Egy éjszakát, az addig lakáshoz szokott kutya kennelben volt kénytelen tölteni, ami nagyon megviselte. Másnap ki sem akart jönni, a tárnoki sétáltatóknak nem mutatta meg magát. Este mentünk érte, mert hatalmas szerencsénkre egy korábbi örökbefogadnónk, Miró gazdája ideiglenesen felajánlotta otthonát Zuzu számára. Zuzu kitörő örömmel rohant ki elénk a házikójából, de egész testében remegett. Sikerült egy nap alatt összetörni őt testileg és lelkileg is - újra. Nem ezt érdemelte, nem ezt érdemelné egyetlen kutya sem.
Örökbefogadni nem játék. Ezek a kutyák már legalább egyszer sérültek az életben, amikor eredeti gazdájuktól így vagy úgy elkerültek. Ha valaki úgy dönt, hogy magához vesz egy kutyát, legyen az állatvédő szervezettől vagy bármi más módon: egy életről dönt, de úgy, hogy közben a saját életére vonatkozóan is egy döntést hoz, miszerint hóban-fagyban van egy társa, akit mindig vinnie, szeretnie, ellátnia kell, aki akkor is ott lesz, ha valami baj van. A kutya nem játék, nem egy plüssállat, akit ide-oda lehet hajigálni, ahogy az ember élete alakul.
Ismét csalódnunk kellett. Nem a kutyában, ő olyan, amilyennek ígérte magát, hanem az emberekben. De Zuzu ebből nem tapasztalhat semmit, igyekszünk számára megtalálni a tökéletes és végleges családot.
Ha bárki szeretne felelősen örökbefogadni egy 8 éves, ivartalanított, fekete-cser tacskó szukát, aki idegenekkel bizalmatlan, de ha valakit megszeret, akkor azt maximális rajongással veszi körül, szobatiszta, más kutyákkal kis ismerkedés után jól kijön és amúgy pedig egy igazi társkutya, egy kis csoda, az jelentkezzen. De ne akarja őt olyan, aki csak Karácsonyra akar egy ebet, aki nem tudja vállalni egész életére ezt a ragaszkodó, sokat látott és megélt kutyalányt.
Hisszük, hogy vannak még arra méltó emberek, hogy egy ilyen kutya szeretetével elhalmozza őket egy életen át.
hol lehet találkozni vele ?
VálaszTörlés