Az elmúlt hetekben már-már a kiégésig hajszoltuk magunkat, s tekintettel arra, hogy csak egy maroknyi csapat vagyunk (s ez nem költői túlzás), egyre nehezebb volt igazodni, megszervezni mindent feszültség és túlvállalás nélkül, így ezt a hetet a háttérmunkákra fordítottuk, de ezekről meg nem nagyon lehet mit írni.
Azért van olyan, amiről be tudunk számolni, ráadásul ezeknek is nagyon tudunk örülni. Az ugyanis csak boldogsággal tölthet el bárkit, ha egy fiatal, ámde valami miatt mégis esélytelen keverék kutyánk elköltözhet a gondozásunkból. Ez történt Tündikével, aki apró mérete (csivava-tacskó keverék!) ellenére sem keltette fel senki érdeklődést, pontosan nulla hívás, illetve e-mail volt rá. S ekkor jött a csodálatos Vilma néni, aki már önmagában fogalom és megszervezte, hogy Tündike egy németországi befogadóhoz kerülhessen, sőt: egy futrinkás "alapos" kutyát, Ednát is magával vihetett. Köszönjük!
Zsike átköltözött egy másik ideiglenes befogadóhoz, így megtudtuk, hogy macskakompatibilis és hogy nagyon nehezen oldódik, de azt is, hogy Kata, "Kiskutya" korábbi ideiglenes befogadója olyan erősen kötődik hozzá, hogy abból "bármi lehet".
Mimikrit, a "fej nélküli áltacskót" is látogatták, de az első találkozás után elbizonytalanodtak, mert Mimikri méretben nagyobb, mint amit elképzeltek... Ezt egyeztettük, hiszen hasonlóan éreztem magam is, amikor találkoztam vele az Illatos úton, de aztán lenyűgözött a visszafogott, de agressziómentes, alázatos, sokat szenvedett kis lénye. Így adtak még egy esélyt egy második látogatásnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése