Gondolatok az Állatok Világnapjához

Assisi Szent Ferenc, az állatok védőszentje halálának napja, október 4-e az Állatok Világnapja. Ilyenkor az ember megáll egy pillanatra és elgondolkodik fontos, az állatvédelemhez, mint hobbijához kapcsolódó dolgokon, fellistázza azokat az eseteket, amikor nem tudott segíteni és közben boldogan szorítja magához azokat, akiken viszont igen - kit csak gondolatban, kit pedig valóságosan is, hiszen ott szuszog mellette a kanapén vagy az ölébe gömbölyödve.

Soha nem terveztem, hogy állatvédő leszek, de szüleim az állatok tiszteletére és szeretetére neveltek, így érthető, hogy nagyobb odafigyeléssel fordultam a bajban lévő élőlények felé. A kezdeti eseti tenniakarásból így lett elkötelezettség napi szintű elfoglaltsággal sok-sok telefonálással, ügyintézéssel, idegeskedéssel, vidám és szomorú történetekkel. Nem bántam meg, még akkor sem, ha néha úgy érzem: nem bírom tovább, összeroppanok a felelősség súlya alatt. Valószínűleg - ha nem is mindig ilyen intenzitással - már örökre bennem marad, hogy tegyek, ha megtehetem. Ez nem azt jelenti, hogy unatkozó milliomosként nincs mire költenem a pénzem! Bár lennék milliomos, biztosan tudnék helyet a felesleges forintoknak, de valójában segíteni lehet úgy is, hogy az ember "csak" az idejét áldozza fel vagy annak egy részét.

Az Állatok Világnapja alkalmából megemlékezek azokról a kutyákról, akikkel életem során megosztottam az otthonom vagy egyszerűen csak találkoztam. Egy-egy kutya tekintete beleégett az agyamba, soha nem fogom őket elfelejteni. Aki ment már egy bizonyos ebért egy gyepmesteri telepre úgy, hogy közben tucatnyi másik próbálta meggyőzni arról, hogy őt is vigye el, mentse meg, tudja, miről beszélek. Nem lehet minden rászorulót megmenteni, de ezt az érzést nem lehet megszokni. Igen, a mai napon is több tucat kutyát altattak el országszerte, s teszik ezt minden napon, mert sokkal több a gazdára váró állat, mint ahányra valahol szerető otthon vár. A kutya sok ember számára még ma is egy fogyóeszköz, ha elveszik vagy megbetegszik, netán megöregszik: nem fordítanak gondot arra, hogy megkeressék vagy gyógyíttassák, békés és nyugodt öregkort biztosítsanak számára. Ezek a kutyák egyszerűen már nem kellenek.

Az állat kínzása büntethető, a kutyát kitenni nem szabad, de mégis, maga a rendszer legalizálja a gondatlan gazdák tettét azzal, hogy a gyepmesteri telepekre a megunt jószág leadható. A gazda pedig akár már aznap új kutyával térhet haza, egy jobbal vagy másabbal, akivel ugyenezt megteszi, ha valami nem a tervei szerint alakul. Mi állatvédők pedig szorgos "takarítóként" megyünk a nyomukban, mintha önként vállalt keresztünkként a nem kívánatos állatok begyűjtését, gondozását, kezelését vettük volna a vállunkra. Az állatvédők ezért vannak - mondják sokan. De valójában nem ezért, nem ekkora tételben, nem ilyen körülmények között mentve. Nagyon reménytelen az egész és azok a szemek... Azok beleégnek az emberbe, mert hiába van ott, akit megmenthetett, ha hátrahagy több tucatot, sokszor azzal a biztos tudattal, hogy őket elaltatják. Kegyetlen nehéz ez.

Magyarország az az ország, ahol kutyát tartani láncon ugyan büntethető, de mégis tradíció. A "hordós kutyák" országa vagyunk. Az egy főre jutó átlagos alkoholfogyasztás kiemelkedően magas, depressziós nép ez, mondják. Magunkra figyelünk, magunkat sajnáljuk, pedig egy karnyújtásnyira lehetne a boldogság. Egy állat simogatása és testi közelsége örömforrás, megnyugtatja és kisimítja a megfáradt idegeket. De Buksi a láncon, ital a kézben. És Buksi nem örök, az ital az marad, abban versenyzünk Európával, pedig tehetnénk az állattartási kultúra területén is. Igaz, hogy ott nagy elmaradásból indulunk, de bizton tudható: van mit bepótolnunk.

Ha belegondolok, összefacsarodik a szívem, de most is, amíg ezeket a sorokat pötyögöm a számítógépemen állatok szenvednek, rettegnek - és sokszor pont az okozza kínjaikat, akit hűségesen szolgálnak, akiben bíznak. Szinte minden napra jut egy állatkínzásos történet. Megdöbbentő az az agresszió, ami felgyűlt bennünk, emberekben. De már hír lett az állatok bántalmazása - hiszen büntethető. Tudunk róla, hogy van. Példás büntetés nélkül. Úgy borzonganak sokan egy-egy szétvert fejű, megcsonkított állat képei felett, mintha csak egy amerikai fikciót, egy mozit néznének. Mintha nem lenne. De van. S amíg ez van, leszünk mi is, reményeink szerint egyre többen, akiknek ez nem tetszik, akik ezzel nem akarnak és tudnak azonosulni, akik tenni szeretnének ellene. Akik kiskanállal merik a tengert, mert az a kiskanálnyi is számít.

Legyen kötelező az ivartalanítás, az egyedi azonosítás, a gyepmesteri telepek nyilvánossága váljon biztosítottá, ne lehessenek fantom telepek... Ezernyi a tennivaló, amiért a civil szektor küzdhet úgy, hogy közben jellemzően nem a civil szektorban dolgozik. Ez kérem, csak hobbi. Önként választott. Mert azok a kutyaszemek... Akik hátramaradnak... Belőlük kellene kevesebb.

Az Állatok Világnapján megköszönöm minden állatnak, hogy létezik. Hogy nem hagyják elfelejteni, hogy ember vagyok, aki felelős a tetteiért. Hisznek bennem és alázattal szolgálnak, hogy megvalósíthassam álmaim, hogy legyen hová hazatérnem. Megértik, ha rohanok, ha nincs annyi időm. Elvárások nélkül szeretnek.

Az állatok soha nem kérnek számon semmit, de nekünk, embereknek végre számot kellene vetnünk magunkkal. Szeretni születtünk és az életet tisztelni. Hol és hogyan történhet meg, hogy ezt bárki is elfelejti?

(Az Állatok Világnapja alkalmából felvonulás lesz 2010. október 2-án. Aki tud, kérem, hogy csatlakozzon a menethez. A felhívás szövege megtekinthető itt: http://www.noeallatotthon.hu/cikk/908_felvonulas2010_06.jpg)

Volt védenceink beköszönnek - ezért érdemes csinálni!

Mindig jó, ha egy-egy régebbi védencünk beköszön, az ilyen e-mailek, telefonok bearanyozzák a megfáradt, stresszel teli hétköznapokat, amikor valahogy semmi sem alakul úgy, ahogy az ember eltervezi és egyre több időt kell lecsípni az amúgy is kevés családra fordítható időből. Mi is elfáradunk.

Talán panaszként hangzik, és valójában az is: egyre több a mentendő kutya, vagy legalábbis egyre többről jut el hozzánk hír, többségük pedig azonnali megoldást igényel. Mi pedig nagyon igyekszünk, de egyikünk sem főállású állatvédő, munka, család, iskola, egyéb elfoglaltságok mellett kell helytállnunk. Egyesületi autónk nincs, a fuvarokat legtöbbször munka után vagy hétvégén intézzük saját gépjárműveinkkel, legtöbbször a benzinköltséget is saját zsebből finanszírozva. A telefonjaink is mind a magánkészülékeink, a hívásokat lopva a munkahelyen, ide-oda rohanva kezeljük, mint ahogy a védenceink ellátását is adományokból finanszírozzuk. Tévhit, hogy az állatvédők ezért pénzt kapnak az államtól - nem kapunk ilyen jellegű támogatást. Legfőbb bevételünk az adó 1%, de amire megérkezik a pénz, rendszerint már milliós adósságot görgetünk magunk előtt: a minőségi állatvédelem nem olcsó mulatság.

De vissza a védencekhez, mert ez a bejegyzés arról hivatott szólni. Az utóbbi időben páran visszajeleztek és úgy gondolom, hogy ezeket érdemes megosztani az olvasókkal, hiszen ezek szólnak leginkább arról, hogy miért is csináljuk, miért nem hagyjuk abba és választunk olyan hobbit, ahol nem függenek életek a döntéseinktől.

Fagyöngy a tenyésztőjétől került hozzánk, majd egy korábbi mentett tacskónk, Hercig mellé költözött Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe.

Elég jól haladunk a bepisi fronton. Lekopogom, hogy napok óta nem kakilt be, hurrá. Ennek örülök a legjobban. Éjszaka hál' isten napok óta nincs akció, alszik mindenki mint a tej. Akkor csurran be egy kis pisi ha boldogságos. Akkor nagy örömök közepette odaszalad egy sarokhoz, vagy valamelyik szék lábához és......... De kezdi venni a lapot, ha rászólok gyorsan abbahagyja. Reggel szépen megvárja míg összeszedem magam, na az igaz, hogy a fürdőszoba ajtóra rá rá próbálkozik, de ha rászólok, gyorsan leteszi a lábát.

Szerintem egy-két hét és meglesz a szobatisztaság dolog is.
Ma voltunk kontrollon az állatorvosnál. Jó hír, hogy másfél hét alatt hízott, közel egy kilót. Most 8,2 kg. Már nem állnak ki olyan élesen a csontjai, még vagy fél kilót hízik és a súlya rendben is van. Tüdő, szív szépen muzsikál, hangulata nagyon jó.
Szóval az első akadályok szépen átugorva.
Ma megkaptuk az útlevelet, a Futrinka egyesület nevéről levettük, a csip számot áttettük az enyémre.
Herczit is megmértük, ő 9.6kg neki egy egész kilót kell leadni. Mondjuk Fagyi élelmét is folyamatosan csökkentem. Most már csak naponta kétszer kap.
A szőre is szépen javul, tudod az a rőtes szőr, lassan elkezdett hullani, a hátán egy tíz centis sávban már látszik a szép fekete szőre, előjöttek a hárleqim foltjai is. Kiderült hogy az egész mellkasa olyan, És puha, nagyon nagyon puha. Olyan a tapintása, mintha a legfinomabb vattát simogatnád.
Szerintem ha látnád mennyit változott, el sem hinnéd hogy alig két hete hogy elhoztátok hozzám.
Jaa hallottam ugatni, nagyon gyenge, kis vicces ugatása van. Már megy Herczivel vagánykodni, de a szeme mindig rajtam van, ha füttyentek már rohan is.
 
A másik beköszönő exünk Troll, akit Budapest közelében találtak kirándulók. Ő is az Északi-Középhegységben talált végleges, szerető otthont. Az ismerkedés nem sikerült ugyan túl jól, mert Troll átlógott a kerítésen a szomszédba, ahol egy ónémet juhász kan lakik, de a gazdik mindent megoldottak.
 

Gondoltam beköszönök nektek így a nyár elmúltával ősz beköszöntével.Nagyon jól érzem magam új otthonoban ahová 2010. június 21-én kerültem. Vagyis elmúlt már három hónapja. Szerető gazdáimmal megéltünk már elég sok mindent. A kerítés bontáson át a biciklire való pattanásig, a fürdésig na és nem utolsó sorban a kiruccanásig pórázzal ami a legújabb story volt most a hétvégén gazdámékkal.

A kerítés bontással igaz még az elején(júniusban ) próbálkoztam, kerestem az utam és mentem volna vissza nagyon rékáékhoz de női gazdim megható szavai (amik arról szóltak kutyafülell hallgatva , hogy maradjak velük mert imádnak és szükségük van odabújós fejemre és reggeli puszijaimra amiket kapnak tőlem ) rádöbbentettek a maradásra, amit hozzáteszek nem bántam meg, mert amit egy gazdától meg lehet kapni azt én megkapok)kutyacsont-a fogtisztítós, vitaminok, meleg pléd, párna , szeretet, simogatás, puszik, stb...) úgyhogy kerítés bontás és menekülés azóta eszembe sem jut.
A fürdés ami nem volt túl jó. De női gazdim szereti ha tiszta vagyok így neki behódolva beadtam a derekam és a kezdeti nehézségek után, (hogy márpedig engem a kinti nekem kinevezett kádba akarnak fürdetni) elkezdődött a fürdés. Komolyan mondom először nem volt jó, (mindig ezt hallani:" neked lesz jobb drágám.... stb. ")aztán mikor megkaptam a jó kis masszírt na meg jó illata is volt a kutyasamponnak így aztán folytatódhatott a fürdés. De a legjobb az volt amikor vége lett és szerető gazdim ölébe voltam kb: 30 percig törölközőbe bebugyolálva , simogatva megtisztítva. Akkor már alig akartam ismét a földre kerülni.
Van egy-két kép fürdés után majd küldöm nektek!
 A mostani őszi hétvégén az udvaron való játszás a levelek, békák figyelgetése közben (békázni nagyon szeretek gazdim nagy "örömére") hallom hogy szólnak "megyünk sétálni". Gondoltam magamban , hogy "hova"?
Látom gazdim kezében vadiúj hám nyakörv ami ugye nem rángatja a nyakamat ide-oda jobbra-balra, már-már kezdtem megijedni hogy megint visznek engem valahova mármint el inenn a szerető otthonomból. Megint új gazdi és utazás áh, nagyon elkeseredtem. De aztán, amikor megláttam azt a pórázzsinórt amivel a Rékáék hoztak nem akartam menni.
Női gazdim, csak néz rám és mondja hogy menjek mert jövünk vissza hamarosan. Akkor elgondolkoztam, mivel még nem éreztem magam egyszer sem becsapva mióta velük vagyok, hát menjünk!!!!
A hám rámrakása után kapu kinyit és máris kint voltunk az utcán. Kedves kutyabarátaim akikeknek eddig csak a hangját hallottam,már láttam hogy várnak a kapunál a kerítésen belül. Én nem sokat gondolkodván gazdim megránottam és nyomás haverkodni. Szerető gazdim, vigyázott ám rám mert én csak mentem , mentem, puszilkóztam,vidámkodtam, elengedtem a hangom egyszóval kiengedtem magamból a gőzt. Szegény gazdim a séta végére eléggé elfáradt, mintha szaunába ült volna olyan volt a bőre, de azt hiszem ő is élvezte. Úgy kb: 20 perc múlva értünk vissza otthonunkba , nekem nem kellett kétszer mondani, hogy iszok-e. Egy jó pár deci víz lement a torkomon. Miközben pedig gazdim kifújta magát én az udvaron elheveredve csak ennyit mondtam magamban "Köszönöm ezt a két szerető, gondoskodó, imádnivaló gazdát, akiket nagyon szeretek és ők is negem"!!!!

A 38. hét - nem enyhül az iram

A beszámolót egy számomra nagyon megható videóval kezdem, amit Kaviár / Hagyma ideiglenes befogadója készített: egyre jobban viselkedik ez a kutya, szépen kinyílik és közben okosodik. A videó nem utolsó sorban remek zenei aláfestéssel, ízléses képváltásokkal készült. Érdemes megnézni, hogy a néhány hete még zörgő csontú, reszketeg kutyából mit varázsoltak Fruzsiék szeretettel, hozzáértéssel és türelemmel.

http://www.youtube.com/watch?v=cQXMAXTuPcY

Velmira az egyik segítőnknek köszönhetően gazdához költözött egy nagyon kedves családhoz. Több védencünket is meglátogatták, de végül a kis "vombatra" esett a választásuk. Reméljük, hogy Velmira a családi környezetben gyorsan elfelejt majd minden rosszat, amin korábban átesett és innentől boldog, kiegyensúlyozott és hosszú életet élhet egészségben, szeretetben.

Töpszli egy új kutya, de túl sok beszámolóban nem szeretne szerepelni, mert egy hét alatt bonyolított gyakorlatilag mindent: a gondozásunkba került, megkapta az oltásait, chipjét, átesett az ivartalanításon és gazdához költözött, közben vett egy kellemes fürdőt ideiglenes befogadóinál és elsajátította a kanapéhasználat alapjait. Szerencsés kiskutya ez a Töpszli, nagyon jó helyre tette be a fenekét: körülötte fog forogni a világ.

Töpszli mellett lett még egy új kutyánk, vagyis egész pontosan egy régebbi várólistás kutya került újra a látószögünkbe. Amikor Kaviár/Hagymáért mentünk a gyömrői Szomorú Szív Alapítványhoz, akkorra már a korábban benn lévő szálkás szőrű tacskó szukát örökbefogadták. A Noé Állatotthon önkéntesei mentek fotózni a Szomorú Szív kutyáit és újra felbukkant köztük a sérves kis szuka - kiderült: a gazdái nem gondolták végig felelősen az örökbefogadását. Meggyes és Tkata felkapták az ebet, s átmenetileg el is helyezték, mert a hétvégére már nem tudtuk volna megszervezni a szállítását. Tehát lett nekünk egy Kizilagánk.

Zamó néni, aki most már inkább Etus, átesett az ivartalanításon, leoperálták a belső combján lévő daganatot és megtisztították a fogait, valamint kihúzták azokat, amelyek már nem voltak menthetőek - így talán javul valamit az ördögűző szájszaga. Ideiglenes befogadója, Liza féltőn leste minden mozdulatát a lábadozás első napjaiban, persze Zamóka élvezte a figyelmet. Mint mindent, ami ezen az ideiglenesnek hívott, de várakozásaink szerint végleges helyén hozzáférhető számára: család, kényelem, biztonság és szeretet.

A szegedi Tappancstól átvett harapós Zizi rejtélye is megoldódni látszik. Zizi nem harapós és nincs az idegrendszerének valószínűleg semmi baja: egyszerűen csak van oka tartani az embertől és így inkább azt a stratégiát követi, hogy acsarog, hörög és ha nem mernek hozzá érni, nem lehet baj. Nem tudjuk, hogy hogyan szerezhette a testén lévő, nagy kiterjedésű hegeket, de azok valamikor sebként nagyon fájhattak. Van egy gyermek tenyérnyi heg a feje tetején, illetve a háta hátsó részén... Zizi félénk, bizonytalan és bizalmatlan kutya, de ha valaki belopja magát a szívébe, azért rajongani fog élete végéig. Nekem már hagyta magát felemelni, ült az ölemben és élvezte a simogatást, bújt, rágcsálta az ujjaimat és onnan ugatta a kennel előtt elhaladókat. Lesz még belőle kanapés, gazdis kutya, de csak tapasztalt gazdi mellé mehet.

Felpörögtek az események (a 37. hét)

Felcsillant a remény egy régebb óta a gondozásunkban lévő kutya számára, hogy gazdára találhat: Gausst ismerkedni vittük a belvárosba. Sajnos nem szerettek bele első látásra az amúgy nagyon szimpatikus érdeklődők, de mi legalább annyit megtudtunk, hogy Gausst egyáltalán nem zavarják az erős, szokatlan nagyvárosi zajok, mint a sziréna, duda, üvöltés, csörömpölés. Csak valakinek le kellene fárasztania, felhasználni az energiáit és tökéletes társkutya válna belőle. De mégsem kell senkinek. Azért nem adjuk fel a reményt, Gaussért is eljön az igaz. Mint ahogy minden védencünkért.

Érkeztek új gondozottak is. Ilyenkor az első lépések megszervezése is idő- és energiaigényes, nem beszélve a hirtelen felmerülő, nem kevés költségekről, amit a veszettség + kombinált oltásért, egyedi azonosító chipért, oltási könyvért, Milbemax féreghajtóért, bolha- és kullancs elleni kezelésért fizetni kell. Emellett fontos, hogy az új kutyák hirdetései minél több helyre felkerüljenek, hogy lehetőség szerint minél kevesebb időt kelljen a gondozásunkban tölteniük: tudjuk, hogy bár mi is mindent megteszünk értük, de azért mégiscsak jobb gazdánál lenniük.

Nyíregyháza mellől utazott hozzánk Tézis és Trufa, a rövid szőrű normál tacskó pár. Eddigi életükben kennelben éltek, Trufának többször is voltak kölykei, ez sajnos meglátszik az alakján: emlői a földet verik. A fuvarban mkarolina segített - ezért hálás köszönet, mi nem tudtuk volna most megoldani.

Trufa az első orvosi randevút követően ideiglenes befogadóhoz költözött. Nem kellett sokat várni arra, hogy felismerje a benti élet pozitívumait: hamar felfedezte a kanapét, az ágyat és az is kiderült, hogy szobatiszta, pedig eddig nem kellett ezen a téren bizonyítania. Szóval ha valaki egy 2-3 év körüli, rövid szőrű, vörös tacskó szukát szeretne maga mellett tudni, aki kijön más kutyákkal, emberekkel nagyon barátságos és rendkívül ragaszkodó, az kezdjen el tolakodni érte, mert ő is egy tipikus "szuper kutya".

Tézist még meg kell ismerni, illetve számára továbbra is keresünk akár ideiglenes befogadót is - macskamenteset, merthogy Tézis nem kedveli a cicákat túlzottan. Ő egy 3-4 év körüli, kedves, barátságos, vadas színű, rövid szőrű tacskó kan, oltásait, chipjét intézzük, az ivartalanítás néhány héten belül esedékes lesz, utána akár örökbe is fogadható.

A szegedi Tappancs Tanyáról vettünk át egy problémás, harapós-acsargós szálkás szőrű tacskó szukát, Zizit. A fuvarban dinaperonék nyújtotta segítséget, nekik ezúton is hálásan köszönöm. Zizi egyelőre a Futrinka Egyesület kennelsorára került, szerencsére a beilleszkedése zökkenőmentesnek tekinthető, mert alkalmazottunk, Laci már másnap békésen sétálgatott vele a kifutón. Meglátjuk, hogy mit tudunk kihozni belőle, de természetesen ő is gazdát keres. Kezdő kutyások kizárva.

A negyedik védencünk jött is, meg nem is. Budapesten a Somlói úton találták, egyeztettünk a megtalálóval, aki átmenetileg vállalta a kutya tartását, hogy beoltatjuk, majd rövid időn belül elhelyezzük a kutyát, de szerencsére előkerült az eredeti gazdája, így Pepe visszamehetett gazdagréti otthonába. Befogadójának hálás köszönet mindenért, amit ezért a kutyáért tett!

A hétvégén gazdához költöztettük Fagyöngyöt, a hosszú szőrű tacskó kant. Egy korábbi védencünk mellé költözött. Szerencsére Hercig és Fagyöngy azonnal megtalálták a közös hangot. Sajnos Fagyöngy egyelőre a szobatisztaságban nem jeleskedik, de reményeink szerint ez is rendeződni fog. Új helyén mindenesetre mindent megkap, hogy mind lelkileg, mind fizikálisan helyrejöjjön: a több körös fürdésen már túl van és pontosan tudja, hogy miként lehet ágyban aludni.

Theodora, a vízmosásban talált mamakutya is révbe ért: ideiglenes befogadójának családja vette őt gondozásába. Kívánunk neki is hosszú és boldog életet, Ritának pedig ezúton is újra megköszönjük, hogy befogadta, gondozta, felnevelte a kis családot.

Statisztika - visszajelzés az olvasókról

A fajtamentés Facebookon való megjelenése a blog olvasottságát is jelentősen növelte. A legolvasottabb most a 35. hét blogja, de ahogy látom, kezdenek felzárkózni a régebbi bejegyzések is, tehát az újonnan csatlakozók apránként vissza-visszaolvasnak. Számomra ez egy nagyon jó visszajelzés, mert most már tényleg úgy érzem, hogy tájékoztatunk, átláthatóak és megközelíthetőek vagyunk, nem csak magamnak írogatok, hogy később vissza tudjak keresni egy-egy eseményt, ha nem emlékeznék, hogy mikor is történt.

Kérek mindenkit, hogy továbbra is kövesse nyomon a tacskó védencek életét és ajánljon ismerősei figyelmébe. Köszönöm, hogy figyelnek, hiszen ez megnöveli a tacskó fajtamentés kutyáinak esélyeit is.

Kaplony beköszön

Kaplonnyal most épp az erkélyen pihenünk, bár Ő teljes harci készültségben figyel, hátha feltűnik egy kutya egy erkélyen, akit jól meg lehet ugatni. A harci eb mivoltán még dolgozni kell. Azt hiszem ez az egy kis hátránya is csak azért van, hogy tudjuk, hogy az összes többi tulajdonság, amivel rendelkezik csupa pozitív, jó jellemvonás. Jövő hétvégére tervezzük egy kutyaiskola meglátogatását, hogy a fajtársaival is megbarátkozzon. A mai napon azért megnyertem vele a sétából hazatérő leghangosabb kutyus díját. Biztos vagyok benne, hogy miután komoly iskolás lesz (hisz 7 évesen minden gyereknek iskolában a helye) A sétából hazatérő legjobban nevelt kutyus díja lesz a miénk.

A pénteki nap az ismerkedéssel telt, és még kis bátortalan volt Kaplony, mondhatni hangját sem lehetett hallani. Reggel közös sétával kezdtük a napot. A séta során természetesen Kaplony rendre utasított egy termetes juhász kutyát, mert kis testében bátor szív lakik. Szerencsére a Kaplonynál 10-szer akkora kutya meg a kerítés mögött lakott, így megmaradhatott Kaplony fölénye. Sajnos a pénteki egy kifejezetten esős nap volt, így a reggeli séta után dél körül csak az erkélyre merészkedtünk ki, de Kaplony valószínűleg úgy ítélte meg, hogy az még a lakás része, mert itt nem volt hajlandó elvégezni a dolgát. Így már az első nap kiderült, hogy nemcsak nagyon barátkozós, de szobatiszta is a kutyus, mert várva, hogy elálljon az eső végül csak este 7-kor merészkedtünk ki újra, amikor már feladtuk, hogy ne esőben sétáljunk. Szóval le lett tesztelve, hogy Kaplony munkanap kompatibilis. Természetesen mindenki kíváncsi volt az új jövevényre, akiről eddig csak képeket láttak. Hamar kiderült, hogy a gyerekeket is nagyon szereti, pláne, hogy fel lehet rájuk ugrani, és ők az egyetlenek a kétlábúak közül, akik azonos energiaszinttel rendelkeznek.

Az első este bevallom, hogy eléggé féltünk magára hagyni, mert egyrészt frissen volt műtve, másrészt lelki szemeim előtt megjelent a lakás teljes bútorzata Kaplony ízlése szerint újrarendezve, szétforgácsolva stb. Ehhez képest, amikor hajnalban felkeltem hozzá, a kis kosarában ült figyelmesen, és én olyan nagyon büszke voltam rá, hogy Kaplony az első kutyus, aki a lakásban való tartásra autodidakta módon nevelődött. Reggelre azért már bátrabbá vált, mert akkorra hogy hogynem már a kanapén találtam, ahova egyébként nem szabad felmennie. Ami számára egyenlőre azt jelenti, hogy nem szabad felmennie a jelenlétünkben. A menhelyen tapasztalt emberre ugrálást teljesen abbahagyta. Elég volt kb. 3-4-szer rászólni, és azóta már nem is próbálkozik ezzel. A lakáson belül nagyon helyes módon egyfolytában a nyomunkban van, de a séta során azért ezt kellő önállósággal kompenzálja.

Szombaton kiderült, hogy Kaplony fogékony a művészetekre is, mert a szomszédos utcákban sétálva gyakran eljátszotta a diótörőt. Próbáltuk felhívni a figyelmét a fákról lehulló szilvákra is, de az teljesen érdektelennek bizonyult. Pénteken megismerkedtünk a labdákkal, és húzó játékkal is. Be kell, hogy valljam a kötéljátékára kissé meggondolatlanul irányítottam a figyelmét. Gondoltam a fekhely megszerettetésére is tökéletes volt a jutalomfalat, hátha a játékra is adaptálhatom. Ezért bekentem a kötelet a jutalomfalattal, hogy érezze rajta az illatot. A konklúzió, hogy azóta új kötélhúzó játékot kapott, amit már rendeltetésszerűen használunk.

Fantasztikusan okos kiskutyus, amit eddig tanultunk: ülj hallatán már leül, gyere hallatán néha visszajön (jutalomfalattal mindig), már többször előfordult, hogy úgy sétáltunk el ugató kutyusok mellett, hogy nem éreztünk erős késztetést a visszaugatásra. Egyszer még dolbi surround ugatás ellenére is peckesen sétáltunk tovább, figyelemre sem méltatva a kerítések mögött vicsorgó kutyákat. A második kötéljátékot vissza tudja már hozni, és odaadja, ha kérem tőle.

Remélem még sok minden megtanulunk egymástól. Én tőle pld. egerészni, mert egyik este a séta során sikerült egy egeret is fogni, amit ha nem is biztos, hogy egyben, de azért kiszabadítottam a szájából.

A 36. hét nem volt túl intenzív, de a háttérben sok dolog zajlik

A 36. héten a tacskó fajtamentés egy új kutyával lett gazdagabb, de Kaviár/Hagyma minden eddigi döbbenetünket felülmúlta. A kutya közel egy hónapot élt együtt halott gazdájával, mire valakinek feltűnt, hogy a nénit nem látta mostanában. Ez alatt az idő alatt nem tudni, hogy hogyan maradt életben egyáltalán, de gyakorlatilag minden tartalékát felélte: a normálisnak számító 8-9 kg helyett jelenleg 4,5 kg, érkezésekor ment a hasa, a szőre katasztrófa és hullik, de amúgy is vannak szőrhiányos, sebes területek, az izületei tönkrementek, duzzadtak. Hosszú időbe telik majd, amíg mind lelkileg, mind testileg rendbejön. Nagy szerencsénkre ebben egy elkötelezett ideiglenes befogadó pár van segítségére - ezúton is hatalmas köszönet Fruzsiéknak, hogy vállalták őt.

Kaviár/Hagyma mindennapjairól befogadói blogot vezetnek - ajánlom mindenkinek, nagyon szívet melengető olvasmány: http://fogadjorokbe.freeblog.hu/

Kaplony átesett az ivartalanításon és utána már nem Tárnokra ment vissza, hanem a XI. kerületbe költözött, egyelőre ideiglenes befogadókhoz, akik nagyon gondolkodnak az örökbefogadásán is, de "lakva ismerkszik meg az ember", akarom mondani kutya és neki még nem nagyon volt eddig lakásban tartott kutyával tapasztalatuk. Nagy szerencse, hogy az első visszajelzések alapján Kaplony teljesen szobatiszta, nem rombol és nem őrjöng, ha elmennek otthonról. Egyetlen szabályt szeg meg, ha nem látják: a kanapé elvileg tabu. Amikor ott a családja, ezt pontosan tudja. De amikor nem, akkor birtokba veszi.

Zamó néniről is rendszeresen beszámol ideiglenes befogadója, Liza. Elvben az ágy náluk is tabu volt, de hát ugye a tacskó vér... Zamó néni ivartalanítását és fogainak szanálását, valamint a belsőcombján található daganat eltávolítását az elkövetkezendő hetek valamelyikére tervezzük és Liza nagyon gondolkodik Zamó néni, most már Etus örökbefogadásán. Addig is boldogan vetik bele magukat együtt a filmes világba, amely Liza számára nem ismeretlen, Zamó néni meg egyszerűen csak imádja, ha a gazdijával lehet.

Kiss Manyiról, egy korábbi, ex-Illatos úti védencünkről is kaptunk beszámolót. Ő egy nagyon kedves támogatónkhoz költözött. Most kapott Oszkár, a fehér herceg mellé egy új lakótársat egy epilepsziás yorkie személyében, akit a Minimenhelytől fogadtak örökbe.

A Futrinka Egyesület tápgyűjtő napot tartott a Récsei Center Fressnapf Áruházában. A lelkes önkénteseknek köszönhetően kb. 170 kg száraztáp és konzerv gyűlt össze, amely a tárnoki kennelsor lakóinak kb. másfél heti élelmezésére elegendő. A tacskó fajtamentést egy szintén korábbi védenc, Ciha-Panni képviselte gazdijával, Kyticével. Mindenkinek, aki akárcsak egy kicsivel is hozzájárult a nap sikeréhez, szeretnénk köszönetet mondani.

A 35. héten igazán volt mit bepótolnunk

Rengeteg dolog történt a 35. héten, ilyenkor érzem igazán, hogy a szabadság utáni első időszak mennyire sok tennivalót tartogat... Az ember nem tudja eléggé kipihenni magát, hogy a visszaszokás időszaka ne üsse ki azonnal. Szerencsére egyre több háttérember segíti a munkát, ezért elmondhatatlanul hálás vagyok mindenkinek - mégha most nem is emelek ki külön neveket. Továbbra is várjuk a segíteni akaró, tacskókat kedvelő emberek jelentkezését a tacskómentés levelezőlistájára. Ezen a listán a napi megoldandó feladatok, háttérinformációk, egyeztetések, beszélgetések, tapasztalatcserék áramlanak, tehát napi szinten is több e-mailt jelent. A levelező listára rövid motivációs bemutatkozással lehet felíratkozni a tacskosos@googlegroups.com e-mail címen keresztül.

Zamó néni korábbi ideiglenese, Orsi külföldre költözött, ott vállalt munkát, így sajnos a továbbiakban nem vállalhatta a kis fülesbagoly pesztrálását. Szerencsére jelentkezett egy új befogadó, akihez Zamó nénit áttelepítettük - így innentől Budapest II. kerületében és gyakorlatilag bárhol, mivel Liza viszi magával mindenhová. A kezdeti tabuk is ledőltek, mára már az ágyba is felmehet a kis minimanó. Ha szépen beilleszkedik, akkor áteshet az ivartalanításon, fogszanáláson és fogkőlevételen és ideiglenes befogadója erőteljesen gondolkodik azon, hogy Zamó nénit végleg megtartsa, de még nem akarok elkiabálni semmit. Viszont az ilyen eseteknél mindig elgondolkodom azon, hogy van egy-két igazán szerencsés öreg csont, akiket bár az előző gazda eldobott magától, egy-egy gyepmesteri telepen, útszélen az élete forgott veszélyben, de a sors egy felelős állatvédő szervezetet gördít az útjába és utána az élete a korábbiakhoz viszonyítva jó eséllyel hatalmasat változik: pozitív irányba, s életük utolsó idejére megkaphatnak mindent, amit az előző gazda elmulasztott. S persze összeszorul a szívem, mert tudom, hogy ez a pár "Zamó néni" csak néhány csepp a hatalmas óceánból. Mégis megéri.

A tenyésztőjétől vette át a tacskó fajtamentés a hat éves hosszú szőrű normál tacskó kant, Fagyöngyöt, illetve a másfél éves hosszú szőrű, törpe tacskó szukát Csajkát. Mindketten megkapták a szükséges oltásokat, chipet, féreghajtót, illetve bolha- és kullancs elleni kezelést, majd Csajka áttette székhelyét Zala megyébe egy korábbi védencünk, Fagyal örökbefogadójához. Anikónak köszönet mindenért. Mind a két kutya eléggé magába van záródva, Csajka félénk, Fagyöngy apatikus, de türelemmel és sok-sok szerettel mind a ketten szépen kijönnek ebből az állapotból és tökéletes családi kutyává válhatnak. Szerencsére mind a kettőjükre van nagyon komoly aspiráns: Csakját (aki már Pipacs) Anikóék szeretnék örökbefogadni, míg Fagyöngyre egy másik korábbi örökbefogadónk, Hercig gazdája jelentkezett, mivel Fagyöngy anyukája, Monda nála töltötte életének utolsó időszakát.

Gazdára talált a viselkedési problémája miatt gondozásunkba visszakerült ex-Illatos úti Gokart kutyánk. Az új helyén vannak kutya társai is, illetve kertes házba költözött, ahol az energiáit is jobban le tudja talán vezetni. Mindenesetre mi nagyon reménykedünk, hogy ez már tényleg a végső állomás lesz számára. Laurának, az ideiglenes befogadónak szintén jár az elismerés és köszönet - nem is tudom, hogy mi lenne a tacskókkal nélkületek!

Pic Úr sem várt tovább, átesett az ivartalanításon és utána elhagyta Orsiék szerető otthonát, hogy megkezdje saját új, szeretettel teli gazdás életét. Azóta már kaptunk visszajelzést is, szerencsére Pic Úr remekül beilleszkedett, a család nagyon hálás, hogy megkaphatta ezt a kiegyensúlyozott kutyát. Orsiék sokat tettek annak érdekében, hogy Pic Úr örökbeadása ilyen zökkenőmentesre sikerülhetett - köszönöm!

Velmira vasárnap ideiglenes befogadóhoz költözött, s bár ő igazán mindent megtett, de sajnos a család két kutyája nem fogadta kitörő örömmel az új jövevényt, így másnap már újra a tárnoki kennelsoron Vilikét boldogította - Zsini fuvarsegítségének hála. De természetesen továbbra is keresi a végleges álomgazdit vagy akár ideiglenes befogadóját.

Kaplonyt meglátogatta egy fiatal pár, akik szeretnék majd ideiglenes befogadóként magukhoz venni őt az ivartalanítását követően. Reméljük, hogy vele minden rendben lesz majd. Gaussról is folynak az egyeztetések a háttérben, de még semmit nem akarok elkiabálni. Mindenesetre nem unatkozunk.

Ideiglenes befogadóink jelentik - Zamó néni, Pintyő

Zamó néniékre rákérdeztem: hogy vannak mostanában.

Istenien:)! hatalmas a szerelem! együtt alszunk már (..), tegnap 6x evett, ha meglátja a dzsekijét iszonnyúan örül, mert tudja, hogy sétálunk, póráz nélkül sétálunk..és olyan kis boldog kutyus lett!! nagyon cuki:)!!

voltam vele dokinál, minden rendben, kapott vitamin szurit meg antibiotikumot a szemére (ami persze ugyanolyan, bár kamillázom is minden nap)és a héten megnézetem, hogy a fogkövét le lehet-e szedni, mert nagyon csúnyák a fogai (és nagyon büdi a szája..).

de minden a legnagyobb rendben, küldök is fotókat!!
 
Pintyő pedig megkezdte tanulmányait Bogival a Népszigeti Kutyaiskolában.
 
Az elvárásaimat felülteljesítette ma a kisasszony..bár kissé nehezen indult, mert a suli kezdés miatt rengetegen voltak lent és ekkora "tömeg"be még nem látta a sulit. Mivel sok volt az új ember, nehezebb dolgunk volt, mert simán "rágyalogoltak", többen jöttek felé egyszerre, no meg hangosak voltak, csapkodtak, kiabáltak... ez elég nagy falat volt neki, hogy leküzdje magába a félelmet, a bizonytalanságot. A legjobb hogy volt autó mögött osonás, de nem kellett sehonnan se kikönyörögnöm és ha valami megis ijesztette csak ledobta a fenekét, remegett egy kicsit, nézett nagy szemekkel aztán odarohant hozzám :)

Szerencsére nagyon jó a csoportunk, nincs terorista, pofátlan kutya, sőt van egy másik tacsi aki nagyon jól oldja Pityit. Plusz van egy vendégem akit ismert így az emberek se voltak olyan rémisztőek- amíg egy helyben álltak. :)


