2007. szeptemberében kaptam egy hívást az Illatos úti gyepmesteri telepen társadalmi munkában fotózó állatvédő lánytól, m a x-tól, hogy van benn egy rendkívül rossz állapotban lévő szálkás szőrű tacskó keverék szuka, tudunk-e neki valami megoldást. Ha nem, akkor sajnos el kell altatni.Így indult Matahari új élete, amikor elhagyta az Illatos utat. Olyan elhanyagolt volt, hogy a szőre belerohadt a szeme alatt a bőrébe. A szőr lefejtésével a bőr is távozott, így Matahari a lehetőségekhez képest még rosszabbul nézett ki az amúgy is festékes szőre mellett. Meglepetésünkre a hátából előkerült egy varrótű is... A klinikán szép lassan kezdte magát összeszedni, éreztük, hogy nem fogja feladni.
Hónapokon keresztül próbáltunk neki gazdát keresni Magyarországon, de senki még csak egy hívás erejéig sem jelentkezett. Szerettük volna családban tudni a kedves öreg kutyahölgyet, így németországi partnerünk segítségét kértük a hirdetésben. Néhány hónap megint eltelt, de érkezett egy család, akik Mataharit szerették volna örökbefogadni.
Mellettük Matahari megtapasztalhatta, milyen szeretve lenni. Úgy várták őt, hogy a lépcsőkre rámpákat szereltek, hogy ne keljen megterhelnie a gerincét. Megható volt a figyelmük és Matahari is értékelte ezt. De csak egy kevés jutott már a boldogságból Matahari számára. A második Karácsonyát már nem tölthette el családja körében, az ünnepek előtt átment a szivárványhídon.Ég veled, Matahari.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése