Tekintettel arra, hogy ez a beszámoló már egy későbbi időpontban íródik, nem csak összefoglalom a 42. hét történéseit, hanem újra is élem azokat, s már a puszta gondolatába is belefáradok, merthogy igazán aktívak voltunk, sok új kutyánk lett, szám szerint 13. Sokkot kaptam, most megpihenek...
Tehát 13 új kutya érkezett, ebből kilenc kölyök és talán már mostanra mindannyian ismeritek is őket. Olyan nehéz leírni, hogy mennyire igyekszünk és hogy nem hagyjuk magukra elsősorban a fajtatiszta tacskókat, de rendszerint van tacskó keverékünk is. Talán ez kifelé nem is látszik, hiszen minden rendben van. De mint mostanában a legtöbb non-profit szervezetnek, így az állatvédőknek, és közöttük nekünk is minden vállalást meg kell fontolni, mert a puszta létünk is vékony jégen mozog. A források csökkennek, a támogatóink segítsége nélkül már most sem tudnánk magunkat fenntartani, az adó 1% az adományozók számának emelkedése mellett sem biztos, hogy eléri az idei szintet, amit viszont nagyjából el is vitt az állatorvosi tartozásunk... Néha olyan reménytelennek tűnik, de az mindig igaz marad, hogy igyekszünk. Mert ha csak egyetlen kutyát tudnánk megmenteni, akkor is számítana: annak az egy kutyának biztosan. Senkinek sincs két élete. Szóval akik számonkérnek minket, gondolják végig, hogy ők bírnának-e a hét minden napján kutyás ügyeket intézni, saját költségen fuvarozni az egész országban a saját autóval, amibe már lassan ember nem ülhet bele, úgy elhasználódik a mentett kutyák cipelésében, telefonokat intézni, több tucat e-mailt megválaszolni, forrásokat felkutatni és közben hírt adni, hogy mindenki tudja, hogy mi is zajlik. Ha igen, én szívesen átadom a stafétát, mert néha rettentően elfáradok, fáradtnak és kiégettnek érzem magam. Ami nem lehetek, hiszen több tucat kutya várja, hogy megoldódjon az élete. Szóval munkára fel!
Olyannyira munkára, hogy nem is a kutyákkal kezdem, hanem azzal, hogy ezen a héten volt a tárnoki takarítónapunk, ahol a kenneleket téliesítettük, minden kutyaházat megreparáltak a fiúk, a kutyaházak ajtajára a
Stripdoor Kft. jóvoltából thermo ajtók kerülhettek, így most már nem szökik a meleg, a hideg éjszakákon is kényelmesen be tudják magukat kuckózni védenceink. Aki épp nem barkácsolt, az kutyát sétáltatott, így mindenki mozgásban volt. Önkénteseink, támogatóink gondoskodtak arról is, hogy legyen mit ennie a munkában megfáradt munkásoknak, volt melegétel, sütemények, rágcsálnivalók, kakaó... Szóval le tudtunk ülni, kicsit beszélgetni, ismerkedni, csapattá kovácsolódni, kedvet csinálni ahhoz, hogy valaki kijárjon a
tárnoki kennelsorunkra a maga és kutyáink örömére. Mindenkinek köszönjük, aki eljött, ott volt, várunk titeket máskor is!
A héten az egyik tárnoki lakónk, mindenki kedvence, a tápgyűjtő napok sztárja Bodri ideiglenes befogadóhoz költözött. Igen, tudjuk, hogy ez még mindig nem a gazdisodás, de egyszerűen érte nem hogy tolongás nincs, de érteklődő sem akadt rá sajnos. Hiába, no, Bodri, nem tacskó, de még keveréknek is pont olyan, amire nem nagyon kapnak rá az emberek, csak akkor, ha megismerik elragadó személyiségét, labdafüggő báját. Csakhogy aki megismeri és beleszeret, már nem fogadhatja örökbe, mert van kutyája. A 22-es csapdájába került a mi Bodri kutyánk, aki pedig tökéletes társa lehetne végre valakinek. Kinek és mikor? Addig viszont családban várakozik legalább, amiért nagyon-nagyon nagy köszönet! Kérünk mindenkit, hogy terjessze
Bodri gazdikereső videóját!
Tufa, a fél szemére már majdnem teljesen vak szálkás szőrű tacskónk számára is eljött az idő: gazdára talált, ideiglenes befogadóinál marad, így igazából az ő életében nem történt változás, a papírokról meg a háttérről nem igazán vett eddig sem tudomást, csak a szívére hallgatott. Tufa ex-ideigleneseinek szeretnénk megköszönni, hogy annak ellenére nem estek kétségbe, hogy nem egészen ilyen kutyát szerettek volna elsőre, rutin nélkül. De felnőttek a feladathoz és Tufa napról napra egyre jobb kutyájukká vált, s ők egyre jobb gazdái lehettek. Emellett szeretném kiemelni, mert nem túl sűrűn történik meg, Veráék az örökbefogadás után Tufa összes felmerült költségét adományként betették a tacskó fajtamentés számlájára! Köszönjük!
Lollynak sokan drukkoltatok, amikor a gerincét kellett megműteni, a ti hozzájárulásotok, támogatásotok nélkül nem is tudtuk volna felvállalni, különösen azt figyelembe véve, hogy a műtét - mint minden esetben - itt is hatalmas kockázatokat hordozott. De Lolly szépen felállt, s bár a hátsó lábai még nem tökéletesek, de új családjában minden lehetősége megvan arra, hogy amennyire csak lehet, összeszedje magát és boldog, kiegyensúlyozott élete lehessen.
Aztán ejtsünk néhány szót az új kutyákról, merthogy velük még bőven van tennivalónk, nem csak annyi, hogy jöttek, aztán mennek. Szervezzük az orvoslátogatásaikat, hirdetjük őket, gyűjtünk a költségeikre, rehabilitáljuk, fejlesztjük őket, s végül, ha minden jól alakul, szerető gazdához tudjuk őket kihelyezni. Ez a legjobb része a mentésnek, a véglegesen boldog kutyák tudata, látványa, s később a hírek, amiket róluk kapunk.
Leviátot Surányban találták, de az eredeti gazdája nem került elő. Ideiglenes befogadónál sikerült őt elhelyeznünk, ahol kiderült, hogy egy álomkutya. Az első perctől szobatiszta, barátságos, nem tolakodó, más kutyákkal közömbös, semmihez nem nyúl, ha egyedül marad és nem is őrjöng-ugat, egyszerűen alszik. Biztosan volt gyerekszobája, így nem értjük, hogy a gazdi miért nem bukkant rá, de most már új otthont keres, tovább nem tarthatjuk arra várva, hogy egyszer az elvesztőnek feltűnik, hogy hiányzik otthonról valami... A kutyája.
Mikádó és Maestro testvérek, decemberben lesznek egy évesek. Maestro a vagányabb, a magabiztosabb, ő egyedül is remekül megállja a helyét és gyorsan alkalmazkodik az új dolgokhoz, de rettentő rossz, míg Mikádó a félénkebb, önállótlanabb, nehezebben nyit mások felé, legyenek azok kutyák vagy emberek.
Ribizli is új kutya. Ő viszont szintén egy tündér: szobatiszta, barátságos, kiegyensúlyozott, kedves, a jelenléte nem zavaró, mert nagyon gyorsan alkalmazkodik minden körülményhez. Szerencsére őt is ideiglenes befogadónál tudtuk elhelyezni, ahol egyből bandatag lett és tökéletesen használja a kanapét is.
Végezetül pedig jöjjenek azok, akikről már többet írtunk: lett kilenc tacskó mix mamától származó keverék babánk, akiket öt hetes korukban az egyik segítőnk, a kis család gondozója, Orsi vett átmenetileg magához, hogy biztonságos, steril körülményeket tudjunk számukra biztosítani. Ők korábban nagyon mostoha körülmények között éltek, de most lehetőséget kaptak arra, hogy egész életüket megalapozzák, a sors beavatkozott, s mindannyian életben maradhattak, mindannyian egészségesek, elevenek és gazdát keresnek. Mindannyian gyönyörű N-betűs nevet kaptak: Nolly, Nitta, Nadin, Nina, Narna, Negro, Nubuk, Nils és Nipp. Várhatóan nem lesznek nagy termetűek, így olyanok számára is bátran ajánlhatók, akik egy kompakt, könnyen mozgatható kutyára vágynak, s tudják, mivel jár egy kölyök kutya felnevelése.