Az első részében inkább a periférián mozgott, kereste a menekülő utat, beült a sarokba. Aztán jött tacsi társunk egy játékkal és akkor kezdett oldódni a helyzet. Szerencsére Pityi is szereti a pociját, így hamar meg lett a közös nevező a többi gazdival... azért ha ráhajolnak vagy nagyon határozottan jönnek felé az még sok neki, de alakul. A vége felé már simán kimozdult mellőlem, sőt ment kunyerálni és még a farkát is csóválta!!! Szóval alakul a dolog, még azért kell jópár alkalom,de tanfolyam végére szerintem egész kiegyensúlyozott kutyus lesz! :)


a füleivel meghódított mindenkit, remélem valaki teljesen beleszeret és befogadja!! gerilla marketinggel nyomom a kiscsajt, remélem meg lesz az eredménye!!!!!!! :D

Szösszenetek a gazdik tollából

Kriksz-Krakszot a korábbi ideiglenes befogadója, Rita látogatta meg:

Szerdán meglátogattuk a Balcsin Krikszit.

Tegnapig ott nyaralt a családdal, saját telken. Most kapja a kombi2-t.
Csúcs volt! Először nem ismert meg, kötelességtudóan ugatott. Aztán a hangomra leesett neki, lassan odajött, megszagolt és rikoltozva ugrálásban tört ki. Annyira édes volt! 15-20 percig sikítozott és ugrált rám, aztán megnyugodott és megmutatta hogy játszik egyébként mostanában és hogy övé a kert. Jókedvű, kedves, nagyon jól érzi magát. Kiegyensúlyozottabb, mint mikor még a tesókkal balhézott. Megnyúlt az orra:)
A járókelőket sosem hagyja szó nélkül. Gumicsontot párszor visszavitte a gazdinak előző nap. Lehet hogy csak véletlen volt, még olyan pici:) Nagy labdával morogva küzd, majd kicsattan az energiától.
Egyébként Tóbiásnak hívják. A Tóbi még illik is rá kicsit:)

Falatka ma már Zsuzsi néven éli aktív és nagyon boldog életét. (A szálkás tacskó szukáim szívesen mozdulnak punk irányba. Megfigyelés.)

Falatka, akit mi már lassan 5 hónapja zsuzsinak hívunk él és virul. Ereje teljében van és általában vigyorog, néha alszik is. Zsuzsi boldog, mi is azok vagyunk vele. Igazi kis falkatag:)))).. Lehetne méltatni, hogy milyen okos, talpraesett, igazi punk és mégis mennyire kislány, de hát családtagot nehéz leírni..
Túl esett amúgy az ivartalanításon, közvetlenül az első tüzelése előtt. Nem volt könnyű és én meg is bántam már azóta, de remélem van valami megbocsátásféle az ilyen tettekért. Ehh..
Mindenesetre még egyszer kösz, hogy áthoztad zsuzsit és velünk lehet, meg minden jót a kutyamentéshez:).
 
Minden tőlünk örökbefogadót kérek, hogy néha írjanak a kis kedvencről az info@futrinkautca.hu e-mail címre. Mégha nem is válaszolok azonnal, de minden apró hírnek nagyon-nagyon örülünk!

Újra az idő fogságában - a 34. hét beszámolója

Ha az ember szabadságra megy, ne csodálkozzon, ha utána minden a nyakába zúdul és kisebb gondja is nagyobb lesz az írásnál. De ez már a múlt, jelentem, talán sikerült annyira utolérnem magam, hogy néhány percet tudok a múlt rendszerezésére is fordítani.

A szabadságról persze még mindig van mit írnom, merthogy az egyik tacskós védencünk, Eszkuláp velünk töltötte a nyári szabadságát, mint ahogy amúgy is velünk tölti minden napját. Pécs környéke után az Alföld következett, ahol egy tanyát béreltünk ki barátainkkal Székkutas közelében. Sajnos Eszkulápnak továbbra is nagyon fájt a nyaka, így felkerestünk egy pécsi orvost indulás előtt, majd Orosházán is be kellett térnünk egy állatorvosi rendelőbe. Viszont a tanya két szegődött kiscicája után hatalmas lendülettel vetette volna magát a mi béna harcitacskónk.

Eszkuláp nagyon élvezte a megszokott otthontól távoli időszakot, de leginkább azt, hogy a nap 24 órájában gyakorlatilag rajtunk lóghatott. Amikor hozzánk került, egyáltalán nem kötődött az emberhez, amolyan vagabondként élte az életét. Mostanra már nem fél érzelmeket kimutatni (persze a puszival nagyon csínyján bánik) és rettentően ragaszkodó, talán túlságosan is.

Eszki imádja a vizet, úgyhogy nem telhetett úgy el a nyaralás, hogy az ő számára nem biztosítottunk fürdési lehetőséget. Úgy gondoltuk, hogy a Körös-torok ideális hely lesz erre és igazunk is volt. A ragyogó napsütésben alig néhány ember lézengett a homokos parton és a Tisza vízállása is meglepően alacsony volt. Eszki pedig csak úszott és úszott.

http://www.freevlog.hu/video/29422.html

Természetesen távollétünkben sem állt meg az élet. Faun kutyánk gazdához költözött. Reméljük, hogy a kezdeti zökkenők ellenére is minden rendben alakul majd az életében. M.Adrinak és IldiH-nak köszönet az ügyintézésért.

Az Illatos útról mentett Gokart kutyánk pedig visszakerült a gondozásunkba, hiába próbált meg mindent az örökbefogadója, sajnos nem működtek tökéletesen a dolgok. Szerencsénkre Csörnöc-Dorka Bogija talált neki ideiglenes befogadót Sopronban, így nem kellett azonnal lerohannunk érte.