Percel - egy ideiglenes befogadó összefoglalója

Percel talált kutya, felbukkant, majd amikor jeleztük, hogy jöhet, el is tűnt. Aztán pár napra rá megint felbukkant és akkor már jött is. Ez nem tegnap történt és az eredeti gazda nem került elő, így most már új gazdát keres. Bár lehet, hogy meg is találta. Nem kiabálok el semmit, csak egy megérzés.

Nagyon helyes Nudli - mivel nem hallgatott a Percel névre, próbálkoztunk olyan neveket sorolni, aminek a hangzására legalább fölkapja a fejét, meg hát a Nudli nagyon illik rá a törékenysége és a félénksége miatt, szóval - múlt hét óta így szólítjuk, és szépen hallgat rá.

Első este ahogy megérkezett a lakásba, lassan oldódott, de evett, ivott rögtön. Meg is fürdettük, aminek sajnos lett olyan utóhatása, hogy utána 3-4 napig nem nagyon akarta meginni a vizet, de ha kicsi tejet töltöttem bele, és nem hasonlított a vízre, akkor elfogadta. :) De mostanra a vizet is megissza. Viszont a fürdőszoba azóta is tabu neki, oda nem hajlandó bemenni. 

Az ágy lábánál raktam le egy félbe hajtott paplant, az a rendszeres éjszakai alvóhelye. Első éjjel sem volt vele semmi baj. Alkalmazkodik a kicsit furább életritmusomhoz (későbbi fekvés és ébredés).

Az első pisire viszonylag sokat vártunk: már majdnem egy fél nap eltelt (közben legalább 5-ször voltunk sétálni, miközben nem sikerült), majd a munkahelyemen (a Síp utcában egy kávézó), a vendégtér közepén megtört a jég! :) Azóta nem pisil be, mindig séta alkalmával pisil/kakil.

Az étvágya jó.

Keveset van egyedül. A kevésbé forgalmas napokon velem lehet a kávézóban (nagyon kedves az emberekkel, mindenki imádja), a péntek-szombat estében pedig a Zsú besegít. De nincs vele akkor sem baj, ha egyedül marad a lakásban, olyankor az előszobában van, mert a szobában nem merem egyedül hagyni, mert előfordult, hogy szétrágta a párnát, amit fekvő alkalmatosságnak szántam, de ő játszótársat és "szuka-pótlékot" csinált belőle és pár nap alatt szét is cincálta. :)

Nagyon szeretetre méltó kutya. Nekem is nagyon a szívemhez nőtt.

Állatokkal nem túl barátságos. Már amennyire ezt le tudom szűrni a séták alkalmával tapasztalt pár másodperces más állatos élményekből.

Nem túl mozgékony. A séták alkalmával fürge, de zárt helyen nem nagyon igényli a mozgást. Kivéve a "játék-időt" (minden este és délután 20-30 perc, amikor egy játékmackót dobálok neki és ő okosan visszahozza), ekkor nagyon gyors és aktív.

Szépen sétál már pórázzal, de láthatóan most szokja.

Zsike, azaz Kiskutya, aki cumizza a takarót!

Zsike vagy amire most már hallgat: Kiskutya vasárnap ideiglenes befogadót vált. Persze a legjobb lenne, ha befogadóitól, Katától, Lizától és Julitól nem egy másik befogadóhoz, hanem egy végleges, szerető otthonba költözhetne, mert hátha van egy olyan család, ahol éppen egy Kiskutya hiányzik. Egy olyan kis termetű, tengerimalac-mintázatú, hengeres testű, 7-8 éves apróság, aki korábban is tartozhatott valakihez, de utána az egri menhelyen találta magát, ahol nem volt boldog. Most is tele van feszültséggel, félelmekkel, de napról napra egyre inkább bízik. Egy agilis, fitt, friss nyugdíjas pár mellé is ideális lenne, hiszen imádna békésen kirándulgatni, felfedezni a világot, s a nap 24 órájában a gazdija kedvét lesni, mellette aludni, biztonságban lenni, de persze otthonról dolgozók vagy lelkes Kiskutya-rajongók jelentkezését is várjuk. Csak benti tartással, és természetesen mint minden védencünk, ő is oltva, chipezve és ivartalanítva költözködhetne, akár már most vasárnap este. Szóval sürgősen keressük a megfelelő, elkötelezett otthont. Akinek ennél a résznél még nem facsarodott bele a szíve a Kiskutya-miatti hiányba, nem is lenne jó gazda. De akinek igen, és megteheti: aranyozza be ennek az apró kutyahölgynek az életét!

Kérünk mindenkit, hogy vigye hírét. A gazdijelöltek az info@futrinkautca.hu e-mail címen érdeklődhetnek.

Az apróbetűs tudnivalók Katától, Kiskutya pótmamájától:

Kiskutya sajnos iszonyúan cuki es ha nem lennek ennyire elfoglalt kint Bostonban, bizony soha nem adnám vissza.

Tehát, íme, a részletes leírás Kiskutyáról (aki ma már bizony erre a névre hallgat):

Iszonyú nyugodt, barátságos mindenkivel, de türelem kell hozzá, hogy megnyíljon. Utána hihetetlenül bújós, bármit lehet vele csinálni, követ mindenhova, egész nap ölben alszikál. Nagyon ragaszkodik hozzám, illetve a jövőbeli gazdijához fog majd remélem, így védelmez és morog/ugat, ha közel jönnek hozzám. Sosem harap, csak puffog és ugat.

Este velem alszik az ágyikóban, amit imád és bújik, keléskor csak pislog (amíg én még alszom) és türelmesen várja, hogy felébredjek, viszont amikor felkelsz vele, iszonyúan örül, és azonnal le kell vinni, különben bepisil, néha bekakil, amúgy szobatiszta, csak le kell napi háromszor vinni, most próbálgatom póráz nélkül sétáltatni, arról majd update-elek. Séta közben bátorítani kell, fél eléggé, de ha türelmes vagy vele, pár nap alatt már rendesen sétál, főleg más kutyákkal, mert úgy bátrabb. Rángatni nem szabad, mert akkor bepánikol, megpróbálja kitépni magát a nyakörvből és nagyon megijed, elszalad és bebújik valami sötét lyukba, autó alá… Csak türelem kell hozzá.

Evési szokásai még mindig furcsák, sokszor nem eszik rendesen. Csirkét vagy friss húsokat mindig megeszi, de normál kutyakaját nem igazán… És valamiért kézből, kis darabonként jobban eszik. Inni iszik most már rendesen. Nem szereti, ha egyedül hagyják. Annyira kis ragaszkodó típus. Van valami pukli az oldalán, azzal ma megyek dokihoz.

FONTOS. Iszonyúan rágcsál takarókat, de nem tépi el, csak ilyen cumizás-szerűen rágcsálja az elülső fogacskáival, ami lehet, hogy idegesség vagy korán választották el a mamájától, ezt nem tudom, de este az ágyban nagyon rágcsál. Csak nyálas lesz tőle a takaró. Csontot imádja, de valamiért a takarót jobban, abból is csak az általa random-módon kiválasztott anyagokat. J Kosárban is alszikál melletted. Nem bolhás, nem férges, de szokta rágcsálni magát kicsit. Megfürdettük, most egy darabig nem kell. Ha más eszembe jut, még írok.

Egy hajszál választ el attól, hogy örökbe fogadjam, de szerintem nem tudnék róla úgy gondoskodni. L

Tigris-látogatás

Csipet-Csapat meglátogatta az egyik korábbi védencünket, Tigrist, a tacskó keverék lánykát, akit réges régen a siófoki állatvédőktől vettünk gondozásba és sokáig kerestük számára a tökéletes családot. A beszámoló alapján szerintem nem kérdés, hogy megtaláltuk.

Tegnap fél év után család látogatáson voltam Tigrisnél, 2011. júliusában került gazdihoz, Tárnokon is töltött egy pár hónapot, majd 2010. novemberében került Hozzám ideiglenesbe 8,5 hónapot töltött Nálam. Amikor megérkezett 3 napig ülve aludt, szerencsére az én terápiás kutyám Pipacs egy hét alatt rendezte vele a dolgot, és hamarosan kezdett nyitni, játszani, és jól érezni magát. Több rendezvényen voltam vele, mindenki el volt ájulva tőle, édes, kedves, de jelentkező nem volt rá. Az eltelt idő alatt teljesen rendbe jött egy szófogadó, szobatiszta, pórázon és anélkül szépen sétáló, na néha egy kicsit domináns /de ez kezelhető/ pusziosztó, kedves kutya lett. Volt már ilyen az életemben, nem voltam meg lepve, de biztam benne hogy eljön az gazdi akinek ő lesz a szívecsücske. Egyszercsak jött egy telefon, hogy van egy érdeklődő, egy család jelentkezett, aki egy év alatt elvesztette a két idős kutyusát, és igazán még őket gyászolta, de meglátták a fényképét, és úgygondolták eljönnek megnézni aztán meglátják. Meglátták, szerelem lett, és ő azonnal költözött, nem volt egyszerű részemről mert nagyon a szívemhez nőtt, de tudtam hogy jó döntést hoztam. Én nem akartam találkozni velük egy pár hónapig, nehogy felzaklassam a kis lelkét, de most eljött az idő és boldogan bólintottam rá, hogy megyek. érdekes találkozás volt először nem tudta mi van aztán már ugrott a nyakamba, de utána rögtön gazdi anyuhoz ment jelezve hogy ő az igazi, és kis gazdinak is nyomott egy puszit. Nagyon jól viselkedik teljesen beilleszkedett a családba, sokat sétálnak vele. Hát azt meg kell vallani hogy túlsúlyos lett, szép széles háta van, de dolgoznak rajta hogy ez lemenjen. Csináltam egy-két fotót, de nem lett igazán jó mert egyszerűen nem bír egy helyben megmaradni.

Nagyon jó érzés, hogy láttam mennyire szeretik, és milyen jó helye van, ez az ezért érdemes csinálni.

Az elmúlt két év alatt mióta ideiglenes befogadó vagyok, most tartok a 12. kutyusnál, most Balett van nálam és várja az igazit, egy megmaradt Nekem és saját falkámat erősíti, a többi 10 sorsát nyomon követem, tartom a gazdikkal a kapcsolatot, van akivel szinte barátság lett a dologból, ketten külföldre kerültek nagyon jó dolguk van, ő róluk is jöttek hírek.

Szóval drága Tigris örülök hogy láthattalak, ez most már gyakrabban elő fog fordulni, és kedves gazdik köszönöm hogy ennyire szeretitek az én kis volt védencemet.

Futrinka kedvezményes PROFI KUTYAFOTÓZÁS!

Mindannyian szeretjük megörökíteni kedvenceinket, szerintem nem vagyok egyedül, akinek számtalan ilyen-olyan elkapott képe van a kutyáiról a mobiltelefonjában és a számítógépén, de sajnos csak kevesen vannak, akiknek műteremben készült, profi fotója lehet a kutyáiról, pedig milyen jó lenne végignézegetni, visszaemlékezni, kiragadni egy ilyen különleges pillanatot, gyönyörködni bennük. Most az egyik örökbefogadónk révén lehetőségünk nyílhat erre.

A kedvezmény nem csak tacskókra igaz, mégcsak az sem előfeltétele, hogy valakinek mentett kutyája legyen, bárki, akinek van kutyája, igénybe veheti.

Az akció 2012. január 28-tól február 19-ig tart, regisztrálni 2012. február 12-ig lehet az info@futrinkautca.hu e-mail címen.

Kiss Csanád, profi kutyafotóssal egy igazán kedvezményes lehetőségben sikerült megegyeznünk, így aki most szeretné magát vagy családtagjait valami különlegessel meglepni, nem hagyhatja ki ezt a lehetőséget! A http://www.vauvau.hu/ stúdióban az alábbi lehetőségeket lehet igénybe venni:

I. FUTRINKA 24, AJÁNDÉK FOTÓKÖNYVVEL

Ez a csomag egy előre egyeztetett időpontban, stúdióban történő fotózást tartalmaz, a sok elkészült képből 24-et lehet választani, ezeket retusálva digitálisan is megkapja a gazdi, illetve ajándékba kap egy 15x21 cm-es keménykötésű könyvet a kutyák fotóival.

A csomag eredeti ára 35.000 Ft, most aki rajtunk keresztül veszi igénybe 28.000 Ft-ot kell fizetnie érte.

II. FUTRINKA MESTERHÁRMAS

Ha az előző lehetőség túl drága, akkor viszont egy kis csapatépítésre is szükség van a szép fotók érdekében, mert ennek a csomagnak az a lényege, hogy három gazdinak és ebzeteinek egy időben kellene megjelennie a stúdióban. Egy jó hangulatú fotózáson mindenkiről külön készülnek fotók, minden gazdi 8-at választhat az elkészült képekből, ezeket megkapja retusálva, digitálisan.

A három gazdi együtt fizet 24.000 Ft-ot, tehát 8.000 Ft-ból lesz 8 gyönyörű kép. De ehhez tényleg az kell, hogy három gazdi egy időpillanatban legyen a stúdióban, tehát egy kicsit nagyobb szervezést igényel.

A FUTRINKA KEDVEZMÉNYT bárki igénybeveheti, aki az alábbiakat elfogadja és betartja:

- a kedvezmény igénybevételéhez szükséges az info@futrinkautca.hu oldalon regisztrálni a név, e-mail cím, telefonszám, fotózandó kutyák neve, száma, fajtája megadásával, az igénybeveendő kedvezmény megjelölésével,

- ezt követően minden jelentkező kap egy kedvezményre feljogosító kódot, ennek birtokában lehet Kiss Csanáddal, a fotóssal időpontot egyeztetni, a fotózásért is nála kell fizetni, a Futrinka Egyesület pénzügyi tranzakciót nem bonyolít!

