Hihetetlen, de még mindig van kutya, aki ránk vár... (az 5. hét)

Az ember a harmincas éveiben nem tervezi a halálát, persze később sem, de ekkor még biztosan nem. Családot épít, fiatal és aktív kutyát nevel, éli boldogan a napjait. Aztán jön egy betegség, amelyből valamilyen okból már nem gyógyul fel az ember, s távozni kényszerül. Fiatalon. Frigyes gazdájával ez történt. Nem volt kérdés, hogy segítünk-e. Frigyes így a gondozásunkba került, ideiglenes befogadónál sikerült őt elhelyeznünk.

Hosszú szőrű törpe morzsánk, a renitens és rendetlen, papírokat felaprító Tupac gazdára talált. Egy korábbi örökbefogadónk nagyobb falkájába költözött, s meglepően hamar be is illeszkedett.

Három kutyánk számára szerveztünk erre a hétre állatorvosi látogatást. Mimikrinek villámgyorsan meggyógyult a fején a seb, így készen állt az ivartalanításra is. Szegényke már nagyon megszokta a tölcsért a kobakján, így a műtét utáni további tölcsérviselés sem zökkentette ki a nyugalmából.

Balett végre gyógyultnak tekinthető: a demodex a múltté, így eljött az ivartalanítás ideje. Eltelt több hónap, mire eljutottunk idáig. Hosszú idő, rengeteg munka, törődés, amiért nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult.

Percel is bejelentkezett a műtétre, ez volt az utolsó lépés ahhoz, hogy ő gazdissá váljon. Hát igen: egy újabb ideiglenes befogadó, akit ebben a szerepében elveszítettünk, de nyertünk egy igazán jó, türelmes gazdit. Percel mázlista.

A 4. héten megpihentünk

Az elmúlt hetekben már-már a kiégésig hajszoltuk magunkat, s tekintettel arra, hogy csak egy maroknyi csapat vagyunk (s ez nem költői túlzás), egyre nehezebb volt igazodni, megszervezni mindent feszültség és túlvállalás nélkül, így ezt a hetet a háttérmunkákra fordítottuk, de ezekről meg nem nagyon lehet mit írni.

Azért van olyan, amiről be tudunk számolni, ráadásul ezeknek is nagyon tudunk örülni. Az ugyanis csak boldogsággal tölthet el bárkit, ha egy fiatal, ámde valami miatt mégis esélytelen keverék kutyánk elköltözhet a gondozásunkból. Ez történt Tündikével, aki apró mérete (csivava-tacskó keverék!) ellenére sem keltette fel senki érdeklődést, pontosan nulla hívás, illetve e-mail volt rá. S ekkor jött a csodálatos Vilma néni, aki már önmagában fogalom és megszervezte, hogy Tündike egy németországi befogadóhoz kerülhessen, sőt: egy futrinkás "alapos" kutyát, Ednát is magával vihetett. Köszönjük!

Zsike átköltözött egy másik ideiglenes befogadóhoz, így megtudtuk, hogy macskakompatibilis és hogy nagyon nehezen oldódik, de azt is, hogy Kata, "Kiskutya" korábbi ideiglenes befogadója olyan erősen kötődik hozzá, hogy abból "bármi lehet".

Mimikrit, a "fej nélküli áltacskót" is látogatták, de az első találkozás után elbizonytalanodtak, mert Mimikri méretben nagyobb, mint amit elképzeltek... Ezt egyeztettük, hiszen hasonlóan éreztem magam is, amikor találkoztam vele az Illatos úton, de aztán lenyűgözött a visszafogott, de agressziómentes, alázatos, sokat szenvedett kis lénye. Így adtak még egy esélyt egy második látogatásnak...

A 3. hét a keverékek időszaka volt

A tacskó fajtamentés alapvetően a fajtatiszta, bajban lévő tacskók mentésére jött létre, de azért lehetőségeinkhez mérten mindig segítünk egy-egy tacskó keveréknek is, hiszen ők is a "mi kutyánk kölykei"... Az ő esetükben is fontos az, hogy szerető otthonra leljenek, de ezt már ivartalanítva tehessék meg, hogy ők még véletlenül se járulhassanak hozzá további almok létrejöttéhez. Egyre inkább azt tapasztalom, persze ez egy szubjektív megfigyelés csupán, hogy az emberek többségének tacskó képe a valóságban nem egy tacskó képe, hanem egy tacskó ősökkel is rendelkező, rövid lábú, lógó fülű keverék kutya, amolyan "falusi Buksi". De hová tűnt a világunkból az igazi, fajtatiszta tacskók képe? Nem szeretném azt hinni, hogy egy kiváltságos réteg számára marad megismerhető A TACSKÓ... Közben pedig mentem, mentjük a kevésbé szerencsés tacskókat, azokat, akik bár fajtatiszták (annak tűnnek), nem képviselnek a fajta szempontjából értéket, viszont tökéletes társkutyák, illetve ezek keverékeit, a "közvélekedés szerinti tacskókat". Ez a hét meghajolt a tacskómixek előtt, nekik nyújtott segítséget. Csak mert hideg van, mert altatások várhatók, csak mert segítünk, ha éppen van rá lehetőségünk.

Így lett nekünk egy "óbabilóniai pingvintacskónk", Zsike az egri menhelyről. Ez a kiskutya valaha nagyon szeretve lehetett, a változások nagyon megviselték, de a szobatisztaságról pld. nem mondott le, s tökéletesen viselkedik a lakásban továbbra is. Ideiglenes befogadónál helyeztük el. Hamar kiderült, hogy félelmeit nem két perc alatt fogja hátrahagyni.

Artik a kinagyított tacskó-másolat a gödöllői gyepmesteri telepről érkezett hozzánk, már nagyon régóta várólistán volt, s azért ígértünk segítséget, mert helyhiány miatt félő volt, hogy több kutya altatásra kerül. Amikor az utolsó segítségkérést kaptuk, akkor már kritikus volt a helyzet, így végül nem csak Artikot, hanem a kenneltársát, Sitrát is elhoztuk, hogy egy kennel felszabaduljon legalább. Artik amúgy valakinek nagyon jó kutyája lesz, persze még sokat kell tanulnia, de a jó hír, hogy ő nagyon igyekszik. Értelmes, lendületes, sportos gazdára vágyó kutya.

Sitra nem tacskó, hanem egy közepes termetű keverék szuka, aki Artik kenneltársa volt a gödöllői gyepmesteri telepen. Sitra alapvetően barátságos, ragaszkodó, jó idegrendszerű kutya, viszont a kutyákkal való viszonya félelem bázison nem indul soha egyszerűen, mert ő morog, ugat és ezt nem minden kutya viseli jól. Ha egy kutyával megismerkedett, akkor játékos, őrülten futkosó jószággá válik. Ideiglenes befogadót is keres, de természetesen nagyon örülne egy végleges családnak. Fiatal, egy év körüli, oltott, chipezett, ivartalanított, gyerekbarát.

A kutyamentés nem csak a kutyák begyűjtéséről szól, bár kétségkívül az a leglátványosabb része, annak van hírértéke, ha valaki érkezik, pláne, ha rossz állapotban teszi azt, de aztán jönnek az unalmasnak tűnő, de rendkívül mozgalmas hétköznapok, amikor az állatorvosi köröket intézzük, hirdetünk, érdeklődőkkel egyeztetünk, szocializálunk, szeretgetünk. Erre a hétre négy kutyánknak szerveztük meg az ivartalanítását.

A most gondozásunkba kerülő szuka kutyáknál igyekszünk az állapotuk és státuszuk alapján lehető legkorábbi időpontban elvégeztetni az ivartalanítási műtétet ebben az időszakban, mert tüzelési idő van... Azt pedig nem kell ecsetelnem, hogy mit jelent, ha tüzelő szuka kerül hozzánk: ha a kennelsoron tudunk csak számára helyet szorítani, akkor megőrjíti a még ivaros kanjainkat, akik evés helyett lesoványodhatnak, s a feszültség is fokozódik. A tüzelő szukák örökbeadásának a lehetősége is kitolódik, mert 4-6 hétig nem ivartalaníthatók, így igyekszünk elkerülni... Persze nem mindig sikerül: jelenleg Keltike például tüzel. De már így érkezett...

Sárma viszont biztosan nem fog, mert ő ezen a héten megoperálásra került. Szépen viselte a beavatkozást, lábadozik.

Szintén átesett a műtéten Szeklice, a valamikor volt tenyészszuka, aki most már csak családi kedvenc szeretne lenni. Középkorú, de nem idős, emberekkel barátságos, más kutyákkal is jól kijön, a cicákat sem bántja, bár kergeti.

Persze nem csak a szukákra hegyeződött ki az állatorvosi vizitek szervezése, kanjaink is kivették a részüket ebből a programból. Ivartalanításra került Tupac, a hosszú szőrű törpe tacskó kan, illetve átesett a beavatkozáson Béni is, akit ezt követően "ideiglenes befogadói" (jaj, ki gondolta komolyan annak őket, mi nagyon reménykedtünk, hogy nem azok!) örökbe is fogadtak. A szerződés aláírására ugyan kicsit később került sor, de innentől gazdis.

11 új kutya, 2 gazdis - a 2. hét egyenlege

Nagy levegő és nekikezdek a beszámolónak erről a hétről is, de előre szólok: hosszú lesz. Működésünk során még soha nem érkezett egy hét alatt ennyi felnőtt kutya a gondozásunkba és őszintén szólva nem is feltétlenül bírnánk ezt az iramot sokáig - s itt az anyagiak csak egy részt képviselnek, összeszervezni, ennyi kutyát mozgatni, az eltérő státuszban lévő állatorvosi dolgaikat kezelni, egyeztetni, hirdetni rendkívül nehéz úgy, hogy mindannyian, akik a fajtamentésért ténykedünk munka mellett tesszük azt, ráadásul nagyon kevesen is vagyunk. De ez most itt csak mentegetőzés, mert valójában ezt a hetet messze az elvárásokon felül teljesítette a csapat, amiért hatalmas köszönet illet meg mindenkit, aki segített!

11 kutyánk érkezett, igyekszem szőrtípus szerinti bontásban a nagyközönség elé tárni őket, de tessék figyelni, mert kikérdezem ám! ;)

Az előző heti beszámolóban már beharangoztam, de akik követik a napi híradásainkat, már amúgy is tudják, hogy újabb demodexes törpe tacskókkal bővült a Futrinka Egyesület tacskó fajtamentésének csapata. Ők sajnos a rövid szőrűeken belül is az extra rövid szőrt képviselik egyelőre. Hálás vagyok a fuvarosoknak, akik elmentek értük Észak-Magyarországra, az állatorvos csapatnak, akik összeállították a kezelési tervet, és természetesen az ideiglenes befogadóknak, akik nélkül ezek a kutyák nem kerülhettek volna a gondozásunkba, ami ki tudja, hogy az ő életük szempontjából mit jelentett volna.

A mostani "szőr erős" csapatban kettő kan és egy szuka törpe tacskó jött, majd számukra is új gazdát kell keresnünk tehát, de előbb gondoskodnunk kell arról, hogy újra egészséges, játékos tacskók lehessenek. Ez a betegség elvette a gyermekkorukat, megtanította nekik a fájdalmat, az elviselhetetlen viszketést, úgyhogy most kell nekik bepótolniuk mindent, ami eddig kimaradt.

Narnia Fene és kutyái idegeit borzolja pakolászásával, száguldozásával és renitenskedésével, közben pedig egy aprócska hercegnő, akire nem lehet haragudni, ezt pedig ő is pontosan tudja, így lelkesen veti bele magát az újabbnál újabb kalandokba. Narnia mindenkit a mancsocskája köré csavar. Hivatalosan nem marad Fenééknél, így párhuzamosan keressük számára a tökéletes gazdit. De csak azt.

Lestyán lehet, hogy nem fajtatiszta, a szőre alapján inkább azt mondanám, hogy egy rövid szőrű és egy hosszú szőrű törpe tacskó nászából jöhetett létre, mert dinamikus vörös és a szőrszálak is hosszabbak, mint lenniük kellene egy rövid szőrű tacskó esetében, viszont nem elég hosszúak ahhoz, hogy azt mondhassam: Lestyán egy hosszú szőrű tacskó. Szóval valami köztes kutya. Szobatiszta, barátságos, de kicsit félénk. Jobb sorsra érdemes.

Kálmos félénk, riadós, de gyönyörű, s azokkal, akiket ismer, már egyre nyitottabb és barátságosabb. Majdnem tökéletesen szobatiszta lett nagyon rövid idő alatt, más kutyákkal jól kijön, de a nagyoktól azért hajlamos megijedni. Hihetetlen kis figura, egy igazi szépség. Egyelőre még nem volt rá semmi érdeklődés, de ami késik... Ő gyönyörű és szépen szőrösödik a gondozásba vétel óta, úgyhogy a későbbiekben valószínűleg nem lesz vele gond, csak az élete indult kicsit döcögősen, de mi ott voltunk, szerencséjére!

Percelt Tököl közelében találták, szóltak, mi visszaigazoltuk, hogy átvesszük, de mire mentünk érte, már nem volt sehol, pedig bezárták. Aztán újra felbukkant és akkor tényleg a gondozásunkba tudott kerülni, nagy-nagy mázlistaként ideiglenes befogadóhoz. Az hamar kiderült, hogy Percel korábban nem nagyon volt más, mint egy kerti kutya, egy élő riasztó. A pórázon sétálás sem igazán ment neki, de a lépcsőház, a lakás egészen elriasztották. Befogadója türelmének köszönheti, hogy semmit nem kellett elsietnie, szép lassan ismerkedhetett meg mindennel, s így Percel nagyon jó tanulónak bizonyult, hamar megértette a lakás rejtelmeit, megtanulta a szobatisztaságot, s elfogadta a forgalmat, nem rémült már halálra egy zajosabb autótól vagy busztól. Az eredeti gazdáját kellett az első 14 napban keresnünk, bár egyedi azonosítója érkezésekor nem volt. (Nem is kereste senki.)

Béninek egy netboard fórumos állatvédő kért segítséget, mert egy vidéki településen kóborolt rendszeresen, s bár az ottaniak etették, a hidegek beálltával ez nem volt már számára életbiztosítás. Az egyik korábbi örökbefogadónk vállalta Béni fuvarját és átmeneti elhelyezését, de aztán Béni nem töltött náluk túl sok időt: a tragikusan hirtelen elhunyt Racsni kutya gazdái vették őt magukhoz.

Az öt rövid szőrű tacskó után jöhetnek a hosszú szőrűek, mert bár ők az átlagosnak tekinthető "tacskó populációban" relatíve kevesen vannak, mi ezen a héten erre elég erőteljesen rácáfoltunk. (Számomra mindig olyan hihetetlen, amikor a hosszú szőrű tacskókat valaki spániel keveréknek vagy egyéb mixnek hiszi. Valahogy a hosszú szőrű tacskó, mint olyan, nem nagyon ment át a köztudatba.)

Elsőként bemutatom Maját, aki ugyan nem fajtatiszta, de egyértelműen voltak tacskó ősei és utolsó idős vemhesként kóborolt Eger utcáin. Szerencsére sikerült neki az ózdi állatvédők segítségével befogadót találni, s Maja áteshetett az ivartalanításon. Sokáig nem kellett töprengenünk, hogy utána mi legyen Majával, mert villámsebesen beépült befogadó családjába, ahonnan már nem megy sehova. Igazi sikertörténet!

Szeklice egy hét éves, tenyésztésből kivont hosszú szőrű standard tacskó szuka. Kiegyensúlyozott és barátságos, jól kezelhető és bár valószínűleg korábban nem élt lakásban, villámsebesen alkalmazkodott, szobatiszta, nem rombol, más kutyákkal jól kijön és bár kergeti a cicákat, de nem bántja őket.

Keltike egy fiatal hosszú szőrű törpe tacskó szuka, aki megérkezett és úgy döntött, hogy tüzelni kezd. Szerencséjére ideiglenes befogadója vállalta őt így is, a korábban tőlünk örökbefogadott Omarnak pedig meg kell barátkoznia a helyzettel. Keltikére azonnal érkezett is egy nagyon ígéretes jelentkezés: egy korábbi örökbefogadónk, akinél egy fekete-cser hosszú szőrű tacskó kan, Csipesz él, szeretné majd magukhoz venni Keltikét. Addig pedig folyamatban van Keltike felzárkóztatása a civilizált kutyalét alapszabályaiból, mert nagyjából semmit nem ismer: a póráztól retteg, az emberek társaságát nem keresi, illetve nem tudja azt sem, hogy mit jelenthet a szobatisztaság. Szerencsére a kutyatársaságot ismeri és így hamar megtalálták a közös hangot Omarral is. Persze a család macskája azért biztos, ami biztos, rajtuk tartja a szemét. Én meg is értem...!

Sárma szintén egy fiatal-felnőtt hosszú szőrű törpe tacskó szuka, aki a szocializációját illetően egy fokkal jobb, mint Keltike. Ő az általa ismert emberekkel barátságos, de idegenekkel nehezebben köt ismertséget, gyorsan tanul és érdekli a körülötte lévő világ, emellett van tehetsége a ruha, ezen belül is különösen a cipő átalakításhoz... Ideiglenes befogadónál zárkózik fel ő is, sajnos bőven van mit bepótolnia.

Tupac a hosszú szőrű csapat egyetlen kanja, szintén fiatal és szintén törpe. Ő is meglehetősen félős és bizalmatlan volt, de ideiglenes befogadóinál nagyon gyorsan feloldódott, s megmutatta, hogy milyen egy szárnyait próbálgató művésszel egy fedél alatt élni. Ő nem a textilipar irányába mozdult, mint Sárma, Tupac számára a különleges  lehetőséget a papírok, ezen belül is a dossziék tartogatták.

Végezetül pedig átnyergelek a szálkásokra. Aki az ujján számolta az érkezőket, most ért az ujjai végére, tehát már csak a ráadás jön, aki nem más, mint Rezső. Ő egy 4-5 év körüli szálkás szőrű tacskó kan, aki a debreceni gyepmesteri telepről került a gondozásunkba. Kiegyensúlyozott, jó idegrendszerű  kutya, szobatiszta, barátságos, mindenkivel korrekt kapcsolatot alakít ki és nem ijedezik feleslegesen. Kan kutyákkal viszont hajlamos kekeckedni. Érkezése után ő egyből ivartalanításon esett át, így gyakorlatilag azonnal örökbefogadhatóvá is vált. Más kérdés, hogy egyelőre senki nem akarta őt a családjában tudni. De majd eljön az ő ideje is. Remélem.

A sok érkezővel szemben mindössze  kettő kutyánk talált gazdára, ők sem Magyarországon. Szervezetként új, de tagjait tekintve régi együttműködő partnerünk a németországi Jagdgefahrten e.V. Ők vadászkutyák számára biztosítanak új lehetőséget, elsődlegesen magyar és német vizslákra fókuszálnak, de a vadászkutyák körébe a tacskók is beleférnek, így egy-egy kutyát segítenek hirdetni, főként azokat, akik számára nem látunk sok esélyt arra, hogy belföldön gazdára találjanak.

Mamusz egy idős szálkás szőrű tacskó szukaként nem számíthatott arra, hogy tolakodjanak érte az örökbefogadók, pedig ő tökéletes kutya: szobatiszta, jókedélyű, agilis, más kutyákkal maximálisan kompatibilis. Úgy volt, hogy ideiglenes befogadóhoz költözik, de hamar végleges otthonná vált a család.

Csücsök egy idős hölgy kutyája volt Kuksival együtt. Nem sokat tudott a világról, de nálunk mindent megtanult, s az utazás előtti időszakot ideiglenes befogadónál tölthette, ahol további praktikus ismereteket szerzett. Mostanra ő is boldog gazdis kutya, aki a hírek szerint felássa fél Németországot. Reméljük, hogy nem a visszavezető utat keresi.

2012. a demodex éve lesz? (Az 1. hét egyenlege)

A tacskó fajtamentés is megnyitotta a 2012-es évet, ez sok mindent jelent, nem csak annyit, hogy elmúlt egy év és jött egy újabb. Voltak olyan napok az elmúlt időszakban, amikor egyáltalán nem volt biztos, hogy ebben a formában tudjuk folytatni, a minőségből pedig nem adnánk le: ha valaki a gondozásunkba kerül, akkor az életét nem fenyegeti veszély, minden szükséges ellátást megkap, beoltatjuk, chipezzük, ivartalanítjuk, s ellenőrzötten adjuk gazdához. De a kezelések drágák, a bajban lévő kutyák száma emelkedik, illetve mi is egyre többről szerzünk tudomást, hiszen egyre többen tudnak a létezésünkről. Azt hiszem, hogy elmondhatom, hogy mindent, de tényleg mindent megpróbálunk források felkutatására, hogy az egyik évből a másikba úgy mehessünk át, hogy tudjuk: 365 napig biztosan fenn tudjuk tartani a fajtamentést, legyen tervünk nem csak szakmai, hanem pénzügyi értelemben is. Szóval számítanánk rátok az idén is. Mert nélkületek ez nem menne. És bár már közhelynek számít, de minden forint számít.

Úgy néz ki, hogy sajnos lesz is mire költenünk, ha a 2011-es év a gerinc éve volt, akkor jó eséllyel a 2012-es év a demodex éve lehet... Az első kettő demodexes tacskó lányunk az év első hetén érkezett, elkeserítő állapotban. A demodex elvileg egy egészséges kutya számára "semmi", de ha egy kutya immunrendszere kevésbé jó állapotú vagy valami miatt kevésbé stabil érzelmileg, lelkileg, akkor ezek az amúgy lassú atkák képesek az uralmuk alá hajtani a kutyát, megsemmisítve a kültakarót borító szőrzetet, iszonyatos fájdalmakat, viszketést okozva, bevonzva a gombás felülfertőzés lehetőségét és felborítva a kutya hőháztartását, s tovább rontva az amúgy sem stabil állapotát.

A fotón Mici és ideiglenes kutyatársai - ha tüzetesen megnézi valaki
a fotót, láthatja: Mici lábán nincs szőr - ez a demodex

Nem írtuk külön, de a korábban demodexes előélettel rendelkező Mici tacskó lányunk is visszaesett, a lábairól, hasáról lement a szőr, a normál esetben hatásos atka ölő injekció nem segített, mint ahogy önmagában az alternatív gyógyászat sem, hosszú heteken át járt Micike a csoda doktor bácsinkhoz, dr. Czuppon Balázshoz Szentendére, s most már talán tényleg megindul a gyógyulás, a levedző, felülfertőzött sebek legalábbis már eltűntek és a kutya kedve újra a régi. De most már tudjuk, hogy újra előjöhet, kiújulhat, mert Mici nem tökéletesen stabil kutya, érzékeny. Gazdát keresünk számára, aki odafigyel erre a problémára, s a legkisebb gond esetén megkezdi a kezelést. Mici amúgy a tökéletes kutya: szobatiszta, barátságos, ragaszkodó, de inkább egyedüli, ölben ülős, keveset egyedül lévő kutya szeretne lenni.

Ezen a héten pedig két új demodexes kutyalány érkezett, s akik közben követik az eseményeket, már tudják, hogy nem álltunk meg itt, további hasonszőrű kutyák is érkeztek. De az első héten nem léptünk túl nagyot, azt vállaltuk, akinek találtunk befogadót, mert egy demodexes kutya nem mehet kennelbe, panzióba pedig nem fogadják, az emberek többségét ráadásul riasztja egy szőrtelen, beteg kutya látványa, szóval hatalmas volt a kihívás, hogy egyáltalán egyet el tudjunk helyezni. Orsi sietett a segítségünkre, így jöhetett el Zsarátnok és Audrey, a két rövid szőrű törpe tacskó szuka. Egyből meg is kezdődött a kezelésük, de ez egy hosszabb folyamat, ráadásul meglehetősen költséges is, így egyből segítséget is kell kérnünk. Aki hozzá tudna járulni a mostanra jelentősen kibővült demodexes tacskó csapatunk állatorvosi költségeinek finanszírozásához a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számlaszámán keresztül teheti meg, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni: tacskó demodex.

Már ennyi hír is elég lett volna az első hétre, de jött egy súlyos fejsérülésű "áltacskó", Mimikri, akivel egyből roboghattunk a kórházba, hogy a sebeit ellássák, majd ideiglenes befogadóhoz költöztettük őt.

Egy magánszemély kért segítséget egy szálkás szőrű tacskó szukának, Lolának, akit egy másik szervezettől fogadtak örökbe, de a gazdának tervezett nagymama számára a kutya temperamentuma és lendülete túl soknak bizonyult. Szerencsére Lola helyzete viszonylag hamar rendeződött is.

S ha még nem lett volna elég intenzív a 2012-es év kezdőhete, egy ivartalanítási műtétet is terveztünk. Olla, az elhanyagolt állapotban Békés megyében talált szálkás szőrű tacskó keverék szuka esett át az ivartalanítási beavatkozáson, hogy ténylegese készen állhasson arra, hogy valaki örökbefogadja őt. Ideiglenes befogadójának, Ayrinnak köszönjük a segítséget!

Van egy olyan mondás, hogy amilyen az első hét, olyan lesz a többi is. A mi első hetünk nagyon intenzívre sikerült, s a világ a szokásos történések mellett a bőrproblémák jegyében telt. Szép kilátások 2012-re, de igyekszünk majd helytállni, ahogy eddig is tettük.

Eljött az év vége (az 52. hét)

Az év utolsó hete leginkább arról szólt, hogy hogyan oldjuk meg a kutyáinkat hétköznapokon ellátó alkalmazottunk, Laci szabadsága alatta a kutyák megfelelő ellátását, hiszen ők nem mennek sehova, ők ott vannak a kennelben, valamelyikük már 2007 óta (ő ugyan nem tacskó, de azért ez hosszú idő). A minőségből nem adunk le, mindenki legalább háromszor sétál, mindenkit megszeretgetünk, foglalkozunk velük, finom és meleg vacsorát kapnak, hogy legyen miből töltekezniük, hogy ha gazdához kerülnek, már ne legyen újdonság számukra a póráz, az odafigyelés, a szeretet.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki a tárnoki kennelsor kutyáinak évközbeni ellátásában részt vállalt, akik most is jöttek, hogy ne szenvedjenek az ebek semmiben hiányt, ha már gazdájuk nincsen. Tudjuk, hogy az általunk bérelt kennelsoron nagyon jó körülményeket teremtünk a hozzánk kerülők számára, de azt is tudjuk, hogy a legjobb mégis családban lenne számukra is. Azért az átmeneti időt, amíg gazdára lelhetnek, megkönnyíti, ha sokat mozognak, sok emberrel találkoznak, sok inger éri őket, meleg takarón hajthatják álomra a fejüket egy szigetelt kutyaházban, ahol senki sem háborgatja őket, ahol biztonságban vannak. De minden apró segítség számít. Akár egy-két óra kutyasétáltatás is sokat jelent. Ha valaki arra járna, tegye meg, ő is jól fogja magát érezni és a kutyáink számára is hatalmas adomány az idő, a rájuk fordított idő.

Az év utolsó hetében az Angyali Szolgálat önkéntesei tiszteltek meg minket látogatásunkkal és néhány óra leforgása alatt gyakorlatilag az összes pórázképes kutya számára biztosítottak egy kis kennelen és kifutón kívüli sétát. Szeretettel várjuk őket újra, Alexnek pedig köszönjük, hogy gondoltak ránk.

A Karácsony utáni héten a tárnoki kennelsoron élő tacskóságoknak szerveztünk egy látogatást kedvenc csodatévő doktorunkhoz Szentendrére, aki sajnos a hétköznapokon nekünk túl messze van, de ő pld. Eszkuláp állandó személyi állatorvosa és ha csodára van szükség, akkor is hozzá megyünk, bármi áron. Ő dr. Czuppon Balázs, akinél elkötelezettebb, összeszedettebb állatorvost nem ismerek, ráadásul nagy előnye, hogy lehet vele beszélni is a dolgokról, érvek és ellenérvek találkozhatnak és nem úgy jelent ki valamit, hogy attól a kedves gazdi úgy érzi magát, hogy az "istenekre ránézni sem, nemhogy velük beszélni" nem szabad. Emellett soha, semmit nem tekint rutinfeladatnak, így olyan apró részletek sem kerülik el a figyelmét, amelyek mellett akár egy gazdi is elmenne... De most nem volt szükség csodára, csak ha már a két ünnep között volt pár olyan nap, amikor megoldhattuk, hogy kutyáinkkal hozzá megyünk, hát hozzá mentünk Szentendrére a Bükkös-patak partján található rendelőjébe.

Sherry most már túl régóta van nálunk és azóta a kennelben. Pedig ennél jobb kutya, mégsem meri senki megkockáztatni, hogy megossza az életét Sherryvel. Sherry 3-4 év körüli, rendkívül rövid lábú szálkás szőrű tacskó kan. Sokat nyílt és most már nagyjából mindenkivel barátságos, de alapvetően nem egyszerű kutya most sem: vannak dacos hisztijei, ilyenkor csipkedhet, illetve más kutyákkal nagyon erős fenntartással jön csak ki, így inkább egyedüli kutyának ajánljuk. Korábbi, a hólyagjában talált struvitkő képződmény miatt speciális tápot fogyaszt, ebből egy havi adag kb. 10.000 Ft, de más nassolni valót nagyon nem ehet, így ez nem jelent extra kiadást, ha az ember jobban belegondol. Tökéletesen sétál pórázon, bár hajlamos túlságosan lendületbe jönni és ilyenkor húz. A lakásban nem rombol, a helyét pontosan ismeri (sajnos nem is használja a kutyaházat, ami ezekben a nagyon hideg időkben nem jó hír), szobatiszta. Autózni szeret, bár leginkább valakinek az ölében üldögélést preferálja. Extrém labdás, mindenhol és mindenféle labdával tud játszani, bár a teniszlabdákat legyilkolja. Sherry ezen a héten megkapta a második kombinált oltását, ezért jött velünk, no meg azért, hogy addig is melegben legyen és az út által egy kicsit kiszakadhatott a kennelsor napi rutinjából. Annyira szeretnénk, ha valaki legalább ideiglenes befogadóként magához venné őt, de még inkább ha végre valaki meglátná benne a tökéletes társat.

Kuksi érthetetlen módon ragadt be, ráadásul Tárnokon, ahol fázik a kis pusziosztó krampuszunk. Öt éves szálkás szőrű tacskó kan, élete első részét egy idős hölgy kertjében töltötte, minimális foglalkozással és viszonylag kevés ingerrel. Hozzánk került, megnyílt a világ, megtanulta a pórázt, a rendet, a sok ismeretlen embert megszerette, mindenkiben a jót látja és osztja a puszikat rendületlenül. Nálunk más kutyákkal is jól kijön, de pórázon hajlamos arcoskodni kicsit, ami minimális rutinnal kezelhető. Ő az év utolsó hetében ivartalanítódott, de még most várja, hogy valaki ideiglenesen vagy végleg magához vegye. Neki is hideg a kennel és nem szeret egyedül lenni sem.

A harmadik tárnoki hősünk az 52. hétre Liber volt, az antiszociális. Szerencsémre én ezt az arcát nem láttam soha, de sokáig ki volt írva, hogy öl, embert eszik és amúgy is, óvatosan. Liber egy határozott, kutyához értő gazda mellett érezné magát biztonságban, egyedüli kutyaként, mert más kutyákkal való viszonya is instabil, mint ahogy ő maga sem a nyugalom és kiegyensúlyozottság példaképe, bár akit szeret és ismer, azzal tökéletesen viselkedik, jól motiválható és könnyen is kezelhető. Ha valaki viszont bizonytalankodik a környezetében, akkor az rá is átragad és félelmi agresszióval reagál. Gyerekek mellé éppen ezért nem adjuk őt. Rövid szőrével viszont nagyon tud fázni a kennelben, szeretne egy ideiglenes befogadót vagy egy végleges gazdát fogni magának. Mi támogatjuk ebben, igyekszünk minél több dolgot megtanítani neki, hogy mire költözik, már egész jól nevelt kutya lehessen.

Chip-ogtunk, de szerencsénk volt (51. hét)

Mindenki azt gondolja, hogy vele soha nem történhet meg. Az ő kutyája soha, de soha, egy percre sem menne öt méternél tőle távolabb, ezért nincs szükség se bilétára, se chipre. Mindannyian hiszünk a kutyáink és a köztünk lévő örök és elválaszthatatlan kapocsban. Pedig kell az a biléta és kell a chip is.

Csúszik minden, az ember békésen sétál, megcsúszik és már csak a kórházban tér magához. Hogy a kutyáit sétáltatta közben? Hogy a kutyái hová kerültek...? Lassan próbálja összeszedni a széthullott gondolatokat, miközben a kutyák vagy kézről kézre járnak vagy egy gyepmesteri telepen ülnek és ha a gazda nem ér oda 14 napon belül, akkor akár egy ilyen eset és a szeretett kedvenc elaltatásra kerülhet. Pedig egy chip segíthetne, legalább a tulajdonos és a kutya összeköttetésbe kerülhetne és a család mehetne érte addig, amíg a gazdi a kórházban fekszik. Megtörtént eset, az a kutya nem volt olyan szerencsés: magának való, mogorva, keverék, amolyan senkinek nem kellő fajta kutya, a gazdájának a szeme fénye volt. De aztán jött egy baleset és elváltak útjaik. Kócos pedig 14 napot élt rettegésben egy ketrecben, aztán valahogy örökre távozott.

A másik helyen felújítás volt, a kutyák a kerti kisházba zárva addig, amíg a munkások a térkövet rakták. Senki nem vette észre, hogy amikor a mosdót keresték, a kisház ajtaját is kinyitották, a kutyák pedig kisétáltak a kertből. Mire kiderült a kutyák hiánya, már messze jártak. Keresték őket kétségbeesetten, számtalanszor elmondták nekem is a telefonban, hogy soha nem mentek el... Hosszas keresés és nagy jutalom felajánlása után találták meg az egyiket. A másikat elaltatták a megtalálói, mert "öreg kutyaként biztosan így akart tőle megszabadulni az eredeti gazdája", ők pedig úgy gondolták, hogy megszokni már nem fog máshol úgysem, ne szenvedjen. Freja fiatal volt, kedves és fajtatiszta, őt úgy gondolták, hogy megtartják. Aztán eljutott hozzájuk a keresés híre, de arra még nem reagáltak, csak akkor léptek kapcsolatba az elvesztővel, amikor már - a kutya értékét szerintük is meghaladó - jutalom társult a hirdetéshez.

A chip egy azonosító, egy olyan elektronikus adathordozó, amely összeköt minket a kutyánkkal. Ha elveszik és megtalálják, az állatorvosnál is leolvassák, illetve a menhelyeken, gyepmesteri telepeken is kötelező ellenőrizni, hogy a kutya rendelkezik-e egyedi azonosítóval. Ha egy kutyának van regisztrált egyedi azonosítója, akkor a kutya tulajdonjoga nem vitatható, az életével kapcsolatban döntést nem hozhat más, csak a tulajdonosa. A chip tehát védelem. Kérünk mindenkit, hogy ha még nincs a kutyájának egyedi azonosító chipje, pótolja. A legtöbb állatorvosnál beültetéssel, regisztrációval együtt 3.500 Ft-ért lehet hozzájutni, ennyit talán a biztonságosabb életért megéri kifizetni!

A Futrinka Egyesület és így benne a tacskó fajtamentés is minden védencét egyedi azonosítóval lát el, minden kutyánk chipezve fogadható örökbe. Ezen a héten kettő esetben is segített a chip...

A Karácsony előtti héten érkezett egy telefon, hogy a Habeo kutya miatt keresnek. Már éppen indítottam volna a szokásos monológot, miszerint tudom, hogy még szerepel néhány oldalon, de ő már nem aktuális, régen gazdára talált, amikor leesett: ők nem emiatt hívnak. Habeo náluk volt, megtalálták és gondos megtalálóként első útjuk az állatorvoshoz vezetett, aki leolvasta a chipet és mivel nem volt átregisztrálva az új gazdi nevére, így engem hívtak. Azonnal jeleztük a korábbi örökbefogadónak, aki alig pár perccel korábban vette észre, hogy a kutya nincs meg, valahogy kislisszolt a lakásból. Habeo a chipjének és a megtaláló felkészültségének hála, mindössze egyetlen órát töltött otthonától távol.

Leviát/Trafó szintén ezen a héten veszett el, ő a nyakörvből húzta ki magát Budapest egyik legforgalmasabb területeinek egyikén, a Dohány utcában és eltűnt a parkoló autók között. Kerestük, hirdettük, de mintha a föld nyelte volna el. A chip regisztrációja mellé is beírattuk: a kutya elveszett, keressük őt. Ez lett a szerencséje, mert bár a plakátjainkat, hirdetéseinket nem vette észre a megtaláló, amikor végül elmentek az állatorvoshoz, a leolvasott chip hozzánk vezetett ismét. Ideiglenes befogadja rohant Leviátért, így ő visszakerülhetett szerető családjába, akik a történet happy endjeként örökbe is fogadták őt.

Mondhatjuk tehát, hogy szerencsés hét volt, s bár látszólag "semmi" nem történt, mégis rengeteg minden történt mégis. Ráadásként az egyik kereskedelmi csatorna jótékonysági pókerversenyt szervezett, amelyben az egyik celeb a Futrinka Egyesület védenceinek ajánlotta fel nyereményét. Szerencsénkre ő nyert! Köszönjük!

2012-es tacskós naptár - még maradt!

Kiss Csanád fotós jóvoltából készült tavaly nagyon limitált példányszámban, A3-mas méretben támogatói tacskós falinaptárunk, melyből több gazdára talált a karácsonyi vásárok forgatagában, de még maradt pár darab. Tudjuk, hogy február van, de még hátravan az évből kicsivel több, mint tíz hónap, tehát használati érték is társul hozzá amellett, hogy tényleg csodálatos.

A 2012. február 10-től beérkező első hét olyan támogatói adomány utalója, ahol szerepel a megjegyzésben, hogy ADOMÁNY TACSKÓ NAPTÁR, egy-egy naptár boldog tulajdonosává válik. Ha elkeltek a naptárak, jelezni fogjuk! A pénzt a gondozásunkban lévő kutyák állatorvosi ellátására fordítjuk most is, sajnos bőven van mire.

Az utalásokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számlájára várjuk és mindenkinek előre is nagyon köszönjük!

Az átvételhez szükséges adatokra vonatkozóan a futrinka2011@gmail.com e-mail címen lehet egyeztetni. A szerencsés naptártulajdonosok nevét (vezetéknevet csak monogrammal) a blogban tesszük közzé!

Harap utca 3, vagyis amikor a para a norma

Az Animal Planet csatornán szocializálódottak számára ismerős a kép: menhelyi kutya, akinek enni adnak, majd távolról egy gumi kézzel belenyúlnak az ételébe, ha nem morog, nem kap oda, akkor rendben, ha meg nem viseli el az evés közbeni zaklatást, akkor marad a csend és mindenki gondoljon, amit akar. Megsúgom: azokat a kutyákat elaltatják.

Akikről ebben a bejegyzésben írok, átmennének a gumikéz teszten, bátran belenyúlhatunk az élelmükbe, kivehetünk finomságokat a szájukból. Nem harapnak. Ha ennyi lenne csak az agresszió teszt, nem is lenne baj. De van egy másik vetület, amikor bizony előkerülhetnek a fogak, ez pedig a félelem, a pánik. A harapás is kommunikáció, jelzés. Nem mindig dominanciát vagy erőt jelez, valamikor csak azt, hogy hibáztunk, túl gyorsan akartunk haladni, rosszul álltunk, léptünk, nyúltunk és ezzel az adott kutya biztonsági zónáját alaposan felborítottuk. A vége pedig harapás, ami soha nem kellemes az elszenvedőjének sem, illetve mindig van hatósági vonzata. A harapott kutyát ugyanis megfigyelik, hogy veszettségre utaló tüneteket mutat-e.

A tacskó fajtamentésnél most kettő kutya van ilyen megfigyelés alatt, mind a ketten haraptak. Nem vagyok tőle boldog, de tudom, hogy a tacskók között nem túl nehéz még jó körülmények között élő harapósokat sem találni, a mentett kutyáink között ebből fakadóan biztosan mindig akad egy-egy problémás. S ilyenkor jön a kérdés: velük mi legyen? Mivel ebben a méretben egy rutinos gazda mellett nagy kárt emberben nem okozhatnak, így maximális körültekintéssel, de igyekszünk számukra is megtalálni a tökéletes családot. Most kettő ilyen kutyának kutatjuk-keressük azt, aki bizalmat szavazna nekik, aki befogadná őket otthonába és megtanítaná nekik a bizalmat, a félelem-nélküliséget, a szeretetet és a korlátokat. Aki feloldaná a bennük felgyűlt feszültséget, szorongást.

Liber a bajai gyepmesteri telepről érkezett, elvileg előkerült az eredeti gazdája, de éppen harapóssága miatt nem akarta őt mégsem visszafogadni, amikor megtudta, hogy biztonságban van. Az első pár napban a kutya ült a házában és bárki arra ment, akit nem ismert, fenyegetően ugatott, a közeledőkre akár ki is támadt. Akiket ismert, azokkal viszont kedves és barátságos volt a viselkedése, s napról napra egyre többen kerültek a bizalmi körébe, mostanra gyakorlatilag bárki ki tudja őt venni a kennelből. Mégis megtörtént a baj. Nem a kennelsoron, hanem a lovarda területén, séta közben. Liber pórázon volt, s mindössze annyi történt, hogy egy lovas elhaladt mellette, Liber pedig - ahogy a tacskók nagy klasszikus kézikönyvében meg van írva - bokán harapta. Valószínűleg nem akart rosszat, nem is maradt benne a lendület az eset után, de mégis megtörtént. (Eszkuláp is hajlamos hasonló módon viselkedni, így én már megtanultam, hogy az emberek mellett úgy megyünk el, hogy a kutyát a saját lábam mellé húzom és egy feszes menettempót diktálok az elhaladásig, hogy ha eszébe is jutna bármi, akkor se legyen rá módja. Kezelni én nála nem tudom, megtanultam elkerülni a bajt. De Liber más, ő még bármit megtanulhat és meg is fog.)

A másik harapósunk Zsike, az "óbabilónia pingvin tacskó". Ő viszont egy klasszikus pánik-harapós para-kutya. Zsike olyan mértékben van tele feszültséggel és félelmekkel, hogy azok oldása sok időt és rengeteg szakértő szeretetet igényel. Őt nem lehet  túlkényeztetni, mert akkor a falkájáért is aggódni kezd, neki kiszámítható, biztonságos kutyalét kell, ahol tudja a korlátait és számíthat a gazdi védelmére. Zsike nem akart harapni, ő csak megijedt és kihúzta magát a pórázból. Befogadója viszont elkapta, amitől halálra rémült. Hirtelen volt, ijesztő volt, tennie kellett valamit. Bepisilt, bekakilt és harapott. Mostanra túl van a traumán, már békésen és szorosabbra húzott nyakörvben sétál. Még mindig hajlamos megijedni dolgoktól, de ez kezelhető. Nála a kulcs a nyugalom és a lassú mozdulatok. A kutya, akinek még az állatorvosi vizsgálatokon sem volt egyetlen rossz szava sem, ez a középkorú nagymama kutyája tacskó mixecske harapott, karanténidejét tölti, természetesen ideiglenes befogadói körében. De akkor is. Ki lesz az, aki mellett majd egyszer igazán ellazulhat és önfeledten boldog lesz...?

A múlt heti harmadik harapásos eset ugyan futrinkás védenchez, de nem tacskó fajtamentő csoportoshoz kapcsolódott. Ami miatt mégis idehozom az egy nagyon fontos tanulság, ami a tacskók esetében is igaz. Amikor valaki külföldről jelentkezik kutyáért, mindig elmondjuk, hogy a külföldi örökbeadásainknál az elsődlegesen követendő szabály az, hogy az ottani partnerszervezeteink valamelyikén keresztül fogadhatóak örökbe mentvényeink, akik gond esetén a helyünkbe lépnek, képviselve a kutya érdekeit, így még véletlenül sem fordulhat elő, hogy nincs, aki azonnal segítsen, s a kutya egy gyepmesteri telepen, menhelyen landol vagy elaltatásra kerül. Mi minden kutyánkért örök-garanciát vállalunk, bármelyik bármikor visszakerülhet a gondozásunkba, ezt vállaltuk. Nem az emberekért, hogy nekik kényelmes legyen, hanem a kutyákért, hogy nekik biztonságos. Ezt a garanciát képviselik odakinn egy-egy szükséghelyzet esetén partnerszervezeteink.

Gahan egy tökéletes, kicsit ugyan autisztikus, de alapvetően kedves, nulla agresszióval megáldott, jófejű, lendületes keverék kan, akit az Illatos útról mentettünk, ahol már rajta volt azon a bizonyos listán. Sovány volt, felfekvéses és zavart, amikor hozzánk került, egy álomkutyát faragtunk belőle. Az álomkutyát hosszú-hosszú idő után kiválasztotta egy osztrák család. Viszont olyan történt, amire nem számítottunk: Gahan megharapta a családfőt. Az osztrák partnerünk azonnal trénerrel kötötte össze a családot, tőlünk is bekértek minden addicionális információt, s mi persze azt is leírtuk, hogy hozzánk bármikor visszatérhet a kutya. A család viszont nem adja fel, legalábbis egyelőre és már van javulás, Gahan lassan-lassan mindenkit elfogad és megszokik. Hisznek abban, hogy jó kutya ő, csak valami történt, amire így reagált.


Gahan gazdijainak levele:
Szombaton 2012. 01. 28-án az ACA egyesületen és Carol Byersen keresztül egy keverék kutyát befogadtunk Magyarországról.

Már az első kapcsolatfelvétel (érdeklődés egy kutyáról)  Frau Byerssel nagyon bátorító volt. Mivel a családunknak még gondolkodási időre volt szüksége, hogy melyik kutyát szeretnénk örökbe fogadni, Frau Byers folyamatosan nagyon hasznos segítségekkel látott el minket a döntéssel kapcsolatban. Mivel 3 kutya közül nem tudtunk dönteni, egyáltalán nem volt probléma, hogy ezeket a kutyákat Magyarországon megismerhessük.
Az első személyes kapcsolatfelvétel Frau Byerssel Nickelsdorf határában történt, ami a találkozópontként meg volt jelölve a közös magyarországi úthoz.
Már az első telefonos útleírás, a figyelmeztetés a magyar autópályadíjra, és a tökéletes szervezés is mély benyomást tett. 6 örökbefogadó család találkozott ott, és konvojban tettükmeg a 150 km-es utat a találkozó pontig. Jéghideg idő volt. Az első benyomás, ami a kutyákkal kapcsolatban ért minket, nagyon megerősítő volt: mindegyik nagyon ápolt volt, a szőrük kifésülve, a körmük tökéletesen levágva, és hasonló benyomások értek. A kutyák természetének leírása is teljesen korrekt volt az interneten. Nem volt megszépítve, ami tény, az tény! A magyar segítők is nagyon kompetensnek tűntek, és észrevehető volt,hogy tényleg nagyon sokat foglalkoztak a kutyákkal. Frau Byers nyugodtan és türelemmel kezelt minden bürökratikus intézkedést szépen sorban (Eu-útlevél...). Két nappal az átvétel után volt egy afférunk az örökbefogadott kutyával. felhívtam Frau Byerst, hogy el meg tudná-e kérdezni Magyarországon, hogy mi lehetett ennek az oka. Ha az ember többet tud a kutya múltjáról, többet tapasztalhat meg vele kapcsolatban. Akkor kezdődött a segítség áradat: Frau Byers rögtön felvette a kapcsolatot a magyar segítőkkel. Ők küldtek nekem rövid időn belül erre vonatkozóan  egy e-mailt a tapasztalataikról a kutyánkkal kapcsolatban. Rögtön jött az ajánlat is, hogy visszafogadják a kutyát, oldva a helyzetből adódó feszültséget. Frau Byers megadta nekünk egy nagyon tapasztalt kutyakiképző telefonszámát 8Frau Rauch Daniela) Bécsben. Ő azonnali értékes tanácsokkal látott el telefono keresztül, hogyan tudjuk kezelni ezt a problémát. Frau Byers is érdeklődött minden nap - megterhelő napi teendői mellett - hogy hogyan vagyunk a kutyával. Közben eltelt két nap. A szituáció még mindig nem teljesen fényes, de már lényegesen megnyugtatóbb. A kutya viselkedése szépen fejlődik.
Összegzés: ez egy nagyon mély benyomást keltő, nagyon csodálatos dolog, amit ezek az emberek önkéntesen tesznek, hogy az emberekkel és kutyákkal minden rendben legyen. Minden tiszteletem ezeké az embereké. Jól esett ezt megtapasztalni, és nem csalódni az emberiségben. Köszönöm!! Elisabeth H.

S az ilyen visszajelzések azok, amelyekért nem mindegy, hogyan végezzük állatvédő tevékenységünket. Amikor jön az sms Zizi, egy korábban volt extrém módon harapós (egy embert fogadott el egyszerre, többet nem, azokat támadta) tacskó lányunk gazdijától, hogy Bécsben jártak és Zizi imádta az utazást, szépen viselkedett, akkor egy icipici melegség önti el az ember szívét, hogy megnyitotta a kaput, a kutya pedig, ha lassan is, de átsétált rajta, sikeresen véve az akadályokat.

Viccesen mondhatnánk tehát, hogy Futrinka utca helyett Harap utca lettünk, de a helyzet az, hogy addig, amíg az emberi életre veszélyt nem jelent egy-egy problémás, netán harapós kutyánk, addig mindig meg fogjuk adni az esélyt arra, hogy bizonyíthasson, s mi támogatjuk abban, hogy megtanulhassa, nem ez a megfelelő módja annak, hogy üzenetet küldjön. Mi megértjük máshogy is.

Ideiglenesből szomszéd - Hella (Kerekes Orsi írása)

Lassan egy éve, hogy Hella elköltözött tőlünk végleg, gazdához. Akkor jött az összeomlás, mert láttam, hogy mennyire nem akar költözni. De Ő nem is sejthette még, hogy milyen csodálatos emberek lesznek a gazdái. Ők azok a kutyaimádó emberek, akik mindent megtettek, hogy leendő kutyájuknak, a legtökéletesebb otthont és életet biztosítsák. Mielőtt kimondták a végleges igent, előtte tartottunk próba félnapot, majd próbanapot. Teszteltük a jövendőbeli cica lakótárssal, sétáltunk együtt, majd sétáltak csak Ők Hellával. A helyzet azért is volt könnyű, mert egy háztömbnyire lakunk egymástól. Bár ahogy megismertem Csillát és Istvánt, szerintem Ők bárhonnan eljöttek volna, hogy meggyőzzék Hellát.

Engem meggyőztek akkor és nem kellett sok idő, Hellát is. Az elején szinte napi kapcsolatban voltunk, mindig elmesélték, hogy éppen mit produkált a kisasszony. Nem mondom, hogy csak én izgultam, hogy minden simán menjen és beilleszkedjen a család napi ritmusába – Ők is izgultak. De annyira jól ment minden és az idő igazolta, a legjobb helyre került ez a kutya. Sokáig csak telefonon tartottuk a kapcsolatot, néha messziről láttam sétálni a családot, de tudtam, hogy még korai lenne a találkozás. De szerencsére gyorsan elmúlt ez a „Hellamentes” időszak és össze-összefutottunk. És örült, nagyon és osztotta a puszit, de közben annyira látszott, hogy boldog. 

Nagyon tartalmas életet él. Nyáron horgászni járnak a hétvégéken. Úszik és élvezi, hogy a gazdikkal van egész nap. Az autót nagyon szereti, tudja, hogy azzal mindig valami klassz helyre utaznak. Néha elmehet a gazdikkal a munkahelyükre, ahol mindenki nagyon szereti. Most már szívesen Hévezik, mert tudja, hogy a hév elviszi a nagymamához, ahol biztos jut neki is egy szelet párizsi. És szerintem, ami nagyon irigylésre méltó, hogy nagyon jó barátok a cicával. A kedvencem a reggeleik története. A cica reggelizik, de mindig hagy pár falatot a tányérban Hellának. Ezt Ők ketten alakították ki. Ebbe nem szóltak bele a gazdik. A pár falat felfalása után a cica megvárja Hellát, ad két pofont és mindenki megy a dolgára. Hella meg élvezi ennek a cicának a társaságát, ragaszkodnak egymáshoz.

Hellából nem lett egy hős. Még mindig vannak kutyák, akiktől fél és olyankor hazamenekül. Van olyan kutyus a házukban, akivel nem száll be egy liftbe. A kutya kisebb, mint Hella. Fél az erősebb zajoktól, fél a kisgyerekek lábbal hajtható műanyag motorjának zajától. Ilyenkor sarkonfordul és hazamegy, nem sétál. A kis boltban, ahová járnak vásárolni, mindig félretesznek pár falatot neki. Nagyon sokan szeretik, mert nagyon jó természetű kutyus. Gyönyörű, formás és még mindig vicsorogva mosolyog.
Ő már nem az a rácsrágó, kissé antiszociális, állítólag domináns kutya, aki volt több mint egy éve. Mert ez volt a fő ok, amiért neki a tenyésztőtől el kellett költöznie. Szerintem egy percig nem bánja. Élvezi a gazdis élet minden percét. És majdnem egy évvel a beköltözése után, már meghódította a franciaágy legfrekventáltabb helyeit is, kiszorítva a sokáig ellenkező gazdáit.
Csilla és István köszönöm, hogy Őt választottátok!