2012. február 19., vasárnap

Hihetetlen, de még mindig van kutya, aki ránk vár... (az 5. hét)

Az ember a harmincas éveiben nem tervezi a halálát, persze később sem, de ekkor még biztosan nem. Családot épít, fiatal és aktív kutyát nevel, éli boldogan a napjait. Aztán jön egy betegség, amelyből valamilyen okból már nem gyógyul fel az ember, s távozni kényszerül. Fiatalon. Frigyes gazdájával ez történt. Nem volt kérdés, hogy segítünk-e. Frigyes így a gondozásunkba került, ideiglenes befogadónál sikerült őt elhelyeznünk.

Hosszú szőrű törpe morzsánk, a renitens és rendetlen, papírokat felaprító Tupac gazdára talált. Egy korábbi örökbefogadónk nagyobb falkájába költözött, s meglepően hamar be is illeszkedett.

Három kutyánk számára szerveztünk erre a hétre állatorvosi látogatást. Mimikrinek villámgyorsan meggyógyult a fején a seb, így készen állt az ivartalanításra is. Szegényke már nagyon megszokta a tölcsért a kobakján, így a műtét utáni további tölcsérviselés sem zökkentette ki a nyugalmából.

Balett végre gyógyultnak tekinthető: a demodex a múltté, így eljött az ivartalanítás ideje. Eltelt több hónap, mire eljutottunk idáig. Hosszú idő, rengeteg munka, törődés, amiért nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult.

Percel is bejelentkezett a műtétre, ez volt az utolsó lépés ahhoz, hogy ő gazdissá váljon. Hát igen: egy újabb ideiglenes befogadó, akit ebben a szerepében elveszítettünk, de nyertünk egy igazán jó, türelmes gazdit. Percel mázlista.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése