Ez volt az a hét, amikor az elméleti létszámstop ellenére több kutyánk is érkezett. Természetesen az újak ellátása nem csak elméletileg ró ránk ellátási kötelezettséget, s tanmesei fordulatoktól sem volt mentes, ahogy az ügyeiket intézni kellett: a tanulság pedig, hogy "B" terv nélkül nincs igen. De hogy miért is? Az majd kiderül a 12. hét beszámolójából.
Felvezetőül egy remek hír: a kobzás elől gondozásba vett közép korú tacskó keverék szuka, Violin gazdára talált. Az elmúlt hónapok alatt sikerült őt megfelelően rehabilitálni, s a kezdetben félelmében támadós, fogmutogatós kutyahölgyből egy visszafogott, de barátságos és ragaszkodó kutyalány lett. Köszönet Szilvinek és IldiH-nak, hogy Violin kibontakozásához segítséget nyújtottak. Megjegyzem amúgy, hogy az örökbefogadó nem Violinra, hanem Emire jelentkezett, de mivel Emi már többszörösen gazdijelöltes volt addigra, így meghallgatva a körülményeket és elvárásokat, javasoltam az ismerkedést ezzel a mellőzött kutyánkkal. S szerencsére tökéletes az összhang, Violin nagyon boldog új gazdája mellett.
Panni kutyánk ideiglenes befogadóhoz költözött, így nem kellett több napot eltölteni a kennelsoron, hanem megkezdhette családba való szocializációját, amit amolyan tacskósan, de jól vett. Panni elköltözése egyben lehetőséget teremtett arra, hogy az Illatos úton raboskodó, gazdája által leadott, fiatal-felnőtt hosszú szőrű tacskó keverék kant, Gritet gondozásba vehessük, különben nem lett volna számára sehol helyünk, s sajnos a kan kutyáknak ritkán találunk ideiglenes befogadót is. Grit egyik szemét korábban műtétileg eltávolították, de ez őt semmiben nem zavarja. Oltva, chipezve, ivartalanítását követően fogadható örökbe, akár kertes házba, bejárással is. Élénk, bújós, de neveletlen kutya. Evelinéknek köszönet a fuvarért!
Idáig tartottak a tervek, innentől pedig jött a vakrepülés. Részben akár szó szerint is vehetően, merthogy lett egy erősen látássérült kutyánk, Pickle. A 6 év körüli rövid szőrű fekete-cser standard tacskó kant a gyorsforgalmi úton találták, az autók között. Kicsi a valószínűsége, hogy magától keveredett oda, tekintve, hogy gyakorlatilag nem is lát... Pickle ideiglenes befogadóhoz költözött, de a története itt nem ért véget, mert egy vak kutyával együtt élni nagyon nehéz, különösen, hogyha az a kutya korábban valószínűleg nem nagyon járt sehol egy lakáson kívül. Erre engednek következtetni hatalmas karmai, s az, hogy egyáltalán nem találta fel magát a szabadban, viszont néhány nap alatt tökéletesen belejött, s elkezdte élvezni az életet. Pickle szeme kezelést nem igényel, a megtalálásától 14 napig az eredeti gazdáját kereste, aki viszont nem kereste őt...
A másik beesőt kitették. Mondjuk hamar kiderült, hogy mi lehetett az ok és hogy miért nem égett a telefonom, hogy az elveszett kutyánkat véljük felfedezni Alánban... Nos, kan kutyára nincs helyünk. Szukára sem jelenleg, de a kanok mindig nehezebbek, aki állatot ment, tudja ezt. Nálunk ugyan a kennelsoron egy-két esettől eltekintve egyedileg vannak a kutyák, éppen a balesetek elkerülése érdekében, de amellett, hogy a sétáltatások, egyéb logisztikai feladatok embert próbálóvá tudnak válni, ha csak nem kompatibilis kanokat tárolunk, örökbeadni is nehezebben lehet őket, vagy nekünk megy nehezebben... Nem tudom. Mindenesetre nem volt helyünk Alánnak sem, ráadásul keverék, így majdnem szemet húnytam, de annyira nem volt egyszerű, mert kitették, mi lesz vele, mégiscsak egy fiatal kutya, aki a világról mit sem tud... Így lett egy Alán azzal, hogy egyrészről a bejelentő vállalta, hogy 24 órára elhelyezi, s hogy keresünk neki ideiglenes befogadót, legalább néhány hétre. Ez sikerült is. B-terv csak homályosan, de hát egy fiatal, szobatiszta, aranyos... Aztán amikor pár nap sem telt el és jött a telefon, hogy Alán üvölt, nem maradhat, akkor olyan valószínűtlenül hihetetlennek tűnt, hogy bevállaltam őt. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem teszem... A fene a szívembe, amely képes a racionalitásomra rátelepedni folyton. Mindenesetre Alán elhelyeződött. Nem optimálisan, de biztonságosan. Az eredeti gazda persze sehol...
Ehhez képest az, hogy Hella átesett az ivartalanításon és helyretették a köldöksérvét is, amit szépen viselt, s a műtét után is csodálatosan viselkedett immáron végleges családjában, nem is tűnik nagy hírnek. Pedig izgalommal járt, mint minden beavatkozás. Egyszerűen még sok év kutyázás után sem tudok legyinteni, nem tudom az ivartalanítást alábecsülni, rettegek az altatástól, a műhibáktól, hogy valami történik. De nem történt, Hella mostanra már el is felejtette szerintem, hogy mit kellett kiállnia.
Szintén ivartalanítódott "szolnoki" Csoki, akiért nem jelentkezett az eredeti gazdája, viszont mindenképpen műtéti beavatkozásra volt nála szükség egy, a hólyagjában megbúvó, a későbbi elemzés alapján struvitkőként azonosított idegen test miatt, így a két operáció összekötődött. Csokinak a jövőben speciális tápot kell fogyasztania, ezzel a leendő gazdának számolnia kell. Amúgy mostanra már szobatiszta, barátságos, a városi léthez tökéletesen hozzászokott kutyává vált, hála ideiglenes befogadójának, Imolának. A tetoválási száma alapján egyértelműen meghatározható volt a kora, hat éves, tehát tacskóként nem számít idősnek. Remélem, hogy hamarosan eljön érte - is - az álomgazdi.
