Az év utolsó hete leginkább arról szólt, hogy hogyan oldjuk meg a kutyáinkat hétköznapokon ellátó alkalmazottunk, Laci szabadsága alatta a kutyák megfelelő ellátását, hiszen ők nem mennek sehova, ők ott vannak a kennelben, valamelyikük már 2007 óta (ő ugyan nem tacskó, de azért ez hosszú idő). A minőségből nem adunk le, mindenki legalább háromszor sétál, mindenkit megszeretgetünk, foglalkozunk velük, finom és meleg vacsorát kapnak, hogy legyen miből töltekezniük, hogy ha gazdához kerülnek, már ne legyen újdonság számukra a póráz, az odafigyelés, a szeretet.
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki a tárnoki kennelsor kutyáinak évközbeni ellátásában részt vállalt, akik most is jöttek, hogy ne szenvedjenek az ebek semmiben hiányt, ha már gazdájuk nincsen. Tudjuk, hogy az általunk bérelt kennelsoron nagyon jó körülményeket teremtünk a hozzánk kerülők számára, de azt is tudjuk, hogy a legjobb mégis családban lenne számukra is. Azért az átmeneti időt, amíg gazdára lelhetnek, megkönnyíti, ha sokat mozognak, sok emberrel találkoznak, sok inger éri őket, meleg takarón hajthatják álomra a fejüket egy szigetelt kutyaházban, ahol senki sem háborgatja őket, ahol biztonságban vannak. De minden apró segítség számít. Akár egy-két óra kutyasétáltatás is sokat jelent. Ha valaki arra járna, tegye meg, ő is jól fogja magát érezni és a kutyáink számára is hatalmas adomány az idő, a rájuk fordított idő.
Az év utolsó hetében az Angyali Szolgálat önkéntesei tiszteltek meg minket látogatásunkkal és néhány óra leforgása alatt gyakorlatilag az összes pórázképes kutya számára biztosítottak egy kis kennelen és kifutón kívüli sétát. Szeretettel várjuk őket újra, Alexnek pedig köszönjük, hogy gondoltak ránk.
A Karácsony utáni héten a tárnoki kennelsoron élő tacskóságoknak szerveztünk egy látogatást kedvenc csodatévő doktorunkhoz Szentendrére, aki sajnos a hétköznapokon nekünk túl messze van, de ő pld. Eszkuláp állandó személyi állatorvosa és ha csodára van szükség, akkor is hozzá megyünk, bármi áron. Ő dr. Czuppon Balázs, akinél elkötelezettebb, összeszedettebb állatorvost nem ismerek, ráadásul nagy előnye, hogy lehet vele beszélni is a dolgokról, érvek és ellenérvek találkozhatnak és nem úgy jelent ki valamit, hogy attól a kedves gazdi úgy érzi magát, hogy az "istenekre ránézni sem, nemhogy velük beszélni" nem szabad. Emellett soha, semmit nem tekint rutinfeladatnak, így olyan apró részletek sem kerülik el a figyelmét, amelyek mellett akár egy gazdi is elmenne... De most nem volt szükség csodára, csak ha már a két ünnep között volt pár olyan nap, amikor megoldhattuk, hogy kutyáinkkal hozzá megyünk, hát hozzá mentünk Szentendrére a Bükkös-patak partján található rendelőjébe.
Sherry most már túl régóta van nálunk és azóta a kennelben. Pedig ennél jobb kutya, mégsem meri senki megkockáztatni, hogy megossza az életét Sherryvel. Sherry 3-4 év körüli, rendkívül rövid lábú szálkás szőrű tacskó kan. Sokat nyílt és most már nagyjából mindenkivel barátságos, de alapvetően nem egyszerű kutya most sem: vannak dacos hisztijei, ilyenkor csipkedhet, illetve más kutyákkal nagyon erős fenntartással jön csak ki, így inkább egyedüli kutyának ajánljuk. Korábbi, a hólyagjában talált struvitkő képződmény miatt speciális tápot fogyaszt, ebből egy havi adag kb. 10.000 Ft, de más nassolni valót nagyon nem ehet, így ez nem jelent extra kiadást, ha az ember jobban belegondol. Tökéletesen sétál pórázon, bár hajlamos túlságosan lendületbe jönni és ilyenkor húz. A lakásban nem rombol, a helyét pontosan ismeri (sajnos nem is használja a kutyaházat, ami ezekben a nagyon hideg időkben nem jó hír), szobatiszta. Autózni szeret, bár leginkább valakinek az ölében üldögélést preferálja. Extrém labdás, mindenhol és mindenféle labdával tud játszani, bár a teniszlabdákat legyilkolja. Sherry ezen a héten megkapta a második kombinált oltását, ezért jött velünk, no meg azért, hogy addig is melegben legyen és az út által egy kicsit kiszakadhatott a kennelsor napi rutinjából. Annyira szeretnénk, ha valaki legalább ideiglenes befogadóként magához venné őt, de még inkább ha végre valaki meglátná benne a tökéletes társat.
Kuksi érthetetlen módon ragadt be, ráadásul Tárnokon, ahol fázik a kis pusziosztó krampuszunk. Öt éves szálkás szőrű tacskó kan, élete első részét egy idős hölgy kertjében töltötte, minimális foglalkozással és viszonylag kevés ingerrel. Hozzánk került, megnyílt a világ, megtanulta a pórázt, a rendet, a sok ismeretlen embert megszerette, mindenkiben a jót látja és osztja a puszikat rendületlenül. Nálunk más kutyákkal is jól kijön, de pórázon hajlamos arcoskodni kicsit, ami minimális rutinnal kezelhető. Ő az év utolsó hetében ivartalanítódott, de még most várja, hogy valaki ideiglenesen vagy végleg magához vegye. Neki is hideg a kennel és nem szeret egyedül lenni sem.
A harmadik tárnoki hősünk az 52. hétre Liber volt, az antiszociális. Szerencsémre én ezt az arcát nem láttam soha, de sokáig ki volt írva, hogy öl, embert eszik és amúgy is, óvatosan. Liber egy határozott, kutyához értő gazda mellett érezné magát biztonságban, egyedüli kutyaként, mert más kutyákkal való viszonya is instabil, mint ahogy ő maga sem a nyugalom és kiegyensúlyozottság példaképe, bár akit szeret és ismer, azzal tökéletesen viselkedik, jól motiválható és könnyen is kezelhető. Ha valaki viszont bizonytalankodik a környezetében, akkor az rá is átragad és félelmi agresszióval reagál. Gyerekek mellé éppen ezért nem adjuk őt. Rövid szőrével viszont nagyon tud fázni a kennelben, szeretne egy ideiglenes befogadót vagy egy végleges gazdát fogni magának. Mi támogatjuk ebben, igyekszünk minél több dolgot megtanítani neki, hogy mire költözik, már egész jól nevelt kutya lehessen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése