Kell egy csapat!

Közhellyel megcímezni egy bejegyzést mindig kockázatos, de ettől még nem lesz kevésbé igaz az állítás: kell egy csapat a kutyamentéshez is. Éveken át hiányzott ez az igazi, csapat érzés, de ma, ahogy kutyák ügyeit intézve autóztunk és közben tudtam, hogy még mások, többen is ezt teszik, míg megint mások sétáltatnak, egyebeket szerveznek, úgy éreztem, hogy igen, most van egy csapat, amelyről nem szeretnék lemondani. Most érzem azt - igazából a hosszú évek után először - hogy ha velem bármi történik, a tacskó fajtamentés fennmarad, teszi ezt úgy, hogy közben nem feledkezik el futrinkásnak lenni, ugyanúgy segíti és szereti a többi tevékenységi csoport védenceit is, nem határolódik el és nem az a célja, hogy "önállóvá" váljon, hanem hogy az egységben rejlő erőt felhasználva minél több kutya számára találja meg a tökéletes, végleges otthont.

Igen, a kutyamentéshez kell egy csapat, nem is akármilyen. Egy őszinte, a sok feszültség okozta konfliktus mellett  és azokon túl is elkötelezett, egymásban bízó, ütőképes és áldozatokra is képes közösség, amelynek tagjai elfogadják egymást attól függetlenül, hogy lehet, hogy kutyák nélkül soha nem kereszteződött volna a sorsuk és mégha nem is értenek egyet a másik magánéleti dolgaival. Mi nem barátok akarunk lenni, ezt soha nem állítottuk, persze alakul úgy, hogy azzá válunk. Az elsődleges cél a kutyákon való segítés - magas fokon, felelősen.

A bejegyzés ennek a csapatnak köszöntésére született és köszönetképpen is. Köszönöm az odafigyelőknek, a fuvarosoknak, az ideiglenes befogadóknak, a tárnok kennelsorra járóknak, az állatorvosainknak, a hirdetésben segítőknek, a fotósoknak - és mindenkinek, aki ide tartozónak érzi magát. Köszönöm, maradjatok ilyennek!