Ideiglenesből szomszéd - Hella (Kerekes Orsi írása)

Lassan egy éve, hogy Hella elköltözött tőlünk végleg, gazdához. Akkor jött az összeomlás, mert láttam, hogy mennyire nem akar költözni. De Ő nem is sejthette még, hogy milyen csodálatos emberek lesznek a gazdái. Ők azok a kutyaimádó emberek, akik mindent megtettek, hogy leendő kutyájuknak, a legtökéletesebb otthont és életet biztosítsák. Mielőtt kimondták a végleges igent, előtte tartottunk próba félnapot, majd próbanapot. Teszteltük a jövendőbeli cica lakótárssal, sétáltunk együtt, majd sétáltak csak Ők Hellával. A helyzet azért is volt könnyű, mert egy háztömbnyire lakunk egymástól. Bár ahogy megismertem Csillát és Istvánt, szerintem Ők bárhonnan eljöttek volna, hogy meggyőzzék Hellát.

Engem meggyőztek akkor és nem kellett sok idő, Hellát is. Az elején szinte napi kapcsolatban voltunk, mindig elmesélték, hogy éppen mit produkált a kisasszony. Nem mondom, hogy csak én izgultam, hogy minden simán menjen és beilleszkedjen a család napi ritmusába – Ők is izgultak. De annyira jól ment minden és az idő igazolta, a legjobb helyre került ez a kutya. Sokáig csak telefonon tartottuk a kapcsolatot, néha messziről láttam sétálni a családot, de tudtam, hogy még korai lenne a találkozás. De szerencsére gyorsan elmúlt ez a „Hellamentes” időszak és össze-összefutottunk. És örült, nagyon és osztotta a puszit, de közben annyira látszott, hogy boldog. 

Nagyon tartalmas életet él. Nyáron horgászni járnak a hétvégéken. Úszik és élvezi, hogy a gazdikkal van egész nap. Az autót nagyon szereti, tudja, hogy azzal mindig valami klassz helyre utaznak. Néha elmehet a gazdikkal a munkahelyükre, ahol mindenki nagyon szereti. Most már szívesen Hévezik, mert tudja, hogy a hév elviszi a nagymamához, ahol biztos jut neki is egy szelet párizsi. És szerintem, ami nagyon irigylésre méltó, hogy nagyon jó barátok a cicával. A kedvencem a reggeleik története. A cica reggelizik, de mindig hagy pár falatot a tányérban Hellának. Ezt Ők ketten alakították ki. Ebbe nem szóltak bele a gazdik. A pár falat felfalása után a cica megvárja Hellát, ad két pofont és mindenki megy a dolgára. Hella meg élvezi ennek a cicának a társaságát, ragaszkodnak egymáshoz.

Hellából nem lett egy hős. Még mindig vannak kutyák, akiktől fél és olyankor hazamenekül. Van olyan kutyus a házukban, akivel nem száll be egy liftbe. A kutya kisebb, mint Hella. Fél az erősebb zajoktól, fél a kisgyerekek lábbal hajtható műanyag motorjának zajától. Ilyenkor sarkonfordul és hazamegy, nem sétál. A kis boltban, ahová járnak vásárolni, mindig félretesznek pár falatot neki. Nagyon sokan szeretik, mert nagyon jó természetű kutyus. Gyönyörű, formás és még mindig vicsorogva mosolyog.
Ő már nem az a rácsrágó, kissé antiszociális, állítólag domináns kutya, aki volt több mint egy éve. Mert ez volt a fő ok, amiért neki a tenyésztőtől el kellett költöznie. Szerintem egy percig nem bánja. Élvezi a gazdis élet minden percét. És majdnem egy évvel a beköltözése után, már meghódította a franciaágy legfrekventáltabb helyeit is, kiszorítva a sokáig ellenkező gazdáit.
Csilla és István köszönöm, hogy Őt választottátok!