Az alpesi tacskókopó - hihetetlen, de nekünk is volt egy!

A hétköznapi ember szemébe egy vidéki tacskó-roti mixnek tűnik az alpesi tacskókopó, de ez a kutya több vagy méginkább más, mint egy őrző-védő és egy vadászkutya keveréke, hiszen a tacskókopók robosztusak, lendületesek és karakteresek, s nem utolsó sorban vadászkutyák. A hannoveri és a bajor véreb mellett ezt a fajtát 1932-ben ismerték el a harmadik véreb fajtának, származási országának Ausztriát elfogadva. Annak ellenére elsősorban vadászkutyaként tartott, hogy megbízható, nyugodt és barátságos kutya, a munkán kívül kellemes lakótárs, akivel minden egyéb tevékenység közben jól érezheti magát az ember, hiszen szívesen tartózkodik gazdája közelében. Hiába egy szerethető és nem tipikusan nehezen kezelhető fajta, mégsem örvend túl nagy népszerűségnek: hazánkban alig pár tucat található belőlük.

Nekünk is volt egy... A Magyar Vizsla Fajtamentő Csoport gondozásában. Most pedig várom a döbbent csendet, a kérdőjeleket... De mindenki azt hitte, hogy ő "csak" egy keverék. Pedig két gyepmesteri telepet is megjárt, mégsem emelte fel senki a fülét. Megvallom: mi is sokáig csak viccelődtünk ezzel az alpesi tacskókopó vonallal... Viszont a tetoválás mindent elárult, hogy úgy mondjam, Lucky-Mazsi ki tudott lépni inkognitójából. Merthogy ő egy igazi, egy vérbeli alpesi tacskókopó, aki mostanra már ivartalanítva és boldogan egy másik országban él, ahová még akkor ígértük, amikor nem hitte senki különlegesnek, herceginek, csak egy egyszerű, jellegtelen keveréknek.

Mégis fontos, hogy tudjunk arról, hogy van egy ilyen fajta, mégha nem is ismert. Mert tanulni soha nem késő és mert belefuthatunk máshol, máskor egy ilyen kutyába. Jelenleg is legalább kettő szuka kutyát keres az eredeti gazdája. Lucky-Mazsit nem kereste senki.