2009. december 30., szerda

A karácsony hete, az 52.

Karácsonyra mi mást tehetne az ember, mint hogy segít? A heti beszámolót azzal kezdeném, ami nem csak a fajtamentés, hanem az Egyesület szempontjából volt kiemelten fontos a héten, mégpedig a szokásos karácsonyi ajándékozásunkkal.

Minden évben kiválasztunk egy olyan szervezetet, amely rászoruló embertársainknak igyekszik segítséget nyújtani. Mi egész évben a kutyák körül tevékenykedünk, de közben nem felejtünk el emberek maradni, emberek lenni. Hisszük, hogy az emberek támogatása is fontos, a kutyázást nem az emberektől való elfordulás miatt végezzük, egyszerűen csak számunkra ez jelenti a kikapcsolódást, a hasznosság érzetet. De fontosnak tartjuk az összes civil szervezet munkáját. Ezt igyekszünk hangsúlyozni minden évben Karácsonykor úgy, hogy megajándékozzuk egy-egy szervezet pártfogoltjait. A kiválasztott szervezetek önmagukban is hordoznak üzenetet, információt: segítettünk már a hajléktalan óvodának, egy fogyatékos gyermekeket gondozó bentlakásos intézetnek, egy csecsemő- és gyermekotthonnak, valamint a bajban lévő anyák és gyermekeik számára átmeneti elhelyezést biztosító anyaotthonnak is. Idén a Nagycsaládosok Országos Szövetségén keresztül jutottunk el a tiszajenői és vezsenyi nagycsaládosokhoz.

Összesen 88 gyermek és felnőtt számára sikerült az általuk meghatározott kívánságlistának eleget téve ajándékot gyűjtenünk, emellett pedig több doboznyi-zsáknyi felajánlás érkezett az intézményi, közös csomagba is.
Az ajándékok átadására 2009. december 27-én került sor. Mindenkinek köszönjük, aki segítette az idei akció sikerre vitelét és reméljük, hogy jövőre is megvalósíthatjuk újra, valahol máshol a csodát. Mert adni jó.

A tacskó fajtamentés háza táján is történt ez-az, így az év vége egészen pozitív érzésekkel zárulhat.

Mandulát, a blogban eddig talán legtöbbet emlegetett szálkás szőrű tacskó kant és Falatkát, a székesfehérvári Animal-Save telepéről átvett soványka tacskó babát Karácsony előtt örökbeadtuk. Mindketten nagyon jó helyre tették be a kis hátsójukat, igazi boldog és kényeztetésben gazdag kutyaélet vár rájuk. Falatka még egy kicsit betegeskedik (köhögött, amikor elhoztuk őt Székesfehérvárról, ebből lábadozik azóta is), de reméljük, hogy hamar felépül.
A nagy hidegek elől a sok kutyát begyűjtő gyömrői Szomorú Szív Alapítvány telepéről átvettünk kettő tacskónak mondott tacskó keverék szukát.

Habra két év körüli, 7 kg súlyú, zsemle színű apróság, tele energiával és jókedvvel. Nem viselte meg a telep, mindenkivel végtelenül barátságos, ragaszkodó, nyüzsgős kiskutya. Más ebekkel fenntartás nélkül kijön. Olyan gazdát keresünk számára, aki szeretne egy kotnyeles, nyikorgó apróságot maga mellé.

Mieza egy valószínűleg tacskó-csivava keverék szuka. Rendkívül picurka, megszeppent lény. Mivel a tárnoki kennelsoron a rácsozat túl nagynak bizonyult és mert annyira kétségbeejtően aranyos, alkalmazottunk, Laci hazavitte magához ideiglenesen az ünnepekre, hogy melegben tölthesse. Lehet, hogy nem csak az ünnepekre? Ki tudja... :)

Karácsony második napján Priusz, az Illatos útról mentett tacskó keverékünk intett búcsút Magyarországnak és áttette székhelyét Németországba. Priusz története különleges, mivel a gyepmesteri telepen mutatott viselkedése miatt "idegbeteg" jelzővel illették, gyakorlatilag esélyt sem adva a kikerülésére. Nem bírtuk volna elviselni, ha a fiatal, kobzott kutyát elaltatják. Furcsa az a gondolat már önmagában is, hogy valahonnan elkoboznak állatokat a nem megfelelő tartási körülmények miatt, majd egy gyepmesteri telepen legálisan kioltják az állat életét. Abszurd. Mindenesetre Priusz már elfelejtheti a múltat és új életet kezdhet egy másik országban. Köszönet a segítségért Vilma néninek és a Pici_Borzas-ikreknek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése