek eltávolítása precíziós munka, illetve jártában-keltében hagyhat orrnyomot az ablakon, alvó testének gömbölyülete megjelenhet a kanapéra terített pléden, a kertben pedig kikophat a fű, sőt előfordulhat, hogy néhány növénytől is el kell búcsúznunk.

9. Végiggondoltam-e, hogy a szomszédságom kutya tekintetében mennyire toleráns, ha nem, mit tudok tenni?
Érdemes a kutya vállalása előtt legalább "elviekben" feltérképezni" a szomszédok tűrőképességét, illetve gondoskodni az esetleges zajok minimalizálásáról pld. hangszigetelt bejárati ajtó beszerzésével. Kertes ház esetében a kerítés átalakítása is esedékes lehet.

10. Belefér-e az időmbe, hogy a kutyámat felneveljem?
Tudom-e vállalni, hogy a kutyámmal sétálni járjak, szocializáljam, kutyaiskolába látogassak vele? Ezek mind-mind rendkívül fontosak ahhoz, hogy ne egy, a sztereotípiának ugyan megfelelő, mindenkire acsargó, alulszocializált, esetleg félős kutyával kelljen a későbbiekben együtt élnem, ami mind számomra, mind a környezetem számára megterhelővé válhat.

11. Tudatosítottam-e magamban, hogy remélhetőleg minimum 10 évre elkötelezem magamat a kutyám iránt és garantálom, hogy egész életében jó gazdája tudok lenni?
A kutya, ha megfelelően szocializált szívesen alkalmazkodik hozzánk, de az életének megfelelő minőségét biztosítanunk kell. Már a vásárláskor érdemes végiggondolni, hogy hová tudjuk elhelyezni, ha nyaralásra vagy üzleti útra nem vihetjük magunkkal, miből tudjuk finanszírozni, ha váratlan kiadások jelentkeznének az ebbel kapcsolatban, körbekérdezni, olvasni arról, hogy a tacskó tartók és tenyésztők mivel etetik kedvenceiket, hogy a számunkra legmegfelelőbbet időben ki tudjuk választani, de legyünk készek arra, hogy amennyiben a kiválasztott táp, etetési mód nem válik be, váltani tudjunk. Számoljuk ki előre, hogy a minimálisan tíz évben rendkívüli eseménnyel nem számolva mennyibe fog kerülni nekünk a kutya tartása és csak akkor mondjunk igent, ha a szumma összeg ismeretében is felelősen azt tudjuk mondani: holtomiglan-holtodiglan.

12. Gondoltam arra, hogy a tacskó társas lény és jobb ha van kutyatársa vagy legalább társasága?
Egy tacskónál már csak kettő jobb - mondhatjuk, de a lényeg: a kutyánknak rendkívül fontos, hogy találkozzon fajtársaival. Erre jó lehetőséget nyújt a kutyaiskola, a kutyás barátokkal szervezett közös programok és esetlegesen egy kutyatárs beszerzése is.

13. Anyagilag elég erősnek érzem magam, hogy biztosítani tudjam számára:
- a minőségi kutyatápot (felnőtt kutyánál kb. 10 000 Ft/hó);
- a fejlődéséhez szükséges táplálék kiegészítőket: zöldkagyló, csontépítő (fiatal és idős kutyánál kb. 4 000 Ft/hó);
- oltásokat, rendszeres féreghajtást (10 000 Ft/év);
- kullancs elleni kezelését (6-12 000 Ft/év) ;
- nem kötelező védőoltásokat: Lyme kór ellen, kennelköhögés ellen (min. 4000 Ft/év/darab);
- a kutyaiskolai foglalkozásokat (3000/hó);
- a rendszeres szőrápolást (kutyakozmetika szőr minőség függvényében kb. 5000 Ft/alkalom);
- a szükséges kutyakellékeket: kutyaápolási szerek, kutyaház, kutyafekhely,kutyatál stb. (20 000- 100 000 Ft);
- betegség esetén az orvosi kezelést (minimum 10 000 Ft/alkalom);
- ha kiállításra járunk majd: 4000-6000 Ft/ kiállítás + utazási költség, parkolás, napi kiadás+ éves tagdíj (6000 Ft);
- ha nem akarom tenyészteni, az ivartalanítását (15 000-60 000 Ft);
- ha tenyészteni akarom, az orvosi szűrővizsgálatokat:
csípő, szív, szem (60 000 Ft)?

14. Át tudom-e gondolni és el tudom-e fogadni, hogy kutyámat merő szeretetből nem szabad tenyésztenem?
A tenyésztés hatalmas felelősség és komoly szakértelmet kíván! Csak azért, mert a véletlen almok létrehozását nem szankcionálják, nem szabad a kutyák számát növelni.

15. Ha szuka kutyám van, meg tudom-e oldani évente kétszer 3 hétben, hogy biztonságosan elzárjam, nehogy véletlenül befedezzék?
A tenyésztésbe vont kutyák esetében rendkívül fontos, hogy csak akkor és azzal az egyeddel pározhasson az állat, amelyet a tenyésztési cél megvalósítása érdekében számára kiválasztottunk. Viszont a tettrekész kanokat nem feltétlenül mindig olyan könnyű távol tartani a "lányos háztól".

16. Ha hobbi tartó vagyok vagy kutyám a fajta standardjének felépítésében vagy karakterében nem felel meg, esetlegesen genetikai betegséget azonosítottak nála, azaz a kutyámat nem szeretném pároztatni hajlandó vagyok-e ivartalanítani őt az ő saját, a magam, illetve más kutyák és tulajdonosaik érdekében?

Ha mindezekre a kérdésekre igennel válaszoltunk, akkor érdemes felkeresni a fajtát bemutató, illetve tenyésztői oldalakat.

A tacskó és az agility

Kezdhetném azzal, hogy pro és kontra vannak érvek arra vonatkozóan, hogy lehet-e egy tacskónak agilityzni. Az ellenzők jellemzően a sérülékeny gerincet állítják a kritika középpontjába, ami igaz is, de okosan űzve ezt a sportot hosszú gerincű kedvencünk sem lesz nagyobb veszélynek kitéve, mint inkább agilityre termett társai, ellenben nagyon jó, közös szórakozást nyújt gazdának és kutyának egyaránt.

Madzag egy korábbi védencünk, kölyökként került a gondozásunkba (akkor még Cingrófnak neveztük őt). Debrecenbe, egy labrador szuka mellé került és miután gazdája a labradorral is sportolt, így természetes volt számára, hogy Madzag is betanul. Természetesen az ugró akadályoknál egy tacskó nem a labradorok méretét kell, hogy átugorja, minden akadály az adott egyed igényeinek megfelelően kerül beállításra, hiszen nem az a cél, hogy a lehetetlent próbálják elérni a versenyzők, hanem hogy gazda és kutya együtt dolgozzon a pályán, egymásért, egymásra figyelve, megfelelő koordinációval és ritmusban. A pályán a kutya a gazda által irányított, így a sport segít egy erősebb kötődés kialakításában, a rezdülés szintű információk átadásában, értelmezésében.

Ugyan azt nem állíthatom, hogy csak az agilityző tacskó és gazdája között alakul ki tökéletes együttműködés, de hiszem, látom, hogy ez a sport nagyon sokat segít abban, hogy egy alapfokon képzett, mozogni szerető ebbel tartalmas és aktív órákat tölthessünk együtt úgy, hogy az nem csak számára, hanem számunkra is örömet jelentsen. Még akkor is, ha nem nekünk kell átrepülnünk az akadályok felett.

Egy videó Madzagról, érdemes megnézni: http://www.youtube.com/watch?v=sy6VRBrOfWU

A 45. hét - jövés-menés tacskó fronton

Szerencsére az elmúlt időszakban a tacskó fajtamentés néhány védence már új otthonhoz jutott, de még mindig vannak, akik várják a szerető, meleg hellyel rendelkező gazdát. Különösen Manfrédot és Priuszt viseli meg a zord idő, a sár, nekik mielőbb keresnénk legalább ideiglenes befogadót. Tudjuk, hogy egyik sem egyszerű eset, mindkettő sok-sok türelemre, odafigyelésre szorul, de hátha van olyan, aki legalább átmenetileg tudná számukra ezt biztosítani.
A két kutyáról (is) részletesebb információ található a http://www.tacskosos.hu/ oldalon.

Muráti Lili a héten ivartalanítódott, hiszen félősség ide vagy oda, neki is át kell ezen esnie. Annak érdekében, hogy intenzívebb foglalkozást biztosíthassunk számára, ideiglenes befogadó helyre költöztettük át. Lilikére van egy érdeklődő család, de addig, amíg annyira fél az ember közeledésétől, hogy azonnal pánikba esik és harap, nem lehet biztonsággal örökbeadni őt.

Hétvégén az egyesület lehetőséget kapott arra, hogy néhány gazdára váró kutyáját bemutathassa a Récsei Center Fressnapf áruházában. A rendezvényen a tacskó fajtamentést Mandula és Nimfa képviselték. Nimfa számára ez a lehetőség egyben a begazdisodást is jelentette. Az első visszajelzések szerint nagyon remekül ki fogják egymást egészíteni új gazdájával.
Mandula az egyesület egyik önkénteséhez tette át a székhelyét ideiglenes jelleggel, hogy többet tudva a lakáson belüli viselkedéséről könnyebben örökbe tudjuk őt adni. Köszönet Marinának, hogy befogadta a kis szálkás arcút!Vasárnap kaptunk értesítést egy, a bonyhádi gyepmesteri telepen lévő, rendkívül rossz állapotban lévő tacskóról. Sajnos hiába szerveztük meg az azonnali fuvart, a kutya nem bírta tovább, feladta. Nem tudom elképzelni, hogy milyen gazda mellett kerülhetett ilyen állapotba ez a szegény jószág.

Kutyahideg lett - de kell-e a kutyára kabát?

Sokan mosolyognak, ha egy-egy kabátban sétáló városi ebet látnak, sznobságnak, felesleges felvágásnak vagy akár állatkínzásnak is tartják. A kutyaruha azonban nem a divat, hanem betöltött funkciója miatt lehet fontos.

A lakásban tartott állatok, mivel a hideg idő beálltával gyakorlatilag megkezdődik a fűtési szezon is, nem növesztenek téli bundát vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint a hideg évszak kihívásait elviselni kényszerülő társaik.

Felesleges addig ruhába bújtatni kedvenceinket, amíg a séta során mozoghatnak, de ha hosszabb, várakozással eltöltendő kinti időtöltést tervezünk, csomagoljunk el egy "kardigánt" az ebnek is.

A fiatal, illetve idős, valamint a beteg, legyengült állatok - függetlenül a tartárs módjától (kinti vagy benti élet) - kevésbé urai saját hőháztartásuknak, mint ahogy a nyári nagy melegben a túlhevülés, úgy a hidegek beálltával a meghűlés, rosszabb esetben a kihűlés fenyegetheti őket. A veszélyeztetett csoportba tartozó ebekre kiemelt figyelmet kell fordítani, s ez adott esetben a megfelelő védőöltözet biztosításával tehető meg a legkönnyebben.

Vigyázzunk azonban, hogy esetleges divatigényeink ne írják felül a funkcionalitás elvét: jól szellőző, kényelmes, az igénynek megfelelő hőmegtartó-képességű holmit, szükség esetén vízhatlan holmit válasszunk úgy, hogy az a kutyánk nemének is megfelelő kialakítással bírjon és ne zavarja a mozgásban. Az, hogy az adott ruha piros kockás vagy rózsaszín ebből a szempontból mindegy, higgyük el: a kutyáink sokkal kevésbé követik a divatot, mint mi.Thonet néni a maga 17 évével már ruhában sétál, illetve betakarva alszik a fűtött lakáson belül is.

Tragikusan szomorú 44. hét...

Mácsai elment, nincs többé. A múlt heti beszámolóban még gazdásodása hírének örülhettünk, de csak eddig tartott. Szóljon róla ez a heti beszámoló, mert rövidke életéből többet megosztani velünk sajnos nem tud.

Mácsai két társával a nyíregyházi gyepmesteri telepről került a gondozásunkba. Idős gazdája halálával az addig tartott állatainak sorsát egy rideg telep volt hivatott rendezni, s mivel a kutyák nem csak fizikai állapotukat illetően, hanem pszichésen is elhanyagoltak, szocializálatlanok voltak, így a telepről történő közvetlen örökbefogadás lehetősége fel sem merülhetett senkiben.

Az első két hétben Mácsai megérinthetetlen volt, gyakorlatilag akkor még nem is volt Mácsai, mivel a csimbókok alatt nem tudhattuk, hogy milyen nemű, életkorú és valós természetű eb rejtőzik. Aztán eljött az a nap, amikor Mácsai Mácsaivá válhatott és egyben megszabadulhatott több kilónyi összeállt, nemezes rasztától. Az elhanyagolt, bolháktól hemzsegő szőr alatt különleges megjelenésű tacskó keverék bontakozott ki: a mi Mácsaink.

Ahogy a rohadó bunda és a vérszívó élősködősereg távozott, Mácsai megváltozott. Egyre jobban nyitott az emberek felé, talán életében először értékelte, érzékelte a simogatást, a figyelmet. Mindannyian nagyon megszerettük, hiszen gyönyörű fekete orra és csodálatos, rajzfilmbe illő szemei mellé egy kellemes, ragaszkodó, bár kissé bizonytalan tacskószemélyiség tartozott.

Aztán eljött az a pillanat, amikor a "gyerek kirepült" és megkezdhette új életét. Egy nagyon szimpatikus, intelligens pár fogadta őt örökbe Biatorbágyra. A házban puha ágyikó, jutalomfalatka várta. Hamar beilleszkedett, a gazdáival már kötetlenül viselkedett és rendkívül hamar ragaszkodni kezdett. (Meglepő módon már az örökbeadás pillanatában tudta, érezte, hogy ez most valami más és gyakorlatilag ügyet sem vetett ránk többé, új családja kegyeibe igyekezett beférkőzni.) Talán ez okozta a bajt, talán más. Egy ugyanolyan napnak indult az a bizonyos pénteki is. A gazda úr dolgozni indult, Mácsai pedig valószínűleg utána. A gazda hölgy vette észre a hiányt és gyakorlatilag azonnal megindult Mácsai keresése. A Kóborka Állatvédő Egyesület segítségével a biatorbágyi városi televízió hírdetései között is megjelent, hogy keressük, mind a gazdái, mind az Egyesületünk tagjai plakátoltak, járták a környéket, de sikertelenül.

Vasárnap gyertyát gyújtani indultunk rokonainkhoz. Csörgött a telefonom - "Mácsai gazdi". Tudtam, éreztem, nem akkor, már előtte is: jó hírt Mácsaival kapcsolatban nem fogok kapni.

Megtalálták őt az 1-es út mellett, halottan. Valószínűleg elütötte egy autó. "Olyan, mintha élne'" - mondta keserűen a gazda - "Hazavisszük, eltemetjük őt."

Sajnálom, Mácsai, hogy csak ennyi adatott, de talán így is jutott valami, ami nem minden kutyának: volt gazdád, volt szerető otthonod. Mégha mégoly rövid időre is.

Hiányozni fogsz nagyon és bocsánat, hogy nem lett tökéletes a kisollós nyírás és hogy kicsit bele is vágtam a füledbe akkor. Köszönöm, hogy türelemmel elviseltél mindent és hogy adtál nekünk is egy esélyt, hogy megismerhessünk.

A szálkás szőrű tacskó

A képen látható kutya Camilla Q-RRENS Von Hungary, hívónevén Füge. Tenyésztőjének neve Gulyásné Fodor Ágnes, tulajdonosa Légrády Kriszta (Krizsoca), ezen fajtaismertető írója.

A "modern" szálkásszőrű tacskó Németországból származik és mai külsejének kialakításában nagy szerepe volt az angol szálkás szőrű terriereknek pld. sky, skót, dandie. Szőre határozza meg leginkább külsejét, a nagy szemöldök és szakáll elég egyedi külsőt kölcsönöz neki, színe általában "vaddisznó" színű, de létezik vörös és harlekin változata is, bár ez utóbbi az FCI által Európában nem megengedett változat. Testfelépítése igazi "tacskós": rövid , de párhuzamos végtagok, hosszú feszes törzs, szépen formált, viszonylag hosszú nyak jellemzi. Szeme, orrtükre sötét, fülei lelógnak , végei lekerekednek. A szálkásszőrű tacskó alapvetően föld alatti (kotorék) és föld feletti (kajtató) munkára lett kitenyésztve. Soha ne felejtsük el, hogy vadászkutya, viszonylag nagy mozgásigénnyel , és az erdőn-mezőn járva ismerjük meg az igazi arcát. Végtelenül intelligensek, nagyon gyorsan tanulnak, már-már (minden túlzás nélkül) gondolkodnak , és ne zavarjon meg minket, hogy nem "csüngnek" folyton a nyakunkon és néha önállósítják magukat. A tacskó önálló egyéniség, éppen ezért következetesen lehet velük csak eredményesen bánni, mert egyébként nagyon gyorsan ők lesznek a Főnökök. De még így is csak imádni lehet őket :)....a szálkásszőrű tacsik igazi szeretetgombócok, állandó bohócok. Igazi társak akár az irodában, vagy egy vadlesen, kanapébitorlók és vagány autósok, de néha az agility pályán is megcsillogtatják tehetségüket. Hosszú gerince miatt a lépcsőzéstől kímélni kell, mert porckorongsérvet (tacskóbénulás) kaphatnak, szőre pedig rendszeres ápolást igényel, trimmelni kell, ami azt jelenti, hogy az elhalt fedőszörzetet időközönként el kell távolítani. Az elhízás is sajnos igazi tacskójelenség, igyekezzünk nem bedőlni a "rögtön éhenhalok" könyörgő szemeknek, mert nagyon gyorsan magukra szednek pár kilót. Összefoglalva a szálkásszőrű tacskó igazán jó választás ha életre szóló barátságot szeretnénk kötni, sok vidám nap elé nézünk, ha egy ilyen kis szakállas fickóval költözünk össze.

(A Magyar Tacskótenyésztők Egyesületének honlapja: http://www.tacskotenyesztok.hu/)

Néhány régi védencünkről...

A kiskunfélegyházi gyepmesteri telepről mentett, mára már gazdis Csörnöcünk, aki valójában Dorka, levizsgázott nyomon, 92 pontos eredménnyel. Csörnöc és ideiglenes befogadóból lett gazdája, Bogi sokat küzdöttek együtt és néha egymással is azért, hogy mára egy ilyen irigylésre méltóan okos kutya váljon a kutyából. Csörnöcnek valószínűleg nem volt felhőtlen a kölyök- és fiatalkora, erre férfiaktól való félelme is utalt. Bogival a viselkedésbeli problémák csiszolása mellett iskolába is jártak, járnak. Gratulálunk a sikeres vizsgához és a további tanulmányokhoz kitartást kívánunk!

Pipetta, a tacskó keverék szuka 2008-ban került a gondozásunkba az Illatos útról. Sajnos rossz szíve miatt emlődaganatait nem lehetett megoperálni, így nem is nagyon hittük, hogy neki is eljön majd az igazi gazdi. Szerencséje volt, mert Németországban figyeltek fel rá, ahol azóta is boldogan él és időközönként egy-egy képpel beköszön.

Thonet néni is jól viseli magát. Természetesen ahhoz képest értve, hogy veterán létére (kb. 17 éves) nem olyan régen átesett egy műtéten és egyre másra jönnek elő a bajok. Örökbefogadói és istenítői: a PiciBorzas-lányok mindent megtesznek, hogy Thonet néni idős napjai tökéletes harmóniában és szeretetben telhessenek. Nélkülük már valószínűleg nem is élne ez az etyeki öreg hölgy.

Fagyal idei mentvény, egy tenyészet "leselejtezett" tenyész szukájaként került a gondozásunkba. Zala megyébe költözött gazdához, ahonnan úgy volt, hogy vissza kell térnie, mivel a gazdi külföldön kapott álláslehetőséget. Aztán a sors úgy hozta, hogy a gazdi nem ment sehová és Fagyallal, a hepciás szépséggel együtt maradhattak. Azóta már van egy óriás társa is egy német dog személyében.

Suzy a szentendrei Árvácska menhelyről költözött közvetítésünkkel Németországba. Gazdái a nyaralós képekből válogattak, hogy beszámoljanak közös boldogságukról. Az idős tacskó keverék szukáért Magyarországon sajnos nem volt érdeklődés, de ő is megtalálta a számára tökéletes családot.

Cingróf, aki most már Madzag debreceni lakos lett és két fekete szépséggel (egy labradorral és egy mindig mosolygós gazdi-lánnyal) osztja meg életét. A hétvégén agility versenyen vett részt, ahol sajnos nem ért el dobogós helyet, de nagyon jól érezte magát, hiszen mozoghatott, társaságban lehetett. (Cingróf három testvérével még babaként került a gondozásunkba.)

Racsni, a paksi menhelyről sérülten átvett tacskó-terrier keverék pedig már négy hónapja van gazdánál. Ebből az alkalomból örvendeztetett meg minket az új fotóval. Jó látni az ő boldogságát és tudni, hogy mennyire szuper helyet fogott magának.