- a kedvezményt igénybevevők elfogadják, hogy egy fotót kis méretben a Futrinka Egyesület is megkap, melyet kimondottan a fotózás "mementójaként" a Facebook fajtamentő oldalain jogosult szerepeltetni a kutya/kutyák nevének megjelölésével, de ezeket az Egyesület nem használja kiadványaiban vagy bárhol máshol,

- a Futrinka Egyesület a jelentkezőket megkérdezheti, hogy a jövőben kívánnak-e az Egyesület híreiről értesülni, de a hírlevélre való feliratkozás nem kötelező, és nem előfeltétele a kedvezmény igénybevételének!

- a II. típusú kedvezményre kizárólag akkor válik jogosulttá valaki, ha három gazdi áll össze, önállóan nem érvényes a kedvezmény!

- a fotózásra tiszta, oltott kutyák vihetők, de nem kell szuperképzettnek lenniük, Csanád tényleg profi, kutyagazdi, megoldja, hogy jó képek legyenek.

Olvassátok alaposan végig, vigyétek hírét, s ha lehetőségetek engedi, próbáljátok ki, készüljenek mindenkiről csodálatos fotók!

Az egész akció végén pedig Kiss Csanád jóvoltából kapunk egy egyesületi marketing fotózást, amit nagyon köszönünk előre is.

Mimikri, a fejbőr nélküli áltacskó

Mimikri az Illatos úti ebrendészeti telep fényképén úgy nézett ki, mint egy tacskó vagy tacskó keverék. Persze többszöri ránézés is kellett, mert a fején éktelenkedő hatalmas bőrmentes terület folyton elterelte az ember figyelmét arról, hogy a seb mögött egy kutya is van. A friss, piros vér, a gyermektenyérni bőrmentes terület mindent felülírt.

A közösségi portálok "szeretik" az ilyen fotókat, ezeket valahogy többen megosztják, mint a már helyrehozott, meggyógyult, gazdára vágyókat vagy bármi egyéb, kevésbé látványos hírt. Mimikri fotója is körbejárt, több forrásból is eljutott hozzánk, a kommentelők tucatjai fejtette ki a képe alatt, hogy mi mindent tenne azzal, aki ezt a sebet okozta.

A kutyát Csepelen fogták be, a megfigyelési ideje nem járt még le, a seb kezelését az Illatos úton megkezdték, de gondoltam, hogy adok egy esélyt és megkérdezem a telep vezetőjét, hogy elhozhatjuk-e őt tulajdonjog fenntartással, ami azt jelenti, hogy 14 napig csak az eredeti gazdája jelentkezhet érte. Nem nagyon reménykedtem az igenben, de bólintást kaptunk, így szombaton már robogtunk is érte, miután ideiglenes befogadót is sikerült számára - rekord idő alatt! - találnunk.

Mimikri nem tacskó, én abban sem vagyok biztos, hogy volt tacskó az ősei között, de az tény: a feje nagyon tacskós. A teste viszont egyáltalán nem, lényegesen nagyobb, spániel méret. A szőre összerasztásodva állt, a fülében olyan kosz volt, hogy a kutya nem hallott tőle, s a sebtisztítás miatti altatásban a füleit is alaposan kitakarították, most a kifekélyesedést kell kezelnünk. A kutya tele volt bolhával, a háta farokvégi részében egy viszonylag nagy kiterjedésű területen bolhaekcéma miatti sebek. A fenéktájék az összerohadt szőr miatt bepálott, gyulladt. A hasán található karmolások és egyéb sebek arra engednek következtetni, hogy a fején a nagy, nyitott sebet egy másik kutya okozta. Mimikri általános állapota pedig arra, hogy őt nem fogja keresni senki, mert neki ez a sérülés most valójában az esélyt adta meg, mégha ez meglehetősen bizarrul is hangzik. Mimikri nem ismeri a pórázt, a lakást, gyakorlatilag semmit nem ismer, de nagyon jószándékú, egy rossz szava nincs semmire. Alapvetően csendes, visszafogott, az embereket inkább elviseli maga körül, mint kedvesen fordul feléjük, de ez még változni fog, hatalmas szeretet tartalékokat látok én ebben a sokat megélt, megtört, fáradt kutyában.

A sebe naponta többször átmosást, fertőtlenítést igényel, illetve most kapunk segítséget egy humángyógyászatban akut, nagy kiterjedésű sebek gyógyításával foglalkozó szakembertől, ami biztosan sokat fog jelenteni. Kérünk mindenkit, hogy drukkoljon Mimikrinek, hogy innentől szépen alakuljanak a dolgai, s hogy majd ha mindenen túl lesz, akkor találjunk számára is egy tökéletes, szerető új családot, hogy elfeldhesse mindazt, ami vele történt.

Ha bárki hozzájárulna Mimikri állatorvosi és egyéb kiadásaihoz, akkor a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számláján keresztül teheti meg, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni: ADOMÁNY TACSKÓ MIMIKRI. Minden forintnak örülünk, a befolyó adományokról tájékoztatást adunk. Köszönjük!

Mimikri gyógyulásáról, életének alakulásáról is beszámolunk majd, így érdemes minket figyelni, ha valakit érdekel, hogy mi lesz ezzel a kutyalánnyal!

Beérkezett adományok: 15.000 Ft
Cs. László - 2.000 Ft
S. Nikoletta - 2.000 Ft (és további 2.000 Ft a demodexes tacskóinkra, köszönjük!)
M. Andrea Mónika - 3.000 Ft
S. Gabriella - 3.000 Ft
E. József Gyula - 5.000 Ft

2011. január 11.

Mimikrinek nem volt azóta széklete, hogy a gondozásunkba került, ez volt az a nap, ameddig vártunk, merthogy a kutya egyébként eszik-iszik, jó a kedve is, nem levert, nem bágyadt, a sebe is gyógyulgat. Ma ment volna ultrahangra és egyéb vizsgálatokra, de ezt valószínűleg ő is megérezte, mert megérkezett az első adag! És még mondják azt, hogy az ember nem tud bárninek örülni - csak a megfelelő szituáció kell hozzá. Mimikri vérképe is megérkezett a rendelőbe, most várom, hogy én is megnézhessem, de a májértékekben van markáns eltolódás, amit az éhezés bőven okozhatott. Megnézzük, aztán 4-6 hét múlva csinálunk egy kontroll vért, hogy lássuk, mi az, ami maradandó és mi az, amin a jó tartás változtatni képes.

Mindenkinek köszönjük a drukkokat, Mimikri tényleg hálásan áll a gyógyulási feladathoz és mostanra már bár esetlenül, de viszonylag szépen sétál rózsaszín, katicás hámjában a Budai Vár környékén - ha valaki esetleg összefutna vele, ne csodálkozzon.

Mindjárt vége az évnek... (50. hét)

Karácsony előtt elkészültek a profi bemutatkozó filmjeink, így az ünnepek előtt már bemutathattuk nektek az ún. imázs filmünket. Szerintünk csodálatos lett, tényleg nem is hittük, reméltük, hogy nekünk valaha ilyen profi, ilyen látványos bemutatkozó anyagunk lehet, hiszen az ebbe fektetett önkéntes munkája a rendezőlánynak, Kozma Lizának és filmes csapatának hatalmas érték, mi megfizetni soha nem tudtuk volna. Nem tudom, hogy az ilyen felajánlásért hogyan lehet úgy köszönetet mondani, hogy valóban kifejezze azt a hálát, amit érzünk. Nagy lehetőség ez a védenceink és számunkra is. Köszönjük a csapatnak!

Nagy öröm volt számunkra, hogy a támogatói határidőnaplónkat szeretitek, szívesen használjátok, s többen igényt tartottatok egy-egy példányra, így gyakorlatilag a legyártatott példányok 4/5 részét sikerült még 2011-ben kiházasítanunk, de maradt még azoknak, akik későn ébrednek, mégis szeretnének idén is vagy idén először egy igényes, kizárólag a mi számunkra tervezett és készült, teljes mértékben egyedi határidőnaplóban jegyzetelni. A honlapunkon megtalálható, hogyan lehet valaki határidőnapló tulajdonos. Ha esetleg egy különlegesebb ajándékra vágynátok, akkor licitáljatok: ugyanis idén az MKB Veszprém Kézilabda Csapata dedikálta a határidőnaplók egy részét. Még van pár, amire várjuk a liciteket, de ha valaki 5.000 Ft-ot vagy annál magasabb támogatást ajánl, automatikusan megkap egy aláírt példányt - természetese a "készlet" erejéig, úgyhogy érdemes sietni, ha valaki ilyen különlegességre vágyik!

Ezen a héten is jelen volt a Futrinka Egyesület csapata a Gozsdu-udvarban szervezett karácsonyi vásáron - mindenkit, aki végigfagyoskodta ezeket a napokat, köszönet illet! - és szerencsére nem csak az adományba kapott tárgyi felajánlásokra, de a támogatói ajándékainkra is volt érdeklődés. Az ezen az ágon befolyó adományok összesítése folyamatban van, a bevételen a Futrinka Egyesület négy tevékenységi csoportja osztozik, amint meglesz az eredmény, megosztom veletek is. Engem is érdekel, hiszen minden forint nagyon sokat jelent a fajtamentés életében!

A kézműves vásárunk is az utolsó etapba ért és itt örömmel mondhatom, hogy több, mint 100.000 Ft összbevételt hozott a sok szép, általatok felajánlott kézműves csoda. Nem győzünk elég hálásak lenni a felajánlásaitokért, s személy szerint én sokszor gyönyörködtem a tárgyakban átadáskor, postázára összekészítéskor, hiszen hihetetlen tehetségetek és szeretetetek mindegyikükben ott lapult. Jó érzés volt, hogy segítettetek minket ezzel, de az is felülmúlhatatlan érzésként kísér végig ezen az éven, hogy idén Karácsonykor több olyan ajándékot is átadtam családtagjaimnak, amelyek "megvásárlásával" jótékony célt szolgáltam, s egyben valakinek a keze munkáját, idejét, türelmét, egyediségét adhattam át. Köszönöm! A nyilvántartások vezetéséért, rendszerezésért, feltöltésért, fotózásért Adrimaccsot és Kyticét illeti még extra köszönet.

Ami még bónuszként, a kézműves váráshoz kapcsolódik: a Csipet-Csapat által készített tacskó szukákra való thermo ruhákat egy finn tacskó tenyésztő vásárolta meg saját kutyái és ismerősei kedvencei számára, s amikor megtudta, hogy jótékonysági árverésről van szó, ráadásul a tacskó fajtamentés javára, felajánlotta, hogy ők is igyekeznek nekünk ezt-azt gyűjteni Finnországban. Meglátjuk. Mindenesetre jól esett az ilyen jellegű kapcsolat megjelenése is.

Azért a tacskóink körül is történt ez-az, pedig őszintén szólva nem nagyon volt már időnk semmire a nagy rohanásban. Aztán kiderült, hogy mégis meg kell oldanunk még pár dolgot...

Leviát, akit ideiglenes befogadói Trafóra kereszteltek át erre a hétre időzítette az ivartalanítási műtétjét, merthogy lett volna rá egy nagyon ígéretes gazdijelölt, s csak ez hiányzott ahhoz, hogy elköltözhessen. Meg még egy dolog: az ideiglenes befogadói "jóváhagyás", de mivel az elmúlt időszak annyira összecsiszolta befogadóival, illetve ők is olyan mértékben ragaszkodtak már védencünkhöz, hogy hosszas mérlegelést követően Leviát örökbefogadása mellett döntöttek, így ő is gazdis kutyaként mehetett át az új esztendőbe.

A szentendrei gyepmesteri telepről a gondozásunkba került tacskó-csivava keverék szuka, Tündike átesett az ivartalanításon, illetve a farkaskarmait is leszedettük. A műtét meglepő módon pozitív irányba mozdította el kapcsolatát ideiglenes befogadóival, s bár még mindig nagyon-nagyon félős, de egyre jobban kezelhető kutya válik belőle PiciBorzas-Dóriéknak köszönhetően. Talán eljön majd érte is az álomcsalád, aki éppen egy ilyen icipici kutyára vágyik, s hatalmas türelme van ahhoz is, hogy elhitesse Tündikével, hogy innentől már minden csak tökéletes lehet az életében.

2011: az első, hevenyészett számok

Sok minden történt az elmúlt évben, rengeteg örömben, de sajnos szomorúságban is volt részünk. A képtárat nézegetve összeállítottam az első "statisztikákat", de ezek még nem a hivatalos számaink, csak impressziók, hogy lássam, hogy mit hagytunk magunk mögött, s hogy tervezni lehessen a 2012-es évet, ami ismét számos kihívást rejteget, s nem titok: mint minden non-profit szervezet, mi is a túlélésért küzdünk, s igyekszünk teljes évre tervezni, takarékoskodni, beosztással élni, ütemezni a kifizetéseinket és racionalizálni, hiszen számítunk arra, hogy az esetlegesen bevezetésre kerülő ebadó nem fogja segíteni a válság miatt már amúgy is megemelkedett leadások számának csökkentését, s a megváltozott adójogszabályok eredményeként az adó 1%-os bevétel is kevesebb lehet, miközben minden drágul, minden egyre többe kerül és az örökbefogadási kedv sem valószínű, hogy szárnyalni kezd. De igyekszünk nem pesszimisták lenni, viszont szeretnénk racionalisták maradni.

2011-ben 75 kutya került a tacskó fajtamentés gondozásába, de voltak többen is, akiket nem sikerült 2010-ben örökbeadnunk, így ők növelték az év során menedzselt kutyalétszámot. A 75 kutyából 50 volt a fajtatiszta és 25 a keverék. A nemek aránya majdnem egyenlően alakult, 38 szuka és 37 kan érkezett az elmúlt évben. Továbbra is a szálkás szőrű tacskókból van a legtöbb mentésre váró, a rövid szőrűek közül sokat a keverékek közé soroltam, az ő esetükben a legnehezebb a tacskó és nem tacskó közötti határvonalat meghúzni. Általában a normál méretből kerülnek ki a kutyáink, de mint minden évben, most is voltak törpe, illetve kaninchen védenceink is. Ebben az évben is voltak különleges színű kutyáink, soha nem hittem volna, hogy "red dapple" vagy csíkos tacskó védencünk lesz valaha is.

Minden kutyánkat oltottuk, chipeztettük, ivartalanítottuk, az egyéb szükséges állatorvosi beavatkozásokat elvégeztettük, sokan ideiglenes befogadóknál várakozhattak, amíg a tökéletes gazdi rájuk talált, sokukat éppen az ideiglenes befogadójuk fogadott örökbe, de voltak, akiknek "csak" a tárnoki kennelsor jutott.

A 2011-ben gondozásba vett kutyák közül az év során 61-et örökbe is adtunk, közülük heten költöztek külföldre és kettő kutyának lett meg az eredeti gazdája. Szerencsére sikerült az összes 2010-es "áthozat" számára is gazdát találnunk, illetve egy 2009-es védencünk, aki az év során került vissza a gondozásunkba is új otthonra lelt újra.

A 2011-es védenceink jelentős része gazdától vagy a kutya tenyésztőjétől került a gondozásunkba, ez elmozdulás a korábbi évekhez képest, egyre többen keresnek meg minket, hogy segítsünk, mert megváltozott körülményeik miatt nem tudják tartani a kutyát. Mi pedig nem ítélkezünk, ezek a kutyák is várólistára kerülnek, de mindig elsőbbséget élvez a sérült vagy gyepmesteri telepről, altatási veszély elől érkező kutya. De nem vagyunk "felesleges kutya átvevő hely", senkit nem oldozunk fel a döntése miatt, mi kizárólag a kutyára koncentrálunk.

A 2012-es évet 14 kutyával nyitottuk meg, közülük kilencen tényleges gazdára várók, négyen gazdijelöltesek, csak a papírokat, véglegesítést kell bonyolítanunk, illetve egy kutyánk hamarosan egy szervezetileg új, de az azt alapító személyek tekintetében régi német kapcsolatunkon keresztül Németországba költözik majd. A várólistánk pedig hosszú. Továbbra is. Így indul tehát a 2012-es év.

Ha valaki ért hozzá és van türelme, legyűjtögetne minden, 2011-ben örökbeadott védencünkről egy-egy fotót, slide showba rendezné őket megadott, bár nem túl merev elvek szerint és zenét is varázsolna alá, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Sajnos én nem vagyok elég tehetséges hozzá, de mivel másik fajtamentő csoportnak is készül ilyesmi, büszkeség lenne a tacskókat is ilyen formán viszontlátni. Szóval: van valaki, aki ért ehhez és vállalja?

A 49. hét elvitte az utolsó két tacskó mix babánkat

Már majdnem Karácsonyba fordult az idő, amikor a tacskó keverék babák utolsó két tagja is kirepült, így ők már mindannyian új életükben fordulnak majd át a 2012-es évbe, s Orsi, ideiglenes befogadójuk is fellélegezhet egy kicsit. Őszintén szólva azt is el kell ismernem, hogy hatalmas szerencsénk volt, hogy viszonylag rövid idő alatt a teljes, kilenc tagú babacsapat kiházasítódott. Nagyon féltem, hogy lesz olyan közülük, aki még serdülő időszakát is a gondozásunkban tölti. Nagy segítséget jelentett, hogy osztrák partnerünk, az AC-Austria is hirdette őket, így többen rajtuk keresztül találtak új otthonra, köztül az utolsó két baba is.

Negroról azt hittük, hogy elsőként lesz gazdis, mert többen érdeklődtek iránta, de aztán végül ő volt az egyik, aki az első próbálkozásból egy nap után vissza is került, majd folyamatosan lemondták, de most egy fiatal, lendületes család jött el érte, akik már be is jelentkeztek Orsinál: szerencsére minden rendben a kis hapsival, aki most már Nero névre hallgat.
Nitta, a kis csendes, visszahúzódó kislány Magyarországon nem keltette fel senki érdeklődését, s igazából úgy tűnt, hogy sikerül elrejtőznie a gazdisodás elől, de szerencséjére Ausztriában rá is jelentkezett egy szintén fiatal pár, akik nagy örömmel vették őt magukhoz. Róla még egyelőre várjuk az új, gazdis fotókat.

Szeretném megköszönni a segítségét mindenkinek, aki akármivel is hozzájárult a babák ellátásához, költségeihez és természetesen Orsinak, hogy ideiglenesen magához vette ezt a nagy családot. Reméljük, hogy a kis csapat mamája hamarosan áteshet az ivartalanításon, hogy több ilyen nem vár alom ne jöjjön létre. Ő az eredeti családjában maradt.

Az örökbeadások folytatódnak (a 48. hét)

Hihetetlen gazdieső zúdult ránk az év végéhez közeledve, ami kicsit vissza is adta a hitünket. Ezért, a boldog, meleg otthonba kerülő kutyákért érdemes ekkora áldozatot hozni, sokszor akár a családot, a magánéletet háttérbe szorítva menni és menteni, intézni a kutyák körüli dolgokat, fagyoskodni, sorban állni, egyeztetni, pénzt teremteni és mindent. Egy kutyát is jó érzés örökbeadni, de az, ha egy viszonylag rövid idő leforgása alatt több védence is új gazdára talál az embernek, különösen felemelő érzés. Ebben volt részünk ezen a héten.

Jonatán elhagyta ideiglenes befogadóját, Imolát, akinek ezúton is hatalmas köszönet, hogy Jonatán nála szokhatta a lakásban élés szabályait, s egy régi támogatónkhoz költözött, ahol nem zajlott tökéletesen zökkenőmentesen a beilleszkedés, pld. egy ágybetét bánta, amire a fiatalúr rápisilt, de továbbra is rendületlenül és kitartóan szeretik őt.

Bocskor is kirepült ideiglenes befogadóitól, Csabáéktól. Az új család nekik köszönhetően már egy sokkal rendszerezettebb, összeszedettebb, a falkában való helyével tisztában lévő tacskót fogadhatott örökbe, nagyon sokat számított hozzáértő és szerető gondoskodásuk Bocskor gazdisodását illetően. Bocskor érkeztére a család apraja-nagyja összegyűlt, mindenki látni akarta az új jövevényt, akiről reméljük, hogy már csak jó híreket hallunk.

Blicc, a tündéri kis zsemle áltacskó lánykánk is gazdis kutya lett, ráadásul külön öröm, hogy egy korábbi örökbefogadónk, Zádor Kunca gazdája vette őt magához. Számomra pedig hab a tortán, hogy Kuncáék a közelünkben laknak, így lesz alkalmam össze-összefutni a kis sétáló különítményükkel a parkban és a környező lakótelepen is. Dinaperonéknak köszönjük, hogy Bliccnek tökéletes ideiglenes befogadói voltak.

A negyedik, ebben a beszámolómban megemlítendő ideiglenes befogadónkat is köszönet illeti, bár ő 2011-ben ezen a héten megszűnt a továbbiakban ideiglenes befogadónk lenni, mivel úgy határozott, hogy a nála állomásozó és nagyon félős, valójában csak őt elfogadó Kingát nem adja oda másnak, így véglegesítette falkájában Tünde és a szintén tőlünk örökbefogadott Palást (Pál) mellett. Természetesen Andi továbbra is követi a munkánkat, segít minden egyébben, amiért nagyon hálásak vagyunk. A kis falkának pedig boldog és hosszú közös életet kívánunk.

A tacskó keverék babáink közül ezen a héten ketten hagyták el Orsiék otthonát, hogy megkezdjék önálló, gazdis életüket. Nolly, a legtündéribb csöppség, a bújós akarnok, a szemrehányóan nézés nagymestere, a mindent egy pillantás alatt elérő minimanó Ausztriába tette át a székhelyét ottani partnerszervezetünk, az AC-Austria jóvoltából.

Narna pedig Magyarországon maradt, egy kitartó és lelkes család szeretett kicsi kutyája lesz, ahol minden szeretetet és törődést meg fog kapni. Lassan-lassan kirepülnek a babáink is!

Fogyó hold... (47. hét)

Ez volt az év egyik szuper hete, hiszen "csak" egy kutyánk érkezett, de többet örökbe tudtunk adni, ráadásul úgy, hogy mindannyian egy másik kutya hirdetésének köszönhették azt, hogy gazdához költözhettek. Vannak ugyanis kutyák, akiket akárhogy hirdetünk, nem lesznek kellően vonzóak ahhoz, hogy valaki őket, csakis őket akarja, míg van olyan hirdetés, amelyre több hívás is befut, de egy kutyát csak egy helyre tudunk örökbeadni. Ha pedig több jó jelölt is akad, akkor ajánlunk mást, aki szerintünk az adott család habitusának megfelelhet, ha nyitottak a lehetőségre. Ezen a héten pedig többen azok voltak. Szerencsére, mert így a Karácsonyt már több védencünk új otthonban töltheti.

Ribizli, a mi kis csodálatos fekete-cser, rövid szőrű tacskó hölgyünk gazdához költözött, ami nem igazán meglepő, mert tényleg egy nagyon jó idegrendszerű, barátságos és kedves kutyáról van szó. Csipet-Csapatnak pedig hálás köszönet azért, hogy Ribizli nála lehetett.

Ribizli jóvoltából még három kutyánk költözhetett új otthonába, három olyan kutya, akikre eddig valami miatt nem is volt érdeklődés, pedig mindannyian tökéletes, barátságos és fiatal kutyák.

Révész megelező heti látogatói nem gondolták meg magukat, s ez a hét lett az az a szerencsés, amikor ez a sokat várakozott, nagyon kedves és barátságos, bár elsőre kicsit megszeppent tacskó fiúcska megkezdhette új életét egy rutinos, csupaszív család mellett. A költözés előtt még át kellett esnie a legeslegutolsó szemműtéten, innentől az átvételekor majdnem kifolyt szeme újra teljes funkcionalitásában használható, megmenekült. Már kaptunk is Révészről híreket és szerencsére minden a legnagyobb rendben van vele, szépen beilleszkedett és nagyon-nagyon szeretik őt.

Panina, a különleges színű törpe tacskó szuka leírásában karakánabb volt, mint a valóságban, de valami miatt senki nem akart vele még csak megismerkedni sem. Ideiglenes befogadóinál kitűnően érezte magát, de azért tudtuk, hogy egyszer őt is örökbe kell majd adnunk. Az ő új családja sem rá jelentkezett, de a  leírás alapján úgy gondoltuk, hogy tökéletes otthont tudnának biztosítani Paninának és igazunk is lett. A család felkerekedett, hogy Paninát magához vegye, s azóta is csak szuperlatívuszokban említik a mi kis pöttömkénket.

Sho, a rosszcsont szintén rutinos tacskós családba tette át a székhelyét, olyannyira rutinosba, hogy sok tíz évvel ezelőtt a házaspár első tacskóit Peruból hozták magukkal minden nehézséget és extra ügyintézést vállalva. Több kutyájuk volt az évek alatt, egy dologban megegyeztek: mindig olyan kutyát választottak, akiért tenniük kellett, akinek rájuk volt szüksége. Így mertük nekik ajánlani Shot, akivel már az első találkozás is szerelem volt. Öröm volt nézni az apró, megszeppent kutyát, ahogy új gazdái ölébe kucorodva nézett ránk, szinte el sem hitte, hogy ez most már az igazi, a végleges. Sho gazdija nagyon kedves emberek, reményeim szerint 2012. elején ismét felkeressük őket. Már csak a nagyon finom teasütemény miatt is. :)

Amellett, hogy Révész, Panina és Sho gazdái abban közösek, hogy nem arra a kutyára jelentkeztek, akit végül örökbefogadtak, még egy dologban egyeznek: mindannyian fontosnak tartották, hogy hozzájáruljanak a tacskó fajtamentés működéséhez és bár ilyet soha nem kérünk, nincs kötelező előírásunk, mindhárman utaltak a számlánkra, amit szeretnék ezúton is kiemelten megköszönni, mert nagyon-nagyon sokat jelent! Köszönjük!

Ezen a héten egy új kutyánk is érkezett a bajai gyepmesteri telepről, ahol már hosszú időt töltött el. Folyamatosan láttuk a Facebookon, de nem volt kan kutya számára helyünk. Sajnos ideiglenes befogadót is szinte kizárt, hogy kan kutyának találni tudjunk, ilyenkor mindig a kennelsorra számíthatunk, más nem nagyon jöhet szóba, csak ha tényleg megismertük a kutyát. Dinaperonék mentek el érte, s hamar kiderült, hogy a leírása finoman fogalmazva is hiányos volt, így bár Editék vállalták volna, hogy náluk maradhat  ideiglesként, de egy nap után némi átszervezéssel tárnoki kennelsorunkra került, ahol alkalmazottunk, Laci ki is írta, hogy "antiszociális és harap". Szerencsére mostanra már látjuk, hogy Liber esetében inkább a bezártság, az emberi kapcsolat és a következetes szeretet hiánya okozta a gondokat, mivel mostanra egy tökéletesen együttműködő, megbízható kutya lett belőle, akit bárki bármikor nyugodtan sétáltathat, szeretgethet, s most már eltéríthető attól is, hogy mindig minden úgy legyen, ahogy ő elképzeli. Liber egy két év körüli, különleges színű (csoki-tan) rövid szőrű tacskó keverék, aki egy némi kutyás tapasztalattal rendelkező gazdát keres, de ideiglenes befogadónak is örülne, mert a kennelsoron bizony nagyon tud fázni.

Új kutyák a régiek "helyére" (46. hét)

Az elmúlt hetekben nem tudtunk új védenceket fogadni, de ez nem azt jelentette, hogy üldögéltünk a babérjainkon, hanem szerveztük a várólistáról a következő szerencséseket, akik élete legalább átmenetileg megoldódik, de közben igyekeztünk szem előtt tartani azt a tényt is, hogy az egyidejűleg gondozásunkban lévő tacskók és tacskó keverékek számát optimális nagyságrenden kell tartani ahhoz, hogy ténylegesen oda tudjunk mindannyiukra figyelni, s a hirdetéseiket is megfelelő intenzitással tudjuk teríteni. (Ehhez fontos mindenkinek szem előtt tartania azt is, hogy kevesen vagyunk és mindannyian a családunk, munkánk mellett végezzük az állatmentő tevékenységünket, nem terhelhetjük túl magunkat, hiszen ha kiégünk, az a fajtamentés létét veszélyeztetheti. A kritikusainknak pedig csak annyit mondunk, hogy mi örülünk, ha más is ment kutyákat, akár tacskókat is, hiszen sajnos van bőven bajban lévő kutya, csak kíméljenek meg minket a rosszindulatú, destruktív, háttérkeveréstől, mert hihetetlen energiákat vesz el tőlünk, amit a kutyákra is fordíthatnánk. Köszönjük!)

Csücsök és Kuksi Győrből érkeztek hozzánk, mert a gazdájuk, egy idős asszony eladta a családi házat és az új helyre nem tudta, nem is nagyon akarta őket magával vinni. Csücsök és Kuksi kinti kutyák voltak, a kertben egy lekerített kennelrészen éltek, s nem nagyon ismerték a külvilág dolgait, nem sétáltak, de az állatorvosi háttér tökéletesen biztosítva volt számukra, Csücsök még ivartalanítva is van. Mind a ketten meg voltak szeppenve, amikor elhoztuk őket és sajnos még mindketten gazdára várnak.

Csücsök az idősebb, ő egy kistestű, különleges színű (csoki-tan) szálkás szőrű tacskó szuka, nyolc éves múlt. Eleinte bizalmatlan volt, de nagyon hamar megtanult mindent: mára imádja az új embereket is, gyakorlatilag mindenkit, más kutyákkal is jól kijön, nagyon kedves, ölbe kucorodós, ragaszkodó, szeretetigényes kutyahölgy. Őt, ha minden jól alakul, sikerül ideiglenes befogadóhoz költöztetnünk, de továbbra is várja a tökéletes gazdát, aki egy ilyen kis kincs számára szeretne új otthont biztosítani.

Kuksi hat-hét éves, nagyobb termetű szálkás szőrű tacskó kan, lendületes, agilis, határozott, jókedélyű és nagyon bohókás kutya, aki mindenkivel végtelenül kedves, más kutyákkal is jól kijön, bár pórázon hajlamos kekeckedni, így nem árt egy kutyához értő gazdi mellé, aki ezt kezelni tudja. Lakásban eddig még nem élt, így az elején biztosan akadhatnak szobatisztasági vagy egyéb gondok, de szeretnénk őt beengedős kutyaként örökbeadni, illetve ideiglenes befogadót is keresünk számára, mivel jelenleg tárnoki kennelsorunk lakója, s nagyon ráférne egy alapos kozmetika is, de amíg kint van a hidegben, addig ezt sajnos nem tudjuk megoldani.

Olla egy 5-6 év körüli szálkás szőrű tacskó keverék szuka, akit az orosházi állatvédők találtak kritikán aluli, elhanyagolt állapotban, összeállt, gubancos szőrben. Hihetetlen, hogy abban az állapotban ő létezni tudott... Az ottaniak megnyírták és szerencsére egy korábban nekünk már segítő, megbízható család, ayrinék ajánlottak neki ideiglenes otthont, így tisztára fürdetve már náluk várhatja az új, végleges család jelentkezését, akik egy szobatiszta, barátságos, ragaszkodó, más kutyákkal is jól kijövő, pórázképes, de vadászösztönnel rendelkező apróságot szeretnének maguk mellett tudni társként.

A babacsapatból ezen a héten egy kutyafiú gazdisodott, a pici Nils tanulgathatja a családban együttélés szabályait. Érdekes, hogy sokan a jelentkezők közül egyáltalán nem felelnek meg a babakutya (de még a felnőtt kutyatartás) alapelvárásainak sem, egy része a hiányosságoknak információs probléma, hiszen nem ismerik a fertőző betegségeket, a szükséges oltásokat, egyéb tennivalókat, a másik viszont egy általános állattartási gond: sokan úgy gondolják, hogy egy babakutya "elvan magától" a kertben, mindenféle extra odafigyelés, gondoskodás vagy törődés nélkül. Akik így jelentkeztek, nem kaptak tőlünk kutyát, bár minden esetben igyekeztünk rámutatni, hogy ez nem a helyes irány, mégis elszomorító, hogy még mindig mennyire messze vagyunk a társállat-tartási gondolattól, s hogy ezek az emberek nyugodt szívvel hazavihetnek bármelyik gyepmesteri telepről vagy vehetnek szaporítóktól babakutyát, aki vagy túléli a hidegeket, esetleges behurcolt betegségeket, féregfertőzést vagy nem.

Tüll, a hosszú szőrű kaninchen tacskó hölgyünk is új otthonra lelt: igazi, rutinos tacskós családba került, ami még önmagában nem lett volna elég, mert Tüllhöz félénksége miatt extra türelem, szobatisztaság-kerülése miatt pedig extra tolerancia igényeltetett, de a családnak ebben is volt rutinja, s szerencsére Tüll szépen be is illeszkedett.

Révész a héten gazdijelölteket fogadott, akik bár nem rá jelentkeztek, de adtak egy esélyt az általunk ajánlott kutyának, s úgy tűnik, hogy ismét sikerült a tökéletes összhangra rátalálnunk, mert a család nagyon erőteljesen abba az irányba hajlik, hogy Révész legyen az új, örökbefogadott kutyájuk nem régen elhalálozott korábbi ebük után, akire rendkívüli mértékben hasonlit ugyan Révész, de épp annyira el is tér tőle, hogy új alapokon tudjanak az új kötelékek kialakulni.

Haszonka, a hosszú szőrű tacskó szuka ezen a héten átesett az ivartalanításon. Innentől elvileg semmi nem állíthatná meg a gazdisodás útján, de persze egy gazdi azért fontos lenne hozzá...

A visszaemlékezős heti beszámoló írásban az a jó, hogy újra lehet élni eseményeket, persze nem mindig lenne ez jó, de egy ilyen dinamikus és összehangolt, pörgős hét esetében mindenképpen az. A konkrét kutyás dolgokon túl ezen a héten volt a Fressnapf gyűjtögető napunk. Talán kevéssé hangsúlyozzuk, hogy milyen sokat jelent számunkra ez a lehetőség, de itt most megteszem: a Fressnapf Récsei Centerben lévő áruházában van egy adománygyűjtő ládánk, ahová a számunkra vásárolt dolgokat tehetik be az áruház vásárlói, illetve havonta-kéthavonta szervezünk adománygyűjtő napot is, ahol személyesen találkozhatnak a látogatók velünk és egy-két védencünkkel is.

A ládába tett száraztáp és konzerv, valamint a személyes gyűjtögetőnapokon a látogatók által számunkra vásárolt élelem a tárnoki kennelsorunk lakóihoz vándorol: a száraztáp adományt magas minőségű, ún. prémium táppal kell kiegészítenünk, mert vegyesen etetünk (alacsonyabb minőségű tápot keverünk magasabb minőségűvel), de a konzervek az elmúlt évben elegendőnek bizonyultak, s bár volt egy-egy időszak, amikor lecsökkent a konzerveledelek száma, de akkor a következő gyűjtögető napot ennek a témának szenteltük és túléltük úgy az évet, hogy nem kellett a tárnoki 365 esti vacsorához átlagosan 22-25 kutya számára konzervet vásárolnunk és az alacsony minőségű táp is elegendő volt. Nem lehetünk tehát elég hálásak ezért a lehetőségért, hiszen azzal, hogy erre nem kell külön költenünk, többet fordíthatunk mentésre és nem kell aggódnunk, hogy nem lesz holnap mivel megetetni a kennelsor lakóit. Köszönjük szépen a Fressnapf Állati Áruháznak a lehetőséget, hogy ezzel is hozzájárultak a munkánkhoz!

Emellett ezen a héten volt a szuper hangulatú találkozó a Teapalota a Potalához nevű teázó helyen, ahol átvehettétek a támogatói pólókat, határidőnaplókat, magyar vizslás naptárakat és minden egyebet, de köszönjük a remek hangulatot, a visszajelzéseket, a megerősítéseket, hogy ott voltatok. Jók ezek a személyes találkozások, kell, hogy lássuk a tényleges valótokat, hogy vagytok nekünk, mellettünk. Köszönjük!

Ha még valaki szeretne az adományáért határidőnaplót kapni, hogy abba jegyezhesse fel a 2012-es év eseményeit, még nem késett el, bár szerencsére sok támogatói ajándékot kioszthattunk Karácsony előtt. A határidőnapló magas minőségű, spirálozott, A5-ös méretű, színes kezdőlapos, illetve elválasztó lapokkal kiegészített termék, egyedileg a Futrinka Egyesület részére tervezve, az önkénteseink által készített fotókkal. Támogatóink közül, aki legalább 2.000 Ft adományt utal a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számlájára, illetve a megjegyzés rovatban feltünteti, hogy adomány 2012, jogosulttá válik egy ilyen gyönyörű támogatói ajándékra, de ahhoz, hogy át is tudjuk adni, írnia kell a futrinka2011@gmail.com e-mail címre megjelölve a kért átadás módját.

Ivartalan hét (45.)

Ezen a héten a rövid szőrű, fekete-cser tacskó kanjaink kerültek górcső alá, számukra szerveztük meg az ivartalanításokat, hogy aztán már elengedhessük a mancsocskáikat is lassan, s új életet tudjanak kezdeni egy másik család oldalán.

Sho testvérei, Mikádó és Maestro egy ideiglenes befogadó családhoz kerültek, egyikük egy magyar vizsla szuka mellett, míg testvére a család idősebb rokonánál került elhelyezésre. A két kutya tökéletesen eltérő karakter, míg Maestro egy vagabond, erőteljes, más kutyákkal is dominanciára törekvő, nyitottabb, élénkebb, önállóbb kutya, addig Mikádó egy másokra szoruló, alárendelt, bizonytalanabb apróság. Szerencsére mindkettőjük műtéti beavatkozása gond nélkül zajlott, s nagyon úgy tűnik, hogy őket már nem kell hirdetnünk, mert nem nagyon tudom elképzelni, hogy őket még hirdetnünk kellene. És ennek én tulajdonképpen örülök!

Végre operálhatóvá vált a szemműtét miatt nagyon hosszú időn át lábadozó és idő-, valamint költségigényes utókezelést igénylő Révész kutyánk is, aki ezzel a gondozásba vételétől számított majdnem egy évvel később kész arra, hogy örökbefogadható legyen.

Csak babás hét (44.)

Ezen a héten a babák körül forgott a világ, új kutya nem érkezett, viszont szerencsére sikerült a tacskó mix gyerekek közül néhányat új otthonban elhelyeznünk, amit őszintén: sikerként éltünk meg, hiszen mi is látjuk, hogy mennyi babakutya van a gazdára váró hirdetések között, s köztük igazán különlegesen szépek is, nem ritka a fajtatiszta kutya sem. Az intenzív hirdetés, a jó fotók és szövegek segítettek talán vagy csak a szerencse, mindenesetre ezen a héten ötre csökkent a gazdikereső babakutyáink száma, s ez nem volt mindegy a közelgő második oltás és féreghajtás előtt financiális oldalról sem.

Nina baba az egyik segítőnk ismerőseihez került, ahol minden rendben alakult, szépen beilleszkedett és reméljük, hogy hosszú, szerető és boldog élete lesz majd. Fenének köszönjük a babák ajánlását és a fuvarban nyújtott segítséget is.

A másik szerencsés költözködő Nadin baba volt, aki Budapest belvárosában él ezentúl, s róla is csak pozitív híreket kaptunk eddig: gazdája és közte már az első napokban tökéletes harmónia alakult ki. Kiváncsian várjuk, hogy ő mivé fog cseperedni, de az biztos, hogy a gazdija mindent megtesz azért, hogy Nadinból okos, kiegyensúlyozott kutya válhasson, aki megőrzi öntudatosságát és humorérzékét is.

A harmadik szerencsés kirepülő egy fiúcska, Nubuk lehetett, aki Ausztriába tette át a székhelyét ottani partnerszervezetünknek köszönhetően.

Orsinak, aki a babákat felfedezte, majd erőn felül gondoskodott is róluk, otthonában helyezte el a siserehadat azok gazdára találásáig, ezúton is szeretnénk megköszönni áldozatosságát!